Sikerült eloltani kedd estére az Andrássy úton lángra kapott palotában a tüzet – közölte a katasztrófavédelem. A tűzoltók megszüntették a “lánggal égést” az Andrássy úti épületben, azaz “lefeketítették” a tüzet.
Percek alatt elterjedtek a lángok az Andrássy úton kigyulladt palota tetején, és teljesen elemésztették a tetőszerkezetet a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság közlése alapján. Varga Ferenc tűzoltó dandártábornok ismertetése szerint a tűzoltók 16 óra 10 perckor kapták riasztást, így mintegy száz tűzoltóval és huszonöt gépjárművel érkeztek a helyszínre.
fotó: MTI/Lakatos Péter
A tetőtérben nagyméretű födémnyílások voltak, ami miatt percek alatt elterjedt a tűz az ezer négyzetméteres tetőszerkezeten. Az Andrássy úton található palota tetőszerkezete teljesen megsemmisült, miután kedd délután építési munkálatok közben lángra kapott az épület. Négy embert vittek füstmérgezés gyanújával kórházba.
A kedd esti közlés szerint az Andrássy úti tűzben megrongálódott házat életveszélyessé nyilvánították, ezért a lakók nem térhetnek vissza oda. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság megnyitotta a Bezerédi utcai melegedőhelyét, ahol elszállásolhatják az ezt kérőket. A Derkovits Gyula iskolában pedig negyven ágy várja a lakókat. Egyelőre 15-en várakoznak, de nem tudni, hogy végül hányan veszik igénybe a felajánlott segítséget.
fotó: MTI/Lakatos Péter
Az Andrássy úti tűz valószínűleg összefügg az épületen végzett felújítási munkálatokkal – erről Varga Ferenc tűzoltó dandártábornok beszélt kedd este a helyszínen, sajtótájékoztatón. Elmondta, hogy 107 tűzoltó 30 tűzoltójárművel dolgozott a lángok megfékezésén, harminc lakót kellett a házból kimenekíteni. Senki sem sérült meg, de két rendőrt füstmérgezés gyanújával megfigyelésre kórházba vittek.
fotó: MTI/Mihádák Zoltán
Varga Ferenc ismertetése szerint a tűz olyan viharos gyorsasággal terjedt el, hogy fél óra sem kellett ahhoz, hogy a teljes tetőszerkezetet feleméssze és az összeomoljon. Emiatt vizsgálni fogják azt is, hogy volt-e valami egyéb műszaki hiányosság, ami magyarázatot adhat a tűz továbbterjedésére.
Bucsek Gábor budapesti rendőrfőkapitány megerősítette, hogy egy 36 és egy 37 éves férfit vettek őrizetbe közveszélyokozás gyanújával, és hozzátette, hogy kezdeményezni fogják az előzetes letartóztatásukat. Közlése szerint a két férfi a kivitelezésen dolgozott és valószínűleg nem a megengedett módon végezte a munkát. Egyikük riasztotta a tűzoltókat, majd mindketten elhagyták a helyszínt, később fogták el őket.
A világbajnoki címvédő magyar válogatott a vártnál nehezebben, de 12-7-re legyőzte a francia együttest a keddi 2. fordulóban a budapesti vízilabda Európa-bajnokság férfi tornájának B csoportjában. A csapat így továbbra is százszázalékos a margitszigeti kontinenstornán, ugyanis a hétfői nyitómérkőzésén 12-9-re nyert Spanyolország ellen.
A meccs nem ígért különösebb izgalmakat a nemzetközi sportági elitbe hosszú szünet után visszatért franciák ellen, akiknek nemzeti csapatával legutóbb az 1991-es Eb-n találkozott a magyar válogatott, legyőzésük akkor csöppnyi gondot sem okozott. Érdekesség, hogy az akkor 16-7-re nyerő gárdának tagja volt az a Benedek Tibor is, aki jelenleg a válogatott szövetségi kapitánya.
A magyar csapat első támadását még elhibázta, a másodikat azonban már nem: Varga Dénes középről talált a hálóba, majd rögtön utána a center Hárai Balázs vette be csavart lövéssel a francia kaput (2-0). Ötméteresből szerezték első góljukat a franciák, az egyenlítést pedig formás akció végén (2-2).
fotó: MTI – Kovács Tamás
A meglepő rajtot a valós erőviszonyokat még mindig nem tükröző második negyed követte: egy perc elteltével ugyan Varga Dénes pontos passzát Tóth Márton látványosan húzta a kapuba, de megint egyenlítettek a franciák (3-3), ráadásul Madaras Norbert csúnyán a léc fölé vágta a labdát büntetőből. Az újabb ötméterest azonban a csapatkapitány Varga Dániel már biztos kézzel értékesítette (4-3).
A nagyszünet után egy jóval elszántabb, energikusabb magyar csapat szállt vízbe, szinte azonnal gólt is szerzett: Vámos Márton küldött hatalmas bombát pattintva a kapuba (5-3). A különbség viszont hamar megfeleződött (5-4), de ezúttal időben érkezett a méltó válasz is Hosnyánszky Norbert jóvoltából, majd Varga Dániel lövése csapódott a jobb felső sarokba (7-4). Végre szép és immár hatékony támadásokkal rukkolt elő a magyar válogatott, amely egy újabb akció végén Madaras jóvoltából 8-4-re alakította az állást. És miután már nem félgőzzel, hanem teljes intenzitással játszott a csapat, a harmadik negyed zárásaként – Varga Dánielnek köszönhetően – meglett a kilencedik hazai gól is (9-4).
fotó: MTI – Kovács Tamás
A befejező nyolc perc elején Erdélyi Balázs javította kétszámjegyűre a magyar találatok mennyiségét, majd Madaras duplázott (11-4). Francia szépítést követően pedig Decker Ádám szerzett nem éppen “tucatgólt” (12-6). A különbség azonban nem nőtt már tovább, sőt a végére még egy francia találat jutott (12-7), így aztán a vártnál jóval nehezebben és kisebb különbséggel nyert a Benedek-legénység.
“Erre a találkozóra nehezebb volt felkészülni, mint az elsőre. Annál pedig jobb ez a francia csapat, hogy ne használja ki, ha az ellenfél még nem százszázalékosan pörög. Ezúttal a nagyszünetig bírták, utána már érvényesült a nagyobb tudás” – értékelt Benedek Tibor szövetségi kapitány.
A magyar válogatott legközelebb csütörtökön 20.30-tól a nagy rivális szerbekkel csap össze.
…Utólag visszagondolva szerintem a szüleim fizettek az öcsémnek, hogy velem tartson és lebeszéljen erről az egész kutyatartás-örökbefogadás-boxer dologról, ugyanis egész úton az erről szóló érdekes, ám cseppet sem meggyőző előadását hallgattam.
Lényeg a lényeg, megérkeztünk a helyszínre és közeledve az állatbolt felé megláttam, ahogy (azt hiszem) nyolc gyönyörű, csillogó szemű boxer egy körben fegyelmezetten ül és nagyon nagyon koncentrál arra, hogy jól viselkedjen. Ezalól egyetlen kivétel volt: az egyik kajla, sárgaszínű bohóc, Mia, aki a földön fekve rágcsált egy színes-csörgős gumilabdát. Amikor az öcsém belépett az állatboltba nyomában velem, Mia felpattant és a következő pillanatban már a 190 centis örökké szkeptikus testvéremmel hangosan röhögve hemperegtek az állatbolt padlóján. A tesóm közben csak annyit tudott kinyögni: ez a kutya kell nekünk, mert olyan, mint Louis Armstrong. (???)
fotó: Juhász Zoltán
Beszélgetni kezdtem Mia gondozójával is, aki elmondta, hogy majdnem egy éve van már a menhelyen az akkor hároméves kutyus, pedig nagyon kedves, aranyos, okos állat, de senki nem akarja hazavinni. Fontolóra vettem a dolgot, de azért kíváncsi voltam az eredeti kiszemeltemre, Xénára is, aki fegyelmezetten ült ideiglenes gazdija lábánál és jóformán ügyet sem vetett barátkozási próbálkozásaimra. Ezzel párhuzamosan az öcsém már az apportírozást gyakorolta az állatbolt közepén Miával, aki csillogó szemekkel rohangászott közte és köztem – ekkor döbbentem rá arra a cáfolhatatlan tényre, amit minden bizonnyal az összes állatbarát már megállapított: nem, nem mi választjuk ki a kutyánkat, hanem ők választanak minket.
Egy szó, mint száz, Mia ideiglenes gazdájával abban maradtunk, hogy délután eljönnek hozzánk a kutyával, megnézik, hogy milyen körülmények közé kerülne és ha mindenkinek jó lesz, akkor akár már estére nagybetűs boxer-gazdi lehetek. Szaladtam is haza Anyuhoz és Apuhoz, akik mit sem sejtve az akciómról épp ebéd utáni sziesztájukat töltötték. Jeleztem, hogy délután jön egy kutyus látogatóba, úgyhogy mindenki készüljön a fogadására (azzal a ténnyel pedig gondoltam, jobb ha hirtelen szembesülnek, hogy a boxer valójában nem 15 hanem 30 kilós, az ábrázata pedig első ránézésre nem a legbarátságosabb).
Anyu persze rögtön takarítani kezdett, Apu felöltözött, nagyjából úgy készültünk Mia érkezésére, mintha Erzsébet királynét várnánk délutáni teára. Gyorsan felszaladtam az állatboltba is, vettem pórázt, kutyakaját, nyakörvet és ágyikót reménybeli új kutyámnak. Majd visszaértem és csörrent a csengő: megérkezett a NOÉ fajtamentő különítmény Miával.
Amikor beléptek az ajtón, Apu szemén láttam a döbbenetet, Anyu pedig kishíján elájult amikor realizálta, hogy a valóságban mekkora és milyen az új jövevény. Én persze oda meg vissza voltam a gyönyörűségtől. Beszélgettünk kicsit a noés lányokkal, Apu persze udvarolt nekik, olyan úriemberesen, én körberajongtam Miát, örökké szkeptikus öcsém pedig félretette mindenfajta közönyét és titokban már akkor szívébe zárta kisboxerünket.
Végül megszületett a döntés, Mia maradhat, bár a noés lányok felajánlották, hogyha gondom adódna, vagy nem jönnénk ki, nyugodtan fordulhatok hozzájuk segítségért. Minden hasznos információval elláttak, részletesen beszámoltak a fajta jellemzőiről és külön Mia történetét is elmesélték, akit egyébként azért vittek a menhelyre, mert az előző „gazda” családjában gyerek született – érthetetlen, no comment.
A NOÉ fajtamentés különítménye végül elköszönt, mi pedig ott maradtunk öten – a család és egy hatalmas, bátortalan boxer: Mia.
Az első negyvennyolc óra
Mia – aki azóta Milupa lett, csak azért, mert pont olyan édes, mint a bébitápszer – a helyzethez mérten igyekezett feloldódni a társaságunkban. Aputól és az öcsémtől eleinte nagyon félt, gondolom ez korábbi, rossz élményekből adódhatott. No comment ide is. Én igyekeztem szinte vattába csomagolni az első pillanattól kezdve, berendeztem neki csábos pihe-puha fekhelyét, mivel következetes, jó gazdi módjára úgy döntöttem, akármilyen nehéz is kivitelezni, nem lesz ágyon/kanapén alvás.
Már lefekvéshez készülődtem, túl voltunk az esti sétán, ahol Milupa érdeklődve vette szemügyre a Duna túloldalán világító Parlament esti kivilágítását és peckesen sétált végig a rakparton – ez azóta is jó szokása, igazi kis ínyenc. Szépen megágyaztam tehát neki és magamnak is, kinek kinek a maga helyén, majd a fogmosásból visszatérve (miközben azon gondolkoztam, hogy szegény szegény Milupa, milyen hányattatott sorsa lehetett és most mennyire örülhet a pihe-puha fekhelyének) a következő látvány fogadott: kissé pofátlan ebem a franciágy közepén édesdeden horkolt keresztben elterülve a frissen húzott ágyneműben.
Egy pillanatra átfutott az agyamon a kérdés, hogy vajon most akkor nekem kéne-e a kutyaágyba feküdnöm, ám ezt némileg túlzásnak éreztem, úgyhogy kicsit arrébb lökdöstem – amit roppant sértőnek érzett – és kucorogva elaludtunk. Úgy voltam vele, hogy ez az első napja, ráér még a szabályokat lefektetni. A kanapén hencsergést illetően ez azóta sem sikerült.
fotó: Juhász Zoltán
Hajnalban arra ébredtem, hogy Milupa kétségbeesetten nyüszít. Kinyitottam a szemem és kissé megrémültem, amikor egy óriás boxer-pofa szugerált rendíthetetlenül, nagyjából 5 centire a fejemtől, hatalmas mancsát diszkréten a mellkasomra helyezve. Felültem az ágyban, mire Milupa lelkes bakkecskeugrásokkal jelezte, hogy neki most nagyon nagyon kell pisilnie. Máris elöntött a büszkeség: ahelyett hogy a lakásban elvégezte volna a dolgát, okosan felkeltett, jól meg is dícsértem. Csakhogy kiderült, Milupa azelőtt soha nem járt még gangon, úgyhogy a bejárati ajtóban kifelé menet meghúzott magának egy láthatatlan vonalat, amin egész egyszerűen nem volt hajlandó átlépni.
Ekkor az éjjeli bagoly szomszédaim csak annyit láttak, hogy pizsamában, hajnali négykor gügyögve építek jutalomfalat folyosót egy gigantikus boxernek, akit ekkor ez cseppet sem érdekelt, nagyon be volt tojva – persze a jutalomfalatokat beburkolta, ügyelve arra, hogy képzeletbeli határain belül maradjon. Nem volt mit tenni, ölbekaptam a cirka harminc kilós kutyát és levittem a földszintig. Ekkor megállapítottam: nem is olyan meglepő, hogy a társasházban én vagyok a bolond kislány. Pisi pipa, visszamentünk aludni. Szerencsére nagyjából egy hét elég volt ahhoz, hogy Milupa – bár eleinte sprintben – de megtanuljon közlekedni a körfolyosón.
Nem meglepő, hogy Kína lassan a második legnagyobb piaca lesz a svéd „csináldmagad” bútorhálózatnak, az IKEA-nak. A cégóriás a jövőben tizenegyről negyvennégyre bővíti áruházai számát az országban. Fő üzletük Pekingben van, itt évente hozzávetőlegesen hat milliós tömeg fordul meg. Akik többnyire a bemututató bútorokon szunyókálnak. Nem hittük el.
A legtöbben csak nézelődnek vagy étkeznek az olcsó étteremben, viszont szép számmal vannak olyanok is, akik délutánonként alvásra vagy gyermekeik altatására használják a kiállított ágyakat.
A svéd cég egyelőre tolerálja ezt a viselkedést, nekik is jó befektetés a sok látogató.
Mi sem bízonyítja ezt jobban mint a keddenkénti ingyen kávé a szúnyokálás mellé. A piac igen kecsegtető a lakberendezéssel foglalkozó áruházláncnak, hiszen Kínában az elmúlt tizenöt év alatt a lakástulajdon aránya nulláról hetven százalék közelére emelkedett.
“Tud az angyalok nyelvén, de veszedelmes közelségből ismeri az ördög titkait” – írta a száz éve született Tolnay Kláriról Müller Péter író. Tolnay Klári 1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, itt aratta legnagyobb sikereit. Portré.
A magyar színjátszás kiemelkedő alakja Budapesten született 1914. július 17-én, de a Nógrád megyei Mohorán nevelkedett, édesapja gazdaságában. A kis település saját szülöttjeként tekint rá, emlékház, kápolna és szobor is őrzi itt emlékét. Születésekor a Rózsi nevet kapta, a Klárit csak 1934-ben, a Meseautó bemutatója után vette fel. Az olvasás és a zene szeretetét a családból hozta, édesanyja tanította zenére, éneklésre, mivel a mohorai kúriában gyakoriak voltak a családi kamarazenélések.
fotó: 168ora.hu
A színházi világba a család rokona, Bókay János író vezette be. Kisebb filmszerepek után az első sikert a Meseautó című vígjáték hozta meg számára, ekkor szerződtette a Vígszínházba Jób Dániel. A direktor azt is előírta neki, hogy minden nap figyelje a nagyokat: Somlai Artúrt, Csortos Gyulát, Gombaszögi Ellát, Rajnay Gábort. A fiatal színésznőt 1938-ban Deval vígjátéka, a Francia szobalány tette népszerűvé, ezután sorra jöttek az egyre nagyobb és egyre jobb szerepek, a közönség szívébe pedig a “Katyi-dalokkal” lopta be magát végleg. Tolnay Klári 1934-től csaknem száz filmben és tévéjátékban szerepelt, olyan emlékezetes művekben, mint a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato.
fotó: tolnayklari.hu
1936-ban feleségül ment Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz, aki a második világháború után kivándorolt, majd 1956 után lányuk is követte Londonba. Tolnayt romantikus barátság, afféle mester és tanítványa kapcsolat fűzte Márai Sándorhoz, az író 1945-ben hozzá írt Tíz vers (alcíme szerint Ismeretlen kínai költő Kr. u. a XX. századból) című szerelmes versgyűjteményét a színésznő csak Márai halála után hozta nyilvánosságra. 1946-ban a Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal, a legendás szerelemből házasság lett, ami 1958-ig tartott.
Tolnay Klári 1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, itt aratta legnagyobb sikereit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, mint Irina a Három nővérben és Arkagyina a Sirályban, Giza a Macskajátékban és Blanche a Vágy villamosában.
Mindezeket követte az Aranytó, végül a Nagymama című darab főszerepe. Élete utolsó évtizedében színészi pályájának újabb csúcsára jutott, 1990 és 1998 között volt olyan esztendő, amikor öt színmű főszerepében láthatta a közönség. Igazi jutalomjátékként 1993-ban Mensáros Lászlóval eljátszották Arbuzov Kései találkozásának öreg szerelmespárját. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetében egy kedves apácafőnök megformálására készült, amikor október 27-én álmában érte a halál.
fotó: urania-nf.hu
A legjobb partnerekkel és rendezőkkel dolgozott és mindvégig az a természetes, jó humorú, kedves jelenség maradt, amilyennek felfedezték. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, s a közönség hálás volt ezért, mindvégig szerette.
Tolnay Klári 1951-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1950-ben lett érdemes művész, 1954-ben kiváló művész. 1996-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett, majd 1997-ben Budapest díszpolgára és a Magyar Örökség díj tulajdonosa.
A magyar színháztörténet kiemelkedő alakjára a centenárium alkalmából filmvetítésekkel, kiállításokkal emlékeznek, a születésnap előestéjén mutatják be a Márai nyomdokán – A Színésznő című kötetet, amiben az év elején meghirdetett irodalmi pályázatra érkezett alkotások olvashatók. A születésnapon a budapesti RaM Colosseumban gálaesten színészek, énekesek, táncosok tisztelegnek Tolnay Klári emléke előtt.
