zzs-jzs – 2014.07.15.
Annak ellenére, hogy vasárnap nagyjából az egész világ a kivetítők elé tapadt, egy párszáz fős, a futball iránt cseppet sem érdeklődő embertömeg gyűlt össze a Margitszigeti Szabadtéri Színpadnál, nem kis várakozással: Lajkó Félix különleges nagykoncertet adott a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekarral közreműködve.
Való igaz, hogy a hegedűvirtuóz bármilyen hangszerhez nyúl, fütyül, suttog, penget vagy épp a vonót húzza, különleges zsenialitással teszi azt, így legyen bármilyen szkeptikus a hallgatóság, pár perc után mindenki megadja a szívét az “ördög hegedűsének”.
A nyári, szabadtéri koncertnek azonban egyik veszélye az időjárás szeszélyessége, ám ezúttal a halkan szemerkélő eső csak még különlegesebbé tette az egyébként is egyedülálló koncertélményt, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad szervező gárdája pedig profin kezelte az zivatar okozta kellemetlenségeket.
Lajkó Félix éppen azon a határvonalon mozgott végig az est folyamán, ami mindig is besorolhatatlanná tette a művészetét, új dimenziót nyitva mind a komoly-, mind a népzene világában, zseniálisan vegyítve a kettőt.
A Dohnányi Szimfonikus Zenekar Hollerung Gábor vezényletével csaknem a hegedűs arcmimikáját lekövetve, tűpontossággal reflektált minden eleresztett hangjegyre, meghagyva és előtérben tartva Lajkó Félix megkérdőjelezhetetlen zenei individuumát.
A csaknem kétórás koncert a teljes közönséget a székekbe szögezte, s ahogy azt a hegedű virtuóztól megszokhattuk, a Mező mező volt, a madárfütty a legkedvesebb nyarakat idézte, a Selyem szinte a bőrünket érintette, a zenében pedig szép lassan összefolyt képzelet és valóság: minden jelenlévő akarva, akaratlanul Lajkó Félix saját univerzumának részese lett erre az estére.
A hegedűművész már készülő lemezének néhány művét is eljátszotta citerán, ám a koncerten mégis főhangszere, a hegedű dominált.
Lajkó Félix stílusa egyszerűen besorolhatatlan, mindig is egy volt a lélekre különleges érzékenységgel ható zenészek közül, közvetítőként használva hangszereit önmaga és a külvilág között. Mindegy, hogy mihez nyúl, kikkel lép színpadra, a végeredmény mindig kristálytiszta, valamilyen ismeretlenül mély és érett forrásból táplálkozó, ösztönös, zsigeri lélek-zene egyveleg.
A virtuóz hegedűs szünet nélkül játszott végig csaknem két órát, megbonthatatlan egységben a szimfonikus zenekarral.
Az élmény semmihez sem fogható, az estét pedig csak megkoronázta az a mély alázat, amivel Lajkó Félix a közönség ovációját fogadta.
Összességében tehát ismét bebizonyosodott: a hegedűs saját zenei világa nemhogy kategorizálhatatlan, egyenesen önálló műfajt teremt, amit különleges érzékenységgel és érzékkel vegyít gyakorlatilag bármilyen, hozzá hasonlóan igényes zenei együttállással.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Különleges koncerttel készül az “ördög hegedűse”
Vége a vizsgaidőszaknak – irány az EFOTT
Magyar zenekarok lepik el a Szigetet
Címkék: Lajkó, hegedű, koncert, Margitsziget
