Kész a legdrágább hamburger

 

2014.10.08.

Ezerszáz fontba, vagyis átszámítva nagyjából 432 ezer forintba kerül a világ legdrágább hamburgere, amit egy londoni étterem séfje készített el a legkiválóbb minőségű és legdrágább alapanyagaiból.

 

A londoni Honky Tonk étterem ínyencburgerének elkészítéséhez nagyjából 220 grammnyi kobei marhahúst és – a zsírtartalom kiegyenlítése végett – 60 grammnyi új-zélandi vadhúst daráltak össze, míg a húspogácsa közepébe fekete szarvasgombás brie került.

 

burger2
Képünk illusztráció

 

A himalájai sóval ízesített, salátalevélen pihenő húspogácsa tetejére iráni sáfránnyal fűszerezett vízben főtt kanadai homár darabkáit halmozták. Mindezt juharszirupos bacon szalonna, Beluga-kaviár, hikoriból készült faszénen füstölt, aranylapokkal borított kacsatojás, majonéz, japán matcsa – porrá őrölt zöld tea -, mangós-pezsgős öntet és fehérszarvasgomba-reszelék koronázza. A hamburgerzsemle tetejét szintén aranylapokkal borítják.

A burger 2618 kalóriát tartalmaz, amely több, mint egy felnőtt férfi ajánlott napi energiabevitele.
A Glamburger névre keresztelt kreáció az étterem és a Groupon közösségi vásárlói oldal közös ötleteként született meg és egy szerencsés nyertes ingyen befalhat egyet a méregdrága ínyencségből – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása.

“A lehető legkiválóbb alapanyagokat kutattuk fel ennek a mesterműnek az elkészítéséhez, így a győztesnek biztosan emlékezetes vacsorában lesz része” – mondta Chris Large, az étterem séfje, akinek három hetébe telt a hamburger megalkotása. Az 1100 fontba kerülő szendvicset hivatalosan is a világ legdrágábbjának nyilvánította a világrekordokat jegyző Record Setters.

 

Forrás: MTI

 
[facebook_like_button]

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Phelps Önmagát keresi

Végre megérkeztek Szegedre a medvék

Elhunyt a világ legidősebb bohóca

Kiskunmajsán jártunk, avagy miért nincs a Feszty-körképen rigó?

 

ja – 2014.10.06.

A hétvégén Kiskunmajsát választottuk családos–baráti kikapcsolódásunk helyszínéül. Nagy várakozással indultam útnak, van ugyanis majsai kötődésem, onnan származik  sohasem látott nagymamám, és én még nem jártam a településen. Megtanultuk, hogyan lehet lóval paprikát őrölni, ittunk mustot, ettünk tejeslepényt, hallgattunk citeraszót, bámultunk szélmalmot, mikor pedig megéheztünk igazi szatócsboltban vettünk szilvalekváros mézeskalácsot.

 

Péntek este érkeztünk a Jonathermál Gyógy- és Élményfürdő, kemping részébe és már az autóból kiszállva éreztem, jó helyre jöttünk. Megcsapott a friss, vidéki levegő, az alkony hűvös, édes őszi illatába avarégetés kesernyés szaga keveredett. Csend volt és béke.

 

fürdő4

 

A kemping hatalmas területen helyezkedik el: óriási, kihasználatlan, szépen gondozott mezők terülnek el a motel szobái, a lakókocsik és a svéd hangulatot árasztó komplett kis faházak között. Mi motelben szálltunk meg, és ez kisbabával bizony igen szűkös volt. Cserébe viszont kárpótolt minket az a luxus, hogy a csapból is termálvíz folyt, már egy szimpla zuhanyzás is kényeztetés volt és akkor még a fürdőbe be sem mentünk.

Szombaton zuhogott az eső és bár sétálni nem tudtunk, egy egész napot szentelhettünk a termálvíz nyújtotta élményeknek. A fürdő belső része hatalmas csarnok, tetőablakokkal, üvegfallal, körberakott nyugágyakkal, igényes visszafogott tulipános díszítéssel, párát szerető, hatalmas dézsában élő növényekkel. A hely hangulatára jellemző, hogy harmóniapárti félévesünk a fürdőbe belépve hangos kurjongatásba kezdett, valamint az is, hogy néhány lépés után egy férfi lépett oda hozzánk és két nyugágyat mutatott nekünk, amit azért foglalt, mert látta, hogy kisbabával vagyunk.

 

 

A férj a melegvizes medencékbe úszott komótosan tempózva, én a félig benti, félig kinti élményfürdőt részesítettem előnyben. Jól esett a cipeléstől fájó hátamnak a vízi masszázs, a lelkemnek pedig a gőzzel teli barlang csendje. A délelőttre az aroma szaunában tettük fel a koronát. A kemping területén lévő kicsi étteremben ebédeltünk. Mikor a pudingos, csokival leöntött tejszínhabos palacsintához járó vanília fagyit a kávémba mártottam, éreztem: megérte három órát pakolni és a hétvégét házon kívül tölteni.

Délután az egyik barátságos faház muskátlis tornácán beszélgettünk a barátokkal, alkonyatkor pedig elsétáltunk a közeli kis horgásztó csendes partjára, beszívni a békét. Az esti etetés, fürdetés, altatás fáradalmait a szabadtéri gőzmedencébe pihentem ki, nyakig a forró vízbe merülve kifejezetten kellemes volt az arcomba szitáló csendes,  őszi eső.

Vasárnap reggel napsütésre ébredtünk, ezért úgy döntöttünk a közeli Ópusztaszeren töltjük a napot. A Feszty–körkép csodálatos, ahogy nem lehet lefényképezni, úgy nem lehet leírni sem, látni kell.

 

fürdő5

 

Éppen képnézegetés közben bizonyosodtunk meg sokadszorra arról, hogy gyerekekkel kirándulni jó. Egyik barátunk négyéves kisfia tüzetesen végig tanulmányozva a százhúsz négyzetméternyi,  hétezer alakos, két évig készülő festményt, csalódottan arról érdeklődött, hogy hol van a festményről a rigó? Biztos vagyok benne, hogy Feszty Árpád az elmúlt kétszáz évben nem kapott hasonló kritikát. Körkép nézegetés után a hatalmas parkban sétálgattunk, ahol eleink több mint ezer évvel ezelőtt az ország dolgainak szerét ejtették,  innen a hely neve : Ópusztaszer.

Megtanultuk hogyan lehet lóval paprikát őrölni, ittunk mustot, ettünk tejeslepényt, hallgattunk citeraszót, bámultunk szélmalmot, mikor pedig megéheztünk igazi szatócsboltban vettünk szilvalekváros mézeskalácsot.

Hamar véget ért a nap, várt minket vissza a város. Igazi kikapcsolódós, békés, gyereknek is érdekes hétvégét töltöttünk a Kunság vidékén. Visszavágyunk.

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Önkéntes orvosok indulnak Erdélybe

“Ez volt az álmom: lovakkal és gyerekekkel foglalkozni” – a Hét beszélgetése

Nem alszik a baba, avagy suttogjunk inkább a lovaknak

Olasz komédia a Belvárosi Színházban

 

Szűcs Veronika – 2014.10.05.

Október 8-án mutatják be Znamenák István rendezésében a Folyón túl Itália című vígjátékot a Belvárosi Színházban.

 

Az Orlai Produkciós Iroda által színpadra állított darabban Benedek Miklós, Lukáts Andor, Lázár Kati, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás és Cseh Judit mutatják meg, hogy milyen egy igazi temperamentumos olasz család.

 

a_folyon_tul_italia_olvasoproba-2
Életkép az olvasópróbáról – Fotó: orlaiprodukció.hu

 

A darab a generációk közti különbségeket boncolgatja. Az idősek számára a család a legfontosabb, a fiataloknak viszont már egészen más elképzeléseik vannak az életről. A nagyszülők minden vasárnap ebédre várják unokáikat, akiknek viszont jobban ínyére vannak New York belvárosának zamatosan pikáns kalandjai. Az ízlésbeli különbségek miatt természetesen elszabadul a hamisítatlan olasz őrület.

 

Színházimádóknak kötelező, a különleges élményeket keresőknek pedig melegen ajánlott.

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Hétfőtől még a KINO is kinyit

Keresik az év szavát

Nem durvulnak A szürke ötven árnyalatában

“Ez volt az álmom: lovakkal és gyerekekkel foglalkozni”

 

jzs – 2014.10.02.

“Szinte az összes lóról elmondható, hogy másképp viselkedik velünk, és másként a terápiás gyerekekkel. Vannak például olyan pónik, akik elég pörgősek, fáradhatatlanok, egy-egy edzésen azt érzi rajtuk az ember, hogy nem tud annyit dolgozni velük, hogy elfáradjanak. Aztán felül rá egy mozgássérült gyerek és olyan óvatos és figyelmes vele, mintha tojásokon lépkedne” – mesélt Bagi Ágnes, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központjának hippoterapeutája, akit a lovasterápiáról, annak hatásairól és mikéntjéről, és általában ló és ember kapcsolatáról kérdeztünk. A Hét beszélgetése.

 

Hippoterapeuta vagy, ami a lovasterápia egyik ága. Mit jelent ez pontosan?

– Gyógytornász diplomám van, erre épül a kétéves hippoterapeuta képzés. A lovasterápiának három ága van: a gyógypeadagógiai lovaglás és voltizsálás, a ló asszisztált pszichoterápia, és amit én képviselek, a hippoterápia. Elsősorban mozgássérültekkel foglalkozom, így a legtöbb gyerek, aki hozzám jár, CP diagnózissal rendelkezik, de vannak traumás koponya sérültek, ataxiások is. Jelenleg csak gyerekekkel foglalkozom, de a hippoterápia eredményesen alkalmazható felnőtteknél is. A ló mozgása kedvezően hat a stroke utáni állapotok javításánál, segítséget nyújthat a traumás sérülteknek, Parkinson kórban vagy sclerosis multiplexben szenvedőknek. Széles a skála.

 

1382870_527800823961350_1661219684_n

 

Előbb lovagolni kezdtél, vagy az csak a terápia iránti érdeklődésed hozadéka volt?

– A lószeretetet anyukám hozta a családba. Általános iskolás voltam, amikor vidékről Debrecenbe költöztünk és ott lehetőségem nyílt lovak közelében lenni, így lovagolni is. Abban mindig biztos voltam, hogy lovakkal és  gyerekekkel szeretnék foglalkozni, lehetőleg egyszerre. Mindig sportoltam valamit, így mozgással kapcsolatos szakmát kerestem, ráadásul  megtudtam, hogy a ló terápiás “eszközként” is használható.  Így a gimnáziumi évek alatt célirányosan gyógytornásznak készültem azért, hogy egyszer hippoterapeuta lehessek.

 

Hogyan telik egy átlagos napod?

– Igazából nincs két egyforma nap, ez az egyik oka annak, hogy nagyon szeretek itt dolgozni. Reggel eligazítás van, megbeszéljük, hogy kinek mi az aznapi feladata és ki melyik lovat fogja használni. Amelyik terápiába megy, azt délelőtt lemozgatjuk, délután pedig jönnek a gyerekek és velük foglalkozunk. Persze nagyon sokoldalúak vagyunk, mindenbe besegítünk, ha kell pályázatot írunk, istállót takarítunk, vagy egymás lovait mozgatjuk. Egy lovardában millió apró-cseprő dolog adódik, sosem lehet unatkozni. Igyekszünk részt venni a központ által szervezett oktatások, bemutatók, vizsgáztatások szervezésében, lebonyolításában is.

 

550098_295276243880477_844148105_n

 

Hogyan zajlik maga a terápia?

– Hozzánk minden gyermek orvosi ajánlással jön, aminek alapján mi már kapunk egy képet arról, hogy milyen problémával állunk szemben. Az első alkalommal, amikor valaki kijön Fótra, gyógytornász szemmel megvizsgálom, nekem erre van egy kidolgozott technikám. Például kiderítem, hogy egyáltalán lóra ültethetem-e, vagy vannak ellenjavallatok, ami miatt nem tenne jót neki ez a fajta terápia. Fel kell mérnem a gyermek izomerejét, vizsgálom annak tónusát, hogy korlátozottak-e az ízületi mozgásai. Fontos, hogy a gyerek mennyire működik velem együtt, tudunk –e kommunikálni és mi módon. Egyensúly- és koordinációs teszteket is felveszek, hogy tudjuk, ezt a területet kell-e fejlesztenünk, és ha igen, honnan indulunk. – a dokumentáció egyébként fontos tartozéka a foglalkozásoknak, ami segít a változások nyomon követésében – Amikor pedig megállapítjuk, hogy a terápia a gyermek hasznára válik, akkor kiválasztjuk a számára legmegfelelőbb lovat, ami nagyban függ attól, milyen diagnózissal rendelkezik és azon belül milyen az aktuális állapota. Számít például az, hogy mekkora terpeszt tud csinálni, tehát szélesebb vagy keskenyebb lovat kell alá adni. Maga a foglalkozás a felszállással kezdődik, ami talán az egyik legnehezebb rész. Aztán következik egy bemelegítés, majd belevágunk a munkába.

 

IMG_1207

 

Milyen hatásai vannak egy ilyen foglalkozásnak?

– Maga a hippoterápia azért jó a mozgássérülteknek, mert egy speciális mozgást biztosít, gyakorlatilag a járást imitálja a vázrendszerben. A lényeg, hogy az ember „passzívan” ül a lovon, de a medencéje ugyanúgy mozog, mint járás közben. Ezáltal kap egy képet a lótól a helyes járásról. Tehát a lovas passzív- nem kell tornáznia a lovon, vagy szorítani a ló oldalát -, de izmaival aktívan reagál az őt egyensúlyi helyzetéből folyamatosan kibillentő hatásra. Tehát egy félórás kezelés alatt csaknem kétezer ilyen impulzus éri.

 

Hányan foglalkoztok egy gyerekkel egyszerre?

– Természetesen az egyik legfontosabb szereplő maga a ló. A csapat úgy néz ki, hogy a terapeutának van minimum egy segítője, aki a ló mellett megy és vigyáz arra, aki a ló hátán ül. Tudni kell, hogy ebben az esetben nem nyeregben lovagolnak a gyerekek, hanem egy nyeregalátéten ülnek, amit egy kapaszkodós hevederrel rögzítünk a lóra. Én, vagyis a terapeuta a ló mögött megyek, mivel úgynevezett hosszúszáras technikát alkalmazunk (ennek lényege, hogy a ló szájához, vagyis a zablához csatlakozik mindkét oldalon egy-egy szár, ami a ló teste mellett elvezetve a terapeuta kezében van, aki a ló háta mögül irányítja őt – a szerk.) A gyermek állapotától függően kérhetünk plusz segítőt is, mert előfordulhat, hogy valaki kerekesszékes és nehezebb a felszállás, vagy annyira rossz az egyensúlyérzéke, koordinációja, hogy csak két oldalról kísérve biztonságos a lovaglás. Tágabb értelemben véve pedig a csapathoz tartozik egy edző is, aki karban tartja a lovat és a terapeuták lovas tudását is fejleszti.

 

IMG_1161

 

Azokat a lovakat, akikkel dolgozol, te lovagolod?

– Nem feltétlenül. Próbálunk nekik változatos munkát biztosítani, mivel sokat dolgoznak futószáron gyerekek alatt, ezért igyekszünk sokat mozgatni őket nagypályán és terepen. Persze vannak olyan hátasok is, akikre én nem ülhetek fel – a pónikhoz például túl magas vagyok – így velük más foglalkozik.

 

Egy-egy gyerek mindig ugyanarra a lóra ül?

– A kezelés elején mindig megpróbáljuk kiválasztani mindenkinek a számára legmegfelelőbb lovat, de nem biztos, hogy minden esetben jól döntünk elsőre. Ilyenkor cserélgetünk, majd akivel a legjobban tud együtt dolgozni a gyermek (a ló- páciens mozgásdialógusára gondolok), annál maradunk. Természetesen élőlényekről van szó, bármikor lesántulhatnak, megbetegedhetnek. Ennek ellenére nem tartom rossznak, ha nem mindig ugyanarra a lóra ül valaki, mert lehet, hogy az adott feladatot valaki ugyanazon a hátason már jól teljesíti, aztán átül egy másikra, és kiderül, hogy vannak még hiányosságok.

 

156127_488269224581177_1840870188_n

 

Azon túl, hogy a lovasterápiának fizikailag jó hatása van, nyilván lelkileg és pszichésen is beindít változásokat. Kialakulhat ló és gyermek között mélyebb kötelék?

– Igen, nagyon gyorsan. Van, akinek saját kedvencei vannak, ilyenkor a gyerekek hoznak neki almát, répát, amit sokszor fel is darabolnak, hogy a ló zablával a szájában is meg tudja enni. Előfordul, hogy nincs sok idő a foglalkozás végén, mert már jön a következő lovas, ám arra mindig kerítünk időt, hogy a gyerekek meghálálják a pacinak a közös munkát. A szülők elmondása alapján otthon sokat emlegetik a lovaglást, a kedvenc lovat, akikről gyakran gyönyörű rajzok is készülnek.

 

Tud különbséget tenni a ló is a lovasai között?

– Szinte az összes lóról elmondható, hogy másképp viselkedik velünk, és másként a terápiás gyerekekkel. Vannak például olyan pónik, akik elég pörgősek, fáradhatatlanok, egy-egy edzésen azt érzi rajtuk az ember, hogy nem tud annyit dolgozni velük, hogy elfáradjanak. Aztán felül rá egy mozgássérült gyerek és olyan óvatos és figyelmes vele, mintha tojásokon lépkedne. Szinte látszik az arcán, hogy ilyenkor átvált” terápiás üzemmódba”.

 

10583059_641747955942703_1724139997641416064_o

 

Neked van saját lovad?

– Igen, Rubinnak hívják. A magánlovakat nem vonjuk be a terápiába, bár szegénynek „tűrni kell” dolgokat, mert mindig gyakorolok rajta. A díjlovaglás nem az erőssége, de ugrani szeret, ismeri a voltizs elemeket és a rámpához is be tud állni. A terápiás lovaknak komoly vizsgát kell tenniük, hogy sérült gyerekekkel dolgozhassanak. A mi lovaink nemrég jó eredménnyel vizsgáztak. A saját lovammal is kipróbálgattam a vizsgafeladatokat, amiket jól teljesített, bár több gyakorlásra volt szüksége, mint a főállású terápiás lovainknak.

 
[facebook_like_button]
 

Ha bővebben szeretnél olvasni a fóti lovasterápiás versenyről, ide kattints, ha pedig tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

MÉG TÖBB HÉT BESZÉLGETÉSE

cs2

“Nehezen tartanak ki egymás mellett a fiatalok” – interjú

“Életem végéig a vízilabda közelében szeretnék maradni” – Kiss Gergő interjú

Az országúton edzett férfi

Fóton minden a terápiáról szól: lovakról és angyalokról

 

ja – 2014.10.02.

Lovasterápia? Mi az? Gyógyítják a beteg lovakat? – Sokszor teszik fel ezt a kérdést így azok, akikkel erről beszélgetek. Pedig a lovasterápia, bármilyen hihetetlen is pont az ellenkezőjéről szól: a ló gyógyítja az embert.

 

Lehajlok. Ne érjen az ág.

Átölelem a ló nyakát. 

Mert végül semmi sem marad,

csak az angyalok s a lovak.”

 

(Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok)

 

Érdemes tudni, hogy a lovasterápiának három ága van: a hippoterápia, a gyógypedagógiai lovaglás és a parasport.

A hippoterápia a mozgásban akadályozottoknak segít, speciális gyógytorna, a világ legizgalmasabb helyén, lóháton. A foglalkozást gyógytornász tartja. A gyógypedagógiai lovaglást – nem meglepő – gyógypedagógusok irányítják. Résztvevői értelmi fogyatékos, tanulási és viselkedési zavarral küzdő gyerekek, látássérültek és siketek is nyeregbe szállhatnak. Lóháton, játékos,  képességfejlesztő feladatokat oldanak meg, játszva tanulnak. A parasport versenyzési lehetőség  az ügyeseknek. Mindazoknak a fent felsoroltak közül, akik már biztonságban érzik magukat ebben a csodálatos világban és szívesen összemérnék tudásukat társaikkal, lehetőségük van erre, pontosan lefektetett versenyszabályzat keretei között.

 

lovas2
Versenyzők a fóti Díjlovas és Lovasterápiás versenyen – Fotó: Gordon Eszter

 

A terapeuták komoly munkát végeznek, kétéves képzés során válnak sokoldalú szakemberekké. Alapvégzettségükön felül (gyógytornász, gyógypedagógus, pszichológus, szakedző) tudniuk kell versenyzői szinten lovagolni,  a lovat ellátni, ismerik a választott szakág minden beteget segítő fogását és módszerét ezen kívül pedig jó, ha van a tarsolyukban egy nagy adag empátia. Hiszen egyszerre foglalkoznak lóval és valamilyen szempontból hátrányos helyzetű emberrel. Ez pedig cseppet sem könnyű feladat.

Aki most elgondolkozik azon, hogy egyáltalán hogyan is lehetséges ez, annak jusson eszébe a gyógylovagoltatás középpontjában –  a segítségre szoruló ember mellett –, egy nem akármilyen állat áll. Aki valaha is kapcsolatba került már lovakkal, tudja, nem közhely,  ők évezredek óta az ember leghűbb társai. Finomra hangolt idegrendszerüket csodálatos módon a szolgálatunkba állították és elfogadták, hogy egy-egy lovaglás erejéig rájuk bízzuk az életünket. Bár mi minden ló iránt végtelen lelkesedéssel viseltetünk, terápiás ló csak néhányukból lesz. Komoly mozgás-és jellembeli követelményeknek kell megfelelniük, ők is vizsgáznak mielőtt munkába állnak és persze rengeteget tanulnak azért, hogy alkalmassá váljanak gyógyításra.

 

lovas3
Életkép a fóti lovasterápiás versenyről – Fotó: Gordon Eszter

 

Hétvégén a Magyar Lovasterápia Szövetség fóti telephelyén megrendezte a 2014. évi  Nemzetközi, Nemzeti Díjlovas és Lovasterápiás versenyt. Egyedülálló kezdeményezés, melyre az integráció szempontjából még csak kisiskolába járó hazánknak nagy szüksége van. Hétvégén Fóton egészséges és sérült lovasok együtt versenyeztek, nemcsak egymás mellett, hanem csapatokban összefogva, egymás ellen is. A több ország résztvevőivel fémjelzett igazán látványos díjlovas számok és a lovasterápiában résztvevő gyermekek speciális versenykiírásai mellett ugyanis, a rendezvény egyik csúcspontja az a megmérettetés volt, ahol egészséges és sérült gyerekek együtt indultak el. Közös csapatban, felváltva végeztek el ügyességi feladatokat lóhátról, közösen harcoltak a győzelemért.

El kell áruljuk nem volt különbség köztük, lóháton mindenki egyformán vidám, felszabadult, magabiztos és ügyes. Pontosan ez a lovasterápia, a lovak titka.

 

lovas1
Voltizslovaglás Fóton – Fotó: Gordon Eszter

 

A fóti központot körbejárva láthattuk, itt minden a gyerekekért van. A terápiás lovakat nem dícsérjük tovább, bár szívünk szerint napestig ezt tennénk. Az istállókon túl, egy kisebb ligetben megbújó élménypark várja a kicsiket. A feladatpályán különböző talajú utak kacskaringóznak: apró és nagy kövek, fagerendák, emelkedő és lejtő vezet az ügyességi feladatokhoz, itt bizony figyelni kell hová lépünk. A park bejárható gyalog és lóháton is, a cél pedig ugyanaz mint lovaglás közben, a játszva tanulás, az észrevétlen fejlődés. A célzott programokon kívül pedig tényleg az egész fóti központ egy nagy játszótér. Tágas, gondozott füves terek, játékok, ugrálóasztal gondoskodik arról, hogy senki ne unatkozzon.

A lovasterápia szövetség munkatársai, barátai, az ott tanuló, versenyző gyerekek és szüleik a hétvégi rendezvény minden résztvevője egy igazán vidám program mellett szép példáját adták annak, van lehetőség egy egymásra figyelő, egyenlőséget teremtő, emberséges világban élni.

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Nem alszik a baba  – avagy suttogjunk tovább a lovaknak 

Egy újszülöttnek minden vicc új – kirándulás a Kőhegyen 

Miért vagyunk egyedül, ha inkább párban lennénk – Kényszerszinglik kritika