zzs-jzs – 2014.07.15.
Annak ellenére, hogy vasárnap nagyjából az egész világ a kivetítők elé tapadt, egy párszáz fős, a futball iránt cseppet sem érdeklődő embertömeg gyűlt össze a Margitszigeti Szabadtéri Színpadnál, nem kis várakozással: Lajkó Félix különleges nagykoncertet adott a Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekarral közreműködve.
Való igaz, hogy a hegedűvirtuóz bármilyen hangszerhez nyúl, fütyül, suttog, penget vagy épp a vonót húzza, különleges zsenialitással teszi azt, így legyen bármilyen szkeptikus a hallgatóság, pár perc után mindenki megadja a szívét az “ördög hegedűsének”.
A nyári, szabadtéri koncertnek azonban egyik veszélye az időjárás szeszélyessége, ám ezúttal a halkan szemerkélő eső csak még különlegesebbé tette az egyébként is egyedülálló koncertélményt, a Margitszigeti Szabadtéri Színpad szervező gárdája pedig profin kezelte az zivatar okozta kellemetlenségeket.
Lajkó Félix éppen azon a határvonalon mozgott végig az est folyamán, ami mindig is besorolhatatlanná tette a művészetét, új dimenziót nyitva mind a komoly-, mind a népzene világában, zseniálisan vegyítve a kettőt.
A Dohnányi Szimfonikus Zenekar Hollerung Gábor vezényletével csaknem a hegedűs arcmimikáját lekövetve, tűpontossággal reflektált minden eleresztett hangjegyre, meghagyva és előtérben tartva Lajkó Félix megkérdőjelezhetetlen zenei individuumát.
A csaknem kétórás koncert a teljes közönséget a székekbe szögezte, s ahogy azt a hegedű virtuóztól megszokhattuk, a Mező mező volt, a madárfütty a legkedvesebb nyarakat idézte, a Selyem szinte a bőrünket érintette, a zenében pedig szép lassan összefolyt képzelet és valóság: minden jelenlévő akarva, akaratlanul Lajkó Félix saját univerzumának részese lett erre az estére.
A hegedűművész már készülő lemezének néhány művét is eljátszotta citerán, ám a koncerten mégis főhangszere, a hegedű dominált.
Lajkó Félix stílusa egyszerűen besorolhatatlan, mindig is egy volt a lélekre különleges érzékenységgel ható zenészek közül, közvetítőként használva hangszereit önmaga és a külvilág között. Mindegy, hogy mihez nyúl, kikkel lép színpadra, a végeredmény mindig kristálytiszta, valamilyen ismeretlenül mély és érett forrásból táplálkozó, ösztönös, zsigeri lélek-zene egyveleg.
A virtuóz hegedűs szünet nélkül játszott végig csaknem két órát, megbonthatatlan egységben a szimfonikus zenekarral.
Az élmény semmihez sem fogható, az estét pedig csak megkoronázta az a mély alázat, amivel Lajkó Félix a közönség ovációját fogadta.
Összességében tehát ismét bebizonyosodott: a hegedűs saját zenei világa nemhogy kategorizálhatatlan, egyenesen önálló műfajt teremt, amit különleges érzékenységgel és érzékkel vegyít gyakorlatilag bármilyen, hozzá hasonlóan igényes zenei együttállással.
[facebook_like_button]
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Különleges koncerttel készül az “ördög hegedűse”
Vége a vizsgaidőszaknak – irány az EFOTT
Magyar zenekarok lepik el a Szigetet
Címkék: Lajkó, hegedű, koncert, Margitsziget