Kategória: Anyu-Apu

 

zd – 2014.08.11.

Augusztus a tacskó bemutatásának hónapja, első cikkünkben a kutyák általános jellemzőiről olvashattok. A kiváló vadászösztönnel és tulajdonságokkal bíró állatokról méltatlanul keveset tudunk, holott egy rendkívül nemes és jó kvalitásokkal bíró fajtáról van szó. 

 

A tacskó eredete vitatott, de már az egyiptomi ábrázolásban is megjelentek rövid lábú, hosszú gerincű kutyák, illetve sokan a francia bassetekkel (rövid lábú kutyák) hozták rokonságba. A fajta gazdaországa Németország.

 

A tacskó vadászkutya. Németül a neve borzebet jelent, ami a vadászati használatára utal, hiszen amellett, hogy a tacskók nagyon jó orrú és kitartó nyomkövetők, áldozatukat a föld alá is képesek követni. Mellső végtagjaik anatómiája hozzájárul ahhoz, hogy tökéletesen ásnak, a kotorékeb elnevezés sem véletlen. Egyenes és párhuzamos lábain jól láthatóak az ízületek. Mancsai zártak, lábujjai ívesek. A hobbiból tartott kutyák is rendszeresen megörvendeztetik gazdáikat egy-egy pocok vagy vakond után ásott lyukkal.

 

 

Európában három méretváltozat elfogadott, amiket mellkaskörméret alapján különböztetendők meg. A legnagyobb, általánosan ismert méret a standard, ezt követi a törpe, majd a legkisebb, a kanichen. A tacskó teste egy téglalapba írható le, mivel megnyúlt és ehhez képest lábai nagyon rövidek. A test és a marmagasság méreteinek aránya ideális esetben 1:1,18. A farok nem lehet túl ívelt, a szegycsont erőteljes, a váll hosszú. Nyaka izmos és feszes, amit kissé ívelten tart. Feje megnyúlt, elvékonyodó, orra erősebb vonalú, a szőrtípustól függően eltérő színű. Harapása ollós, állkapcsa erős. Az orrnyereg enyhén íves, keskeny ajkai feszesek. Magasan tűzött fülei lekerekítettek. Minden porcikájában a vadászkutyával szemben támasztott követelményeknek felel meg.

 

Ahogy három méret létezik, úgy szőrtípusból is éppen három az elfogadott: a rövid, a szálkás és a hosszú szőr. A tacskók esetében a fajtastandard viszonylag sok színváltozatot elfogad, de a legismertebbek az egyszínű vörös, a kétszínű fekete- vagy barna-cser, illetve a tiger (más fajtáknál harlekinnek neveznék ezt a színt).

 

 

A három szőrtípus közül talán a rövid szőrű tacskó a legismertebb, bár “igazi tacskót” kevesen láthattak, hiszen amellett, hogy egyre kevésbé divat, egyre kevésbé választják a hobbi kutyások az igazi, ellenőrzött kennelekből kikerülő kutyákat. A tacskóknak sokat ártott a szaporítás, nagyon felhígult az állomány, a kicsit is tacskónak tűnő kutyák kutyagyártásba vonásával megjelentek a tacskónak mondott, de eltérő, inkább négyzetes testfelépítésű, rövidebb orrú, magasabban tűzött fülű, terrieresebb egyedek, akiket a köznyelv még mindig tacskónak nevez. Az igazi példány viszont kecses, a rövid szőre szépen zárt, csillogó, de erős tapintású. Fejformájuk utánozhatatlan, az orruk íve az egyébként komoly arcnak ad némi mókásságot, amit a hosszú, lelógó, bársonyos fülek csak felerősítenek.

 

A szálkás szőrű tacskókat korábban inkább csak a vadászok ismerték, hiszen a kotorékozáson túl a vaddisznó hajtására is tökéletes kutya. Erős, mokány és magas ellenálló-képességű, a betegségekkel szemben nem fogékony kutya. Szőre trimmelést igényel, erős, de zárt, a kutya testének megfelelő biztonságot nyújt, így a külső hőmérsékletre is kevésbé érzékeny. Szeme kifejező, barna, szakálla és szemöldöke az amúgy is értelmes kutyát még inkább bölcs megjelenésűvé teszi. Itt is megfigyelhető azonban a házi kutyagyárak negatív hatása, hiszen egyre több a szőrhibás (selymes, göndörödő szőrű) példány, illetve a rágcsálók irtásában végzett munka hatékonyságát növelendő gyakranbevontak a kutya előállításba terriereket is.

 

 

A hosszú szőrű tacskó talán a spánielekkel való keresztezés eredménye, de mint ilyennek, gyönyörű, selymes, hosszú szőre van, amivel beírja magát a rendszeres ápolást igénylő kutyák közé, mivel ennél a szőrpalástnál a napi átfésülés, a kibontás elengedhetetlen. A hosszú szőrű tacskók ugyanúgy vadászkutyák, de a királyi megjelenés miatt sokan inkább társasági fajtának tartják őket. A szőrtípusok közül ebből a csoportból kerül ki a legtöbb hisztis, érzékeny, a változásokat nagyon rosszul kezelő kutya is, valószínűleg ez is a spániel ősök maradéka. A legkevésbé ismert szőrtípus Magyarországon.

 

 

Jellemző rájuk, hogy eleven, értelmes és okos kutyák, de nem a legengedelmesebb fajták közé sorolhatók. A tacskó tele van ellentétekkel, hiszen amellett, hogy akaratos, a munkában nagyon kitartó és bátor, otthon nagyon vágyik a figyelemre, a kényelemre és nehezen viseli, ha keményen beszélnek vele. Bár vadászösztöne miatt hajlamos a szökésre, alapvetően rendkívül ragaszkodik gazdájához és ha hagyjuk kibontakozni személyiségét, ügyesen tudja úgy manipulálni a dolgokat, hogy az legyen, amit ő szeretne. Idegenekkel tartózkodó, ami elsősorban azért van, mert családcentrikus. Ha kölyök korától fogva nevelkedik pici gyermekekkel, akkor nagyon jól tolerálja a nyúzást, de előfordulhat, hogy odakap, ha már nem tetszik neki a különös bánásmód. Ezért inkább olyan családoknak ajánlják a tacskót, ahol már valamivel nagyobbak a gyerekek.

 

Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de apró termete miatt kissé komplexusos is lehet, így nem fél megvédeni magát egy-egy elmérgesült szituációban.

 

 

Meglehetősen független gondolatvilága miatt, következetes nevelést igényel. Sok mindenre meg lehet tanítani, de nem az szolga típus, aki mindent megcsinál, csak azért, mert a gazdi azt kívánja. Ha igazságtalanul büntetik, képes napokig duzzogni. Érdemes már kölyökkorában állatokkal, gyerekekkel ismertetni, de a kutyaiskola is nagyon sokat segít fejlődésében.

 

Sajnos egyre több tacskó és tacskószerű keverék kerül az utcára, pontosan amiatt, mert nem megfelelő családhoz vagy gazdihoz kerül. A héten megismerkedhettek a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentés működésével is, olvashattok egy örökbefogadott tacsi útjáról, és még az is lehet, hogy pont itt találtok rá kedvencetekre, mivel augusztusban az örökbefogadásra váró kutyusokat is bemutatjuk.

 

Forrás: Németh Réka a Futrinka Egyesület munkatársa, kutya-tar.hu

[facebook_like_button]

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Július hónap a német boxereké – bemutatkozik az állatvilág kajla mókamestere

Lelkes, energikus, mozékony – bemutatkozik a drótszőrű magyar vizsla

Német vizsla, a vérbeli vadász

 

MÉG TÖBB CUKISÁG

Erre biztosan “IGENT” fogsz mondani!

A német vizsla- a vérbeli vadász

 

Lelkes, energikus, mozgékony: bemutatkozik a drótszőrű magyar vizsla

Gazdira váró vizslák

Kutyáink tudják mit érzünk

 

 

ja – 2014.10.20.

Folytatjuk  a Hónap kutyája sorozatunkat, tehát a következő hetekben a Szibériai husky lesz hűséges társunk. Olvashattok sok sok érdekességet a fajtáról, bemutatjuk a fajtamentőket, beszélgetünk örökbefogadókkal és a fajta igazi szerelmeseivel is.Cikksorozatunk első részében bemutatjuk nektek ezt a gyönyörű, büszke  kutyát, aki amellett, hogy megőrizte farkas őseitől örökölt vadságát, az ember igazi barátjává, családtaggá vált.

 

A Szibériai husky – nem meglepő – Kelet-Szibériából,  Csukcs félszigetről illetve Kamcsatkáról származik. Már Kr.e több ezer évvel az ott élő eszkimók társául szegődött, innen terjedt el Alaszka és Kanada havas vidékeire. Testfelépítése, külleme árulkodik ősi életmódjáról. Közepes nagyságú, tömör de nem nehézkes, feszes izomzatú kutya. Alj szőrzettel is rendelkező vastag bundája, ezüstös szürke, „ordas” színű. Hosszú, zászlós, bundás farka, álló, szőrös fülecskéje, széles tappancsa, erős körmei arról tanúskodnak: ez a kutya bírja a hideget, a hóban gyaloglást, sőt a jégtől sem ijed meg. Ívelt vágású szemei, barátságos mosolya azonnal nyilvánvalóvá teszi, farkasbőrbe bújt bohóccal állunk szembe.

 

 

A husky munkakutya, széles, erős mellkasa alkalmassá teszi szánhúzásra, kitartása pedig teherhordásra, vadászatra. Bírja a szélsőséges körülményeket, szeret dolgozni, azonban a munka végén elvárja barátja, az ember társaságát.

Most pedig következzen a husky jellemzése. Tények, amiket a cikk szerzője – aki több mint tíz éve egy melegbarna szemű husky kutya legjobb barátja – saját tapasztalata alapján alátámaszt vagy megcáfol.

A husky közeli rokonságban áll ősével a farkassal. Igen erős benne a vadászösztön, mindennek utánaered ami mozog, és, ha kiskorában nem barátkoztatjuk össze őket, akkor hajlamos a család cicáját is elejtendő zsákmánynak tekinteni. – Ha a dolgok mélyére nézünk, van benne igazság. Bár  kutyám szoros barátságban áll a kölyökkora óta ismert cicánkkal – egy tálból esznek és egy kosárban alszanak – mégis több eltunyult városi madár lett áldozata a kis vérengző huskymnak. Legbrutálisabb élményem az volt, mikor egy sétánk alkalmával másfélméteres póráz végéről egy pillanat alatt elkapott és falhoz vágott egy galambot. A galamb szegény nem díjazta az ötletét.

 

 

A husky fegyelmezetlen. Ha sétálni mentek legyen kéznél a póráz, mert ha szabadon eresztjük kutyánk nem fog visszajönni. Hatalmas a mozgásigénye, naponta több órát kell mozogni vele. – Igaz, igaz, igaz. Huskym nem tanult meg fegyelmezetten közlekedni, városban és erdőben póráz, elengedni csak jól belátható nagy mezőkön merem. Viszont rengeteg időt töltünk sétával, futással és játékkal, jól körbekerített kutyafuttatókban. Ja, a kerítés legyen magas, mert nagyot ugranak.

A husky intelligens, domináns és makacs. Ha megfenyítjük őket, magas hangon vonyítva visszafeleselnek. – Nagyon szeretem ezekben a kutyákban, hogy nem ugatnak, hanem énekelnek. Gyönyörű hangjuk van, hosszan tudnak skálázni a szomszéd  nagy örömére.

Tanulékonyak, utánozzák az embert. Megtanulják például az ajtót kinyitni. – Igen. Nálunk az ajtókon nem kilincs van hanem ajtógomb. Annak a használatához hüvelykujj kell.

Szeretnek fürdeni, játszani a vízben – valóban, kedvenc kiránduló célpontunk a Dunakanyar.

 

 

A husky nem házőrző. Akit szeret azt beengedi, akit nem szeret, azzal nem törődik. – Ez a mi esetünkben odáig fajult, hogyha csöngetnek, szólunk a kutyának, aki rohan ajtót nyitni.

A husky családcentrikus, vágyja az emberek társaságát. – Igen. Igazi családtag.

 

Forrás: www.haziallatok.hu

Képek forrása: www.kutyafajtak.hu

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

MÉG TÖBB KUTYA

Zsizsi, az egyéniség – egy tacskó örökbefogadásának története

Az állatvilág kajla mókamestere – bemutatkozik a német boxer

Német vizsla, a vérbeli vadász

 

2014.10.17.

Majdnem száz cseh és harminc szlovák állampolgár tűnt el a himalájai hóviharban és lavinaomlásban Nepálban – közölte a cseh közszolgálati hírtelevízió péntek este, Csehország és Szlovákia indiai nagykövetségére hivatkozva.

 

A hírtelevízió szerint a cseh hatóságoknak kilencvenhárom, a szlovák hatóságoknak pedig harminc, a himalájai szerencsétlenség térségében tartózkodó turistával és hegymászóval nem sikerült eddig kapcsolatba lépniük.
A nepáli mentőszolgálatok korábbi közlése szerint csehek nincsenek az eddigi huszonkilenc áldozat között. Két áldozat állítólag szlovák állampolgár, de Pozsony ezt eddig hivatalosan nem erősítette meg.

Lubomír Zaorálek cseh külügyminiszter a televíziónak azt mondta, hogy a tárca értesülései szerint a csütörtöki szerencsétlenség térségében összesen mintegy százhúsz cseh állampolgár tartózkodott.

 

 

A diplomata kora reggel a közszolgálati rádiónak nyilatkozva még húsz eltűntről beszélt. A televízióban már harminc eltűntet mondott, és ezt a számot erősítette meg később a prágai külügyminisztérium is.
Miloslav Stasek, Csehország indiai nagykövete délelőtt a közszolgálati cseh hírtelevízióval (CT24) azt közölte telefonon, hogy megszakadt a kapcsolatuk az ott tartózkodókkal és nem tudják, mi van velük.

“Néhányukról annyit tudunk, hogy a lavinaomlás idején Annapurna körzetében tartózkodtak. Eddig nincs hírünk arról, hogy a mentők megtalálták volna őket” – tette hozzá a nagykövet.
A nepáli hivatalok jelentése szerint a lavinaomlásoknak eddig 29 áldozata van, de cseh állampolgár nem volt köztük. Nepáli hírek szerint nincs cseh az eltűntnek nyilvánított személyek között sem.

Hozzátették azonban, hogy az Annapurna térségében gyakorlatilag nincs térerő, és a mobilhálózat nem működik, tehát nem kizárt, hogy ez az oka annak, hogy nem tudnak kapcsolatot teremteni a cseh állampolgárokkal.

Nepálban nemrég kezdődött meg az őszi hegymászószezon, októberben rendszerint külföldiek ezrei túráznak a Himalája nepáli részén. Hóvihar vagy lavina ritkán fordul elő ebben az időszakban, most azonban a Délkelet-Indiából Kína felé tartó Hudhud ciklon hóviharokat keltett.

 

Forrás: MTI

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

 

ja – 2014.10.15.

Annak ellenére, hogy nagyvárosban élünk, a betonrengetegben, autóforgatagban, embertömegben időről időre felbukkan a természet, hogy megállítson, elgondolkoztasson, megmosolyogtasson minket. És azért is, hogy jobb emberek legyünk, emberibb világban éljünk. Ennek ékes bizonyítékaként alább néhány példa, ami megálljt parancsol nekünk a hétköznapok forgatagában.

 

1. – A nagy csuszkamentés

Hétköznap délelőtt a város forgatagában intézem az intézni valókat. Hordozóba rám kötve a baba, két kezem tele csomagokkal. Sietek, már ebédidő van, a baba és én is elfáradtunk. Hirtelen egy színes kis gombolyagot veszek észre a járda közepén. Egy kismadár, egy cinke. Gyönyörű, törékeny, kiszolgáltatott. Először azt hiszem nem is él, ahogy felborzolódott tollakkal hever az úton, de aztán látom, fel-felemeli a fejét, ha egy cipő, egy babakocsi kerék túl közel suhan el mellette.

Piheg, látszólag haldoklik. Megtorpanok, átfut a fejemen segítenék, aztán mégis továbbmegyek. Intézem az utolsó bevásárlásokat, azonban a kis cinke már fészket rakott a gondolataim között. Visszafele is mellette visz el az utam, ott van, fekszik a betonon, az emberek nagy része észre sem veszi, de valahogy mindig megússza, hogy rálépjenek.

 

 

Nem bírtam otthagyni. Tudom, tele a világ borzalommal és értelmetlen halállal, hogy messzebb ne menjek minden utcán találni hajléktalant, akik közül amúgy már szintén próbáltam megmenteni egyet-egyet –mindig sikertelenül. De ez a cinke nem pusztulhat itt el a piszkos kövön, ezt tisztán éreztem. Elővettem a telefonom, hogy hívjam a férjet,  aki az irodában ül, mondván, keressen nekem madármentőt. Google a barátunk, a férj mégis csak egyetlen számot talál: egy hortobágyi szervezetét.

Ok, nem bírom ott hagyni. Tudom, tele a világ borzalommal és értelmetlen halállal, hogy messzebb ne menjek minden utcán találni hajléktalant, akik közül amúgy már szintén próbáltam megmenteni egyet-egyet – mindig sikertelenül. De ez a cinke nem pusztulhat itt el a piszkos kövön, ezt tisztán érzem. Előveszem a telefonom, hívom a férjet, aki az irodában ül, keressen nekem madármentőt. A google a barátunk, a férj mégis csak egy számot talál egy hortobágyi szervezetét.

Hívom őket, azonnal felveszik, segítenének de nem tudnak, nincs olyan, hogy madármentő, hívjam az állatkertet, ajánlják. Az állatkertet hiába hívom, fel sem veszik. Telefonálás közben egyre nagyobb aggodalommal figyelem a –most már – kis barátomat, rá ne lépjenek. Ekkor veszem észre társam akadt, egy fehér hajú, kék szemű idős hölgy csatlakozik hozzám, most már ketten bámuljuk aggodalmasan a madárkát

„Ez egy csuszka, egy gyönyörű csuszka” – mondja a néni –hiába nem vagyok ornitológus – de valóban, a cinege nem ilyen színes. „Vigyük a parkba” – mutat az idős hölgy rövid gondolkodás után a többsávos autóút túloldalán lévő zöldre, „biztos megcsapta az autó, ott talán jobban magához tér”. Elszégyellem magam ,mennyivel praktikusabban gondolkodik a néni, mint én, de ő már cselekszik is, óvatosan felnyalábolja kismadarat és eltökélten elindul vele. A parkban hosszasan keresünk neki helyet, végül kiválasztunk egy napsütötte, védett, zöld fűcsomót, ahol kutya nem érheti el.

A kismadár úgy kapaszkodik megmentője kezébe, hogy az, alig tudja gyengéden letenni. „A lába nem törött „ -bizakodik a néni- „ itt talán magához tér”. „Ha pedig nem, akkor szép helyen hal meg” – ezt már egyszerre mondjuk ki – „a betonon mégsem pusztulhatott” –egyezünk meg egymásra mosolyogva.

Másnap délelőtt a parkon át visz az utam, a babám vidáman nézegeti ismét rám kötve a világot. Megállunk, ahol tegnap hagytuk a madarat, hűlt helye. Megélt-e vajon, vagy elvitte a macska? –töprengek. Felnézek, és kicsi a világ, az ősz hajú kékszemű néni közeledik mosolyogva felém.

“Őriztem ám a madárkát tegnap” – újságolja – „magához tért, szárnyát próbálgatta, biztosan erőre kapott. De jó, hogy találkoztunk!” Vidám szívvel köszönünk el egymástól.
Negyed óra múlva újból összefutunk. Abban a kifőzdében ebédel, ahova mi is járunk a babával. Azt hiszem új barátot találtunk!

 

2.  – A kicsi törpe és az ő nagy kutyája

Péntek délután,  metró aluljáró. Hömpölyög a tömeg a mozgólépcsőkön, nekem is figyelnem kell  hova lépek,  hű társammal a babával. Egyszercsak látom, hogy torlódnak az emberek. Bosszús vagyok mert sietnék, kezem már a kicsi feje előtt, nehogy valaki meglökje a sokadalomban.

A bonyodalom oka egy törpe. Egy igazi kis törpe. Kisgyereknyi testen nagy kerek fej billeg, csúnya vonások, vén gyerek arc. A felfelé tartó mozgólépcsőn akar lejutni mindenáron, küzdve az ellenirányú tömeggel. Az emberek sodorják, ő kétségbeesett, látszik rajta teljesen meg van keveredve.  Egy csapat kamasz röhögni kezd rajta.

Fájdalmasan összeszorul a szívem, nem bírom látni, ahogy a kiszolgáltatottság és az érdektelen gúny összecsap. Szerencsére a feljárónál sorakozó ellenőrök már sietnek is a segítségére, kimentik a tömegből, faggatják merre menne, a lefelé menő mozgólépcsőhöz igyekeznek irányítani. Megoldódott a probléma, nem is törődöm vele tovább, a tömeggel együtt lemegyek a metróalagútba.

 

 

A mozgólépcső alján azonban megint bonyodalom. Egy biztonsági őr tart két kézzel egy szűkölő, csaholó, aranysárga bundájú, okos szemű kutyát. Az állaton megkülönböztető jelzés – segítő állat –  azonban ő egyáltalán nem viselkedik olyan higgadtan és megfontoltan, ahogy ezektől a képzett jószágoktól megszokhattuk. Tépi magát a biztonsági őr kezéből, törne át a tömegen, minden áron fel akar menni a lefelé jövő mozgólépcsőn.

Elvesztett valakit, villan az eszembe, valakit, aki rá volt bízva és, aki a mozgólépcső tetején ugyanígy küzd a tömeggel. A kicsi ember és a kutya egymást keresik!  Pár percbe telik csak, már kísérik is le a törpe emberkét a lépcsőn a kutyájához. Az állat két lábra állva öleli a gazdáját, akinél így jóval nagyobb. Széttéphetetlen barátság az övék, látszik az ölelésükből, ami nem akar szétválni. Befut a metró, hömpölyög a tömeg, ők nem szállnak fel. Maradnak. Ölelik egymást.

 

Mivel számunkra az ilyen jelentéktelennek tűnő, ám annál szívmelengetőbb történések bizonyítékok arra, mégiscsak gyönyörű világban élünk, titeket is csak arra tudunk buzdítani, hogy járjatok nyitott szemmel. Hogyha pedig veletek történt hasonló és szívesen megosztanátok a világgal, írjátok meg nekünk az info@popupcafe.hu címre „ami az én napomat megszépítette” jeligével.

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Orosházára költözik az SOS Gyermekfalu

Mozambikban az ember kétszer sír – egy önkéntes beszámolója

Miért nincs a Feszty-körképen rigó? – bloggerünk kirándult a hétvégén

 

Szűcs Veronika – 2014.10.15.

Jövő nyáron, a jelenleg Battonyán élő, hátrányos helyzetű gyerekek jobb körülmények közé költözhetnek. Az SOS Gyermekfalvak Magyarország olyan új, hosszú távú stratégiát alakít ki, amivel optimalizálhatja működését, és tulajdonképpen önellátóvá válhat.

 

A költözésre elsősorban azért van szükség, mert a battonyai ingatlanegyüttes nyújtotta lehetőségek már nem felelnek meg a legújabb nemzetközi nevelési trendeknek. A jelenlegi falu túlságosan elszigetelt, így a gyermekek nem tudnak kellően korán integrálódni a társadalomba, a kirekesztettség érzése végigkíséri életüket. Az Orosházán megvásárolt ingatlanok a városon belül vannak, jobb az ellátottság és a működtetők erősebb helyi partnerkapcsolatok kiépítésében reménykednek. Szilvás Léna az SOS Gyermekfalvak Magyarország gyermekvédelmi programigazgatója elmondta, hogy Orosháza önkormányzata tárt karokkal fogadta őket, és nagy segítséget nyújt a program megvalósításához.

 

 

Az integrált gyermekfalu helyének kiválasztásában szerepet játszott az igénybe vehető szolgáltatások mennyisége és minősége, valamint az, hogy Orosháza közelebb van Szegedhez, ahol már évek óta jól működik egy SOS Ifjúsági ház, és a fiatalok beletanulhatnak az önálló életvitelbe.

A most induló program tervezését, megvalósítását és értékelését is a gyerekekkel és nevelőszüleikkel együtt képzelik el, így a közösség együttes erővel oldhatja meg a felmerülő problémákat. Kiemelten fontosnak tartják a családerősítő programok elindítását és nagy hangsúlyt tennének az utógondozásra, ami mindennél jobban segíti a hátrányos helyzetű fiatalok felkészítését a függetlenségre.

 

 

Az SOS Gyermekfalu Alapítványnak ezen felül célja, hogy 2020-ig gyakorlatilag teljesen megváltoztassa anyagi körülményeinek eddigi feltételeit. Jelenleg az alapítvány három forrásból származó bevételekkel gazdálkodhatott. Pénzük negyvenöt százalékát a külföldi támogatások tették ki, az állam tizenkilenc százalékot biztosított számukra, a fennmaradó harminchat százalékot pedig helyi adománygyűjtésből és pályázatokból fedezték.

Mivel a jövőben az SOS Children’s Villages International támogatása fokozatosan csökkenni fog, ezért a távlati tervek között szerepel egy olyan adománygyűjtési akció is, ami a jelenleginél jobb eredményeket hozhat és növeli a szervezet pénzügyi önállóságát is.

 
[facebook_like_button]
 

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Mozambikban az ember kétszer sír – egy afrikai önkéntes beszámolója

Nőstény gepárdok Nyíregyházán

Önkéntes orvosok indulnak Erdélybe