Fóton minden a terápiáról szól: lovakról és angyalokról

 

ja – 2014.10.02.

Lovasterápia? Mi az? Gyógyítják a beteg lovakat? – Sokszor teszik fel ezt a kérdést így azok, akikkel erről beszélgetek. Pedig a lovasterápia, bármilyen hihetetlen is pont az ellenkezőjéről szól: a ló gyógyítja az embert.

 

Lehajlok. Ne érjen az ág.

Átölelem a ló nyakát. 

Mert végül semmi sem marad,

csak az angyalok s a lovak.”

 

(Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok)

 

Érdemes tudni, hogy a lovasterápiának három ága van: a hippoterápia, a gyógypedagógiai lovaglás és a parasport.

A hippoterápia a mozgásban akadályozottoknak segít, speciális gyógytorna, a világ legizgalmasabb helyén, lóháton. A foglalkozást gyógytornász tartja. A gyógypedagógiai lovaglást – nem meglepő – gyógypedagógusok irányítják. Résztvevői értelmi fogyatékos, tanulási és viselkedési zavarral küzdő gyerekek, látássérültek és siketek is nyeregbe szállhatnak. Lóháton, játékos,  képességfejlesztő feladatokat oldanak meg, játszva tanulnak. A parasport versenyzési lehetőség  az ügyeseknek. Mindazoknak a fent felsoroltak közül, akik már biztonságban érzik magukat ebben a csodálatos világban és szívesen összemérnék tudásukat társaikkal, lehetőségük van erre, pontosan lefektetett versenyszabályzat keretei között.

 

lovas2
Versenyzők a fóti Díjlovas és Lovasterápiás versenyen – Fotó: Gordon Eszter

 

A terapeuták komoly munkát végeznek, kétéves képzés során válnak sokoldalú szakemberekké. Alapvégzettségükön felül (gyógytornász, gyógypedagógus, pszichológus, szakedző) tudniuk kell versenyzői szinten lovagolni,  a lovat ellátni, ismerik a választott szakág minden beteget segítő fogását és módszerét ezen kívül pedig jó, ha van a tarsolyukban egy nagy adag empátia. Hiszen egyszerre foglalkoznak lóval és valamilyen szempontból hátrányos helyzetű emberrel. Ez pedig cseppet sem könnyű feladat.

Aki most elgondolkozik azon, hogy egyáltalán hogyan is lehetséges ez, annak jusson eszébe a gyógylovagoltatás középpontjában –  a segítségre szoruló ember mellett –, egy nem akármilyen állat áll. Aki valaha is kapcsolatba került már lovakkal, tudja, nem közhely,  ők évezredek óta az ember leghűbb társai. Finomra hangolt idegrendszerüket csodálatos módon a szolgálatunkba állították és elfogadták, hogy egy-egy lovaglás erejéig rájuk bízzuk az életünket. Bár mi minden ló iránt végtelen lelkesedéssel viseltetünk, terápiás ló csak néhányukból lesz. Komoly mozgás-és jellembeli követelményeknek kell megfelelniük, ők is vizsgáznak mielőtt munkába állnak és persze rengeteget tanulnak azért, hogy alkalmassá váljanak gyógyításra.

 

lovas3
Életkép a fóti lovasterápiás versenyről – Fotó: Gordon Eszter

 

Hétvégén a Magyar Lovasterápia Szövetség fóti telephelyén megrendezte a 2014. évi  Nemzetközi, Nemzeti Díjlovas és Lovasterápiás versenyt. Egyedülálló kezdeményezés, melyre az integráció szempontjából még csak kisiskolába járó hazánknak nagy szüksége van. Hétvégén Fóton egészséges és sérült lovasok együtt versenyeztek, nemcsak egymás mellett, hanem csapatokban összefogva, egymás ellen is. A több ország résztvevőivel fémjelzett igazán látványos díjlovas számok és a lovasterápiában résztvevő gyermekek speciális versenykiírásai mellett ugyanis, a rendezvény egyik csúcspontja az a megmérettetés volt, ahol egészséges és sérült gyerekek együtt indultak el. Közös csapatban, felváltva végeztek el ügyességi feladatokat lóhátról, közösen harcoltak a győzelemért.

El kell áruljuk nem volt különbség köztük, lóháton mindenki egyformán vidám, felszabadult, magabiztos és ügyes. Pontosan ez a lovasterápia, a lovak titka.

 

lovas1
Voltizslovaglás Fóton – Fotó: Gordon Eszter

 

A fóti központot körbejárva láthattuk, itt minden a gyerekekért van. A terápiás lovakat nem dícsérjük tovább, bár szívünk szerint napestig ezt tennénk. Az istállókon túl, egy kisebb ligetben megbújó élménypark várja a kicsiket. A feladatpályán különböző talajú utak kacskaringóznak: apró és nagy kövek, fagerendák, emelkedő és lejtő vezet az ügyességi feladatokhoz, itt bizony figyelni kell hová lépünk. A park bejárható gyalog és lóháton is, a cél pedig ugyanaz mint lovaglás közben, a játszva tanulás, az észrevétlen fejlődés. A célzott programokon kívül pedig tényleg az egész fóti központ egy nagy játszótér. Tágas, gondozott füves terek, játékok, ugrálóasztal gondoskodik arról, hogy senki ne unatkozzon.

A lovasterápia szövetség munkatársai, barátai, az ott tanuló, versenyző gyerekek és szüleik a hétvégi rendezvény minden résztvevője egy igazán vidám program mellett szép példáját adták annak, van lehetőség egy egymásra figyelő, egyenlőséget teremtő, emberséges világban élni.

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Nem alszik a baba  – avagy suttogjunk tovább a lovaknak 

Egy újszülöttnek minden vicc új – kirándulás a Kőhegyen 

Miért vagyunk egyedül, ha inkább párban lennénk – Kényszerszinglik kritika