Hogyan lettem büszke boxergazdi – Avagy egy különleges örökbefogadás története Vol III.

2014.07.23.

Július a boxer fajta bemutatásának hónapja. A témában kihagyhatatlan elem a NOÉ Állatotthon fajtamentő csapata, akik időt és energiát nem sajnálva nem csak mentik az árván maradt boxereket, hanem külön gondot fordítanak arra is, hogy megtalálják számukra a megfelelő, új gazdit. Alábbi, három részből álló írásunkban egy különleges örökbefogadás történetét olvashatjátok.

…Másnap délután baráti összejövetelre voltam hivatalos. Mielőtt elmentem, Anyunak és Apunak részletes kiselőadást tartottam arról, hogy a következő 3-4 órában hogyan szórakoztassák szakszerűen Milupát, akit Apu egyébként egyedi arcszerkezetéből adódóan sokáig csak kamionstop-nak hívott.

Anyun láttam a jószándékot és a szeretetet a kutya felé, de – mint ahogy annak többször hangot adott – eleinte nagyon félt tőle, mondván, hogy pusztán a mancsával földre teríthetné őt. Megnyugtattam, hogy Milupának esze ágában nincs bárkit bántani, de Anyuban azért ott motoszkált a bizonytalanság.

gazdi8 — Fotó: Juhász Zoltán/ a képen: Milupa

Már nagyjából két órája lehettem távol otthonról, amikor rápillantottam a telefonomra és feltűnt, hogy mintegy 17 nemfogadott hívásom van Anyutól. Borzasztóan megijedtem, hogy valami oltári nagy baj van, úgyhogy azonnal visszahívtam. Anyunak a következő volt a problémája:

„Azonnal gyere haza, itt ülök a kanapén majdnem egy órája és nem merek felállni, mert a kutyád ül velem szemben, kilógnak a fogai és engem szugerál. Mit csináljak?”

Miután abbahagytam a röhögést, jeleztem, hogy Milupa csak némi simogatásra vágyik és azért lógnak ki néha a fogai, mert ilyen az arcszerkezete. Anyu megsimogatta, megölelgette és onnantól kezdve soha többé nem félt tőle.

Milupa a családtag

Sok-sok év telt el azóta. Milupa mindenki szívébe belopta magát és minden egyes nap meghálálja azt, hogy ugyanolyan egyenértékű tagja a családunknak, mint bárki más. Szép lassan beilleszkedett, megtanult mindent, tökéletesen alkalmazkodik és minden nap minden egyes percében árad belőle a szeretet.

gazdi10 — Fotó: Juhász Zoltán/ a képen: Milupa

Azóta már otthonról is elköltöztünk, de ha Anyu vagy Apu bánatos, felhívnak, hogy menjünk át játszani kutyával – való igaz: a boxer gyógyír a fájó léleknek. Születtek gyerekek is a családban: abban, hogy kedvenc dagi unokaöcsém megtanult járni, Milupának oroszlánrésze van.

Az is neki köszönhető, hogy örökké szkeptikus öcsém és a háziállatokkal két lépés távolságot tartó Apukám menthetetlen boxerfun-ok lettek. Milupa azt hiszem nagyon boldog, én pedig mindig megállapítom, amikor egy jó szigetkör futás után vigyorogva hempereg a Duna-parton, hogy ennél jobb dolog velem sem történhetett volna. Igazi pusziosztó, riszagép és a kezdeti bukkanók után már az emberekbe vetett hite is maximálisan újraéledt.

Éppen ezért mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy ha boxer vagy bármilyen kutya tartására adná a fejét, ne habozzon befogadni egyet a menhelyi védencek közül. A NOÉ Állatotthonban – számomra teljesen érthetetlen okokból – több tíz gyönyörű boxer és annál még sokkal több kutyus és egyéb háziállat várja álomgazdiját, aki ha rátalál és befogadja, biztosra veszem, hogy a törődést mindegyikük, minden egyes napon ezerszeresen hálálja majd meg.

A végső konklúzió pedig talán az, hogy a kutya tényleg az ember legjobb barátja, nekünk pedig meg kell tanulnunk érdemesnek lenni erre a különleges kapcsolatra.

[facebook_like_button]

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK