Film – Színház – popupcafe

2014-10-21

Instagram szűrőkön át a világ – Senki Szigete kritika

Szűcs Veronika – 2014.10.21.

Török Ferenc új filmje olyan, akár egy cefetül trendi absztrakt falfirka. A Senki Szigete színes és látványos álomvilág. Egy pillanatra magával ragad, ám végig felszínes marad, akárcsak elveszett, kallódó hősei.

A film helyszíne Budapest, ami itt korántsem az a város, amit mindannyian jól ismerünk. Valószerűtlenül szép díszletbe helyezik, ahol mindenki gyönyörű és minden pompás színekben vibrál. Városunk festett arcát gyakorlatilag megannyi Instagram szűrőkön át láttatja a rendező. A lebilincselő vágóképek akármit képesek elhitetni a nézővel, aki szinte függővé válik a látványtól.
Ebbe a pazar díszletbe érkezik meg a film egyik főszereplője a huszonéves Juli, aki vőlegénye és a házasság elől menekül Budapestre.

A vonaton ruhát és majdnem személyiséget cserél egy vadidegen lánnyal és a fővárosba érve minden gond nélkül, elkezdi élni az ő életét ipari alpinistaként. Megismerkedik egy, a kínai maffia elől menekülő, bevállalós taxis lánnyal, Verával és egy szívtipró kosaras fiúval, hogy aztán közös lakásba költözve kialakuljon hármuk furcsa szerelmi háromszöge. Bár igazából nem is szerelem ez, mert a szereplők számára tulajdonképpen ismeretlenek a mélyebb érzelmek. Ugyanúgy átsiklanak felettük, akárcsak problémáikon. Mintha érzéseik, legyenek azok jók vagy rosszak, semmit nem jelentenének.

Próbálnak ugyan menekülni felszínes értéktelenségük elől, vannak álmaik, de ezek az álmok ugyanolyan könnyen eldobhatók és lecserélhetők, mint a tüsi hajú taxis lány által hordott hosszú paróka. Panelek, tartozékok csupán. Fontos, hogy vannak, de az már nem lényeges, hogy ki teljesíti be őket, ha beteljesülnek egyáltalán.

A szereplők, ahogy ruhát, úgy álmot is cserélnek, úgymond felpróbálják mások életet, és fesztelenül belesimulnak az idegen sorsok tétnélküliségébe. Mindannyian menekülnek valami elől, hogy hová az teljesen mindegy, a lényeg, hogy elpucolhassanak a kínzóan mardosó felelősség elől.
A film gyakorlatilag egy ragyogóan színes lufi. Tulajdonképpen az az értelme, hogy nincs is értelme. Első pillanatban valahogy többnek tűnik ugyan, de szinte azonnal rá is jön az ember, hogy csak a színes máz, a díszlet varázsolta el.

A sorozatosan feltűnő képi szimbólumok, a kék szín, az ananász és a szárnyaló madár a szakadt taxi motorházán természetesen mind a vágyott trópusi szigetre és a szabadságra utalnak. Kicsit talán túl tolakodóan is, mintha Török jól a szánkba akarná rágni, hogy milyen gondolatok is ébredjenek bennünk a látottakról.

A három főszereplő közül kitűnik Bánfalvi Eszter, aki a fékezhetetlen taxist alakítja. Természetessége kiegyensúlyozza Jakab Juli néhol fülsértő hangsúlyait. Mentségére szóljon, hogy forgatókönyvíró, nem pedig képzett színész.

A csibészes Mohai Tamás korrekt alakítást nyújt, viszont Stohl András karaktere teljesen feleslegesnek bizonyul a történet szempontjából, de ez nem feltétlenül csak az ő hibája. Az anya- lánya párost játszó Margitai Ági és Schell Judit között viszont megvan a kellő feszültség, ami némi lelkesedéssel tölti el a nézőt. A filmet igazából Keresztes Tamás menti meg a totális unalomba fulladástól. Az általa alakított szerelmes hajóskapitány figurája mindent egybevetve egyszerűen zseniális.

A Senki Szigete egy harmatgyenge próbálkozás valami mélyen egyedire. Csak megrögzött Török Ferenc rajongóknak ajánlott!

[facebook_like_button]

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Sokakat foglalkoztató kérdést vesz elő a Terápia

Az élet gyönyörűsége – Kafka utolsó szerelme

Pikáns testiség a múzeumban – rendhagyó esten jártunk

2014-10-17

Sokakat foglalkoztató kérdést vesz elő a Terápia

2014.10.17.

Két kérdés, ami rengeteg embert érint, mégis nagyon keveset beszélünk róla: az abortusz és a rák a mai napig tabu a társadalomban. A pszichológus díványán azonban nincsenek tabuk, így az HBO saját gyártású sorozata, a Terápia is nyíltan foglalkozik a témával. Péterfy Bori és Kurta Niké karakterei megjárják a poklot, a két színésznő őszintén beszél a sokakat foglalkoztató kérdésekről.

A Péterfy Bori által alakított Pillner Orsolya sikeres és magabiztos ügyvédnő, aki azonban súlyos magánéleti válsággal küszködik.

„Orsolya úgy érzi, egy rossz döntés miatt félresiklott az élete. Fiatal korában azzal kereste fel a pszichológust, hogy megtartson-e egy megfogant gyermeket. Most pedig azzal vádolja Dargayt, hogy az ő tanácsára vetette el a magzatot. Ennek a hibás döntésnek a rovására írja azt is, hogy azóta sem lett anya belőle.” – árulta el a színésznő, aki határozott véleménnyel bír az abortuszról.

„Azt gondolom, hogy Magyarországon a szegénység, a tudatlanság és a felvilágosítás nélkül folytatott szexuális élet felelős a sok abortuszért. Tőlünk nyugatabbra, például Hollandiában szabad szellemű a szexuális nevelés, őszintén és szókimondóan beszélnek a szexualitásról, ezért ott sokkal kevesebb a nem kívánt terhesség. Véleményem szerint az adott nőn kívül senki sem szólhat bele, hogy mit kezdjen a saját testével: az ő választása, hogy megtartson-e egy gyermeket. Mióta édesanya lettem és végigkövettem egy magzat fejlődését, nagyon megvisel az abortusz gondolata, ezért egyetértek a magzatvédőkkel… azonban nehéz válaszolni a kérdésre: inkább jöjjön a világra úgy egy gyermek, hogy nem is akarják, nem várják, talán még bántják is, vagy meg se szülessen?” – tette fel a kérdést Péterfy Bori.

A Terápia második évadában nem csak Orsolya, hanem a Kurta Niké által alakított Virág is súlyos titkot őriz: fiatal kora ellenére halálos betegséggel küzd. „Virágnál limfomát diagnosztizálnak az orvosok, ő azonban sokáig nem hajlandó tudomást venni a betegségéről. Reakcióját szélsőséges ingadozások jellemzik: egyszer úgy gondolja, semmi baja sincs, máskor meggyőződése, hogy soha többé nem fog meggyógyulni. Andrásnak egy vita hevében azt vágja a fejéhez, hogy kész elengedni az életét.” – árulta el Kurta Niké, a Virágot alakító színésznő.

A fiatal színésznő maga is érzett már erős szorongást, ez azonban meg sem közelíti azt a súlyos terhet, amellyel karakterének nap mint nap szembe kell néznie. „Minden embernek vannak szorongós pillanatai, én is voltam már olyan helyzetben, amikor nehezen tudtam elképzelni, mi a következő lépés. Ugyanakkor fel sem tudom fogni Virág betegségének a súlyát, ez a lány minden nap a halállal néz szembe. Ilyen helyzetben, korábban azt gondolom én is hasonlóan viselkedtem volna: nem hiszem, hogy tudtam volna kommunikálni, vagy megosztani mással a kétségeimet, talán én is feladtam volna… Virág történetének megismeréséből sokat tanultam, érdekes volt látni ahogy végigjárta ezt az utat.” – mesélte Kurta Niké.

[facebook_like_button]

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

„Meg akartam mutatni, hogy a terapeuta is ember”

Pikáns testiség a múzeumban – rendhagyó esten jártunk

A folyón túl Itália kritika

2014-10-162014-10-17

Az élet gyönyörűsége – Kafka utolsó szerelme

Szűcs Veronika – 2014.10.16.

Az irodalmi ősz programsorozat részeként népszerűsíti hazánkban Kafkáról szóló regényét Michael Kumpfmüller, berlini író. A Goethe Intézetben tartott felolvasóesten jobban megismerhettük a szerzőt, és betekintést nyerhettünk a könyv megírásának kulisszatitkaiba is.

Kumpfmüller, aki saját bevallása szerint elég későn, harminckilenc éves korában kezdett írói babérokra törni, kellemes hangulatú beszélgetést folytatott Forgách Andrással a Goethe Intézet előadótermében. Forgách, aki maga is író, dramaturg és műfordító, közelebb hozta kérdéseivel a hallgatósághoz német kollégáját.

michael-kumpfmueller-660 — Michael Kumpfmueller – Forrás: www.zeit.de

Kumpfmüller regényeiben meghatározó szerepet kapnak a társadalmat érzékenyen érintő kérdések. Alakjainak elsősorban igazságot kíván szolgáltatni, és előszeretettel foglalkozik például vallási és háborús témákkal. A „Nachricht an alle” (Nyers fordításban: Hírek mindenkinek) című regényéért Alfred Döblin- díjjal jutalmazták.

Művei közül ezidáig csak a 2013-ban megjelent Kafkáról szóló alkotását olvashatjuk magyar nyelven Nádori Lídia fordításában.

Az élet gyönyörűsége – Kafka utolsó szerelme című regényének alapját eredeti naplórészletek és levelek adták, Kumpfmüller pedig ezekre a dokumentumokra támaszkodva rajzolja át Kafkáról alkotott képünket. A XX. század egyik legnagyobb íróját, akit alapvetően csüggedtnek és szomorúnak gondolunk munkássága, valamint életrajza alapján Kumpfmüller regényében derűsen, szinte vidám színben tűnik fel.

Életének utolsó éveiben találja meg a nagy szerelmet és veszi kezébe sorsa irányítását, mielőtt még túl késő lenne. 1923 nyarán ismeri meg a fiatal Dora Diamant szakácsnőt egy pici balti- tengeri fürdővárosban. A nő megigézi a súlyosan beteg, akkor már negyvenéves Kafkát, aki rövid időn belül úgy dönt, hogy Berlinbe költözik szerelmével. Együtt próbálnak meg boldogulni a weimari köztársaság ingatag viszonyai között. Mindkét fél szempontjából bemutatja ezt a törékenyen finom, késői szerelmet.

Michael Kumpfmüller elmondta, már fiatal korában is nagy hatással voltak rá Franz Kafka művei. 2008-ban kezdett el dogozni a regényen, elsősorban azért, hogy feledje akkor megjelent egyik munkájának totális sikertelenségét.
Az író elmondta, hogy szövegeiben mindig az idő múlását próbálja vizsgálni: olyan emberekről ír, akiket valamilyen oknál fogva szorít az idő. Kumpfmüller szerint a mai kor embere úgy tervezi, hogy kilencven évig fog élni, ezért életének első hetven évében gyakorlatilag nem tesz semmi maradandót.

Igazi célközönségének a hatvan év felettieket tartja. Szerinte csak a jókora élettapasztalattal rendelkező olvasó tudhatja, mit jelent a “jó könyv” fogalma és főleg az ilyen olvasónak van pénze megvenni is azt.
Az élet gyönyörűsége egy finom nyelvezetű, megható regény az életről, a halálról és a szerelemről.

Képek forrása: www.zeit.de

[facebook_like_button]

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Pikáns testiség a múzeumban – a Magyar Nemzeti Galériában jártunk, zárás után

„Meg akartam mutatni, hogy a terapeuta is ember”

A folyón túl Itália – kritika

2014-10-152014-10-16

„Meg akartam mutatni, hogy a terapeuta is ember”

2014.10.15.

A terapeuta is ember – vallja Hagai Levi, a Terápia szellemi atyja. A népszerű sorozat eredeti forgatókönyvírója és rendezője a siker titkáról mesélt. A szakember elárulta, hogyan fogalmazódott meg benne a Terápia alapötlete, és hogyan vált a széria világszerte olyan népszerűvé, hogy epizódjainak segítségével egyetemi kurzusokat tartanak.

A Be Tipul című sorozat elnyerte az Izraeli Filmakadémia minden lehetséges díját, amerikai változata pedig a színészeknek köszönhetően Emmy és Golden Globe díjat is kapott. A drámasorozatból világszerte tizenhét adaptáció készült, a magyar változat az HBO saját gyártású produkciójaként látható. A Terápia megálmodója, Hagai Levi a sorozat alapötletéről és nemzetközi sikereiről mesélt.

Hagai Levi filmes pályafutása előtt pszichológiát tanult, és első diplomáját is ezen a területen szerezte.

„Meg akartam mutatni, hogy a terapeuta is egy ember: vágyakkal, félelmekkel, haraggal és saját családi élettel. Amikor a páciensekkel szemben ül, nem egy fehér lap, ami bármit befogad, hanem visszacsatolásokkal teli, élő kapcsolat van a pszichológus és a terápiára érkezők között. Fontos volt számomra, hogy rávilágítsak: a páciensek nem őrültek, hanem normális, hétköznapi emberek, olyan problémákkal, amiket csak terapeuta segítségével tudnak feldolgozni.” – mesélt motivációjáról Hagai Levi.

A filmes szakember beavatott abba is, miért éppen a pszichológus – páciens kapcsolatot választotta a sorozat témájának.

„Rendezőként mindig jobban érdekeltek az intim szituációk. A sorozat megírása előtt azon gondolkodtam, mi lehet a világon a legbensőségesebb helyzet. Számomra ez a terápia: a pszichoterapeuta és a páciense közötti bizalmi kapcsolat. Nagyon nehéz volt kiválasztani, hogy melyik eseteket írjam le, annyi történet és karakter volt, amit szerettem volna megmutatni az embereknek. Fontos volt számomra, hogy olyan történeteket vigyek színre, amikben egy kicsit mindenki megtalálja önmagát, és legalább részben azonosulni tud a karakterekkel. Ezért választottam a középkorú nőt, akinek nem sikerült férjhez mennie, vagy a lányt, aki nem szeretne felnőni.” – árulta el a rendező.

Az eredetileg késő esti sorozatnak induló produkció hamar óriási nézettségre tett szert, hétről hétre tömegesen ültette a TV képernyő elé az embereket.

„Mindenki erről beszélt, még a terapeuták között is állandó téma lett. Hatására rengeteg ember kezdett pszichológushoz járni vagy ment vissza a terapeutájához, így a sorozat a valóságos életre is hatást gyakorolt. A terapeuták nagyon hálásak voltak, hiszen ez volt az első alkalom, hogy a valóságnak megfelelően ábrázolták őket. Egy valódi pszichológus az etikai szabályok miatt még családjának sem beszélhet munkája részleteiről.” – emlékezett vissza a rendező, aki azt is elárulta: az amerikai egyetemeken arra is használják a sorozatot, hogy bemutassák a hallgatóknak, hogyan zajlik egy terápia.

[facebook_like_button]

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Pikáns testiség a Magyar Nemzeti Galériában

Menni vagy maradni? – A folyón túl Itália kritika

Für Anikó és Kováts Adél a Terápia második évadáról

2014-10-132014-10-15

Pikáns testiség a múzeumban – rendhagyó esten jártunk a Magyar Nemzeti Galériában

Szűcs Veronika – 2014.10.13.

A Magyar Nemzeti Galéria havonta megrendezett Múzeum + sorozatának októberi témája az emberi test volt. A test aminek ábrázolása koronként változik, mégis újra meg újra magával ragad minket csábító titokzatossága.

Ezen a napon nyílt meg a Magyar Nemzeti Galéria XIX-XX. századi állandó kiállításának új kabinetje Aktszobrok a századfordulóról címmel. Az új állandó kiállítási egység a múlt század fordulójától az 1920-as évek közepéig készült fehérmárvány szobrokból mutat be néhány jellegzetes aktábrázolás-típust a gyűjteményünkben lévő mesterművek közül. A tárlaton Beck Ö. Fülöp, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ligeti Miklós, Moiret Ödön, Róna József és Sződy Szilárd aktszobrai láthatók, s ezúttal zárás után kezdődtek csak az igazán izgalmas események a Nemzeti Galériában.

A művészeti stílusokon átívelő utazás első állomásaként Nánási Pál fotós tartott tárlatvezetést a XIX. század alkotóinak gyöngyszemei között. Nagy elvárásokkal csatlakoztam a tömeghez az első emeleti találkozási pontnál, hiszen gondoltam kifejezetten érdekes lesz megfigyelni, hogy a XXI. század fotós technikájának profi ismerője, milyen megközelítésből fogja szemlélni ezeket az alkotásokat.

Nánási elmondta, hogy előadásának koncepciója gyakorlatilag az, hogy nincs kidolgozott terve, így direkt nem nézett utána semminek, mert nem akarta, hogy az olvasottak befolyásolják látásmódját. A fotográfus először Dinnert Ferenc Flóra szobráról beszélt.

Azért választotta ezt az alkotást, mert személyes megítélése alapján ez hasonlított leginkább egy élő emberre. Megtudhattuk azt is, hogyan kell bevilágítani egy aktot, hogy a test a legelőnyösebb oldalát mutathassa, bár később az is kiderült, hogy Nánási korunk elvárásai ellenére nem a tökéletes szépség megszállottja. Szerinte mindig izgalmasabb, ha felfedezhető valami apró hiba a modellen, attól lesz igazán élő a kép. Véleménye szerint jó példa erre Brocky Károly Alvó bacchánsnő című képe, amin a modell kusza hajzuhataga visz vibrálást a megörökített pillanatba.

A fotós innen tovább vezette a csoportot Lotz Károly és Székely Bertalan alkotásaihoz. Nánási szembe állította Lotz Fürdő után című képét, Székely japán nőt ábrázoló festményével. Utóbbi szerinte egy természetellenesen mesterkélt, gyakorlatilag “béna” pózt örökít meg. A modell zárkózottságát hangsúlyozza az erotika helyett.

Tárlatvezetőnk ettől kezdve csak ismételte önmagát, felváltva csapongott a fények és az érzékiség fontossága között, úgyhogy később, kissé kiábrándultan csatlakoztam Gimesy Péter művészettörténész csoportjához az újrarendezett gótikus gyűjteményben. Szerencsére azonban pozitívan csalódtam, mert a szakember kifejezetten jó hangulatú, vicces és főleg érdekes előadást tartott a kiállított táblaképekről és szobrokról. Rengeteget megtudhattunk például a gótika szimbolikájáról, valamint szép vallásos történetekkel gazdagodtunk.

szerelem — Lotz Károly: Szerelem – Forrás: MNG

Mire visszaértem az első emeletre, már éppen kezdődött Szűcs Gabi énekesnő triójának jazzkoncertje a Csontváry- pihenőben. A lágy zene úgy vonzotta az embereket, mint lepkét a láng, így szép kis tömeg kerekedett pillanatokon belül, s a jazz lassan betöltötte az épületet. Csodás élmény volt zenei aláfestésre kóborolni a második emeleti kiállítás képei között, élvezni a gyönyörű budapesti panorámát és megcsodálni a testfestő művészeket munka közben, akik káprázatos képekkel díszítették a vállalkozó szellemű hölgyek kezét.

Az est fénypontja a spanyol Larumbe Danza táncegyüttes produkciója volt. Előadásuk Fernando Alonso Brahona költő, Az elbűvölt Istennő című versére alapult. Némi késés után engedtek be minket az „A” épület átváltoztatott aulájába. A mennyezet alá két háló volt kifeszítve, amikről rengeteg zsinór lógott. Ezekre a zsinegekre papírlapok voltak csíptetve, buborék fólia borításban. A lapokon idézeteket olvashattunk Brahona művéből magyarul és természetesen spanyolul is. A különös fehér rengetegben az idézetek között néhány festmény képét is fel lehetett fedezni, melyek természetesen az emberi testet dicsőítették.

Az előadás kezdetén Takátsy Péter a Katona József Színház színművésze és a Larumbe Danza egyik tagja véletlenszerűen kezdte felolvasni a hálóról függő idézeteket spanyolul és magyarul egyaránt. Kisvártatva a nézőket is megkérték, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Közben a lépcső tetején álló, tetőtől talpig fehérre festett táncosnő mozogni kezdett az őt takaró buborék fólia lepel alatt. Partnere kisvártatva a nézők soraiból csatlakozott hozzá. Az előadás az Istennő és egy földi férfi szerelmének stációit meséli el. A bujaság és érzékiség megélésével egyszerű halandóvá változott Istennő tökéletessége elvesztésével, már nem ébreszt vágyat a férfiban, így szerelmük megsemmisül.

Mindent összevetve egy kifejezetten érdekes és szórakoztató estét tölthettem a Nemzeti Galériában, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy a korokon átívelő művészet izgalmas, örök témája nem lehet más, mint az emberi test. A test, mely földi létünk káprázatos csodája.

[facebook_like_button]

Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Menni vagy maradni? – A folyón túl Itália kritika

Für Anikó és Kováts Adél a Terápia második évadáról

Filmpremierek az első Magyar Filmhéten