Kategória: THE GASTRO ACROBAT

 

2014.07.28.

 

Előre szeretném leszögezni, hogy aki fogyókúrázik, az messziről kerülje el a Művészetek Völgyét! Bár hallottam pletykákat arról, hogy vega szendvicset is árulnak valahol, de ilyesmivel nem találkoztam. A Gasztro Akrobata végigkóstolta helyettetek a Művészetek Völgyét, nektek így nem maradt más dolgotok, mint a hömpölygő tömegen keresztülhasítva rárepülni a finomabbnál finomabb gasztronómiai orgiákra. Hét pontba foglaltam össze azokat az ételeket, amit nem fogtok, vagy nem szabad kihagynotok!

 

A völgy ízeit a magyaros konyha jellemzi, megtalálhatóak a sztenderdnek mondható ételek, úgy mint a sült kolbász, de nagy szerencsénkre ennél sokkal izgalmasabb kalandokba is belebotolhatunk. Lássuk hát, hogy Kapolcson, a Művészetek Völgyének fővárosában mit ehet a nagyérdemű.

 

 

Katlan Tóni Konyhája
 

 

Aki lejön a völgybe, majdnem biztos, hogy egyszer bekeveredik Katlan Tónihoz. A kapolcsi események szívében, a patak partján, a kőhídnál hatalmas udvarban dolgozik Tóni az embereivel. Azoknak ajánlom a Katlant, akik kedvelik a piaci vásárokban is megtalálható teljesen átlagos, már-már közhelyes sütödéket. Van sültkolbász, kakashere pörkölt, meg kutyafüle. Üdvözlendő változás az előző évekhez képest, hogy idén házi burgonyás cipót kapunk szikkadt kenyér helyett, ami tényleg jó volt. Valószínűleg a völgy egyik legdrágább vendégszeretetét élvezhettem és ami azt illeti, nem éri meg az árát. Igazi kuriózumokkal is találkozhatunk, ilyen a kedvencem is: az 1900 forintos pálinka/feles.

„A Katlan Tóni Konyhája célja, hogy a hagyományos vidéki kultúrát vendégeivel megismertesse és élhetővé tegye számukra. Azért esett a választás erre a korra, mivel ekkor az értékek még valóságosak voltak, a kolbász kolbászból volt, a bort szőlőből készítették.” –írja Katlan Tóni a honlapján.

 

 

 

Érkezésünket követően az első utunk ide vezetett, hiszen Katlan Tónit nem lehet kihagyni, ha a kapolcsi gasztronómiát akarjuk górcső alá venni. A puding próbája az evés, Katlan Tónié a kolbász.

 

 

Egy fél cipó, egy méretes kolbi mustárral meg némi savanyúsággal kétezer forint környékén mozog. A kolbász tényleg kolbászból volt, ami megnyugtató. Azonban komoly kétségeim vannak azt illetően, hogy házilag készült-e, ám ennek ellenére nem volt rossz. A kolbászok szaftosak voltak és mócsinggal nem igen találkoztunk. A menü legizgalmasabb része a cipó volt, amit helyben dagasztanak és sütnek.

 

 Cini néni zsíros deszkája

Amikor valaki hosszabb időt tölt el Kapolcson, Cini néni kocsmájába is biztosan bekeveredik. A Kossuth Lajos nevére keresztelt főútról nyíló udvarban található talponállóban elfogyasztott két-három kör fröccs után, ha megéhezel, a legjobb választás a zsíros deszka lehet.

 

 

A klasszikus ízek kedvelői potom kétszáz forintért élvezhetik a disznózsírral és hagymával felszerelt szelet kenyeret. Bár idén már kézműves libazsírral is találkoztam, Cini néni zsíros deszkájával árban semmi sem tudta felvenni a versenyt. Ha valaki csak egyvalamit kóstolna a völgyben, akkor nem ez a legjobb választás, de uzsonnára tökéletes.

 

Kék Abrosz Vendégasztal

 

 

Most, hogy kipipáltuk a kötelezőket, lássunk valami izgalmasabbat. A Kék Abrosz Vendégasztal intézménye már önmagában is említésre méltó. A rendszer lényege, hogy Panka néni az ebédre szánt töltött káposztát nem öt főre készíti, hanem harmincra és az oda betérőket saját asztaluknál vendégeli meg. A dologban nem csak az az izgalmas, hogy olcsón ehetünk házi kosztot, de így megismerkedhetünk a tájra jellemző sajátos konyhai praktikákkal is. Ez itt nem nagyüzem, a légkör családias.

 

 

Az ebéd mellett reggelire is érdemes menni, lehet enni bundáskenyeret, többféle rántottát és jóféle lecsót. Pont ez a szép Kapolcsba, hogy ilyen kalandokba is belekeveredhetünk, mint Panka néni konyhája. Házi szörpöket is kínálnak, a klasszikus bodzától kezdve fenyőrügy szörpig mindent megtalálunk. A jó konyha és a házi szörpök egy átmulatozott este után, igen hatékonyan és gyorsan rendbe tesznek.

Leginkább reggelire ajánlom a helyet, bár az ebéd sem rossz. A lecsót sütik, nem pedig főzik, ahogy kell. Tojással keverik, és friss kenyérrel szolgálják fel. A rántottát kedvünk szerint készítik, ha kell kolbásszal, szalonnával vagy hagymával, illetve ezek kombinációival. A tojások számát is magunk határozhatjuk meg, így biztosan jól lakunk. Az ottani vendégszeretet megfizethetetlen, sokat számít, hogy családi háznál eszik az ember.

 

 Borjúkötél

 

 

Az idei Művészetek Völgyének legnagyobb újítása, az abszolút nyertes borjúkötél volt. Olyan népszerű a dolog, hogy majd fél órát kellet sorban állni. Egy kedves kis család árulja borjúkötelet, mellé kérhetünk lángost és fonott fánkot is (amihez ráadásul házi lekvár is jár).

 

 

A borjúkötél egy sós kalácstészta, amit tejföllel sütnek ki kemencében. Lehet kérni friss tejföllel és/vagy sült szalonnával. Aki kóstolt már frissensült kalácsot, az tudja milyen gyönyörökben volt részem. Nem árulok el azzal sem nagy titkot, hogy sokat dob a dolgon a kemence. A jó minőségű tejföl csak hab a tortán.

 

 

Az egész nagyon egybe van, megérte a sorban állást. Akkora volt az adag, hogy a fánkból már nem fért belém és a cikk leadásáig nem is tudtam sort keríteni rá, de nem fogom kihagyni az biztos. Nektek sem javaslom.

 

Langalló

Kicsit visszakanyarodva a magyar vásárok örök résztvevőihez: szuper élményem volt egyik éjszaka. Éjféltájt egyre nehezebb rendes ételhez jutni, ezért Kapolcs gyrosához nyúltam nagy ijedtemben. Szerencsém volt, mert frissen sült a langalló, a szemem láttára vették ki a kemencéből. 

 

 

Ilyen ételt tényleg minden sarkon találunk, de akkor és abban a pillanatban remek választásnak bizonyult. A magyar pizza nem bonyolult, kelt tészta alapon tejföl, sült szalonna és hagyma. Ennél jobban nem szabad bonyolítani, ha nagyon el szeretnénk kényeztetni magunkat, akkor egy kevés friss tejfölt kérjünk a tetejére.

 

 
Kürtöskalács

A kürtöskalács-maffia ténykedésének köszönhetően egységesen ezer forintért vásárolhatunk kürtöskalácsot, ami igencsak borsos ár. Senki sem szereti, ha a különlegesség ára borsos, de nem tudtam ellenállni, mivel imádom. Nem volt nagy szám, szintén minden sarkon árulnak. Mindezek ellenére nem volt szívem kihagyni (már így is lelkiismeret furdalásom volt, hogy a lángost nem vettem be), mert még mindig az egyik legnépszerűbb édesség a piacon.

 

 
Szörp

A Művészetek Völgyében az emberek leginkább alkoholban utaznak, de egy-egy perzselő reggelen életmentő lehet egy jó pohár szörp. Nem csak tele van vitaminnal, de el is űzi a rosszullétet. Kaphatunk sokfajta házi szörpöt, van aki előre behűtve, bekeverve árulja félliteres üvegben.

 

 

A félliteres kiszerelés nem is drága kétszázötven forintért. Mindenféle növényből készítenek szörpöt. Nekem a meggy volt a kedvencem és nagyon jól esett a nagy melegben, hogy kicsit savanykásabb volt, nem pedig édes.

 

 

Azonban, ha valakit egyik étel sem hozott lázba ne csüggedjen, mert sok minden mást is találhatunk a völgyben. A dödöllétől a kézműves fagyin át, mindenféle lepényeket is kóstolhatunk. Ha tíz napig maradtam volna, valószínűleg akkor sem sikerült volna megunni a felhozatalt. Ennek ellenére nem mondanám, hogy sokszínű a paletta, alapvetően a zsíros és kelt tésztás ételek dominálnak. A finomságokat pedig bármikor kísérhetjük helyi borokkal. Érdemes a balatoni nyaralást feldobni néhány nap Művészetek Völgyével, és még érdemesebb végigkóstolni a felhozatalt. A májkrém konzervet meg inkább hagyjuk otthon, ha lehet.

 

Üdv,

 

A Gasztro Akrobata

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Interjú a W35 séfjével

Ma van a napja annak, hogy megtanulj tábori borsófőzeléket készíteni

A nagy hamburger-párbaj

Brutálisan király hagymalekvár

 

hp-2014.07.25.

A héten megjelent a Nagy Hamburger-párbaj címmel a W35 séfje, Balogh Dániel és jómagam, a Gasztro Akrobata közötti gigászi csata története. Sajnos nem tudtam nyerni, de nagy volt a harc. Danit sikerült megizzasztanom, ami azért nagy szó, mert ő már akkor is főzött, amikor én még pillangókat kergettem az Anna-réten. Ha olvastátok a cikket, azt is tudjátok, hogy a nagy csatát egy interjú is megelőzte. A mostani írás egy hosszú beszélgetés végterméke. Mikor kihívtam Danit és a W35-öt a hamburger-párbajra, rögtön világossá vált, hogy nem egy átlagos figura lesz az ellenfelem. Nagyon érdekelt mindig, hogy hogyan kezdődik egy ilyen szép történet, mint a W35-é, ezért alaposan kifaggattam Balogh Dánielt, a W35 egyedi Tex-Mex vonalának megalkotóját.

 

– Honnan jött ez a remek ötlet, hogy szakácsnak tanulj?

– Borzasztóan imádtam iskolába járni, de tanulni már kevésbé. Nagyon rossz volt a rendszer akkoriban, mert tizennégy évesen el kellett dönteni, hogy mivel is akarok foglalkozni. Végül elmentem gimibe, annak ellenére, hogy még nem tudtam eldönteni, mi is szeretnék lenni, ha nagy leszek. Persze, mint minden gyerek én is akartam csillagász, meg külkereskedő lenni, meg amit el tudsz képzelni. Az első osztályt még nyögvenyelősen elvégeztem, de már akkor nagyon nehezen ment a tanulás. Persze imádtam bejárni, még iskolarádióztam is, meg amit el lehet képzelni. De nem ment. Aztán nagyjából tizenöt éves koromban döbbentem rá, hogy engem a főzés érdekel. A vendéglátás, meg a szakácskodás. A családban emiatt én voltam a fekete bárány (ez még mindig így van), hiszen mindenki szerzett diplomát,  egyedül a nagybátyám foglalkozott vendéglátással. Aztán elkezdtem egy szakácstanfolyamot, ami úgy nézett ki, hogy volt egy nap elmélet, a többi pedig mind gyakorlat. Ez amúgy a Pest-Buda Vendéglátói Vállalat által szervezett képzés volt. Nagyon jó volt, hogy gyakorlatban tanultuk meg a szakma alapjait, hiszen csak így lehet.

 

 

– Hogyan kezdődött a karriered?

– Amikor kirúgtak a gimnáziumból elmentem a Váci utcába a City Grillbe dolgozni. Egyébként csak most gondoltam bele, hogy ez mekkora poén. Az említett City Grill, az akkor megnyílt első magyar McDonald’s mintájára kezdett el működni. Oda vettek fel, mert indítottak egy szakács tanfolyamot, így addig is dolgozhattam náluk. Viszont ott is kilógtam a sorból, ezért el kellett jönnöm. Utána ősszel találtam rá a Pest-Buda Vendéglátói Vállalat képzésére. Különböző üzemi konyhákon kellett dolgozni, rengeteg krumplit pucolni, de valahol muszáj volt elkezdeni. A Közgazdasági  Egyetem konyhájára kerültem, ami hatalmas volt, cukrászattal, hideg konyhával és a’la carte részleggel. Rengeteget tanultam itt. Gyorsan kiderült, hogy nem akarok kibújni a meló alól. Ott kezdtem el tulajdonképpen főzni. Életemben akkor éreztem először, hogy valami érdekel, és nem is okozott gondot a tanulás. Megtanulhattam az alapokat: rendesen szeletelni, vágni, majonézt készíteni, habarni, rántást csinálni. Amikor letettem a szakmunkás vizsgát, elmentem a nagybátyámhoz dolgozni. Ő pont akkor nyitott a Dózsa György úton üzemi konyhát, így oda mehettem, ami akkor számomra nagyon nagy dolog volt. Ezzel egy időben elkezdtem a szakközépiskolát levelezőn, hogy meglegyen az érettségim is.

 

 

– Mi volt az üzemi konyhák világa után a következő lépés?

– Elkezdtem egy görög étteremben dolgozni, majd elszegődtem egy olasz konyhához is, majd életem egyik legmeghatározóbb munkahelye következett: az Iguana. Itt nagyon jól meg lehetett tanulni pörögni, olyan szinten dübörgött az étterem. A mexikói ízeket és kajákat náluk tanultam meg elkészíteni. Mérhetetlen hálás vagyok Kimble Wiggins-nek, az akkori amerikai séfnek. Nagyon laza, de haláli szakács. Nála szerettem bele ebbe a különleges ízvilágba. Sok helyen dolgoztam hosszabb, rövidebb ideig, próbálkoztunk Velencefürdőn egy étteremmel, majd strand büfével is. Csak aztán a csajok, a vízpart és a nyár lett a vesztünk. Ezen a ponton egyébként már megjelentek a hamburgerek, ha nem is olyan formában, mint ma. Később a Baldaszti’s-ban dolgoztam, ahol megtanultam mi az a fine dining műsor. Mérhetetlen jó csapattal és séffel dolgoztunk és nagyon megragadott ez a világ, egyszerűen elájultam.

 

 

– A W35 egy Tex-Mex étterem. Honnan jött az ötlet, hogy hamburgereket áruljatok?

– Az, hogy végül a fő profil a hamburger lett, nem gondoltam volna. Annyira jól sikerültek a hamburgereink, hogy az emberek többnyire amiatt jártak be. Ettől függetlenül, nagyon büszkék vagyunk a mexikói kajáinkra is, annak ellenére, hogy hamburgerezőként vagyunk számon tartva.

 

 

– Mennyit változtattatok a recepteken a nyitás óta? A hamburger például ugyanígy nézett ki?

– Az első perctől kezdve ilyen a hamburger, erre vagyunk a legbüszkébbek.

 

 

– Mi volt a fordulópont? Arra az eseményre gondolok, ami végül a W35 megnyitását eredményezte.

– Mint mondtam, nagyon imádtam a Baldaszti’s-ban dolgozni, de akkoriban rövid időn belül sokadszorra volt séfváltás. Az új főnök pedig hozta a saját embereit, így minket januárban elküldtek. Akkor megint előjött, hogy idén negyvenéves leszek – ez volt tavaly – és nem akarok ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni. Sem egy üzletvezetőtől, sem egy konyhafőnöktől, sem senkitől nem akarok függeni. Ekkor jött az ötlet, hogy saját üzletbe kezdek. Olvasgattam a neten és rájöttem, hogy ebben a street foodban nagy lehetőségek rejlenek. Rájöttem, hogy nem akarok másnak dolgozni, a magam ura akarok lenni. Írtam egy étlapot a Tex-Mex vonalra, csináltam egy üzleti tervet és elkezdtem házalni az ötletemmel. Kerestem egy olyan embert, aki hajlandó ebbe befektetni. Az egyik régi munkahelyemről ismertem Schrankó Zsoltot. Ő ugyan nem volt vendéglátós, viszont soha nem szólt bele a munkámba, ami nekem nagyon szimpatikus volt. Egyik hajnalban írtam neki Facebookon, hogy van egy ötletem, üljünk le beszélgetni. Nem akarom szaporítani a szót, a lényeg az, hogy Zsolt azt mondta, tetszik neki az ötlet. Egyébként a mai napig is ő a társam. Nekiálltunk üzlethelyiséget keresni 2013. január környékén, végül egy mérhetetlen jófej testvérpártól béreltük ki a helyet. Előtte egyébként vasalt szendvicses helyként üzemelt. Amikor aláírtuk a szerződést, nekiálltunk és falig bombáztunk mindent, átrendeztük az egészet. 2013. áprilisában nyílt meg végül az első W35 a Wesselényi utcában egy nagyon kicsi csapattal. Mostanra három helyen vagyunk jelen.

 

 

– Hogyan alakult a nyitás?

– Nem volt egyszerű, ami azt illeti az első hetek kicsit káoszosra sikerültek. Amint állt a konyha, elkezdtünk kísérletezni és összeraktunk a mostaninál sokkal rövidebb étlapot. Nagyon nehezen tudtuk belőni az adagokat, aztán arra lettem figyelmes, hogy nem elég reggel bucit csinálni a kisebb sütőben. Egy idő után már nem értük utol magunkat. Embereket kellett felvenni. Amikor bezártunk, akkor kezdtünk el termelni. Három hónapon keresztül minden nap bent voltam az üzletben. Nem volt probléma, ha 22 órát kellett dolgozni, olyan izgalmas volt az egész! A hálózsákom a mai napig bent van, mert volt, hogy a raktárban estem össze és ott aludtam a 400 fokban. Viszont akkoriban még rengeteg gyerekbetegséggel küzdött a vállalkozás.

 

 

– Volt nagy fordulópont az üzlet megnyitását követően? Mikor éreztétek a siker ízét először?

– Amikor jött az első Hamburger Day. Bezártuk az üzletet arra a pár napra és teljesen kitelepültünk, éjjel nappal termeltünk. El is vittük a „classic” kategóriában a III. helyet, ami akkora örömet okozott, hogy ha most is belegondolok, kiráz a hideg és belekönnyesedik a szemem. Amikor kimondták a harmadik helyre a W35-öt, azt hittem elájulok. Azt gondoltam, hogy a dobogón vagyunk, Úr Isten! Arról nem is beszélve, hogy hatalmas reklám volt.

 

 

– Gyorsan elkezdtetek terjeszkedni. Miért ilyen közel van egymáshoz a két hely?

– A Hamburger Day-t követően derült ki, hogy kicsi az első üzlet, nem bírja a terhelést, így kellett egy nagyobb konyha. Egyszerűen kevés volt az az öt óra, hogy felkészüljünk. Elkezdtünk tehát konyhát keresni. Nagyon jóban lettünk a környékkel, és így jutottunk el a második helyhez, a Füge Udvar tulajdonosain keresztül. Ők mondták, hogy van náluk egy konyha, amit nem használnak. Eleinte csak magát a konyhát szerettünk volna használni, de aztán kiderült, hogy itt lehetne tulajdonképpen üzlethelységet is kialakítani. November közepe táján nyitottuk meg a Klauzál utcában a W35 ROM-ot. Minden itt készül, a „kicsit” csak összeszerelő üzemnek hívom, mert innen visszük a nyers előkészített alapanyagokat.

 

 

– A kalapos ember, aki mára gyakorlatilag az emblémátok lett. Tudjátok Ő kicsoda?

– A Zsolt találta a neten, ő egyébként olasz fotóművész. Úgy hívják, hogy Antonio Gravante és imádja saját magát is fotózni. Megtaláltuk a kalapos képét és abszolút az arcunkká vált. Mi három dollárért vettük meg a fényképet, de a poén az, hogy a csávó meg is keresett, hogy mihez vettük meg az arcát. Azóta nem csak Facebookon követőnk, de személyes ismerősök is vagyunk. A legnagyobb az lesz, amikor egyszer eljön Budapestre.

 

 

– Hogy alakult a menü egyedi összeállítása? Minden hamburgerhez jár káposzta, és krumpli is, de sok helyen olvasni, hogy miért csak pár szem krumplit adtok.

– Azért így raktuk össze, mert mindenből akartunk adni. Valóban sokan panaszkodtak, hogy kevés például a krumpli. Nem kell bacont kérni vagy sajtot a hamburgerbe, mert van benne, eleve jár hozzá. Ez volt a cél, hogy bármelyik burgerünket rendeled, mindenből kapsz hozzá. Lehet egyébként pluszba rendelni krumplit. De mi ingyen is adunk a hamburgerhez. Ki akartuk kerülni, hogy mindent, amit a hamburgerhez ennél, plusz pénzért kaphatsz csak meg. Náluk a hamburgerekben benne vannak ezek az alapanyagok, amik máshol extrák. Ilyen a bacon, a cheddar vagy a konfitált kakukkfüves krumpli is.

 

 

– Mik a hosszú távú tervek? Lesz negyedik, ötödik W35?

– Semmit nem kapkodunk el, de nem is állunk le. A Zsolt szokta mondani, hogy „azon a hídon, majd akkor megyünk át…”. Vannak terveink, de ha nem muszáj, nem nagyon beszélnék róluk, mert még nem tartunk ott. Annyi biztos, hogy szeptember egytől még nagyobb konyhával várjuk a vendégeket.

 

 

Fotók: Kövesdi Andrea

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

A nagy hamburger párbaj – W35 vs Gasztro Akrobata

Mennyei hamburger bucik Noémitől

Brutálisan király hagymalekvár

 

2014.07.23.

Amikor egy átlagembert a cserkészetről kérdeznek, tuti, hogy a filmekből jól ismert süti árus lurkók ugranak be mindenkinek. Kevesen tudják, hogy a cserkészetnek milyen komoly hagyománya van Magyarországon. Ami azt illeti egész Európában. Kevesen gondolnák, de a világ szinte összes országában jelen van a cserkészet. Az ENSZ után a világ második legnagyobb szervezete a WOSM, vagyis a Cserkészmozgalom Világszervezete.

 

 

De mivel is foglalkoznak a cserkészek? Ellátogattam a 426. számú Szenczi Molnár Albert Cserkész Csapat Tőkés-kúton tartott nyári táborába. Természetesen elsősorban az érdekelt, hogy mit esznek szegény gyerekek az erdőben, így beépültem a Gekkó Őrsbe és segítettem a kissrácoknak a vacsorakészítésben.

 

 

Lehet, hogy a város kényelméhez szokottakat meglepi, de ezek a srácok (10 éves kortól kezdik a cserkészetet) maguk építenek mindent – az asztaltól a tűzhelyen át a mosogató állványig – ami szükséges egy jól felszerelt konyhába. Egy nagy katonai ládába pedig befér minden egyéb konyhafelszerelés. A Gekkó Őrs vezetője Ádám, aki (kis túlzással) önként vállalta, hogy asztalánál vendégül lát, nagy lelkesedéssel vezetett körbe a „konyhában”.

 

 

A gyerekek minden este maguk főznek, őrsönként. Egy átlagos őrsben 6-7 gyerkőc van és egy őrsvezető. A Gekkó Őrs tagjai zömmel 13 évesek, így nem ők a legfiatalabbak a táborban. A ma esti menü borsófőzelék lesz – mondta lelkesen Botond – sült kolbásszal. Botond volt a felelős a hagymavágásért, aminek nem örült túlságosan, de ha az őrsvezető mond valamit, akkor bizony nincs menekvés.

 

 

Minden őrs kap a tábor elején egy kis tábori szakácskönyvet, amiben minden szükséges információt megtalálnak a gyerekek. A konyhai alap praktikák (rántás, habarás) ugyanúgy szerepelnek a füzetben, mint az esti menük részletes receptjei. Az idei tábor keretmeséje (erre a történetre épülnek a programok, így lesz teljes a játék) Vinetu, így a kissé viharvert receptkönyv címlapján egy fejdíszes indiánt találunk.

 

 

A cserkészek reggel és délben hideget esznek, s a felnőtt vezetők által felügyelt, az ÁNTSZ szabályainak mindenben megfelelő konyhasátor üzemel a tábor alatt. Itt gázpalackkal üzemeltetett hűtőkben tárolják a romlandó felvágottakat és sajtokat, az ételt pedig a közelben lévő falu boltjából hozzák minden nap. Természetesen gyümölcsök és zöldségek is szerepelnek majd a kéthetes tábor étrendjében.

 

 

Miután a gyerekek megkapták az esti főzés hozzávalóit, minden őrs a saját kezével épített asztalánál lát neki az étel elkészítésének.

 

 

Tábori borsófőzelék

 

1. lépés

 

Vágjuk kockára a hagymát – írja a tábori szakácskönyv – és dinszteljük meg kevés olajon. Az egyik kisrác már neki is látott, miközben egy másik társa fát szedett, egy harmadik pedig megrakta a tüzet. Ádám az őrsvezető irányítja a munkafolyamatokat, mindenki kap valamilyen feladatot. Amint lobog a tűz, felkerül a lábosba a hagyma.

 

 

2. Lépés

Amint kellően üveges a hagyma, mehet rá a zöldborsó. Kis ideig pirítjuk, majd némi víz került hozzá egy 20 literes marmonkannából. A vezetők minden nap kocsival hozzák a táborozóknak marmonkannákban a vizet – ezzel mosogatnak, főznek és ezt használják fürdésre is. Miközben rotyog a borsó, valaki kikeveri a habarást: némi lisztet kevernek el csomómentesen tejfölben. Ádám precízen fűszerez, só és bors is kerül a lábosba.

 

 

3. Lépés

Nem kellett soká főzni a borsót, a tűzről félrehúzva elkeverik benne a habarást és gyakorlatilag kész is van. Gyors kóstolás, majd a lábos a rács szélére kerül, hogy a tűz melegen tartsa. Mindeközben a kolbászkák egy serpenyőben felkerülnek a borsó mellé. Isteni illatok keringenek az erdőben! A kolbász pár perc alatt meg is sül, már majdnem meg is vagyunk.

 

 

4. lépés

Ilyet otthon biztos nem sokak csinálni! Amint kész az étel, egy lábosban vizet rak fel valaki a tűzre, hiszen amíg mi eszünk, az pont felforr és így lesz mivel mosogatni is.

 

 

Jól sikerült a főzelék, igaz nem volt egy bonyolult recept. Azonban a 10 napos tábor alatt tésztát, pörköltet, főzeléket, rizst, francia hagymalevest és sok más ételt is főznek a gyerekek. Hagyományosan egy főzőversenyt is tartanak minden évben az őrsök egymás között; idén légpuskával kellett lőni az alapanyagokat jelző papírokat, s az „összevadászott” hozzávalókból készültek a remekművek. Szerintem, ha egy 10 éves 8-10 ételt megtanul elkészíteni egy ilyen tábor során önállóan, máris jobban áll, mint a korabeli gyerekek 90 százaléka.

 

 

Arról nem is beszélve, hogy az idősebb gyerekek folyamatosan új kihívásokat keresnek. Például a Sas Őrs kemencét épített, amiben aztán pogácsát sütöttek. Bár az építmény nem lett tökéletes, de funkcionált. Nagy szerencséjükre, a mecseki agyagos talaj kiváló építőanyagnak bizonyult.

 

 

Egy átlagos tábori nap

A cserkészek a reggeli ébresztőt követően reggeli tornáznak, majd felvonják a zászlót. Reggeli után délelőtti programon vesznek részt, ami naponként változik, de jellemzően a keretmeséhez igazodik. A sziklamászástól a légpuskázáson át – a lányoknak szövés – sok mindent csinálnak: pólót festenek, számháborúznak vagy kirándulnak. Ezt követően ebédelnek, majd a csendes pihenő keretében kipihenik a délelőtt fáradalmait.

 

 

Ezután délutáni programon vesznek részt, ezt követi a nap legfontosabb eseménye: a vacsorakészítés. Este levonják a zászlót, majd tábortűz köré gyűlnek és énekelnek, gitároznak. Éjféltájt, minden nap Totó fújja el a takarodót. Éjszaka a gyerekek őrködnek egy kicsi tűz körül, míg társaik békésen alszanak sátraikban.

 

 

A cserkészeket felnőtt vezetők irányítják, ők állítják össze a programot – nagyon komoly munkát végeznek természetesen teljesen ingyen. Szuper hogy vannak olyanok, akik lehetővé teszik, hogy egy városi gyerek is láthassa a csillagos eget a Mecsekből. Ezek a vezetők mind cserkészkedve nőttek fel, mostanra orvosok, jogászok építészek lettek. Mégsem tudták azonban elfelejteni gyerekkori élményeiket, így most ők szerveznek táborokat kicsiknek, ahogyan régen nekik szerveztek mások. Szuper, hogy ezek a gyerekek megtanulnak maguk főzni, a maguk építette tűzhelyen. Hány gyerek lenne képes egy szög nélkül asztalt, tűzhelyet, mosogató állványt, vagy kukát építeni? Szerintem ez egy fantasztikus dolog. Én magam 12 évig voltam cserkész és ha hisztitek, ha nem, a Bakonybél melletti táborban kezdtem el főzni tanulni.

 

 

(Ha kérdésed volna a cserkészettel kapcsolatban, írj bátran a Gasztro Akrobata blogjára, azt ígérte, mindenkinek válaszol.)

 

Üdv,

 

A Gasztro Akrobata

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

A nagy hamburger párbaj – W35 vs Gasztro Akrobata 

Mennyei hamburger bucik Noémitől

Brutálisan király hagymalekvár

 

Címkék: cserkész, tábor, borsó, főzelék, indián, erdő, popupcafe

 

2014.07.21.

A következő cikkben a párbaj végkimenetelének ismertetése mellett eláruljuk, hogy mi milyen hamburgerrel indultunk. Igen, itt és most kiadjuk legféltettebb titkaink egyikét: A Gasztro Akrobata Hamburger titkos receptjét! Öveket becsatolni, ínycsiklandó hamburger recept következik!

 

 

A párbaj résztvevői:

 

Kihívó: A Gasztro Akrobata /jobbra/ csapat

Házigazda: Balogh Dániel /balra/, (W35 Tex-Mex étterem, Bár és Grill)

 

 

Egyik barátommal valamelyik nap egy csodajó hamburgert tüntettünk el épp a föld színéről, miközben arról győzködött, írjak én is egy hamburgerekkel foglalkozó cikket. Manapság egy valamirevaló gasztroblog nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a hamburgerekkel – mondta a barátom két nagy harapás között. Jól tudom – válaszoltam neki – hogy ezt kívánná a trend, de ugyanakkor Dunát lehetne rekeszteni a hamburgerező listákkal, a hamburger recepteket feldolgozó és általában a hamburgerrel foglalkozó írásokkal. Boldog-boldogtalan hamburgerről ír és gyorsabban nyitnak a hamburgeres helyek, mint azt számon lehetne tartani. Levonva a szükséges konklúziót született meg az ötlet: olyan különleges cikket kéne összehozni, amilyen még nem volt.

 

 

A beszédet tettek követték és rögtön a következő hétre sikerült a BurgerPápa közbenjárásával összehozni és megvalósítani a hamburger-párbajt a W35 séfjével, Balogh Dániellel. Egyébként a nagy csatát megelőzte egy találkozó, beültünk egy sörre és egy interjút is készítettem Danival, amiben arról mesél, hogy hogyan adta a fejét hamburgersütésre, hogyan született meg a W35 és hogy miért is szereti éppen ezt csinálni. (Az interjút később olvashatjátok.) Miután sikerült lefektetni a szabályokat, kitűztük a verseny időpontját. Nagyon lelkes voltam, hiszen izgalmasnak ígérkezett! Abban maradtunk, hogy Dani és én is megsütjük a hamburgerünket, majd vaktesztnek alávetve a Füge-udvar gyanútlan vendégeivel megkóstoltatjuk azokat; így ők döntik el melyik burger a nyerő. Annak érdekében, hogy a korrekt szakmai színvonal is biztosítva legyen meghívtuk Jancsa BurgerPápa Janit, hogy ő maga is kóstolja meg a kreációinkat.

 

 
A Gasztro Akrobata Burger

 

Gasztro Akrobata Noémival gyorsan le is ültünk másnap, összedugtuk a fejünk és megbeszéltük, hogy ő intézi a bucit – ezzel hatalmas terhet levéve a vállamról – elvégre mégiscsak ő a sütés papnője. Abban maradtunk, hogy a buci könnyű lesz és kalácsszerű, de nem édes. Kis extraként bacondarabokat tettünk a tésztába, nem is maradt el az eredmény. A csúcskirály buci receptjét itt olvashatjátok el.

Második lépésként ki kellett találnom, hogy mi kerüljön belülre. Nem akartam túlbonyolítani a dolgot így egyetlen szabályt tűztem ki magamnak: semmi mesterséges BBQ szósz, legyen egyszerű, de mégis üssön nagyot. Fontos, hogy nem csak ízben, de színekben is passzoljon a kreáció.

 

1. Grillezett kaliforniai paprika

 

A legjobb, ha ezt egy nappal előre készítjük el, mert egy éjszaka a hűtőben csodákra képes!

 

 

Alapanyagok:

 

– 1 kaliforniai paprika

– 1/2 citrom leve és héja belereszelve

– 1 kimagozott piros chili

– 3-4 evőkanál jó minőségű extra szűz olivaolaj

– só & bors

– 1 lezárható műanyag tasak

 

Rendkívül egyszerű a helyzet! A paprikákat dobjuk fel a nyílt lángra. Olyan könnyű a dolgunk, hogy még serpenyő sem fog kelleni. Ha nincs gáztűzhelyünk, akkor a sütőt is használhatjuk, a lehető legnagyobb hőfokon, közel a hőforráshoz. Akik rendszeresen odaégetik a sütnivalót, most örülhetnek, mert itt ez a cél. Ha szénfekete a paprika egyik oldala, forgassunk rajta egyet. Ha már minden oldala megégett, akkor vegyük le a tűzről és tegyük őket a műanyag tasakba, majd zárjuk le a zacsit.

Nem kell megijedni, nem etetek senkivel rákkeltő szenes ételt, csak a héja égett meg a paprikánknak. Azért tettük a zacskóba, mert így a felgyülemlő gőz felpuhítja a paprika felszínét és  így a második lépésben (kb. 5 percet kell állni hagyni) könnyen le tudjuk dörzsölni azt. Az így kapott sült paprikának enyhén füstös íze lesz, egészen kiváló a mi burgerünkbe.

 

 

Harmadik lépésként egy tálban az addigra kis kockára vágott (meghámozott) paprikát, a felaprózott chilit, az olivaolajat, a citromlevet és citrom héját valamint a sót és borsot keverjük össze. Gyors kóstolás, ha minden tuti, mehet a jégre.

 

2.  Brutálisan király hagymalekvár

 

Az ötlet a következő: mivel azt szeretnénk, hogy a burgerünk lelkileg ki legyen egyensúlyozva, ezért arra kell törekednünk, hogy az összetevők egymással harmonizáljanak. Cél a Nirvana. A kicsit savas és füstös paprikát kiválóan kiegyensúlyozza az édeskés hagymalekvár. Alapvetően öt fontos alapanyaggal dolgoztam: hagyma, jó minőségű vörösbor, virágméz, rózsabors és kakukkfű. A részletes receptet itt elolvashatod. Ezt is érdemes előre elkészíteni, jót tesz neki egy éjszaka kettesben a hűtőben a grillezett paprikával, így biztosan összebarátkoznak másnapra.

 

 

3. Sült paradicsom

 

Mivel semmilyen mesterséges BBQ szószt nem használunk, nyerő ötlet valami olyan hozzávalóval előrukkolni, amitől kellően szaftos lesz az összhatás. A paradicsomot vastag karikákra vágjuk, só, bors és némi olívaolaj társaságában sütőpapírra fektetve bevágjuk körülbelül 15 percre a sütőbe. Ha szépen megsült, félretesszük pihenni kicsit. Ezt frissen érdemes csinálni, de ez talán nem annyira megerőltető.

 

 

4. A húspogácsa

 

Mindig ez a legkényesebb kérdés egy hamburgerben. Én évek óta ugyanannál a hentesnél vásárolok a csarnokban, így mindig biztos lehetek abban, hogy a legjobb minőségű húst kapom. Szopós malactól kezdve báránycsülkön át sok mindent vettem tőle, a bizalom teljes. Gyuri bácsi marhanyakkal dolgozik és frissen darálja (külön vett egy darálót a hamburgerhúsokhoz, mert egy másik neves hamburgerezőbe ő szállítja a buciba-valót) a húst.

 

 

Egyszer megkérdeztem, hogy mennyire friss az áru, nem válaszolt semmit, csak nyersen elkezdte enni a darált marhanyakat.

 

 

Hamburger préssel dolgoztam, (adagonként 15 dkg hússal) de a kezünkkel is formázhatunk húspogácsát (ebben az esetben minimum 2 órára tegyük a kész pogácsát a hűtőbe, hogy ne essen szét sütéskor). Nagyon fontos: nem szabad előre fűszerezni! Még fontosabb: nem szabad mindenfélét a húshoz keverni! Ez csúcsminőségű marha, ne rontsuk el az ízét semmivel. Dobjuk fel a pogácsákat a grill lapra, (vagy grill serpenyőbe) ha az már kellően forró. Az a cél, hogy hirtelen megsüljön a hús külső felülete, mert így bezárhatjuk a nedvességet a húspogácsákba.

 

 

Csak akkor sózzuk, borsozzuk, ha már megfordítottuk (mindig a megsült húst sózzuk, hiszen másként kiengedi a levét). Egy villával nyomjuk meg a húspogácsa felületét, ha nem szivárog belőle véres szaft, akkor kész. (Én medium-ra igyekszem sütni a húst, ilyenkor a közepe még jócskán rózsaszínű. Próbáljátok ki, sokkal szaftosabb marad a húspogácsa.) Oldalanként 3-4 percnél ne süssük hosszabban, mert akkor kemény lesz és száraz. Ha levettük a grill lapról hagyjuk egy-másfél percet pihenni a marhanyakat, különben még elgémberedik.

 

5. Gasztro Akrobata Noémi íncsiklandozó baconös bucija

 

A receptet itt elolvashatjátok. Pusztán annyi a feladat, hogy amikor a húst megfordítottuk, akkor a bucikat is dobjuk fel a grillre, kicsit érdemes megpirítani a kis szépségeket, így jobban viselik majd, ha mindenfélével telepakoljuk őket.

 

 

Ha mindennel megvagyunk, állítsuk össze a hamburgerünket. Nagyon fontos, hogy frissen tálaljuk. Ez nem az az étel, amit egyszerre el fog tudni kezdeni majszolni 42 gyerek egy szülinapi zsúron. A hús tovább sül az után is, hogy levettük a grillről. A buci kiszáradhat. Láthatjuk, hogy rengeteg veszély leselkedik egy magányosan várakozó hamburgerre, így megelőzve a bajt, lássunk neki frissen!

 

A Gasztro Akrobata Burger

 

 

A párbaj

 

Most már tudjátok én mivel indultam csatába, ám arról még nem beszéltem, hogy W35 Dani mivel indult ellenem harcba. Dani a W35 klasszikus buregerét készítette el, ez egy baconös, chedárral elkevert paradicsomlekváros hamburger. Fel volt adva a lecke, igazán különleges és méltó ellenfélre talált a Gasztro Akrobata hamburgere. Érkezésemet követően megnéztük én miket hoztam, az alapanyagokat meg is kóstoltuk egyenként, a séf elemezte azokat. A hagymalekvár lenyűgözte, ezt jó jelnek vettem.

 

 

A konyhába lépve beöltöztem, sapkát vettem (kötelező a hajszálak miatt a konyhába) és nekiálltam főzni. Mikor mindketten megvoltunk, felvágtuk a burgereket és kivittük a szomszédos Füge udvarra. Villám gyorsan akadt önként jelentkező, aki megkóstolta volna a kreálmányokat. Összesen hatan kóstoltak 5 vadidegen szerencsés és a BurgerPápa (burgerblog) személyesen.

 

 

Nagyon szoros volt a verseny, 0-10-ig kellett pontozni a hamburgereket minden részletre kiterjedően. A tálalástól, az alapanyagok összhangján keresztül az ízeken át mindent figyelembe vett a zsűri. Jancsa BurgerPápa Jani tartózkodott a pontozástól elfogultságra hivatkozva, de tekintettel arra, hogy egy morzsát sem hagyott a burgerünkből, én elégedett ügyfélként értékeltem őt. A megmaradt 5 zsűriből egy-egy ponttal lemaradva ugyan, de végeredményben 3 zsűritag által  W35 Dani hamburgere került győztesként megnevezésre. Egy zsűritag döntetlent ítélt és egy pedig a Gasztro Akrobata burgert hozta ki győztesként.

 

 

Így összesítve nyert W35 Dani, még ha csak egy hajszállal is. Daninak nem sikerült KO-val kiütnie, ami nagy büszkeséggel tölt el, hiszen mindvégig versenyben voltam. További örvendetes tény, hogy mindkettőnk hamburgere a 10-es skála felső negyedéből kapott kizárólag pontokat, nyolcasnál nem születetett rosszabb eredmény. A hazai pálya bevált Daninak, gratulálunk neki ez úton is!

 

Természetesen visszavágót követeltem, amire hamarosan sort is fogunk keríteni. Sőt, annyira jól sikerült az ötlet, hogy további hamburgerezőket is ki fogok hívni hamburger-párbajra, mert remek mókának bizonyult.

 

 

A szükséges tanulságokat levonva, nagyon elégedetten távoztam. Fergetegesen sikerült mindkét hamburger, így nem maradtam szégyenben. Próbáljátok ki ti is a receptet, süssetek magatoknak hamburger bucit, tuti nem bánjátok meg! Aztán, ha tehetitek, látogassatok el a W35-be és írjátok meg ti magatok, hogy melyik hamburger ízlett jobban!

 

 

Köszönetnyilvánítás:

 

Köszönjük a cikkben szereplő fergeteges fotókat Kövesdi Andreának! Köszönjük a W35-nek a lehetőséget és a konyhát! Továbbá köszönjük a zsűrinek az értékes munkát!

 

 

 

Grillre fel, hamburgerrel a boldogságért és a nyárért!

 

Üdv,

A Gasztro Akrobata

 

Címkék: hambueger, W35, recept, bacon, buci, mennyei, párbaj, gasztroakrobata, popupcafe