Gyönyörű, napos, őszi vasárnapunk lesz, ami az elmúlt pár hónap időjárásából kiindulva, valóban áldás, úgyhogy érdemes kihasználni. Budapesten kiállítások, vidéken lovasverseny és különböző fesztiválok várnak rátok vasárnap, úgyhogy aki unatkozik nézze át programajánlónkat, hátha talál kedvére valót.
Mindenekelőtt a jó idő kihasználásának legegyszerűbb módja, ha elmentek kirándulni. Ősszel gyönyörű a természet, gesztenyét pedig érdemes gyűjteni, hiszen a vasárnapi ebédhez gyönyörű, őszi dekorációt lehet belőle készíteni.
Aki mindenáron a konyhában akar tüsténkedni ezen a gyönyörű napon, még elcsípheti az őszibarack szezon végét. Rakjatok el vaníliás őszibarack lekvárt a hideg téli napokra!
Látogassatok ki Fótra A Nemzeti Díjlovas és Lovasterápiás versenyre, gyönyörködjetek a lovakban és kóstoljatok bele a lovasterápia izgalmas világába. A program péntek óta tart, ma pedig a többi közt díjlovaglás, voltizsálás és terápiás versenyszámok lesznek.
Megnyílt a World Press Photo kiállítás Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Aki még sosem nézte meg az éves nemzetközi sajtófotó válogatást, mindenképpen tegye meg, hiszen elképesztő felvételekben gyönyörködhet. Ismerjétek meg a világot, amiben élünk! Itt pedig megnézhetitek a tavalyi győztes.
Jógáznál Budapest közepén, jó társaságban, egész nap? Most megteheted, ha ellátogatsz a jógafesztiválra, ami egészen ma este 17:00 óráig várja az Akváriumban az érdeklődőket. Itt az ideje elmerülni a nyugalomban. Aki mindezek után úgy döntene, hogy inkább a kanapéról figyeli az eseményeket, az nézegesse meg képgalériáinkat az antigravitációs jógáról és Laura Sykora-ról.
“Vallomással tartozom: függő vagyok. Kakaós csiga függő. Életemben kétszer kellett szigorúan diétáznom (terhességi cukorbetegség), és az egyetlen amit nagyon nehezen viseltem, hogy nem ehetek, az a kakaós csiga volt.” Igen, Noémi ma megtanít minket arra, amiről eddig csak álmodoztunk. Innentől kezdve pedig viszlát pékség, aloha téli hurkák!
Mindkétszer ezt kértem a szülés után, és nagyon ízlett, noha akkor még nem tudtam, hogy az otthon sütött kakaós csigával egyszerűen semmi sem ér fel.
Szóval vágjatok bele, és soha többé nem akartok bolti csigát enni, mert az otthoni százszor jobb, mint azok kiszáradt szélű csiga-szerűségek.
Hozzávalók:
– 50 dkg finomliszt
– csipet só
– 3 ek. cukor + 1 kk. cukor az élesztő felfuttatásához
– 1 egész tojás
– 1 tojás sárgája
– 2,5 dl tej
– 2,5 dkg élesztő
– 8 dkg olvasztott vaj
A töltelékhez:
– 5 dkg olvasztott vaj
– cukrozatlan kakaópor
– porcukor
A végén:
– 1 ½ dl tej
– 1 ek. cukor és vanília kivonat vagy egy zacskó vaníliás cukor
Elkészítés:
Először felfuttatjuk az élesztőt, vagyis 1 dl. tejet meglangyosítunk, elkeverjük benne az 1 kk. cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Amíg várjuk hogy felfusson, addig egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a csipet sót, a 3 ek. cukrot, a tojást és a tojás sárgáját, és a maradék tejet.
Ha felfutott az élesztőnk, (vagyis megnőtt a térfogata, és habos a teteje),
akkor azt is hozzáadjuk a többi hozzávalóhoz és elkezdjük összedolgozni. Én először kanállal szoktam, majd utána jön a kézzel gyúrás. Amikor összeállt, akkor több adagban adjuk hozzá az olvasztott vajat. Néhány perc után, amikor egy ruganyos tésztát kapunk (ujjunkkal benyomva visszaugrik),
akkor tálba tesszük, és vagy a tál tetejével, vagy fóliával lefedjük, és egy huzatmentes helyre tesszük. Én még egy konyharuhával is le szoktam takarni, nehogy megfázzon a tészta. Amikor a duplájára nőtt (kb. 1 óra múlva),
akkor lisztezett felületre borítjuk, és sodrófával kb. 3-4 mm vastagra nyújtjuk (igyekezzünk lehetőleg egy téglalap alapot kihozni belőle). Az egész felületét lekenjük az olvasztott vajjal, majd vastagon megszórjuk kakaóporral (egy szita segítségével egyenletesen lehet eloszlatni), majd utána következik a porcukor (szintén szitával, olyan vastagon, hogy a kakaópor ne látsszon ki alóla.
Bejgliszerűen feltekerjük,
majd ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. Ezután kétféle módon rakhatjuk a tepsibe, függően attól, hogy milyen végeredményt szeretnénk: rakhatjuk egymástól távolabb a csigákat, és akkor jobban szétterülnek, illetve rakhatjuk egy kisebb tepsibe, egymáshoz szorosan, és akkor felfelé kezdenek nőni a csigák (én mindig az utóbbi változatot választom, mert nem szeretem, ha kiszárad a csigák széle).
Amikor elhelyeztük a kivajazott tepsiben, utána megint hagyjuk letakarva kb. egy ½ órát pihenni. Ez idő alatt újra megkelnek a csigák, és ha egymás mellé raktuk őket, akkor megpróbálnak egymást szétnyomva felfelé növögetne. A sütőt közben előmelegítjük 180°C-ra, és amikor újra megkeltek a csigák, légkeveréses sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sütjük. Amikor elkészült, felforralunk kb. 1 ½ dl. tejet és beleteszünk egy evőkanál cukrot, és egy kis vanília kivonatot (vagy egy zacskó vaníliás cukrot), és ezzel meglocsoljuk a még forró csigákat, ettől lesznek igazán szaftosak. (Igyekezzünk, nehogy túl sok tejet öntsünk rá, mert akkor eláznak a csigáink.) Íme, a kakaóscsiga-mennyország:
A világ legnagyobb védett tengeri területét alakítják ki a Csendes-óceánon: a sérülékeny víz alatti élet megóvása érdekében a mintegy 1,3 millió négyzetkilométernyi területen megtiltják a bányászatot és erősen korlátozzák a halászatot.
Obama amerikai elnök csütörtökön írja alá a természetvédelmi régió bővítéséről szóló memorandumot – közölte a Fehér Ház.
Az elnök egy már létező védett térséget (Pacific Remote Islands Marine National Monument) bővít ki 1,3 millió négyzetkilométernyire. Óceáni madarak, teknősök, tengeri emlősök milliói élnek a hatalmas területen.
Több mint százharminc víz alatti fenékhegyet is védelem illet az új rezervátumban. Ezeken a “hegyeken” gyakran fedeznek fel ritka vagy addig ismeretlen fajokat. Obama elnök júniusban jelezte a szándékát terület bővítésére, és a végleges határokról halászok, törvényhozók és tudósok véleményét kérte. A javaslatra több mint 170 ezer elektronikus kommentet kapott – közölte egy szóvivő.
A memorandum megtiltja a mélytengeri bányászatot és a kereskedelmi célú halászatot, bár a hobbihorgászást engedélyezi.
A területen lévő szigetek Hawaii és Amerikai Szamoa között helyezkednek el, és öt régióra osztják őket, ezek közül Obama háromra terjeszti ki a védelmet.
Filmfesztivál kezdődött ma a berlini metróban, az alkotásokat bő hatezer monitoron vetítik, a zsűri a napi több mint 2,5 milliós utazóközönség.
A Going Underground nevű fesztiválra a belépőjegy a szakaszjegy vagy a bérlet. Az ülőhely nem garantált, mert csúcsidőben gyakori a zsúfoltság mind a tíz vonalon. A szerelvények utasterében elhelyezett monitorokon programajánló, időjárás-jelentés, reklámok és hírek futnak hangtalanul, szeptember végén-október elején viszont két hétig rövidfilmeket is adnak 2002 óta minden évben. Az első fesztiválra még csak száz filmet neveztek, az ideire pedig már negyvenhat országból majdnem kilencszázat.
fvd.com
A fesztivált idén Szöullal és Münchennel közösen rendezik, a filmeket így a dél-koreai és a bajor tartományi főváros metróiban is vetítik. Nevezni legfeljebb kilencven másodperces – úgynevezett nagyon rövid (Ultra Short) – filmekkel lehetett, amelyek hang nélkül is teljes értékű alkotások.
Az előválogatáson a nemzetközi szekcióba húsz munka került be, a legjobb dél-koreai film szekcióba pedig további hat alkotás. A díjakat a nézők szavazatai alapján osztják ki, szavazni a fesztivál honlapján (goingunderground.de) lehet, ahol a versenyfilmeket is meg lehet nézni.
Forrás: MTI
Ha még több érdekes cikket szeretnél olvasni lájkolj minket a Facebook oldalunkon itt!
„Ne azzal akarj házasságot kötni, akivel együtt tudsz élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudsz élni!” – vallja Kandrácsné Borbély Zsófi, akivel többek között arról beszélgettünk, miért nehezebb manapság a húszas- harmincas korosztálynak párt találnia. Beszélt a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom néhány éve indult párkereső programjáról is (a témában íródott korábbi cikkünket ittolvashatjátok), amihez önkéntesként maga is csatlakozott. A szervezet célja, hogy minden tervezett gyermek megszülessen Magyarországon. A Hét beszélgetése.
– Mi az eredeti szakmád?
– Bölcsész karon végeztem, német –szociológia szakon, de szociológusként mindössze négy hónapot dolgoztam, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik háttérintézményében, a Családpolitikai és Kutatási Igazgatóságon. Illetve dolgoztam egy alapítványban, nemzetközi fejlesztési projektekben vettem részt. Pályázatokat írtam angolul, amikkel fejlődő országokat támogattunk. Afrikában, Kirgizisztánban, Kazahsztánban valósultak meg egyszerű fejlesztési programok.
– Jártál valahol ezek közül?
– Igen, Kirgizisztánban voltam három hetet 2007-ben. Az ottani gazdáknak szerveztünk mezőgazdasági ismeretekkel kapcsolatosan egy képzést, például arról, hogy hogyan kell paradicsomot termeszteni. Jártam a fővárosban is, ahol az általunk támogatott program részeként önsegítő csoportok alakultak. Az azonos szakmákkal foglalkozó emberek összegyűltek, megbeszélték a problémáikat, előadásokat hallgattak.
Fotó: Sifter László
– Néhány éve elkezdtél a párkeresés témájával foglalkozni. Miért keltette fel az érdeklődésed ez a terület?
– A történet elég régre nyúlok vissza. Még csak ismerkedtünk a férjemmel, amikor egy ismerősömtől kaptam egy könyvet, Christopher West: A test teológiája című írását, ami a szexualitásról szól és II. János Pál pápa éveken át tartó szerdai szentbeszédeinek összefoglalója. A pápa egészen más oldalról közelítette meg a témát, mint ahogyan azt manapság megszoktuk. Azonosulni tudtam a tanításával, a saját életemet is próbáltam aszerint élni, sőt, ezeket a gondolatokat másokkal is szerettem volna megismertetni. Ezzel nem voltam egyedül, mert a katolikus egyházban 2004-2005-ben elindult egy úgynevezett tisztasági mozgalom. Azóta minden évben szerveznek egy „Boldogok a tisztaszívűek” elnevezésű konferenciát, az egyiken én is részt vettem. A konferencián fiatalok is tanúságot tettek arról mit jelent számukra tisztaságban megélni a szexualitást.
– Miért kezdted el segíteni a párkeresőket?
– A konferencia ötleteiből merítve, a saját katolikus közösségünkben is szerveztünk egy párkapcsolatokkal foglalkozó napot, aminek a mottója az volt: „Egymással – Egy Másért”. Várakozásainkon felül jól sikerült a rendezvény, észrevettük, hogy mennyire érdekli a fiatalokat ez a téma. A baráti társaságomban körbenézve rádöbbentem, hogy a harmincas korosztály fiataljai igen nehezen találnak társat, sokat küzdenek a párkereséssel. Innen már csak egy lépés volt az első társkereső program megrendezése. Kezdetben „Játékbarlang” névvel tartottunk ismerkedős estet. A résztvevőkkel kreatív, izgalmas társasjátékokat játszottunk, játék közben pedig lehetőség nyílt a fesztelen kapcsolatteremtésre. Az eseményt a plébániánkon szerveztük és bárki jöhetett, akinek kedve volt hozzá.
Fotó: Sifter László
– Mi volt a következő lépés?
– Kapcsolatba kerültem a Három Királyfi Három Királylány Mozgalommal, akik önkéntesekkel dolgoznak együtt. (A mozgalomról korábbi cikkünkben itt olvashatsz) A szervezet célja, hogy a kívánt és tervezett gyermekek Magyarországon valóban megszülethessenek. Néhány éve elindítottak egy párkereső programot is, a rendezvényekre interneten keresztül lehet jelentkezni.
– Mi vár azokra, akik regisztrálnak?
– Az önkéntesek tematikus teaházakat szerveznek, ahol előre meghatározott témáról beszélgetnek a párkeresőkkel, de kirándulni és borkóstolóra is mennek. Egy-egy ismerkedős játék után kötetlenül beszélgethetnek a fiatalok, finom borok társaságában. Buzdítjuk a résztvevőket az este folyamán az asztalcserére is, hogy minél többen megismerkedhessenek egymással. Viszonylag új kezdeményezés, hogy a Momentán színtársulattal együttműködve, rendhagyó színházi estre invitáljuk a fiatalokat, ahol ők is a színdarab résztvevőivé válnak, bevonják őket a játékba. Az előadás után természetesen itt is tudnak beszélgetni.
– Van kézzel fogható eredménye ezeknek a rendezvényeknek?
– Igen, hatalmas igény van ezekre a programokra, mindig bőven van jelentkező és pozitív visszajelzéseket kapunk. Tanúi voltunk jó néhány telefonszám cserének is, sőt van olyan pár, ahol a fiú és a lány az egyik ilyen programon keresztül ismerte meg egymást, majd önkéntesként csatlakoztak hozzánk.
Fotó: Sifter László
– Melyik korosztály jelentkezik a programokra?
– Jellemzően harminc és negyven év közöttiek, de azért akadnak huszonöt év felettiek is. Nagyon odafigyelünk arra, hogy egyenlő arányban legyenek a társkereső fiúk és lányok. Sajnos fiúból mindig kevesebb van, ők valószínűleg bátortalanabbak.
– Mi az oka annak a te véleményed szerint, hogy manapság ilyen nehéz a fiataloknak párt találni?
– Úgy gondolom, két oka van. Az egyik a családi háttér. A párkeresésünket alapvetően az otthonról hozott minták határozzák meg, az, hogy milyen volt a szüleink házassága. Az utóbbi évtizedekben sajnos megnőtt a válások száma és a csonka családból érkező fiatalok – amilyen én is vagyok – megküzdenek a párkereséssel. Sok bennük a bizonytalanság, a félelem, bizalmatlanok. Pont azért mert nincsen mögöttük egy meleg családi háttér, egy stabil házasság megtapasztalása, ami segíti és magabiztossággal tölti el őket. A másik ok, hogy a korábbi kapcsolatokban szerzett sérülések, kudarcok gátolják egy következő, harmonikus, hosszú távú együttlét kialakulását. Nehezen tartanak ki egymás mellett a fiatalok. A konfliktus kezelés nagyon lényeges pont egy kapcsolatban, a problémáik megvitatásához pedig nincsenek eszközeik, mintáik. A mai világban nem népszerű küzdeni egymásért és kompromisszumokat kötni.
– Ezek a problémák miért a harmincasoknál csúcsosodnak ki?
– Középiskola, egyetem alatt van fórum és közösség, ahol lehet kapcsolatokat teremteni. Dolgozó emberként azonban már limitáltabbak a lehetőségek. Jóval kevesebb az olyan program, ahol nyugodt körülmények között lehet ismerkedni. Ezért van szükség olyan egyszerű, de mégis tartalmas rendezvényekre, amiket a társkereséssel foglalkozó mozgalmak kínálnak. Ezenkívül pedig az is bonyolítja a társra találást, hogy minél idősebb az ember, annál stabilabb a személyisége, annál nehezebb változnia, önmagából bármennyit is föladnia egy másik ember kedvéért.
Fotó: Sifter László
– Érdemes az embernek dolgoznia önmagán, mielőtt belevág a párkeresésbe?
– Ha valaki úgy érzi, hogy nagyon el van akadva, ha vannak kapcsolatai, de azok rövidek és sorra kudarcok érik, akkor igen, érdemes. Mert akkor valószínűleg van valami a háttérben, amit saját magában kell megkeresni és feloldani. Sokat segíthet, ha tudja kívülről is nézni magát és a partnerét egy kapcsolatban.
– Te fiatalon, huszonnégy évesen házasodtál, a harmadik gyermeketeket várjátok. Tettél ezért tudatosan valamit?
– Szerencsés vagyok, mert korán rátaláltam a férjemre. Persze azért mi is megharcoltuk és harcoljuk a magunk harcait. Én egy egyházi leány gimnáziumba jártam, ami egy nagyon óvó közeg volt. Ez jó volt, viszont tizennyolc éves koromig nem sok tapasztalatom volt fiúkkal. Ennek ellenére nem éreztem azt, hogy hátrányból indulnék. Optimistán és pozitívan álltam a kérdéshez. Két rövidebb kapcsolatom volt mielőtt megtaláltam az igazi páromat, ezekben a kapcsolatokban sokat alakultam én is, és sokat alakult az elképzelésem is arról, hogy én milyen társat szeretnék.
– Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
– Egy főiskolai kosárlabda csapatban játszottam. Ő volt a kosárlabdaedzőm.
– Milyen terveid vannak, hogyan fogod a továbbiakban segíteni a párkeresőket?
– Még az őszre tervezünk egy párkeresős borkóstolót, aztán egy kis szünet következik részemről, mivel megszületik a kisbabám. Most másodéves vagyok mentálhigiénés és segítő szakember képzésen. Az ott megszerzett tudásomat is szeretném majd kamatoztatni, hiszen meggyőződésem, hogy a lelki egészség nélkülözhetetlen egy stabil, tartós párkapcsolat létrejöttéhez és sokszor talán itt kell keresni a problémák, elakadások gyökerét.
– Mit üzensz a társukat keresőknek?
– Jól emlékszem egy tanácsra, amit egy barátomtól kaptam: „Ne azzal akarj házasságot kötni, akivel együtt tudsz élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudsz élni!” Nekem ez a mondat sokat segített, én eszerint választottam a társamat!
Ha még több PUC cikket és érdekességet szeretnétek olvasni, lájkoljátok a Facebook oldalunkat itt!
