Ezen a hétvégén tartják Budapesten, a Nemzeti lovardában a hivatalos nemzetközi díjugrató versenyt, a CSIO Grand Prix Budapest -et. Idén huszonnégy ország legkiválóbb lovasai mérik össze tudásukat.
A nemzetenként évente egyszer megrendezhető rangos nemzetközi díjugrató versenyt, a Nemzetek Díját a FEI (Fédération Equestre Internationale –Nemzetközi Lovas Szövetség) szigorú szabályai szerint tartják. Pontosan meghatározzák a leküzdendő akadályok számát, magasságát és a szélességét is.
A meghirdetett versenyen legalább három különböző nemzet csapatának kell indulnia, ennek a feltételnek hazánk bőven eleget tesz, hiszen idén 24 ország legkiválóbb lovasai mérik össze tudásukat. Az Európa számos országából érkező csapatok között, Argentína, Hong-Kong, Új-Zéland és Mexikó lovasait is megtalálhatjuk az indulók listáján.
Természetesen a mi szívünk a magyar lovasokért és lovakért dobog. A magyar csapat tagjaként Orbán Emil Lacapo – t, Tóth Lászlót Istit, Ifj. Szabó Gábor Cabale -t lovagolja, Szász Sándor – a felnőtt nemzeti válogatottunk szövetségi kapitánya –pedig hű kancája Ferrana nyergében száll síkra a győzelemért.
A verseny helyszíne a kerepesi úton lévő Nemzeti Lovarda ( ismert nevén Tattersall), ami a nyolcadik kerület közepén a béke szigeteként várja azokat, akik szeretnének néhány óra erejéig csodálatos barátaink, a lovak között kikapcsolódni.
A lovassport szerelmeseit nem kell bíztatni, hogy ezeket a napokat a Tattersall -ban töltsék, valószínűleg ők már most elfoglalták helyüket a lelátókon. Mi a lovassportot, lovakat kevésbé ismerő PopUpCafe olvasóinkat is bátorítjuk, hogy ezen a hétvégén látogassanak ki a méltán híres sporteseményre, szívják be a lovak illatát, izguljanak magyar indulóinkért és kóstoljanak bele ennek az izgalmas sportnak a különleges világába. Hisszük és valljuk, hogy aki egyszer belepillant egy ló nyugodt, sokat tudó, mélybarna szemébe, az örök rabjává válik ezer éve hűséges társainknak! Cipőket fel, öveket becsatolni és irány a CSIO!
Forrás és bővebb információ: www.csiobudapest.hu, www.lovasok.hu
Beköszöntött végre a bográcsszezon, hétvégenként sok ezer hátsó kertben rotyog az étel. Bár a magyarok sajnos a kelleténél kevesebb halat fogyasztanak, halászlében azért verhetetlenek vagyunk – számtalan változatban kerül a családok asztalára. Bede Róbert mesterszakács, a halételek elkötelezett híve segít eligazodni a halászléfajták között, és a közelgő 19. Családbarát Bajai Halfőző Fesztivál ürügyén a jó halászlé titkát is elárulta.
Bede Róbertet egy nagy tányér ínycsiklandó halászlével mindig le lehet venni a lábáról. A mesterszakács a töményebb, passzírozott változatra esküszik, de a szegedi, balatoni vagy épp a bajai változatot is jó szívvel ajánlja azoknak, akik a bográcsszezon kellős közepén kedvet kapnak a halászléhez. De vajon melyik elnevezés mit takar?
Bede Róbert mesterszakács
„A legismertebb halászlé kétség kívül a szegedi, a balatoni, továbbá a Duna-menti változatok közül a bajai. Utóbbi különlegessége, hogy passzírozás nélkül készül, rövid ideig főzik, és hagyományosan gyufatésztával dúsítják, alapját a ponty adja. A szegedi halászlé ezzel szemben többféle halból készül, a sűrűsége miatt passzírozzák, és az elkészült alaplébe helyezik bele a halszeleteket. A balatoni változatok közös jellemzője, hogy ponty és a magyar tengerből fogott ragadozó hal kerül a bográcsba, az elkészült finomságot pedig sokszor krumplival tálalják, olykor fehér borral ízesítik” – magyarázta Bede Róbert, aki egészen extrém halászléket, például citromkarikával és tejföllel dúsított levest, továbbá a Tisza mentén babérlevéllel fűszerezettet is kóstolt már.
„Jó halászlét képtelenség főzni kiváló minőségű fűszerpaprika, öreg hagyma és friss, ízes, hazai hal nélkül. Egyéni ízlés kérdése, hogy milyen halfajtát rakunk a bográcsba, én például a törpeharcsát és a keszeget nem, a csukát viszont annál inkább szeretem belefőzni, ez utóbbi nagyon intenzív ízt ad a fogásnak” – mondta a mesterszakács.
A mesterszakács a bográcsozáshoz is adott tippeket: „Mindenképpen fával tüzeljünk alá, ami megtartja a hőt, és ami biztosítja azt az aromát, ami a bogrács ételekhez elengedhetetlen. Akkor jó a halászlé, amikor kezünket a bogrács fölé helyezve összeragad a hüvelyk- és a mutatóujjunk.”
Bede Róbert szerint sajnálatos, hogy a magyarok jóval kevesebb halat fogyasztanak, mint a nemzetközi átlag, pedig a vizeinkben található halak tökéletes alapanyagként szolgálnak az ízletes, változatos étkezéshez. A Halászati Operatív Program (HOP) – ami Magyarországon a halfogyasztás népszerűsítését tűzte ki célul – kiemelt feladatának tekinti, hogy a hazai halból készült ételek minél gyakrabban és minél több változatban kerüljenek a családok asztalára.
Ha meg akarod kóstolni, milyen az igazi halászlé, vagy akár beállnál a főzőversenybe is, akkor irány 19. Családbarát Bajai Halfőző Fesztivál látogasson július 10-13. között.
Július hónapban az örök gyerek, kajla boxert vesszük górcső alá és rengeteg érdekes cikkel, sőt, interjúval is készülünk – így érdemes figyelni a Popupcafe-t. Alábbi írásunkban a fajta részletes és alapos bemutatását találjátok. És, hogy milyen kutya a boxer? Jó kedélyű, hihetetlenül játékos és sosem nő fel, egy igazi bohóc. Persze csak ha játékról van szó, mivel mindezek mellett roppant okos is és kifejezetten igényli a tanulást, de nem árt tudni azt is, hogy nagyon együttérzően vigasztal, ezért gyógyír a bánatos szívű gazdinak.
A német boxer ősei jelen ismereteink szerint hatalmas, dogszerű kutyák lehettek. A fajta mai formája német tenyésztők érdeme, mivel az 1800-as évek végén egy müncheni boxert angol bulldoggal kereszteztek.
A fajta eredetileg harci kutya volt, később pedig őr- és munkakutyaként alkalmazták – ám ez senkit ne tévesszen meg. A tévhittel ellentétben a boxer rendkívül jámbor, családbarát kutya, aki a négylábúak között talán a leginkább kötődik és bízik az emberben.
Honnan ismered meg?
A boxer rendkívül erős, atletikus felépítésű kutya, éppen ezért teste feszes, mellső és hátsó lábai, háta és nyaka pedig igen izmos. A fara általában enyhén lejt, ám magasan tűzött farkát vidáman, felemelve hordja. Azokban az országokban, ahol megengedett, a farkát 8-10 centiméterrel megkúrtítják, hazánkban viszont – szerencsére – már nem lehet ilyen beavatkozást végeztetni, kizárólag egészségügyi okokból.
A boxer pofaizmai jól fejlettek, szemek közti barázda általában határozott, de nem túl mély. Az orr hegye valamivel magasabban van az orrnyereg tövénél, ezért kissé turcsi az orra. Az alsó állkapcsa felfelé görbül, kicsi, vékony fülei pedig magasan tűzöttek. Tekintete hűséget és komolyságot sugároz, talán ezért van, hogy a boxertulajdonosok néha úgy érzik, kedvencük bármikor megszólalhat.
A kanok ideális marmagassága 57-63 centiméter, a szukáké valamivel kisebb, 53-59 centiméter. Testsúlyuk is eltér: az erősebbik nem 30-32 kg is lehet, a lány kutyák viszont általában 24-25 kg-ot nyomnak.
Szőrzetük sima és rövid színük szerint pedig sárgát és tigriscsíkost különböztetünk meg. Előbbi a fakósárgától a mély őzbarnáig terjed, utóbbinál pedig az élénk alapszínen fekete csíkok húzódnak. Mindkét esetben jellemző a fekete maszk. Várható élettartamuk 10-12 év. Létezik fehér színű boxer is, ám a tenyésztésben ez hibának számít, így ezeket az egyedeket nem törzskönyvezik. A témáról egy későbbi cikkükben olvashattok részletesebben.
Milyen kutya a boxer?
A boxer rendkívül mozgékony és eleven kutya, karakteres, jó kedélyű, egyszerű és tisztességes. Éppen ezért nem ajánlott olyan habitusú emberek mellé, akik lakásuk minden egyes berendezési tárgyát féltett kincsként őrzik. Csibészségét azonban a boxer kamatostul kompenzálja, mivel roppant érzékeny a környezetére, észreveszi, hogy mi zajlik körülötte és rendkívül figyelmes is. Nem ugat sokat, ám ha házőrzésről vagy a szeretett személyek védelmezéséről van szó, a boxer nem ismer tréfát.
forrás: nextdaypets.com
Kiegyensúlyozott, magabiztos kutya, akit nehéz zavarba hozni és nagyon erősen kötődik a családjához. A tévhittel ellentétben imádja a gyerekeket, így velük szemben csak kajlasága okozhat galibát, mivel a boxer képes annyira belefeledkezni a játkba, hogy elfelejti, mekkora ereje is van valójában. A jól nevelt, megfelelően szocializált boxernek nem lehet gondja más kutyákkal vagy háziállatokkal sem.
Szintén az erényei közé sorolható, hogy rendkívül értelmes, gyorsan tanul és nagyon szeret a gazdája kedvében járni. Ritkán van szükség vele szemben kemény szavakra vagy büntetésre, de nem árt felkészülni arra sem, hogy a fajta gyakran jóval okosabb, mint azt a gazdája gondolná. Kifejezetten energikus kutya, így sok mozgásra, játékra van szüksége és labdamániás: mindent, ami kerek, gurul vagy pattog azonnal és gondolkodás nélkül elkezd kergetni. Vadászösztöne nem kifejezetten erős és az sem valószínű, hogy messzire távolodna gazdájától, így a póráz nélküli sétát viszonylag könnyen megszokja.
forrás: wall.alphacoders.com
A boxer kifejezetten igényli a szeretetet és a törődést, de annyira érzékeny fajta, hogy azt is megérzi, ha a gazda bánatos, így az egyik legnagyobb vigasztaló a kutyavilágban. A boxer is nagyon bánatos tud lenni, ha elhanyagolják, aminél csak az rosszabb ha unatkozik: nem megfelelő mozgatás mellett sajátos módon foglalja le magát, így a lakásban keletkezhetnek károk, amennyiben nincsenek levezetve fölösleges energiái. A játékra viszont sosem mond nemet és kifejezetten imádja, ha a gazdi sportos és mindezt a szabadban teszi, kutyájával együtt. A pörgésben egyetlen dolog szabhat gátat, ami valóban komoly figyelmet igényel: nagy melegben hamar kifárad, mivel orrszerkezetéből adódóan nehezebben vesz levegőt.
forrás: wallpapers.brothersoft.com
Miért hívják boxernek?
Üljünk le a számítógép elé és indítsunk el egy felvételt bármilyen boxmeccsről. Látjátok, hogy támadás előtt a boxolók hogyan ugrálnak jobbra balra miközben az ellenfelüket táncoltatják? Nos, a boxer éppen ilyen mozdulatokat végez, amikor társait játszani hívja, de ide kapcsolható az a tulajdonsága is, hogy ha véletlenül más kutyára támad, általában mancsaival teríti le ellenfelét.
Szintén érdekesség, hogy a kutyavilágban a boxernek van a leghosszabb nyelve, de különlegessé teszi az a tulajdonsága is, hogy olyannyira tiszteli az embert és kötődik a gazdájához, hogy ha sétánál összefutunk egy szintén kutyatulajdonos gazdival, a boxer elsőként az embert fogja üdvözölni és nem a fajtársát, szemben a kutyák 99 százalékával.
Nem árt tudni, hogy a boxer igazi hedonista is és alapvető jogának érzi a lakás bármely kanapéjának rendszeres használatát. (Nem csak) ebből adódóan kizárólag kerti kutyának nem ajánlott, mivel nagyon igényli családja közelségét. Az oldalon megtaláljátok a fajtáról szóló rövid bemutató kisfilmet is, érdemes kattintani.
És, hogy milyen amikor egy boxer nagyon-nagyon koncentrál és figyel a gazdira? Ilyen:
Magyarországon több neves kennel is foglalkozik boxerek tenyésztésével, a fajtamentést pedig a NOÉ Állatotthon végzi. Következő, boxerhez kapcsolódó írásunkban róluk is olvashattok.
A fészekrakás ideje alatt, sokan álmodoznak arról, hogy kibékítik önmagukban a világot, életmódot váltanak, és lágy harmóniában egybeolvadnak a természettel…első lépése ennek a megfelelő élettér kialakítása.
Kezdetben elképzeled a kölyköket és magadat egy erdőszéli kis tanyán, az ablakon bekandikál a diófa, az udvaron virít a pipacs, kukorékol a kakas, csicseregnek a madarak, játszik a kutya, virágillat a levegőben …. a férj meg ugye este nyolcra ér haza a munkából, hát a frász törne ki téged ott egyedül a kicsikkel mindennap, pláne télen, akkor még hamarabb sötétedik.
Lépj egyet beljebb, az agglomerációban is megvan a harmatos fű, a saját kert és a jó levegő meg a szomszéd is, aki az ablak alá tervezi a komposzt gödröt és a tornác szélirányába a kéményt. Aztán itt van a közlekedés is, be kell járni mindennap a városba, benzinpénz, dugó, arról nem is beszélve, hogy van ugyan jogosítványod, de mindenki megköszöni ha lehetőség szerint inkább nem élsz vele…
Nézelődj inkább a városban tovább, de ne add fel igényedet a természet közelségét illetően. Ha ügyes és kitartó vagy találsz is lakást a hatsávos körút mellett egy percre, ahol bár meg-megremeg a régi társasház ha a villamos forgalom pont összetalálkozik, de az ablak egy falatnyi, zöld belső udvarra néz, aminek egy része ráadásul szokásjog alapján a tiéd , művelni is lehet akár.
Méltán lehetsz büszke magadra és érezheted úgy, hogy a természet leánya vagy, hisz a város közepén bár, de megoldottad jövendőbeli kis családodnak a friss levegőt, a zöld füvet, a madárcsicsergést.
A probléma tavasszal kezdődik. Éled a természet, örülsz neki, hát hogyne örülnél! Aztán ahogy emelkedik a hőmérő higanyszála felfelé, úgy döntenek sorban egymás után a kert kicsi lakói, hogy szeretnének veled együtt, ők is a hűvös lakásban élni.
A hosszú lábú kaszáspókokat hamar megszokod. Kirakni lehetetlen őket, a plafon legtávolabbi sarkaiba húzódnak, de igazából nem zavarnak túl sok vizet, egy idő után azon kapod magad, hogy a hűségesebbeket nevükön szólítod. Különösen az a kedvenced, aki pont akkor szült egy rakás kis pókot a háló sarkába, amikor te is épp mindenórás voltál.
A gyorsan rohanó százlábú már kevésbé kedves vendég, de szerencsére ritkán néz be, az első tíznél a férjed hívod sikítozva, nyár végére megtanulod egyedül is lecsapni.<
Aztán időről időre megjelennek a hangyák is. Az első néhány rohamot derekasan állod, jó természetvédő módjára kiballagsz a kertbe, megkeresed a házfal tövében a hangyabolyt, óvatosan szétsöpröd, ez elveszi a szorgalmas kis rovarok kedvét a bejöveteltől. Egy ideig. Aztán újra megjelennek.
Kettős sorokban vonulnak át az előszobán, a konyha felé igyekeznek. Elnyomsz néhányat, a porszívót is előveszed, hatástalanul. Már második reggel mész ki arra, hogy a mosogató tele hangyával, megtalálták a cukrot és a mézet is, valamit tenni kell. Méreg persze szóba sem jön – tiszteljük a természetet és a hangyák hasznos rovarok – újfent megkeresed kint a bolyt, szétsöpröd, az előszobát felszórod szódabikarbónával mert valahol olvastad, hogy az a hangyát távol tartja.
A szorgos kis rovarok tényleg nem szeretik a fehér port, a vonulási útvonalukat két centivel arrébb teszik, és mennek, mennek tovább a konyhába. Elpakolsz minden létező kaját, szokásodtól eltérően mindennap leviszed a szemetet, nem hagysz mosatlant a mosogatóban, hipóval felmosod a padlót. A hangyák jönnek. Csendben bocsánatot kérsz a természettől és Domestost öntesz a hangyabolyra.
Meg sem kottyan nekik. Közben tombol a kánikula, minél melegebb van odakinn, annál több a hangya idebent. Folyamatosan porszívózod most már őket, nem csak a lakásban hanem kinn az udvaron, sőt a házfalon is. A szomszédoknak eddig sem voltál a kedvence, valószínűleg most könyveltek el végérvényesen hibbantnak, ők messziről csak annyit látnak, hogy vasárnap délben negyven fokban hangosan dühöngve porszívózod a házfalat kívülről – mégiscsak megterhelő lehet egy pár hónapossal egész nap –gondolhatják.
A hangyák viszont nem tágítanak. Elképzelni nem tudod mi lehet a konyhádban ami ennyire csábító, a kis hangyók áttörnek szódabikarbónán, porszívón, Domestoson, rendületlenül és sikerrel igyekeznek befelé. Egyre élesebb a harc, hangyák és te verejtékezve feszültök egymásnak. Természet Anyánk előtt arcpirulva, előveszed a hangyairtó spray-t és telefújod az előszobát. Fél óra hangyamentesség – fél óra…aztán újra jönnek. Sírva felhívod a férjedet a munkahelyén, elmondod neki a tervedet, hogy benzinnel felöntöd a konyhát és meggyújtod. A férjed lebeszél róla, a hangyák valószínűleg ezt is túlélnék – érvel.
Ekkor elpattan benned vmi. Rájössz, hogy Te a város szülötte vagy és semmi közöd a természethez. Kihívsz egy rovarirtót és átvegyszerezed a lakást. Az egészet. Huszonnégy óra múlva a lakás steril, a természet visszaszorítva a küszöbön túlra. Elégedetten bámulsz ki a nappali ablakán, az ablak előtt eszegető feketerigó látványától kezdesz ellazulni.
Hirtelen lecsap egy vércse és elrabolja az ártatlan kis rigót. Az udvarban álló gesztenyefára száll és nekiáll elfogyasztani. Ne döbbenj meg! Ülhetsz bár a város közepén ahol a kapun túl páros sínen dübörög a villamos, mégis tudnod kell, a természet megállíthatatlan!
Van egy csendes település nem messze Budapesttől Fejér megyében, ahol ledobhatjuk a cipőket és egy kis időre mezítlábas, kísérletező, felhőtlenséget élvező gyerekekké válhatunk, megszökve egy pillanatra a keretek közé szorított mindennapjainktól. Ez Tabajd és a Mezítlábas Park.
A terület tulajdonképpen egy nyolcszáz méter hosszú, változatos ösvény, ahol huszonegy féle különböző terepet taposhatunk, természetesen cípő nélkül. Hol bazaltkő nyomja a talpunkat, hol kukoricacsöveken gázolunk. A bizsergő lábaknak a hűs vizű patakmeder és a puha homokos talaj nyújt egy kis kényeztetést. Utunk során átkelünk fapallós hídon, felmegyünk a dombtetőre a szúrós aprókavicsos lépcsőn és farönkökön egyensúlyozunk.
Úton-útfélen fapadokat találunk, ahová letelepedhetünk, uzsonnázhatunk. A dombtetőn kicsit szétnézünk, sajgó talpunkat a fűbe fúrjuk és beszívjuk magunkba Tabajd nyugalmát. Sétánk végén egy kis tisztásra érünk, ahol cipőnket újból felhúzva befejezzük kirándulásunkat. Talpunk koszos, zsibong, mi pedig úgy érezzük, hogy sikerült egy órára kiszakadnunk a mindennapokból, játszanunk, a jelenben lennünk, és egy ritkán használt érzékünket újra aktivizálva egyedi módon felfedezni a környezetet.
A parkot 2008-ban alakította ki Tabajd Önkormányzata Európai Uniós támogatásból. A pénzen kívül a tabajdi közösség is legalább olyan fontos segítséget nyújtott: ezerötszáz órányi önkéntes munkát.
A község 45 kilométerre van Budapesttől, könnyen megközelíthető az 1-es főútról. A park bejáratát a falu központjában, Nepomuki Szent János szobra mellett találjuk. Egész évben, a nap huszonnégy órájában nyitva van, a belépés ingyenes. Az autóval díjmentesen parkolhatunk a bejárattal szemben, vagy a park saját parkolójában, ahol mobilvécéket is találunk. (Ezt a parkolót a főútról kicsit nehezebb megtalálni: a park bejáratát követően a főút bal oldalán van egy tűzoltószertár, innen balra visz fel az út a parkolóig.)
Kinek ajánljuk?
Bárkinek, aki érez magában játékosságot. Mehetünk barátokkal, a kutyánkkal, vagy lehet ez egy kedves randevú helyszín is. A legtöbben gyerekekkel jönnek, és a kicsik meghálálják az ötletet, mert egy pillanat alatt ráéreznek a „mezítlábas szabadságra”, amihez a felnőttnek szüksége van egy kis időre. Kisgyerekes családoknak azért is jó program, mert a séta nem túl hosszú, gyereknek könnyen bejárható, sok helyen van pad, szemetes, a séta végén pedig egy játszótér, ahol elsősorban a négy-öt éven felettiek találják meg a számításaikat.
Ha kisebb gyerekkel megyünk, vagy a csemete aktuálisan hintafüggő, akkor a község központjában a Millenium téren, szemben a park bejáratával van hinta, libikóka és homokozó is. Ihatunk a kútból is, illetve találunk itt egy apró tejcsarnokot, ahol reggel 7:30-kor és délután 6-kor vehetünk friss házi tejet. A környéken egésznapos programot is szervezhetünk, mivel könnyen átutazhatunk a Tabajd melletti alcsútdobozi arborétumba.
Kapcsolódó honlapok: www.mezitlabaspark.hu, www.tabajd.hu
