Egy horrormozit, egy animációs filmet és egy felnőtt komédiát legyőzve A majmok bolygója – Forradalom című háromdimenziós sci-fi thriller uralta a jegyeladásokat az amerikai és kanadai mozikban a hétvégén.
A majmok 36 millió dolláros (10,8 milliárd forintos) jegybevételt hoztak bemutatásuk második hétvégéjén, péntektől vasárnapig a Rentrak becslése szerint.
gamestar
A Matt Reeves rendezésében, Andy Serkis, Gary Oldman és Judy Greer főszereplésével forgatott A majmok bolygója-folytatás 170 millió dolláros költségvetéssel készült.
A második helyre A megtisztulás éjszakája: Anarchia című, alacsony költségvetésű horrorfilm került 28,4 millió dollár jegyeladással. A Universal Pictures forgalmazta 9 millió dollárból készült film a 2013-ban bemutatott A bűn éjszakája című thriller folytatása, amely egy házaspár történetét meséli el, amelynek elromlik a kocsija a bűn kezdetén, amikor 12 órán át legális a bűnözés.
A harmadik helyen a Disney új animációs filmje a Planes: Fire and Rescue végzett 18 millió dollárral. A Cameron Diaz és Jason Segel főszereplésével készült Szexvideó, amelyet a Sony Corps forgalmaz, került a negyedik helyre 15 millió dollár jegybevétellel.
Érezhetően megváltoztak az erőviszonyok pénteken a fesztiválon. Még több ember, még több kutya, még több vidámság. Az időjárásnak köszönhetően napközben abszolút ideálisnak éreztük a tóparti henyélést és fürdést. Elképesztően finom volt a tó vize, sokan kihasználták a hűsölésre, lazításra.
Fotó: Zarádi Bence
A délutáni koncertek a tavon a Hó márton és a jégkorszakkal igazi családos megjelenés volt, mindenhol gyerekek táncikáltak kutyákkal. Nagyon beleillet a képbe a pénteki Tó színpad line up.
Fotó: Zarádi Bence
A Meztelen Diplomaták laza beach-pop társulása bemelegítette a színpadot a Nagy-szín-pad győztes popkids-ek előtt. A future pop hazai képviselői az idei évben több fesztiválon is várva várt produkció.
Fotó: Zarádi Bence
A Mary Popkids szimpatikus, közvetlen fiatalok egyesülete, akik elmesélték nekünk friss élményeiket óriási nevetések közepette.
Fotó: Poór Júlia
Koncertjük elején a még kissé szégyenlős közönségre ráfért némi bíztatás, de egy-két szám után hozták a tőlük megszokott baráti – buli hangulatot. Sári, Kama és Sanyóca fél méterre álltak a táncolóktól, ettől pedig tényleg házibuli hangulat kerekedett. Összességében nagyon jó élmény volt.
Fotó: Zarádi Bence
A Tó-színpadról lassan átszivárgott a tömeg az Északi-színpadhoz, ahol a The Qualitons vezetett minket a pszichedelikus soul – beatnek kategorizált világukba. Eközben a Bar72 helyszínen Lank, avagy Golyán Péter biztosította a talpalávalót. Viszonylag sok ember lépkedett ebben a dinamikus ütemekkel kirakott messzi-messzi galaxisba vezető úton.
Fotó: Zarádi Bence
Éjfél előtt zsibongó tömeg járult a Belga koncertre. Hip – hop összeállt a tömeg a kezdésre, külön pozitív élmény, hogy még a sűrűjében is viszonylag kényelmesen, fullasztó heringhatás nélkül lehetett bulizni. Az amatőrista, szinesztéziára törekvő zenészek felállása szempontjából egész nyárra jellemző, hogy Titusz helyett Marvin keveri a zenét.
Fotó: Zarádi Bence
Elképesztő hangulat, szokásos patetika és humor, rengeteg üvöltés és eksztázis. Interaktív hozzáállás a közönség és zenekar részéről egyaránt. Ezekkel a jelzőkkel lehet leginkább leírni a bulit. Nagyon feltöltődtünk ezen a koncerten, holott elég derekasan végigugráltuk elejétől a végéig.
Fotó: Zarádi Bence
Az utolsó nap élményeit igyekszünk magunkba szívni még ma, bár a kánikula már most a maximumon van! Így aki most készül, a tóra hozzon magával naptejet és fürdőruhát.
A fesztivál ahol, ha kiverik a kezedből tánc közben a fröccsöt, hoznak helyette egy másikat és ha túl meleged van egy koncert közben, akkor a Tó színpad mellől beleugorhatsz a kiépített sáncról a vízbe.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
Ébredezik a fesztivál a Bánki-tó partján. Az első koncertünk a Tó színpadnál „ért” minket délután, de itt a közönség jellemzően fürdőruhában élvezte a napsütést, sokak fürödtek a költői szépségű tájban és a tóban egyaránt.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
Igen szórakoztató, gyermekkorunkat idéző hangulat uralkodott, ahogy a vízben lubickolók a mindenféle felfújható eszközeikkel próbáltak fenn maradni a víz tetején. A Csaknekedkislány már táncra bírta az ébredezőket.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
A programfüzetben leírtak teljesen megfeleltek a tapasztalatainknak: „ Mintha Tom Waits magyar lenne és olyan generációs kultzenekarokon nőtt volna fel, mint az Európa Kiadó, a Kontroll Csoport vagy az URH. Rock’n’roll, tánc, vidámság, momés lányok.”
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
A közönség összetétele szempontjából jellemzően kiscsaládos középkorúak és olyan fiatalok, akik tényleg ki szeretnének szabadulni a természetbe. Mindenhol rohangáló gyerekek, kutyák, nyugalom. A Tekerj a tóra programnak köszönhetően rengeteg biciklissel találkozunk és találkoztunk azóta is.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
A helyszínre kivonult a Magyar Kerékpáros Klub, akiknek érkezése sem volt mindennapi, hiszen vezetett túrákat szerveztek csütörtökön Vácról Bánkra. A harminckét kilométeres távot sokan megtették, a fesztivál területén pedig háromezer forint per napért bárki szerezhet egyet a gyönyörűséges Csepel biciklikből is a Magyar Kerékpárosklub Bringakölcsönzőből.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
A klub készült egyébként olyan programokkal, mint a családi társasjáték a tudatos biciklizés jegyében, avagy hasznos karbantartási tanácsadás az érdeklődőket.
Ezután átértünk a táborhoz közeli területre, ahol a Bar72 színpad és az Északi színpad lett elszállásolva. Nem beszélhettünk hömpölygő tömegről, viszont a sátrazók elárasztották a hegy oldalát és a gyermektábor színes faházikói közötti területeknek.
Az Északi színpadnál kilenctől elkezdett játszani a Carbovaris, akik az idei Nagy-szín-pad verseny résztvevői voltak és jellemző rájuk az indie hangulat. Kis szünet után a Fran Palermo közönsége kezdte el szétverni a sátor nem létező oldalát.Feltűnően sokan áramlottak a színpad elé, hogy meghallgassák Henri Gonzales bandáját. Igazán jó hangulat kerekedett.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
Az éjszaka nagyágyúi Akkezdet Phiai voltak a szokásos ütős műsorral. A hangosítás jóformán rájuk volt beállítva, igazán élvezhető volt így a performansz.
Fotók: Zarándi Bence, Craig Hull, Horváth Győző
Összességében az első nap bemelegítő hangulatán túl vagyunk. Ma jön az igazi pörgés, előreláthatóan újabb tömegek vándorolnak ide élvezni ezt a meleg nyári hétvégét.
„A tökéletes musicalt” – ahogy a kritika George Bernard Shaw Pygmalionja alapján írt művet nevezte – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában tekintheti meg a közönség Radnay Csilla és Hirtling István főszereplésével a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Fantasztikus zene, remek karakterek, örökzöld mondanivaló. A My Fair Lady-ről Hirtling Istvánnal beszélgettünk.
– Talán nem túlzás azt állítani, hogy a My Fair Lady az első bemutatója óta a világ egyik legsikeresebb musicalje. Mi a darab titka?
– Elsősorban az alapmű, George Bernard Shaw Pygmalionja, melynek végét a musical szerzői megváltoztatták. Másrészt pedig a szenzációs zene. 1964-ben mutatták be a filmet, de a zene olyan motívumokat tartalmaz, amelyek ma is meglepik és elvarázsolják az embert. Nagy szerencsénk, hogy Kerényi Gábor – az előadás zenei vezetője és karmestere – rugalmasan és rendkívül leleményesen a mai beszédtempóhoz igazította a zene ritmusát. Hiszen a hatvan évvel ezelőtti metrum nem egyezik a mai játéktempóval. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy megfelelő hatást tudnánk elérni, ha egy intenzív prózai jelenet végén fele tempóban szólalna meg a zene. Gáborral ezt sikerült úgy megoldani, hogy ne sérüljön a szerző eredeti szándéka, amely munkában a zenekar is nagy élvezettel vett részt.
fotó: Medvigy Gábor
– Milyen karakter Henry Higgins fonetikaprofesszor, akiről azonnal az jut az ember eszébe, hogy kellemetlen modorú? Milyen őt játszani?
– Nagyon jó. Rendkívül élvezem. Azt szokták mondani, ha My Fair Lady és Henry Higgins, akkor Hirtling, hiszen ő olyan angolforma, arisztokratikus kiállású színész. El kell árulnom: ez a két tulajdonság érdekelt legkevésbé a karakterben. Sokkal jobban izgatott, hogy mik azok a motivációk, melyek ezt az embert bonyolultabbá, árnyaltabbá teszik, és a megszállott beszédtanár karakterénél többet mutatnak meg belőle. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Higgins egy unalmas figura, ha nem én játszom, csak úgy éreztem, hogy ebben a figurában ennél sokkal több van. Ez az ember például rendetlen. De miért az? Mert nem érdekli, vagy mert nincs körülötte nő? Az ilyen típusú kérdéseknek a végén mindig ott vannak azok a „bizonyos” válaszok, amelyek érdekessé teszik a karaktert. Ezek egyébként az eredeti darabba is bele vannak írva, csak nem hangsúlyozzák őket. Általában beérik a zene bódító hatásával, a szereplők elbűvölő bájával, és kész. Mi ennél többet akartunk kifejezni a nő-férfi viszonyról. Például elmesélni azt, hogy ebből a senkire nem figyelő pacákból hogyan lesz a történet végére egy teljesen másik ember.
fotó: Medvigy Gábor
– 2014 februárjában mutatták be a darabot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Milyen volt a fogadtatása?
– Nagyon nagy siker, szereti a közönség, ami talán éppen a karakterárnyalásnak köszönhető. Ezt a darabot nem lehet modernizálni, rengeteg olyan momentuma van, amit nem is szabad. Hiszen a történet, amiről szó van – hogy valaki ki akar törni abból a közegből, amibe született, és ezért hajlandó óriási erőfeszítéseket tenni – a mai világban is átélhető. És az, hogy talál egy partnert, aki felfedezi az ő küzdelmében a saját kihívását, szintén örökérvényű. Mindkét ember számára komoly lehetőség ez a találkozás, amely egyáltalán nem a várt eredménnyel végződik. Ebben is gyökerezik a darab sikerének a titka.
fotó: Medvigy Gábor
– Július 18-án és 20-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adják elő a darabot. Szükséges bármiféle plusz előkészület a szabad tér miatt?
– Ez egy sokkal nagyobb nézőtér, mint a székesfehérvári Vörösmarty Színházé, így építészeti kiegészítésre és a statisztéria létszámának növelésére mindenképpen szükség lesz. A színészi játékban bizonyos gesztusokat hangsúlyosabbá kell tennünk a nagy távolság miatt. Nagy kihívás egy ilyen hatalmas színpadon eljátszani egy olyan előadást, amely az alaptörténetet tekintve kamaradarab, de biztos vagyok benne, hogy a margitszigeti közönség is szeretni fogja.
Teljes gőzzel dübörög a kedden indult EFOTT, mostanra pedig megérkeztek az igazi nagyágyúk is. A keddi tombolós nyitónap után mások mellett a Quimby, Lovasi András, Majka & Curtis, az Ivan & the Parazol, a Beatrice, Ganxsta Zolee, Korda György és Balázs Klári, a Vad Fruttik és a Brooklyn Bounce pörgette fel még jobban a fesztiválozókat. Beszámoló.
A nyitónap fáradalmainak kipihenése után szerdán újult erővel indult bulizni a fesztivál sereglet. Nagy sikere van az EFOTT Játszóterének, ahol leginkább a bevállalós kalandoké a főszerep. Akit viszont inkább a tradíció hoz lázba, az is megtalálta a magának való programot: a Gasztrofaluban kézműves mesterségek bemutatóját tartották, de bárki elkészíthette saját EFOTT-os emléktárgyát is.
A Rauch Arénában Fluor akusztikus koncertjével hangolódtak az emberek a bulizásra, míg a Pepsi Nagyszínpadon az Ivan & the Parazol alapozta meg a hangulatot.
„Hihetetlen megtiszteltetés, hogy olyan nevek mellett játszhattunk az EFOTT nagyszínpadán, mint a Quimby és a Kiscsillag. Azt pedig imádjuk, hogy a főiskolás és egyetemista fiatalokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy már délután, szikrázó napsütésben bulizzanak egy nagyot.” – mondta Iván, a zenekar énekese.
A fiatal tehetségek mellett igazi nagyágyúk gondoskodtak arról, hogy az egyre növekvő tömeg kitombolhassa magát. Színpadra lépett a Kiscsillag, a Beatrice, Ganxsta Zolee és a Kartel, a Vad Fruttik és a Quimby is.
„Az egyetemista évek az önmegvalósításról szólnak, hogy az ember megtalálja önmagát, egy nagyon kreatív időszak. Ehhez pedig nem csak a tanulás kell, hanem az olyan közös élmények és együttlétek, mint amilyen az EFOTT is. Talán ezért szeretjük különösen ezt a fesztivált.” – árulta el Kiss Tibi, aki azt sem titkolta, délután a zenekar egy kis barlangfürdőzéssel pihent rá az esti bulira.
De nem csak a Quimby legénységét nyűgözte le a miskolci környezet. Majkát annyira megérintette az EFOTT közege, hogy eldöntötte, hamarosan ő is főiskolás lesz, szeretne továbbtanulni. Hogy melyik intézmény tudhatja majd a hallgatói között az ózdi rosszfiút, az nem derült ki. Az azonban biztos, hogy Korda György és Balázs Klári bárhol is legyen az EFOTT, otthon érezhetik magukat.
A házaspárért még mindig megőrülnek a fiatalok. A kilencvenes évek klasszikusai sem maradhattak el a Budapest Bank – DEHÖK – HÖOK Stage sátorában, ahol a német Brooklyn Bounce pörgette fel igazán a fesztivál arcokat. A csapat frontembere pár mondatos magyar nyelvtudását is többször megmutatta, a „kezeket fel Miskolc” többször is elhangzott a fesztiválozók legnagyobb örömére. Az igazi retró hangulatot pedig ki fokozhatta volna jobban, mint Tibi bácsi, aki szerda este elkezdte dobálni pöttyös labdáit.
A csütörtöki nap hasonló pörgést tartogatott minden effotozónak. Miskolcon lazult többek között Kiss Ádám, eljött az EFOTT-ra Csernus doki, a Fish!, a Supernem, a Heaven Street Seven, a Hooligans, Péterfy Bori, a Hősök, Julia Carpenter és a Vengaboys is.
