Aki szemfüles volt, már a múlt héten is olvashatta a Borterápia: A Gasztro Akrobata részeges szakosztálya című cikkünket és látta a benne ajánlott borokat. Reméljük ízlettek a borok és ezen a héten is velünk tartotok!
Azoknak, akik most csöppentek a Borterápiába, egy kis emlékeztető:
A gasztro akrobatika egy olyan sportág, ahol minden érzékszervünket alaposan át tudjuk mozgatni és nincs is kellemesebb annál, amikor az ízlelőbimbóinkban érezzük az izomlázat. Az ilyen sportok természetes velejárója, hogy a szervezetünknek nagy szüksége van az elvesztett folyadék pótlására. Természetesen nem mindegy, hogy mit iszunk, ezért úgy döntöttünk, segítünk nektek eligazodni a borok között, annak érdekében, hogy a gasztro akrobatikát egy új szinten művelhessétek.
Teljesen érthető módon szakemberekhez fordultunk, hogy a lehető legmagasabb színvonalon szolgálhassuk a sportág rajongóit. Így született meg a „Borterápia: A Gasztro Akrobata részeges szakosztálya” cikksorozat. A szakosztály szakmai színvonalát a Doblo Borbár és Popovits Dávid (amik tulajdonképpen egyet jelentenek) biztosítják.
Ezen a héten egy fehéret és egy vöröset kóstoltunk, ezeket ajánljuk nektek augusztus elejére.
Szőke Mihály: Paskomi chardonnay /2011/
Megjelenés: Tisztán látszik, hogy a bor nem zavaros, csodaszép, világos szalmaszínű hatást kelt a poharunkba töltve. A hordós borokra jellemzően lomhán mozog a pohárban. Ha kissé megtekerjük a bort a poharunkban, annak falán lassan csordogál le, szakkifejezéssel: ablakos.
Illat: Az illata tiszta, egy kis füstösséget érzünk, ami utal a tölgyfahordóra, amiben elidőzött a bor. A chardonnay-ra jellemző intenzív vaj és méz illatát fedezhetjük fel, amikor orrunkat a pohárba dugjuk.
Íz: A bor testesnek mondható, ami a hordóban érlelés egyik következménye. Mivel a tölgyfa hordót kiégették, az ízében is érezni egy kis füstösséget. A bor kicsit alkoholos, ami álédesség érzetét kelti a szánkban. Picit savas jellegű, intenzív ízű bor.
Ez a bor egy egyszerű, de nagyszerű; alap chardonnay. Ár-érték arányban kivalló választás.
Gajdos Pincészet: Egri Bikavér /2009/
Megjelenés: A pohár üvegén megtapadt bor arra enged következtetni, hogy a borunk közepesen testes. Nagyon szép, mélysötét színű, ami annak a következménye, hogy sokáig hagyták a szőlőhéjon.
Illat: Picit alkoholos, de mégis a lekváros illatok a dominánsak. Tisztán érződik az erdei gyümölcsök illata az orrunkban.
Íz: A pohárba kortyolva még tisztábban érezzük az erdei bogyós gyümölcsök ízét. A tölgyfa hordóban töltött két év alatt kissé oxidálódott a bor. Az északi borok jellemzőit viseli magán, így sav-dominánsnak mondható.
A bor különlegessége nem csak az, hogy biotermékről beszélhetünk, de az is, hogy már szerepelt az 50 legjobb magyar bor listáján is. Az Egri Bikavér pontos jogi szabályozása óta egyfajta minőségi jelző is a címkézés. A bor nagyon szép kerek, a kóstolók körében sikert aratott!
<
A felelősségteljes és minőségi borfogyasztás reményében búcsúzom. Ezen a héten csak kétféle borra futotta, de ígérem a jövő héten (kár)pótoljuk!
Az alábbi cikkben visszatérünk a kelt tészták varázsos világába. Nem mondom, hogy hétköznap este hazaesve nekiállok kalácsot sütni, de egy hétvégi délután pont megfelelő időpont arra, hogy ilyen szépségeket (ami még finom is) alkothassunk.
Sokan – mint például az anyukám is – távol tartják magukat a kelt tészta készítésétől, mert túl bonyolultnak hiszik, de ez nincs így és mindenkit arra buzdítok, hogy próbálja meg és meglátja, sokkal egyszerűbb mint gondolná.
Hozzávalók:
– 60 dkg finomliszt
– csipet só
– 3 ek. + 1 kk. cukor
– 1 egésztojás
– 1 tojás sárgája
– 3 dl tej
– 2 dkg élesztő
– 6 dkg vaj(megolvasztva)
– 1 tojás a kenéshez
Ahogy azt már ahamburgerzsömlésposztban is említettem, érdemes mindig az élesztő felfuttatásával kezdeni, hogy még azelőtt kiderüljön, hogy nincs rendben valami, mintha erre csak akkor döbbennénk rá, amikor már az egész tésztát összeállítottuk. A tejből elveszünk 1 decilitert, meglangyosítjuk és belerakunk 1 kiskanál. cukrot. Amikor elkevertük, akkor belemorzsáljuk az élesztőt, és félretesszük. Ha tíz-tizenöt perc múlva látjuk, hogy felhabosodott és megemelkedett, akkor kezdhetjük a tészta összeállítását.
A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a 3 evőkanál cukrot és elkeverjük. Utána mehet bele az egész tojás és a tojás sárgája,
majd a maradék tej és az élesztős folyadék. Elkezdjük gyúrni és amikor már szépen összeállt, hozzáadjuk a megolvasztott vajat. Először elég trutymákosnak tűnik az egész, de kitartóan gyúrjuk és szépen fel fogja venni a tészta a zsiradékot. Amikor ez megtörtént, kivesszük és gyúródeszkán folytatjuk kitartóan a gyúrást. Körülbelül. tíz perc alatt összeáll. Lágy de rugalmas tésztás kell kapnunk.
Tálba (akinek van kelesztőbe) tesszük, és vagy a tál fedelével, vagy fóliával lezárjuk. Nem huzatos helyre rakjuk, (én, noha nem volt rossz tészta, a sarokba szoktam állítani…) és valami mással töltjük el a rendelkezésünkre álló körülbelül egy órát. Amikor a tészta a duplájára kelt, akkor lisztezett deszkára borítjuk és finoman átgyúrjuk. Mivel most kerek kalácsot szerettem volna készíteni, hatfelé osztottam a tésztát. (Amikor előtör a pontos énem, akkor le is szoktam mérni, de lehet szemre is csinálni.)
Vékony rudakat sodortam belőle és át-át vezettem őket egymáson (lásd a mellékelt képek)
Mind a négy szár esetén a maradék három rudat simán összefontam,
és a közepe alá hajtottam, majd egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma közepére helyeztem,
Fóliával óvatosan lefedtem és hagytam megint kelni (kb. 1/2 órát). Ekkorra eljött az ideje a sütő bemelegítésének is (170ºC). Amikor újra megkelt a tésztánk, a felvert tojással – egy szilikonecset segítségével – megkenjük, és betoljuk a sütőbe, ahol én rá szoktam kapcsolni a légkeverést. Körülbelül harminc perc után, vagy ha előbb nagyon pirulna, alufóliával letakarjuk, és negyven perc után, ha kész (beleszúrt hurkapálcika tisztán jön ki és szép pirult a teteje), kivesszük. Pihentetjük egy kicsit a formában, majd a kapcsos részt lepattintva egy rácson hagyjuk kihűlni.
A Doblo Bor Bár születéséről és a Macesz Huszár zsidó bisztró eredeti és sokatmondó környezetéről és stílusáról beszélgettünk Popovits Dáviddal, az üzlet tulajdonosával. A Dob utca egyik gasztronómiai guruja beszélt arról is, mit jelent neki maga a környék és hogyan lett a budapesti zsidó konyha egyik úttörője. Interjú.
– Igaz, hogy fotóművész is vagy, nem csak vendéglátós guru?
– Sokkal előbb vendéglátóztam, mint fotóztam. Huszonegy éve végeztem el az első mixer és bármanager tanfolyamomat Tel-Avivban. Akkoriban ott éltem és tudtam, hogy még megyek egyetemre, világot fogok látni és arra gondoltam, ha van egy ilyen szakma a zsebemben és van nálam egy szép ing meg egy szép nadrág, akkor bárhol el tudok helyezkedni. Ez a bárhol nagyjából be is jött, pultoztam Londonban, Tel-Avivban, Tokióban. Mellette jártam iskolába, elvégeztem fotó és dizájn szakot Londonban, sőt közben még egy művészet és technológia találkozását vizsgáló képzést is Svédországban. Mellette csaknem egy évtizedig fotóztam forgatásokon, illetve később divatfotókat készítettem.
– Így ismerted meg a feleségedet is?
– Igazából őt castingoltam. Szerettem volna egy vöröshajú barátnőt és rábeszéltem az egyik ügyfelem, hogy egy kampányba vöröshajú nőket toborozzunk. Három hét múlva összeköltöztünk. Ez tizenkét éve volt és azóta is együtt vagyunk, sőt azóta már megszületett Sári is a hatéves kislányom.
– Mióta dolgozol a vendéglátóiparban?
– Már régóta, mivel mindig bárokban dolgoztam, vagy gasztronómiához kapcsolódó helyeken. Tel-Avivban az a kulináris robbanás, aminek most tanúi vagyunk Budapesten, körülbelül tizenöt évvel ezelőtt ment végbe. Olyan helyeken kaptam akkor munkát, amilyenek mostanában itthon sorban nyílnak. Egyébként a mai napig járok gasztro-turistáskodni Tel-Avivba. Ekkor még párhuzamosan vendéglátóztam és fotóztam, aztán jött a digitális forradalom, és hirtelen nagyon sok fényképész lett, így meg kellett küzdeni a pénzért. Olyan képszerkesztőkbe, meg magazin-stílus szerkesztőkbe futottam bele, akik leginkább a tulaj barátnőjeként, teljesen szakmaiatlanul viselkedtek. Sokszor kellett vitáznom velük kompozíciókról háromezer forintért. Ezen a ponton lett elegem, úgyhogy mindent eladtam, csak egy automata gépet tartottam meg, amit úgy hívnak: telefon.
Doblo Bor & Bar
– Tel-Avivban nőttél fel?
– Nem, tizenkilenctől huszonkét éves koromig ott éltem majd később még másfél évig, de Magyarországon születtem és egészen tizennégy éves koromig laktam itt, majd Amerikába mentem pár évre, aztán itthon érettségiztem. Utána rögtön menekültem külföldre az itteni káoszból.
– Hogyan csöppentél a VII. kerület gasztro-szférájába mindezek után?
– Besegítettem a Szóda nevű hely megalapításában, de komolyabban a Szóda-udvar kialakításában vettem részt. Ezt a helyet a romkocsmák második évében (a Szimpla első évétől számítjuk szerintem a romkertek történelmét), nyitottunk a Holló utca 12-ben. Azért függ össze szorosan a két dolog, mert akárhogy is nézzük, tízenegynéhány éve itt vagyok a kerületben.
Doblo Bor & Bar
– Amikor a Doblo nyitott milyen élet volt itt a zsidó-negyedben?
– 2009-ben itt még nem volt semmi, a legközelebbi szórakozóhely a Szimpla volt. Nem csak a Dob utcában volt pangás, hanem a környéken is. Öt évvel ezelőtt a Gozsduban lehetett úgy bérleményhez jutni, hogy az első évben nem kellett fizetni és a második évtől is csak egy Eurót négyzetméterenként. Ma pedig azt hiszem negyvenről indul az ár. A hömpölygő tömeg, ami éjszakánként itt megfordul, azt hiszem rajtunk kívül csak a Soho-ban van Londonban az európai nagyvárosok közül. A Bazilikától a Gozsduig egybefüggő tömeg mászkál esténként mindenféle emberrel. Ez nagyon menő. Persze ebből következik, hogy minden lyukból szórakozóhely lesz, amik közül néhány csak egy szezont él meg.
Doblo Bor & Bar
– Miért pont itt nyitottál üzletet, ha korábban pangott a környék?
– A barátom csinálta a Szódát és az is a semmi közepén volt, izgalmas kis utcában a zsidó-negyed közepén. Fontos volt az is, hogy éppen a Dob utcában sikerült egy igényes kinézetű boltot szerezni, de hozzátartozik a történethez az is, hogy szeretek úttörőként belekezdeni dolgokba. Magyar borokkal foglalkozó bárt nyitottunk, mert ebben láttam fantáziát. Nekem szívfájdalmam, hogy mostanra rengeteg borbár működik, de kevés foglalkozik csak magyar borokkal. Pedig bortermelő ország vagyunk, így a kétmilliós fővárosában sokkal többnek kéne lennie.
– Honnan jött, hogy magyar borokat áruljatok?
– A Doblo előtt egy borászatnál dolgoztam kereskedelmi vezetőként, nagyon sokat megtanultam ott a magyar borokról. Egyébként eredetileg nem is bárként kezdtük, mert az eredeti terv szerint, a helyet meg akartuk venni, felújítani és továbbadni. Aztán beütött a gazdasági világválság, így elkezdtünk gondolkodni, hogy mit tudunk csinálni. Azért döntöttünk végül a mostani felállás mellett, mert ehhez értettem és ehhez voltak kapcsolataim. Elkezdtünk egy nem túl sikeres borkereskedést – gondolhatod hányan jöttek be a hetedik kerület egy kis utcájába borért. Első évben ment a kínszenvedés. Emlékszem az első húszezer forintos napunkra – akkor nagyon boldogan mentem haza. Aztán egyszer csak megváltozott a törvény a vendéglátós helyek nyitásával kapcsolataban, 2009-ben.A bárra az engedélyt pedig 2010 tavaszán kaptuk meg.
– Miért akartál étteremet is a borbár mellé?
– Sosem szerepelt a terveim között és még most sem szeretnék. A Macesz Huszár úgy jött, hogy elkezdtünk a környéken egy másik kocsmát építeni (Méter bár) és még be sem fejeztük, a Kőleves étterem elköltözött a Macesz Huszár mosatni helyéről. Mindig szerettem volna köszönetet mondani a gyökereimnek, vagy az őseimnek, és úgy gondoltam, hogy erre végre lehetőségem nyílik. Olyan dolgot akartam csinálni, ami a múltamról és a gyökereimről is szól. Ezek után hozzájutottam egy olyan üzlethelyiséghez, amiről az utcát elnevezték, ugyanis az 1800-as évek elején egy Három dob nevű étterem állt. A Dob utca pedig innen kapta a nevét. Arra gondoltam, ha ott már kétszáz évvel ezelőtt is étterem állt, akkor valószínűleg működőképes az a sarok.
– Mitől különleges a Macesz Huszár?
– Úgy érzem, a Macesz Huszár hiánypótló hely, nincs még egy zsidó bisztró a városban. Persze előtte is lehetett kapni sok helyen libacombot, meg maceszgombócot. Akik viszont előttünk nyitottak és felmerülhet a nevük, azok a Rosenstein-ék, akik többgenerációs tapasztalattal dolgoznak, mégis árulnak disznót. Fontos tudni, hogy mi sem vagyunk teljesen kóserek – ahogy mi dolgozunk, azt angolul úgy hívják, hogy „kosher style” vagy „jewish kitchen style”. Egy lépésre vagyunk a kóser ételektől, például külön kezeljük a tejest a húsostól és úgy is főzünk. Alapvetően azt az ízvilágot kreáljuk, ami a nagyanyámnak jelentette a kóser konyhát.
– Nem tartottál előítéletektől vagy az emberek esetleges ellenérzésétől?
– Amikor nyitottuk a Macesz Huszárt, több ismerősöm kérdezte, nem lesz-e ebből baj. Én nem félek, nincs mitől félnem. Úgy érzem, egy olyan demokráciában, ahol van egy százezres zsidó közösség, ahol a világ egyik legnagyobb zsinagógája van, hatalmas zsidó kultúrával, miért ne lehetne a kultúránknak ezt a részét is megmutatni. Innen jött az ötlet, hogy nyitok egy delit is, ami nem olyan, mint a Macesz Huszár. Így született a Dafke Deli, amit kitaláltam, felépítettem, beindítottam, majd a társaimnak hátrahagytam. Mindenesetre nekem az volt a fontos, hogy a zsidó kultúra minél több ember számára elérhető legyen.
– Mit jelent a kóser?
– Alapvetően az egésznek a lényege az volt, hogy a zsidó társadalmat egészséges keretek közé szorítsák. A húst meg a tejes élelmiszert például egész egyszerűen praktikus okokból kezelték külön. Tehát amikor tejterméket eszel, két órán belül nem ehetsz húsost, és amikor húsost eszel, hat órán belül nem ehetsz tejes ételt. Azok a dolgok tiltottak általában, amik romlandóak. A tengeri herkentyű, ha megromlik, halálos is lehet. Persze a mai hűtőrendszerek mellett ez a dolog inkább a tradíciók megtartásáról szól.
– Mit jelent a Macesz Huszár elnevezés?
– Olyan nevet kerestünk, ami kellően patinás és kifejezi azt, amiről a vállalkozásunk szól. Eredetileg valami hangzatos családnévben gondolkodtunk, de valahogy nem tetszett egyik sem, így ötleteltünk. Aztán beszélgettem a feleségemmel, aki mondta, hogy hívd Macesz Huszárnak. Egyébként régen a zsidó gyerekek fricskázták egymást ezzel – olyan mint a pajesz huszár. Azt hiszem, ez a név így sokmindent kifejez. A huszárság a magyar vonalat adja meg, a macesz pedig a zsidó kultúra kapcsolatát. A magyar modern gasztronómia körülbelül a monarchia környékén kezdődött el, így a nevünk a magyar-zsidó konyha keveredésére is utal.
– Inkább családias étteremként üzemeltek?
– A szombati és vasárnapi ebédeknél előfordul, hogy az összes asztalunkat két családnak toljuk össze. Ez nagyon bejött, én is rendszeresen ide járok a családommal, mert szerintem nagyon jó a konyha.
– Mit ennél szívesen a saját étlapodról?
– A maceszgombóc levesünk tényleg olyan, mint amikor otthon, magamnak, lélekkel főzöm. Általában a liba meg a kacsa ételeket is nagyon kedvelem.
– Volt nagymamádnak valamilyen receptkönyve amit átadtál a séfnek?
– Nem. Kiskoromtól kezdve főzök, a nagyanyáim konyhájában pedig sok időt töltöttem gyerekként is, mert nagyon érdekelt, mi hogyan készül. Mostanra van egy elég komoly, huszonöt éves tapasztalatom. Nagyon tudatosan eszem – nem mindig ügyelve az alakomra -, de a világon szinte mindenhol megkóstoltam, amit lehet. Mostanra ha valamit megízlelek, azt általában meg is tudom főzni. Persze nem biztos, hogy egy közép-afrikai konyha ételeit újra tudnám kreálni, de a világ nagy részén már nem fognának ki rajtam. A kulináris örökséget – ha lehet így mondani – én adtam át a séfnek, és néha anyukám is besegített. Megkóstolta az ételeket, aztán véleményt mondott. Szerencsére a séfünk, Tasnádi Ákos nagyon profi és jól tudunk együtt dolgozni.
– A séf Tasnádi Ákos. Miért pont rá esett a választás?
– Alapvetően olyan séfet kerestünk, akinek nincs tapasztalata a zsidó konyhában, azért, hogy ha újítani akarunk valamit, akkor ne nyomja a tudásából származó felelősség terhe. Az alap sémák kitalálását pedig meg akartam tartani magamnak, Ákossal pedig nagyon jól együtt tudunk dolgozni. Egyrészt van amiben a tradíciókhoz ragaszkodunk, de nem félünk újítani sem. Például nem párolt káposztát adunk a libacombhoz, hanem vörös káposzta szószt.
– Mi a tervetek, merre tart a Macesz Huszár?
– Alapvetésünk, hogy zsidó stílusú éttermet csinálunk, nem csak zsidóknak. Nagyon fontos, hogy olyan közegben élünk, ahol a zsidóságot, mint minden más vallást, csak korlátozottan lehetett gyakorolni a világháború utáni fél évszázadban. Emlékszem, gyermekkoromban egész más volt a helyzet, olyan távolinak és ridegnek tűnt az egész. Mostanra ez változott és mi pont azokhoz szeretnénk szólni, akiknek a gasztronómián keresztül maradt csak meg a kötődés a zsidó kultúrához. Van egy nagyon komoly réteg, aki a kultúránkhoz egy maceszgombócon keresztül találja meg a legkönnyebben az utat. Annál nincs nagyobb dolog, mint amikor az öreg néni eszi a zsidó tojást, vagy a macesz gombócot és azt mondja: „Ez pont olyan, mint otthon!” – ennél nagyobb dolog szerintem nincsen, őszintén, ez a legnagyobb elismerés számomra.
A nyár legforróbb napjain mit tehet az, aki Budapesten ragadt? Persze el lehet látogatni valamelyik budapesti strandra is, de mi ennél sokkal jobbat tudunk! Összeszedtük nektek Budapest legjobb jeges kávéit, ráadásul mindet ki is próbáltuk, hogy nektek már csak választani kelljen.
A nagy kávétúrát egy kis kutatás előzte meg, utánanéztünk, hogy mi a felhozatal. A listát összeállítva nem csak a nagyon divatos cold dripet próbáltuk ki, de kóstoltunk filteres jegeset, a flat white jeges verzióját és aeropress-el készített hűsítő kávékülönlegességet is. Bár manapság egy ilyen lista nem maradhat sokáig aktuális (tekintettel arra, hogy hetente nyitnak újvonalas kávézók városszerte), mégis arra törekedtünk, hogy majdnem mindenfajta jeges megoldást megmutathassunk nektek. A túra végére kissé túl is adagoltam a koffeint, de megérte. A cikk végén azt is megtudhatjátok, hogy mi az, ami semlegesíteni tudja a túlzott koffeinfogyasztás következményeit (ez még vizsgaidőszakban hasznos lehet).
Espresso Embassy
A nagy kávétúra első állomása nem is lehetett más, mint Magyarország kávé nagykövetsége. Budapest egyik legrégebbi újhullámos kávézójában egy filteres kávét kóstoltunk, természetesen jegesen. Vicces tény, de igaz: 2012.12.12-én nyitották meg a kapuikat. Azt tudni érdemes az Espresso Embassy-ben dolgozó baristákról, hogy közülük többen nemzetközi versenyen szerepeltek eredményesen, sőt immár a zsűriben is helyet foglalhatnak, vagyis nem kispályások.
Egy etióp filteres kávét kóstoltunk. A kávé kettőnknek bőven elég volt, hiszen kis kancsóban érkezett. Első ránézésre teaszerűnek tűnt, teljesen áttetsző volt. Az íze nem a klasszikus keserű kávéé, őszibarack és marcipán ízeit véltük felfedezni a jeges italban, összességében azonban engem mégis az Earl Grey-re emlékeztetett. Nagyon finom és könnyed. Fontos megjegyeznem, hogy én eddig nem rajongtam a filteres kávémegoldásokért, de ez a jeges ital szuper volt és hűsítő.
My Little Melbourne
A My Little Melbourne a Madách tér gasztro sorát erősíti és szintén 2012 óta nyomja az ipart. Itt cold drip-et kóstoltunk, amit háromfajta kávéból készítenek. Mi a kenyait választottuk, és mint megtudtuk négy órán át csöpögtették.
Mi az a Cold Drip?
A cold drip eljárás lényege az, hogy hideg vizet csöpögtetnek a kávéra, ami átszivárog azon, majd összegyűlik a szerkezet aljában. 4-től 10 óráig is csepegtetnek (állítólag van olyan fanatikus, aki 24 óra alatt csepegteti le a kávét de az már nagyon perverz szerintem), így lehet játszani a kávé ízével. Hidegen jéggel szolgálják fel, különleges ízvilága és látványos elkészítése miatt az idei nyár kávé divatja lett. Talán a kép mindent elárul:
A kávé márkája Work Shop, Angliából rendelik a kávérajongók nagy örömére. Sokkal intenzívebb színe volt, mint az Embassy filteres kávéjának, az íze is sokkal erősebb. Itt már érezhettük a kávé jellegzetes kesernyés ízét is, nagyon kellemes, de intenzív málnás jellegű ízvilága volt. Felmerült néhányunkban, hogy lehet–e tejjel keverni a cold dripet, így rákérdeztünk a baristáknál. Azt mondták egyre gyakrabban kérik így a vendégek (mivel divat a cold drip, így széles vendégkör kóstolja, olyan is, aki tulajdonképpen nem is szereti a kávé ízét), de nem érdemes.
Fekete
A Feketét az Astoriánál találjuk, ők 2013 áprilisában nyitottak. A falatnyi kis hely két fajta kávéval dolgozik, mi az egyik legnagyobb őrületüket kóstoltuk meg, a flat white nevű ital jeges változatát (costa ricai, Alchemy kávé). Ez a kávé két ristrettoval indul, kap némi tejet és egy egészen vékonyka tejhab réteget is.
Ha épp nyári forróságot vészelnénk át, akkor jegesen is elkészítik nekünk az Ausztráliából származó italkülönlegességet. Mivel a kávéban sok tej van, azoknak is ajánljuk, akik inkább a habos-babos jellegű kávékat szeretik. Egyébként szuper alternatíva a kicsit vaníliás flat white, fogy is belőle rendesen. Ha a környéken járunk érdemes beugrani akár csak egy presszóra, de alapvetően elvitelben gondolkodjunk, mert ha kitör az Armageddon, ötnél több ember biztosan nem fog tudni elbújni az égből potyogó meteoritok elöl.
Kelet Kávézó és Galéria
A Kelet nemcsak azért menő, mert végre nyílt egy tisztességes kávézó a Móricz Zsigmond körtér környékén, de azért is, mert szuper a légköre. Nekem talán ennek a kávézónak a hangulata tetszett a legjobban az eddig leírt helyekhez képest: nagy és tágas a tér, rengeteg könyvvel. Míg a Feketébe inkább csak beugrik az ember egy ristrettora, majd megy a dolgára, itt szépen leülhet, olvasgathat vagy beszélgethet. Igazi kávéházi élmény!
A Keletben az eredeti terveinktől eltérően egy aeropresses kávét javasoltak, amit nem bántunk meg. Természetesen itt is ragaszkodtunk a jeges megoldáshoz, ezért a szokottnál több kávéval dolgoztak, beleszámolva az olvadó jégből származó víztöbbletet.
Mi az az aeropress?
Az aeropress egy olyan alternatív kávékészítési eszköz, aminek segítségével minőségi hosszúkávét készíthetünk. Ennél az elkészítési módnál is használunk egy speciális filtert. A vizet az általunk kifejtett erő segítségével nyomjuk át a kávén. A víz hőmérsékletével, a kávé mennyiségével, darálásának finomságával és a nyomás erősségével játszva kihozhatjuk a kávénk különböző ízeit. A kép mindent elárul:
Egy szuper kenyai, Sukari nevű kávét kóstolhattunk, ami egészen különleges paradicsomos ízvilággal bírt, nekem nagyon tetszett. Külön érdekessége ennek a kávénak, hogy visszafogott savassága miatt itt a „tejmániások” körében sem merült fel, hogy bármi hiányozna belőle.
Sock’s Coffe
A Sock’s-ot a Zsinagógával szemben találjuk a Dohány utca elején. Mikor reggel telefonáltam és érdeklődtem, hogy nincs-e cold drip a felhozatalban, azt a választ kaptam, hogy most épp nincs fent, de ha szeretnénk, csinálnak nekünk. Mint említettem ezt az italt nem két perc elkészíteni, így hat órával a telefont követően vártak bennünket.
A Sock’s-ban egy etióp, Lucky Cap kávét kóstolhattunk meg, ami a másik cold drip-nél sokkal testesebb volt. A fényképeken sajnos a fények miatt nem jön ki, de színben is sötétebb volt a Melbourne cold drip-jénél. A kávé ízvilágát tekintve erdei bogyók íze volt a legdominánsabb, nekem nagyon ízlett.
Az ötödik kávét követően éreztem magamon a koffein hatását, pörögtem ezerrel, és nem bírtam egy percig sem a fenekemen ülni. Szerencsére a Sock’s baristája megmentett, ugyanis elárulta, hogy a sör bizony hatástalanítja a koffeint. A második korsó után lenyugodtam, a pulzusom is helyreállt. Bár az éjszaka nem tudtam aludni, az biztos, hogy megérte ez a kis túra.
A kávézók közös jellemzője a profi hozzáállás és a kiváló kiszolgálás. Ha bármilyen kérdésetek van a kávékkal és a kávézással kapcsolatban, ezeken a helyeken biztosan kaptok választ.
A gasztro akrobatika egy olyan sportág, ahol minden érzékszervünket alaposan át tudjuk mozgatni és nincs is kellemesebb annál, amikor az ízlelőbimbóinkban érezzük az izomlázat. Az ilyen sportok természetes velejárója, hogy a szervezetünknek nagy szüksége van az elvesztett folyadék pótlására. Természetesen nem mindegy, hogy mit iszunk, ezért úgy döntöttünk, segítünk nektek eligazodni a borok között, annak érdekében, hogy a gasztro akrobatikát egy új szinten művelhessétek.
Teljesen érthető módon szakemberekhez fordultunk, hogy a lehető legmagasabb színvonalon szolgálhassuk a sportág rajongóit. Így született meg a „Borterápia: A Gasztro Akrobata részeges szakosztálya” cikksorozat. A szakosztály színvonalát aDoblo Borbárés Popovits Dávid (amik tulajdonképpen egyet jelentenek) biztosítják. A Doblo az egyik legrégebbi klasszikus értelemben vett borbár Magyarországon, és ami a legszuperebb: a magyar borokra koncentrálnak.
Engedjük el a fantáziánkat és képzeljünk el magunkat, ahogyan egy nagy belmagasságú, téglával borított boltíves helyen, lágy jazz mellett kortyolgatunk egy pohár finom bort. Épp a bárpultnál vagy egy kényelmes kanapéba süppedve ülünk és élvezzük azt az izgalmas történetet, amit az öreg bútorok mesélnek nekünk. Nagyon szeretek olyan helyekre járni, amiknek személyisége van.
A Doblo elnevezés onnan ered, hogy a Dob utca – Holló utca sarkán található. Egyébként itt nem csak megkóstolhatjátok vagy megvásárolhatjátok a borokat, de további kérdéseiteket is feltehetitek, a személyzet áll rendelkezésetekre. A jó borokat ínycsiklandozó sonka-, sajt- vagy épp kacsamáj hidegtálakkal tehetitek még tökéletesebbé. Olvassátok szeretettel cikkeinket, amikben minden alkalommal három kiváló borkülönlegességet, aktualitást, esetleg kuriózumot ajánlunk és mutatunk be röviden, tömören. Végül pedig kóstoljátok meg a borokat, hiszen ez volna a lényeg.
Hogyan fogjuk ezt csinálni?
Alapvetően a borkóstolás menetét fogjuk követni, így három szempontot vizsgálunk: a bor megjelenése, illata és íze. Ebben a sorrendben haladva igyekszünk levonni a helyes következtetéseket a borokról. Azért kezdünk a megjelenéssel, mert így az első következtetés amit levonhatunk az az, hogy zavaros –e a bor színe? Ha a bor zavaros, akkor nem örülünk. A második lépésben az illatot vizsgáljuk: itt sok érdekességre fény derül a borunkkal kapcsolatban. A szakértők a legtöbb borhibát már itt kiderítik. Tiszta az illat? – tegyük fel magunknak a kérdést. De következtethetünk a bor érettségére is, annál fiatalabb borról beszélünk, minél frissebb az illata (vagyis minél dominánsabbak a primer illatok). Az íz pedig mindent visz, itt minden kiderül, tulajdonképpen az eddigiek csak bemelegítő gyakorlatok voltak, a bor megkóstolása a lényeg.
Megjelenés: Mivel ez egy rosé bor, a poharunk kissé párás (hiszen hidegen kell fogyasztani), de ennek ellenére világosan látszik, hogy tiszta színe van a bornak. A szakértőnk világos lazacszínűnek titulálja a kakast, én bölcsen bólogatok.
Illat: Miután körkőrös mozdulatokkal telítettük a poharunkat illatokkal, mélyen beleszagolunk. A kakas illata tiszta, világosan érződik benne a gyümölcsösség.
Íz: Az ízét illetően egyértelműen megállapíthatjuk, hogy mirelit eper ízt érzünk.
Levonva a szükséges konklúziót, nem rossz a bor, de a jelenlévők ittak már jobbat. Többen megjegyezték, hogy szívesen fogyasztanák inkább fröccs formájában.
A Mi Furmintunk: Doblo furmint
Megjelenés: Világos szalma színű a bor, nagyon szép.
Illat: A borospohárba dugva orrunkat alma és körte illatát érezhetjük. Dávid pontosított, hogy ez bizony kásás körte illat. (Amúgy ez az illatvilág a furmintokra általában jellemző.) Ezeket az illatokat kiegészítik a fehér virágok illata.
Íz: A bort ásványosság jellemzi, dominánsak a savak. Az illatok ízekben is megjelennek, még én is éreztem az almát meg a körtét.
Eszterbauer – Szekszárdi Sógor Kadarka 2011
Megjelenés: A színét vizsgálva arra a megállapításra jutottunk, hogy nagyon könnyű teste van a bornak.
Illat: Magos kesernyésséget és málnát érzünk a pohárba szagolva.
Íz: Az ízvilágát tekintve az illatában is megjelenő fűszerességre lehetünk figyelmesek. Érezhető, hogy nem volt hordóban, csak tartályban, így egy könnyű testű, szörpre emlékeztető bort kóstolhattunk. A könnyedsége miatt könnyen csúszik minden korty.
Rosé Royal Oporto koktél
Ezt a koktél nyárra ajánljuk! Portugáliából származik a recept és ízvilágát tekintve engem az Olaszországból jól ismert Aperol Spritz-re emlékeztetett leginkább. De a lényeg: frissítő és hűs.
Recept:
Egy boros pohárba facsarjunk egy negyed lime-ot, dobjuk bele a gyümölcsöt is. Pakoljunk a pohárba jeget (a jó koktél alapja a sok jég). Mindezt öntsük nyakon 8 cent tonikkal és 8 centjó minőségű oportói rosé-val. Ha még tovább mennétek és igazán vagánynak érzitek magatokat aznap este akkor egy kis ginnel is bolondítsátok meg! Azt fontos tudni, hogy a portói borok magasabb alkoholtartalmúak mint az általunk megszokott borok, de ez ne szegje kedveteket, sőt! Dobjátok fel a hétvégi grillpartit egy ilyen (vagy inkább több) klasszikus portugál itallal!
