Egy újszülöttnek minden vicc új – avagy kirándulás a Kőhegyen

 

osz – 2014.09.28.

A 235 méter magas Kőhegyről egy gyerekes túrablogban olvastam először és mivel közel is van és volt egy szabad délutánunk, felkerekedtünk és megnéztük. Jó kis sétát tettünk, nagyon tetszett így másnap már áradoztam róla a barátainknak, és szervezkedtem, menjünk el közösen újból. Amikor már többedjére hallottam vissza, hogy „persze, ismerjük, voltunk már ott többször is…” kezdett gyanússá válni, hogy éveken át valami egyértelműen jó dologból maradtam ki. Szóval ez a bejegyzés most annak a csekély számú sorstársamnak szól, akik még nem jártak itt.

 

Szeretem a drámai történeteket, úgyhogy még inkább a szívemhez nőtt ez a hely, amikor megismertem a Szeplőtelen Fogantatás, más néven Mária kápolna romantikus múltját. Építtetőjének, Wendler Ferencnek álmában több alkalommal is megjelent Szűz Mária és egy alkalommal kijelentette neki, hogy: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.”. Ennek hatására kezdődtek meg a kápolna munkálatai 1855-ben és a hagyomány szerint IX. Pius pápa Szűz Mária-szobrot küldött a kápolna avatására.

 

kőhegy2

 

Valószínű, hogy ez a kápolna viselte először ezt a nevet a világon. Wendler feleségének halála után úgy döntött, hogy élete hátralévő részében a kápolnáról szeretne gondoskodni, így vájt magának egy barlangot a kápolna melletti sziklában és ott élt 1878-tól kezdve. Wendler Ferenc az egész környéken elhíresült, és sokan a csodájára jártak az egyszerű embernek és kápolnájának. A templom búcsúja az egész környék ünnepévé vált, amire rengeteg zarándok érkezett.

 

kőhegy

 

Majd húsz évvel később Wendler Ferenc fia, Wendler András egy házat építtetett az akkor már sokat betegeskedő apja barlangja mellé, és odaköltözött, hogy gondoskodjon élete hátralévő napjaiban róla és a kápolnáról. Wendler Ferenc 1897. február 21-én hunyt el, sírja a kápolna mögött található. Halálát követően fia, majd 1920-tól unokája, Groß Mátyás vette át a kápolna gondozását, aki dédapjához hasonlóan szintén a hegyen élt. A második világháború során több lövés is érte a kápolnát, majd a kitelepítéseket követően a kápolna köveit elhordták.

 

kőhegy4

 

2003-ban jórészt magánszemélyek adományaiból pár hónap leforgása alatt újból felépítették a kápolnát és a korábban a család által kimenekített eredeti Mária-szobor is visszakerült régi helyére. A kápolnához vezető lépcső 2006-ban készült el.

A hegyre a budaörsi nefelejcs utcai temető elől indulunk, aki autóval érkezik, itt könnyen leparkolhat. A temetővel szemben találunk egy lépcsősort, ennek tetején voltaképpen mindegy is, merre indulunk tovább, a lényeg, hogy mindig a felfelé tartó utat válasszuk, akkor biztos a hegy tetején lyukadunk ki.

 

kőhegy3

 

Ha babával jövünk, akkor a babakocsit nyugodtan hagyjuk otthon, csak hordozva tudjuk felvinni. Ha nagyobb gyerekkel jönnénk, akkor a lépcsősor után balra forduljunk, mert ez az út a hegyre felvivő lépcsőig vezet majd minket. Gyerekeseknek ajánlott a papírsárkány bekészítése is, mert remek alkalom kínálkozik majd a kipróbálására. A hegy tetején a megérdemelt kilátásban gyönyörködhetünk, megnézhetjük a kápolnát, barlanglakásokat és a keresztet is.

Hétfőn már a beavatottak nyugalmával mondhatjuk a munkahelyünkön: „…szóval a Kő-hegyen voltunk a hétvégén. Miért, Te nem jártál még ott?”

 
[facebook_like_button]
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Nehezen tartanak ki egymás mellett a fiatalok – interjú

Miért vagyunk egyedül, ha inkább párban lennénk – Kényszerszinglik kritika

Huszonnyolc múmia érkezett Budapestre

Huszonnyolc múmia érkezett Budapestre

 

2014.09.24.

Budapestre érkezett huszonnyolc múmia, ami a Múmiavilág című vándorkiállítás záróállomásaként nagy valószínűséggel többet nem lesz látható.  A Magyar Természettudományi Múzeumban látogatható tárlat a többi közt felvonultat többek között egy több ezer éves chilei Chinchorro gyermekmúmiát, egy csecsemő testét rejtő, legalább ezeréves perui múmiabatyut a Wari (huari) kultúrából, de egészén közelről lehet tanulmányozni Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” kétszázéves váci múmiáját is. 

 

Az öt kontinens, évezredes vagy épp a közelmúltból származó múmiáit testközelbe hozó tárlat 2014. október elsején nyitja meg kapuit a közönség a Magyar Természettudományi Múzeumban. A világ különböző részeiről származó, más-más időben, igen eltérően mumifikálódott különös testemlékeket eddig mintegy 1,7 millió ember látta Európában és Amerikában. Az itt látható huszonnyolc múmia a körút végeztével visszakerül az anyaintézményekhez, és nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatóak.

 

MTM_03_kicsi

 

A kiállításon a látogatók megismerhetik a múmiákkal kapcsolatos alapfogalmakat, de megtekinthetők a híres és a kevésbé ismert, ám tudományos szempontból rendkívül fontos múmiák is. A különleges testemlékeket földrészenként – Afrika, Európa, Dél-Amerika, Ausztrália-Óceánia, Ázsia – állítják ki, megmutatva a mumifikálásban rejlő különbségeket is.

„A múmiák üzenete az öröklét felé való közeledés” – mondta dr. Korsós Zoltán főigazgató a Múmiavilág című nagyszabású vándorkiállítás anyagát bemutató sajtótájékoztatón. Minden múmiának elmeséljük a felfedezését, a tudományos vizsgálatát és az abból megfejtett személyes történetét – tájékoztatott.

 

MTM_02_kicsi

 

A múmiák a világ minden tájáról megérkeztek Budapestre is, amit még fontosabbá tesz az a tény, hogy Közép-Európában együtt csak itt nálunk lesznek láthatóak – hangsúlyozta dr. Matskási István címzetes főigazgató.
A kiállításon részletesen bemutatnak többek között egy több ezer éves chilei Chinchorro gyermekmúmiát, egy csecsemő testét rejtő, legalább ezeréves perui múmiabatyut a Wari (huari) kultúrából, a Chancay-kultúrából egy kb. 1415-ből származó, keresztbe tett lábbal mumifikált perui asszonyt, de egészén közelről lehet tanulmányozni Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” kétszázéves váci múmiáját is.

A kiállítás előzményének tekinthető a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) 2006-ban megrendezett, „Rejtélyek, sorsok, MÚMIÁK – A váci Fehérek templomának titka” című időszaki kiállítása, amely nagy érdeklődést váltott ki a közönség köreiben – több mint hetvenezren látogatták –, de a szakmabeliek is felfigyeltek rá, és sok külföldi szakértő is Magyarországra utazott, hogy a tárlatot megtekintsék.

A kiállítás sikerét mutatja, hogy az eredetileg egyszeri bemutatásra szánt tárlatot vándorkiállítássá kellett alakítani a nagyszámú érdeklődő és az anyagot kölcsönkérő múzeum miatt. A németországi Kassel és Schlesswig, és az olaszországi Bolzano is bemutatta a múmiagyűjteményt.
A kiállítás sikere felkeltette a tengerentúliak érdeklődését is. A REM és az American Exhibition cég szerződést kötött, mely szerint a kiállítást három év során 9 amerikai helyszínen (Los Angeles, Milwaukie, Philadelphia, Charlotte, Tampa, San Antonio, Salt Lake City, Portland, Baltimore) mutatták be – „Mummies of the World” címmel.

 

MTM_01_kicsi

 

2014-ben a múmiagyűjtemény visszatért Európába. A kiállítás legutóbb Hollandiában, Assenben volt látható, a Drents Múzeum mutatta be. A kiállítás sikerét jelzi, hogy 14 hét alatt 50.000 látogatójuk volt.

 

Antropológiai műhelytitkok: a CSI-élmény

Nincsen olyan nép, aki ne próbálta volna meg mumifikálni a halottait, hogy örökké magához közel tudhassa szeretteit, hozzátartozóit – jegyezte meg dr. Szikossy Ildikó antropológus, a kiállítás egyik kurátora.
A múmiák személyes történeteiből egy életet, egy másik világot és kultúrát lehet megismerni. Ebben a látogatóknak a tudomány eszközeivel – a modern antropológia módszereivel, a 21. századi technika segítségével – segít a múzeum.

A bemutató tér közepén berendezett, működő antropológiai laboratóriumban a látogatók szeme láttára és őket bevonva zajlik majd a tudományos munka a kiállítás alatt. A látogatók a laborba belépve megismerkedhetnek az antropológiai kutatás eszközeivel. Egy vizsgálati protokollt (nem és kor meghatározása) követve saját maguk is megvizsgálhatják az itt elhelyezett maradványokat.
A laborban előre meghirdetett időpontokban a múzeum antropológusai tartanak bemutatókat, végeznek méréseket a látogatók segítségével. A kiállítás ideje alatt a laborban elhelyezett két, eddig tudományos módszerekkel nem tanulmányozott múmiát vizsgálnak kollégáink. Az eredményeket folyamatosan közöljük egy interaktív táblán, valamint a kiállítás Facebook oldalán. A látogatók kérdéseire antropológusaink válaszolnak.

 
[facebook_like_button]
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Pont ezért imádnivaló a Jóbarátok – húszéves a sorozat

Színes őszi betakarítás (fotók)

Véget ért a Nemzeti Vágta – Tahitótfalu a győztes

Mai cukiság: a három kiselefánt

 

2014.09.23.

Három elefántbika érkezik a veszprémi állatkertbe, az ormányosok hamarosan nekivágnak a több mint ezer kilométeres útnak – jelentette be a veszprémi állatkert igazgatója. A száznyolcvan centiméter magas, négyéves fiatal bikák féltestvérek, akik minden bizonnyal jól érzik majd magukat a veszprémi állatkertben, hiszen ott is, mint a természetben, külön csapatot alkotva csordában élhetnek.

 

Török László elmesélte,  mindhárom elefánt Németországból érkezik, ketten Osnabrückből, egy állat pedig Hannoverből jön Veszprémbe.  A szükséges orvosi vizsgálatokon már átestek az állatok, az utaztatás megszervezése viszont nagy kihívást jelent, hiszen speciális járművekkel, teherautóval, daruval indul útnak a több mint ezer kilométeres távra az első két elefánt, akik a tervek szerint már a héten megérkeznek Veszprémbe, a harmadik pedig legkésőbb jövő tavasszal csatlakozik a csordához – mondta Török László.

 

BabyElephant
képünk illusztráció

 

Az ormányosokat állatorvos kíséri és bőséges takarmánnyal is el kell látni őket a több napos útra, mely során külön kihívást jelent az éjszakai szállás megszervezése – tette hozzá az igazgató.

A 180 centiméter magas, négyéves fiatal bikák féltestvérek, akik reményeink szerint jól érzik majd magukat a veszprémi állatkertben, hiszen ott is, mint a természetben, külön csapatot alkotva csordában élhetnek. A tervek szerint 2016-ban az állományt tovább bővítve egy tenyészcsapatot alakítanak ki a veszprémi vadasparkban – tette hozzá.
2014 tavaszán kezdődött meg a veszprémi állatkert fennállásának eddigi legjelentősebb fejlesztése, melynek legimpozánsabb eleme az elefánt park. Külső medencével és zöldszigetekkel tarkított, ötezer négyszáz négyzetméter nagyságú külső kifutó és egy ezeregyszáz négyzetméter alapterületű, belső látogatói térrel rendelkező ház várja az új lakókat – összegezte az igazgató.     A veszprémiek régi vágya válik valóra az új állatok érkezésével, hiszen a vadasparkban 2006 óta nincsen elefánt – idézte fel Török László.

 

Forrás: MTI

 
[facebook_like_button]
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Milyen az Ironman belülről – személyes beszámoló

Biciklivel boldogabb az élet

Kardiológushoz mehetnek a nők a Kutatók Éjszakáján

Menő szendvics suliba vagy munkába (és finom persze)

 

2014.09.22.

Így a tanév kezdetén, a szendvics egy igazán közkedvelt étel a diákok életében. Egyszer kiszámoltam, hogy egy átlagos középiskolai diák négy év alatt kb. 1400-1600 darab szendvicset fogyaszthat el. Az alábbi recept egy kicsit eltér a mainstream vajas-parízeres szenyától.

 

Az a jó benne, hogy az alapját variálhatjuk, nem kell a megszokott kenyérnél ragadnunk, használhatunk hozzá bagelt, kiflit, ciabattát vagy akár házi készítésű hamburger buciba is tehetjük. A siker garantált. Íme:

 

szendó1

 

Hozzávalók:

 

– Friss kifli/kenyér/ciabatta

– 5 dkg csirkemell (4-5 szeletben)

– Kápia paprika

– Sárgarépa

– Saláta

– Méz

– Mozarella

 

majonézhez:

– 3 tojássárgája

– Fél tk. só

– Negyed tk. porcukor

– Egy tk. mustár

– 250-300 ml étolaj

 

 

Kezdésnek készítsük el a majonézünket, amivel majd a kiflinket kenjük meg. Először is tegyük az összes hozzávalót a hűtőbe, ha hidegek az alapanyagok, jobban összeáll. A tojássárgákat verjük habbá, kb. másfél percen át egy habverő segítségével. Majd ízesítsük a fűszerekkel illetve a porcukorral. Óvatosan adagoljuk hozzá az étolajat, hogy felvegye és végeredményül egy finom krémes állagú majonézt kapjunk.

Vágjuk hosszában félbe a kiflit és kenjük meg az isteni majonézünkkel. A csirkemell szeleteket fűszerezzük sóval, borssal és süssük ki őket egy serpenyőben, nagy lángon. Ha megsültek, azonnal tegyük a majonézágyas kiflinkre, amit egy szelet salátának kell követnie. Próbáljuk meg mindenhol lefedni a kiflink felületét salátával, az se baj, ha egy kicsit kilóg belőle. Ezek után vágjunk a paprikából félköröket, egy hámozó segítségével húzzunk szeleteket a répánkból és egy kevés olajon sóval, borssal futassuk meg, majd ha leszedtük a tűzhelyről egy fél kávéskanál mézzel forgassuk át a serpenyőben.

 

szendó2

 

Most a paprika-répa mixünket helyezzük a zöld salátaágyunkra. És már csak egyetlen szereplő maradt ki a buliból, a mozarella. Vágjunk gusztusos, vékony csíkokat belőle és fektessük a szendvicsünk tetejére, amit zárjuk is le a kifli tetejével.

 

szendó3

 

Ennyi volna a mutatós szendvics titka, most már bátran lehet villantani vele a haveroknak, az iskolában, meccsnézés közben vagy a buszra várva majszolni a megállóban.

 

szendó4

 

Jó étvágyat!

 

Gasztro Akrobata Levi

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

Vaníliás őszibarack dzsem Mamabella receptje alapján

Bánatűző süti őszre: csokis cupcake

Rukkolás gnocchi tökmagos mascarponéval 

Milyen az Ironman belülről – személyes beszámoló

 

2014.09.17.

Dobay Attilával nyár közepén beszélgettünk. Akkor már túl volt az idei év első és élete harmadik  Ironman versenyén ( a továbbiakban IM) és készült még két hónap alatt kettőre. Bízott magában, mi pedig drukkoltunk neki! Sikerült, megcsinálta!  Attila ötszörös Ironman, ebből hármat három hónap alatt teljesített! Alább személyes élménybeszámolóját olvashatjátok, az utolsó, balatonkenesei versenyről.

 

“Idén három Ironman, összesen tehát öt.

 Kissé nehezen indult a dolog. Hajnalban mikor felkeltem még esett az eső. Az összes depós cuccom még a szálláson át kellett gyorsan zacskózni hogy viszonylag száraz cuccokba tudjak majd átöltözni. Depóba így kissé későn érkeztem, konkrétan tökegyedül voltam, mindenki elment már a hajóra. Így pár dolgot el is felejtettem, ami aztán később vette el az időt. Sötétben botorkáltam a hajó felé a parton, mikor egyszer csak valaki utolért és kezembe nyomja a fekete úszószemüvegem.

 

dob7

 

Rejtély hogy találta meg, mert tényleg semmit nem lehetett látni. Útközben ugyanis kiszakadt a zacsim és ez kiesett belőle. Remek kezdés. A fedélzeten a hangulat nagyon vidám volt, bár nemsokára ahogy az adrenalin csökkent, elkezdtünk a neoprén ellenére is megfagyni. A rajt kissé megviselt, sikerült a tömeg közepére bekerülnöm és ez neoprénnel párosulva hozta a már jól ismert és rettegett fulladásos, klausztrofób fílinget. Viszont mégis az eddigi legjobb úszásom lett a dologból. Nem csak mert 1:19 lett hanem mert a pálya viszonylag rövid szakaszokból állt, így nem volt halál unalmas. Hullámok persze akkorák voltak h körülbelül minden ötödik levegőre ittam is egyet.

A depónál aztán hoztam egy gyors döntést. Szél is fújt, eső is lógott, úgyhogy teljesen megtörülköztem, a gatyám is szárazra cseréltem. Próbáltam a cipőm is úgy felhúzni hogy ne legyen a zoknim vizes, ami a nap egyik legbonyolultabb kihívása volt. Szóval a normális időmhöz képest öt perc bukó. A bringapálya tetszett, de a szél akkora volt hogy a maradék PB reményeim is elszálltak. Az elején még tizenhét fok volt, később a nap is sütött – ezen a napon egyébként a havat leszámítva minden évszakból volt egy kicsi.

 

Dob1

 

Szóval variálhattam a ruhákkal menet közben… 

Futás. Szerettem volna legalább 3:56-ot menni. Ehhez képest 4:08 lett, vagyis sejthető, hogy valami nagyon nem ment (bár ez még mindig a második legjobb IM futás eredményem). Az első félmaraton még teljesen rendben volt. Éreztem a feszültséget az izmokban, de teljesen egyenletesen lement az első háromszor hét kilóméter 39-40 percekkel. Sőt még a negyedik is, 40:09 lett, de ennek a vége már bőven belassult. És utána jött egy negyvenhárom és egy negyvenhét perces kör. Ha lett volna hetedik, az meg már 55 perc lett volna. Sok múlik persze a motiváción.

Az 5. kört még megpróbáltam 40-re behozni, tényleg mindent beleadtam. Nem ment. Innentől biztos volt h nincs meg a négy órán belüli maraton és innentől nagyjából mindegy is volt az egész. Nem mondom, hogy belesétáltam vagy ez egyáltalán felmerült volna (és egy IM futáson legyünk őszinték, ez se kis dolog azért), de már nem csak átrobogtam a frissítőkön hanem akár pár másodpercre-re meg is álltam.

 

dob4

 

A másik a gyomrom. A negyedik körre már nagyon zizegett. Volt időm bőven gondolkodni. Végigjátszottam az elmúlt versenyeket. Mindenhol, ahol powerbar frissítést adtak, volt valami gondom. Ahol meg mást, ott a gyomrom alapvetően rendben volt. Nem mondom, persze, ilyen távon mindenképp befigyelhet valami kényelmetlenség, de vannak fokozatok. Na itt a végére úgy felpuffadtam, hogy már ez is fájt önmagában, az utolsó egy órában pedig enni már meg se próbáltam.

Annyi biztos, hogy ezentúl kizárt hogy versenyen még egyszer powerbar zseléhez nyúljak. 
Az eső amúgy nem volt igazán zavaró, legfeljebb a hozadéka (kb a futásom felétől zendített rá). Rövidesen akkora pocsolyák képződtek h lehetetlen volt kikerülni, bokáig ért a víz. A strandon pedig ahol átfutottunk akkora sár volt, hogy a cipőm konkrétan beragadt és a lábam kijött. Viszont ekkora és ilyen szép szivárványt talán még életemben nem láttam, nézzük ugyebár a dolgok pozitív oldalát is. Ja meg kellemesen hűsített az időjárás.

Azért az sok mindent elmond az állapotokról hogy még a kezeim is teljesen feláztak, mintha egy órát áztattam volna a fürdőben. A talpamról pedig az amúgy eddig leimádkozhatatlan bőrkeményedések könnyed dörzsöléssel szépen lejöttek a végén. Holtpont olyan igazán klasszikus, tankönyvi nem volt. Bringán a vége felé elszámoltam a frissítőm, így 160-170 kilométerig nem volt vizem.

 

dob6

 

Majdhogynem a legrosszabbkor talán, de mire futást elkezdtem már nagyjából OK voltam. A futáson meg az, hogy 26 kilóméter fölött mi volt, azt se nevezném holtpontnak, az inkább állapot volt. 

Valahol nagyon nagy önismereti játék az IM. Az ember törekszik hogy a legjobbat kihozza magából, de ez a táv és nagyságrend már kegyetlen bíró. Nekiindulhatsz hatperces kilométerekkel a futásnak, ez mondjuk az amit én száz százalék, hogy végig kényelmesen bírok, de akkor lehet hogy bent hagysz tíz percet és utána csak őröl a mi lett volna ha.

Próbálod tehát belőni azt a tempót, ami végig megy, viszont itt már nagyon szűk a határmezsgye. Nagyon ismerned kell magadat, a testedet. Figyelni, érteni a jelzéseket. Minden elbizakodottság szinte fejszével döngöli a földbe az embert. Jól ki van ez találva
. Nagy játék ebben az agy. Egy 10-12 órás terepfutáson is megvannak az embernek a maga problémái, de ott legalább soha nem unatkozol. Mindig történik valami, látsz valami szépet. Itt? Darálsz. 6×30 km a bringán bármilyen környezeten is nem tud nem unalmas lenni. Az elején még szórakoztatod magad. Belövöd h adott szakaszokra mennyi idő kell, lesz mihez hasonlítani később.

 

dob5

 

Számolod első körben hányan vannak előtted. Az utolsó fordítótól visszafele meg röhögsz, hogy mennyien jönnek még szemben veled. Ja és nézed az órát, hogy tizenöt percenként frissíts. De nagyjából ennyi, a többi daráló. A futás meg majdnem hasonló, annyi különbséggel hogy az jobban igénybe veszi az izmokat és több koncentrációt igényel.

Figyeled a köridőket, én nézek még általában 3 kilométeres részidőket is, ezzel valamennyire lekötöm magam. De a verseny összidejét nézve, legalább 6-7 óra az agylövés. 
Az időjárás  pedig tényleg nem volt egyszerű, de nem csak utólag, hanem már ott, akkor is azt mondtam hogy ez tök jó így. Mert eleve tudni lehetett, hogy egy szeptemberi versenyben ez benne van. Illetve ez egyszerűen nagyobb kihívás volt. Ha már IM, akkor hadd szóljon, nem baj az, ha tényleg kemény.

Ezt is megcsináltuk, tudjuk hogy erre is képesek vagyunk!

Persze semmi kétség nincs bennem hogy megérte-e. Nagyon! Örülök, hogy megcsináltam ez a szériát. Marha jó érzés öt IM befutóérmet nézegetni a falon és jó érzés hogy azért viszonylag simán sikerült mindhárom idei.

 

dob8

 

Nagyon jó tapasztalat és élmény volt.  Ezt a hármas szériát akár már holnap újrakezdeném. 
Mostantól tavaszig azt hiszem a versenybringám azért valahova jó mélyre elásom. És indul teljes gőzzel a terepszezon, ezt már nagyon vártam. Lesznek még kemény kihívások, Piros85, spártai százas, Várahármas, Spar maraton, de ezeknél az a jó, hogy a futást, mint olyat (főleg terepen) sokkal jobban élvezem mint a monoton bringaedzéseket.

Miért nyomom akkor mégis a triatlont ennyire? Mert ha az utolsó egy hónapot leszámítjuk akkor összességében teljesen vállalható volt a szezon, nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam. De, ami a legfontosabb, hogy szerintem a testnek és az egészségnek kell ez a komplexitás amit leginkább csak a triatlon tud megadni.”

 
[facebook_like_button]
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

cs2

A vártnál hosszabbra nyúlik a pollenszezon

Kardiológushoz mehetnek a nők a Kutatók Éjszakáján

Mindenhogy káros az energiaital