A világ legnagyobb védett tengeri területét alakítják ki a Csendes-óceánon: a sérülékeny víz alatti élet megóvása érdekében a mintegy 1,3 millió négyzetkilométernyi területen megtiltják a bányászatot és erősen korlátozzák a halászatot.
Obama amerikai elnök csütörtökön írja alá a természetvédelmi régió bővítéséről szóló memorandumot – közölte a Fehér Ház.
Az elnök egy már létező védett térséget (Pacific Remote Islands Marine National Monument) bővít ki 1,3 millió négyzetkilométernyire. Óceáni madarak, teknősök, tengeri emlősök milliói élnek a hatalmas területen.
Több mint százharminc víz alatti fenékhegyet is védelem illet az új rezervátumban. Ezeken a “hegyeken” gyakran fedeznek fel ritka vagy addig ismeretlen fajokat. Obama elnök júniusban jelezte a szándékát terület bővítésére, és a végleges határokról halászok, törvényhozók és tudósok véleményét kérte. A javaslatra több mint 170 ezer elektronikus kommentet kapott – közölte egy szóvivő.
A memorandum megtiltja a mélytengeri bányászatot és a kereskedelmi célú halászatot, bár a hobbihorgászást engedélyezi.
A területen lévő szigetek Hawaii és Amerikai Szamoa között helyezkednek el, és öt régióra osztják őket, ezek közül Obama háromra terjeszti ki a védelmet.
Filmfesztivál kezdődött ma a berlini metróban, az alkotásokat bő hatezer monitoron vetítik, a zsűri a napi több mint 2,5 milliós utazóközönség.
A Going Underground nevű fesztiválra a belépőjegy a szakaszjegy vagy a bérlet. Az ülőhely nem garantált, mert csúcsidőben gyakori a zsúfoltság mind a tíz vonalon. A szerelvények utasterében elhelyezett monitorokon programajánló, időjárás-jelentés, reklámok és hírek futnak hangtalanul, szeptember végén-október elején viszont két hétig rövidfilmeket is adnak 2002 óta minden évben. Az első fesztiválra még csak száz filmet neveztek, az ideire pedig már negyvenhat országból majdnem kilencszázat.
fvd.com
A fesztivált idén Szöullal és Münchennel közösen rendezik, a filmeket így a dél-koreai és a bajor tartományi főváros metróiban is vetítik. Nevezni legfeljebb kilencven másodperces – úgynevezett nagyon rövid (Ultra Short) – filmekkel lehetett, amelyek hang nélkül is teljes értékű alkotások.
Az előválogatáson a nemzetközi szekcióba húsz munka került be, a legjobb dél-koreai film szekcióba pedig további hat alkotás. A díjakat a nézők szavazatai alapján osztják ki, szavazni a fesztivál honlapján (goingunderground.de) lehet, ahol a versenyfilmeket is meg lehet nézni.
Forrás: MTI
Ha még több érdekes cikket szeretnél olvasni lájkolj minket a Facebook oldalunkon itt!
„Ne azzal akarj házasságot kötni, akivel együtt tudsz élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudsz élni!” – vallja Kandrácsné Borbély Zsófi, akivel többek között arról beszélgettünk, miért nehezebb manapság a húszas- harmincas korosztálynak párt találnia. Beszélt a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom néhány éve indult párkereső programjáról is (a témában íródott korábbi cikkünket ittolvashatjátok), amihez önkéntesként maga is csatlakozott. A szervezet célja, hogy minden tervezett gyermek megszülessen Magyarországon. A Hét beszélgetése.
– Mi az eredeti szakmád?
– Bölcsész karon végeztem, német –szociológia szakon, de szociológusként mindössze négy hónapot dolgoztam, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik háttérintézményében, a Családpolitikai és Kutatási Igazgatóságon. Illetve dolgoztam egy alapítványban, nemzetközi fejlesztési projektekben vettem részt. Pályázatokat írtam angolul, amikkel fejlődő országokat támogattunk. Afrikában, Kirgizisztánban, Kazahsztánban valósultak meg egyszerű fejlesztési programok.
– Jártál valahol ezek közül?
– Igen, Kirgizisztánban voltam három hetet 2007-ben. Az ottani gazdáknak szerveztünk mezőgazdasági ismeretekkel kapcsolatosan egy képzést, például arról, hogy hogyan kell paradicsomot termeszteni. Jártam a fővárosban is, ahol az általunk támogatott program részeként önsegítő csoportok alakultak. Az azonos szakmákkal foglalkozó emberek összegyűltek, megbeszélték a problémáikat, előadásokat hallgattak.
Fotó: Sifter László
– Néhány éve elkezdtél a párkeresés témájával foglalkozni. Miért keltette fel az érdeklődésed ez a terület?
– A történet elég régre nyúlok vissza. Még csak ismerkedtünk a férjemmel, amikor egy ismerősömtől kaptam egy könyvet, Christopher West: A test teológiája című írását, ami a szexualitásról szól és II. János Pál pápa éveken át tartó szerdai szentbeszédeinek összefoglalója. A pápa egészen más oldalról közelítette meg a témát, mint ahogyan azt manapság megszoktuk. Azonosulni tudtam a tanításával, a saját életemet is próbáltam aszerint élni, sőt, ezeket a gondolatokat másokkal is szerettem volna megismertetni. Ezzel nem voltam egyedül, mert a katolikus egyházban 2004-2005-ben elindult egy úgynevezett tisztasági mozgalom. Azóta minden évben szerveznek egy „Boldogok a tisztaszívűek” elnevezésű konferenciát, az egyiken én is részt vettem. A konferencián fiatalok is tanúságot tettek arról mit jelent számukra tisztaságban megélni a szexualitást.
– Miért kezdted el segíteni a párkeresőket?
– A konferencia ötleteiből merítve, a saját katolikus közösségünkben is szerveztünk egy párkapcsolatokkal foglalkozó napot, aminek a mottója az volt: „Egymással – Egy Másért”. Várakozásainkon felül jól sikerült a rendezvény, észrevettük, hogy mennyire érdekli a fiatalokat ez a téma. A baráti társaságomban körbenézve rádöbbentem, hogy a harmincas korosztály fiataljai igen nehezen találnak társat, sokat küzdenek a párkereséssel. Innen már csak egy lépés volt az első társkereső program megrendezése. Kezdetben „Játékbarlang” névvel tartottunk ismerkedős estet. A résztvevőkkel kreatív, izgalmas társasjátékokat játszottunk, játék közben pedig lehetőség nyílt a fesztelen kapcsolatteremtésre. Az eseményt a plébániánkon szerveztük és bárki jöhetett, akinek kedve volt hozzá.
Fotó: Sifter László
– Mi volt a következő lépés?
– Kapcsolatba kerültem a Három Királyfi Három Királylány Mozgalommal, akik önkéntesekkel dolgoznak együtt. (A mozgalomról korábbi cikkünkben itt olvashatsz) A szervezet célja, hogy a kívánt és tervezett gyermekek Magyarországon valóban megszülethessenek. Néhány éve elindítottak egy párkereső programot is, a rendezvényekre interneten keresztül lehet jelentkezni.
– Mi vár azokra, akik regisztrálnak?
– Az önkéntesek tematikus teaházakat szerveznek, ahol előre meghatározott témáról beszélgetnek a párkeresőkkel, de kirándulni és borkóstolóra is mennek. Egy-egy ismerkedős játék után kötetlenül beszélgethetnek a fiatalok, finom borok társaságában. Buzdítjuk a résztvevőket az este folyamán az asztalcserére is, hogy minél többen megismerkedhessenek egymással. Viszonylag új kezdeményezés, hogy a Momentán színtársulattal együttműködve, rendhagyó színházi estre invitáljuk a fiatalokat, ahol ők is a színdarab résztvevőivé válnak, bevonják őket a játékba. Az előadás után természetesen itt is tudnak beszélgetni.
– Van kézzel fogható eredménye ezeknek a rendezvényeknek?
– Igen, hatalmas igény van ezekre a programokra, mindig bőven van jelentkező és pozitív visszajelzéseket kapunk. Tanúi voltunk jó néhány telefonszám cserének is, sőt van olyan pár, ahol a fiú és a lány az egyik ilyen programon keresztül ismerte meg egymást, majd önkéntesként csatlakoztak hozzánk.
Fotó: Sifter László
– Melyik korosztály jelentkezik a programokra?
– Jellemzően harminc és negyven év közöttiek, de azért akadnak huszonöt év felettiek is. Nagyon odafigyelünk arra, hogy egyenlő arányban legyenek a társkereső fiúk és lányok. Sajnos fiúból mindig kevesebb van, ők valószínűleg bátortalanabbak.
– Mi az oka annak a te véleményed szerint, hogy manapság ilyen nehéz a fiataloknak párt találni?
– Úgy gondolom, két oka van. Az egyik a családi háttér. A párkeresésünket alapvetően az otthonról hozott minták határozzák meg, az, hogy milyen volt a szüleink házassága. Az utóbbi évtizedekben sajnos megnőtt a válások száma és a csonka családból érkező fiatalok – amilyen én is vagyok – megküzdenek a párkereséssel. Sok bennük a bizonytalanság, a félelem, bizalmatlanok. Pont azért mert nincsen mögöttük egy meleg családi háttér, egy stabil házasság megtapasztalása, ami segíti és magabiztossággal tölti el őket. A másik ok, hogy a korábbi kapcsolatokban szerzett sérülések, kudarcok gátolják egy következő, harmonikus, hosszú távú együttlét kialakulását. Nehezen tartanak ki egymás mellett a fiatalok. A konfliktus kezelés nagyon lényeges pont egy kapcsolatban, a problémáik megvitatásához pedig nincsenek eszközeik, mintáik. A mai világban nem népszerű küzdeni egymásért és kompromisszumokat kötni.
– Ezek a problémák miért a harmincasoknál csúcsosodnak ki?
– Középiskola, egyetem alatt van fórum és közösség, ahol lehet kapcsolatokat teremteni. Dolgozó emberként azonban már limitáltabbak a lehetőségek. Jóval kevesebb az olyan program, ahol nyugodt körülmények között lehet ismerkedni. Ezért van szükség olyan egyszerű, de mégis tartalmas rendezvényekre, amiket a társkereséssel foglalkozó mozgalmak kínálnak. Ezenkívül pedig az is bonyolítja a társra találást, hogy minél idősebb az ember, annál stabilabb a személyisége, annál nehezebb változnia, önmagából bármennyit is föladnia egy másik ember kedvéért.
Fotó: Sifter László
– Érdemes az embernek dolgoznia önmagán, mielőtt belevág a párkeresésbe?
– Ha valaki úgy érzi, hogy nagyon el van akadva, ha vannak kapcsolatai, de azok rövidek és sorra kudarcok érik, akkor igen, érdemes. Mert akkor valószínűleg van valami a háttérben, amit saját magában kell megkeresni és feloldani. Sokat segíthet, ha tudja kívülről is nézni magát és a partnerét egy kapcsolatban.
– Te fiatalon, huszonnégy évesen házasodtál, a harmadik gyermeketeket várjátok. Tettél ezért tudatosan valamit?
– Szerencsés vagyok, mert korán rátaláltam a férjemre. Persze azért mi is megharcoltuk és harcoljuk a magunk harcait. Én egy egyházi leány gimnáziumba jártam, ami egy nagyon óvó közeg volt. Ez jó volt, viszont tizennyolc éves koromig nem sok tapasztalatom volt fiúkkal. Ennek ellenére nem éreztem azt, hogy hátrányból indulnék. Optimistán és pozitívan álltam a kérdéshez. Két rövidebb kapcsolatom volt mielőtt megtaláltam az igazi páromat, ezekben a kapcsolatokban sokat alakultam én is, és sokat alakult az elképzelésem is arról, hogy én milyen társat szeretnék.
– Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
– Egy főiskolai kosárlabda csapatban játszottam. Ő volt a kosárlabdaedzőm.
– Milyen terveid vannak, hogyan fogod a továbbiakban segíteni a párkeresőket?
– Még az őszre tervezünk egy párkeresős borkóstolót, aztán egy kis szünet következik részemről, mivel megszületik a kisbabám. Most másodéves vagyok mentálhigiénés és segítő szakember képzésen. Az ott megszerzett tudásomat is szeretném majd kamatoztatni, hiszen meggyőződésem, hogy a lelki egészség nélkülözhetetlen egy stabil, tartós párkapcsolat létrejöttéhez és sokszor talán itt kell keresni a problémák, elakadások gyökerét.
– Mit üzensz a társukat keresőknek?
– Jól emlékszem egy tanácsra, amit egy barátomtól kaptam: „Ne azzal akarj házasságot kötni, akivel együtt tudsz élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudsz élni!” Nekem ez a mondat sokat segített, én eszerint választottam a társamat!
Ha még több PUC cikket és érdekességet szeretnétek olvasni, lájkoljátok a Facebook oldalunkat itt!
Decemberben jelentetné meg a Jaffa Kiadó Gyarmati Fanninak, Radnóti Miklós költő özvegyének naplóját, amelyben házas életük éveinek eseményeit rögzítette 1935-től egészen a költő második újratemetéséig, 1946-ig. Mint utóbb kiderült, Gyarmati Fanni nem szeretett naplót írni, csupán azért rögzítette napjaikat, hogy “megmaradjon, ami Miklóssal történt”.
Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti-kutató, a kézirat szerkesztője a kiadó sajtótájékoztatóján elmondta, hogy igen terjedelmes – mintegy három és fél millió karakteres – műről van szó. Szerinte a napló létezése csak a szakma számára volt titok, az idén februárban elhunyt Gyarmati Fanni korábban, az 1970-es években legépelte, legépeltette a határidőnaplókba, füzetekbe gyorsírással lejegyzett szöveget, sőt a szigligeti alkotóházba is erre hivatkozva kért beutalót.
A kutató a napló létezéséről akkor értesült, amikor a 2000-es évek elején Gyarmati Fanni megkérte, hogy segítsen rendet rakni az iratszekrényében. Ekkor került elő mintegy hatvan oldal gépirat. Akkor azonban az özvegy leszögezte, hogy a leveleket és a naplót haláláig senki sem olvashatja – idézte fel Ferencz Győző.
A csaknem kilencven szerzői ív hosszúságú kézirat nem irodalmi napló, hanem dokumentum – hangsúlyozta a kutató, hozzátéve, hogy Gyarmati Fanni nem szeretett naplót írni, csupán azért rögzítette napjaikat, hogy “megmaradjon, ami Miklóssal történt”. Ferencz Győző ugyanakkor valószínűsítette, hogy a szöveget sosem szánták a nyilvánosságnak, inkább azért született, hogy ők maguk öregkorukban fel tudják idézni, mi is történt a vészkorszak idején.
A kéziraton Gyarmati Fanni élete végéig dolgozott, javítgatta, időnként szerkesztette – fűzte hozzá az irodalomtörténész, megemlítve: az özvegy felhatalmazta, hogy azt kezdjen a dokumentummal a halála után, amit akar.
Ferencz Győző kiemelte, hogy a napló szövegét nem cizellálta, szinte szöveghűen közlik majd a decemberi kiadásban. A készülő műhöz lábjegyzetek, jegyzetek is készülnek, ezekben lesznek olvashatók a sokszor csak keresztnévvel szereplő személyek életrajzi adatai, valamint a fontosabb tudnivalók a szövegben felbukkanó intézményekről, szervezetekről, kávéházakról, periodikákról.
A kutató szerint a napló többrétegű műként értelmezhető: egyrészt megismerhető belőle Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házasélete, emellett erős irodalomtörténeti értéke is van, hiszen bemutatja, miként élt a költő, milyen irodalmi műhelyt hoztak létre feleségével, milyen baráti társaság vette körül őket, valamint azt is, hogy milyen irodalmi élet zajlott a korabeli Magyarországon.
Ferencz Győző hangsúlyozta azonban, hogy a mű nemcsak az irodalomtörténet szempontjából lehet jelentős, hanem a holokauszt-kutatás és a feminista irodalom szempontjából is, hiszen Gyarmati Fanni ahhoz a generációhoz tartozott, amelyben először megjelentek a “dolgozó nők”.
Ferencz Győző kitért arra is, hogy a naplóírás esetlegességei ellenére egyértelmű: 1946-ra Gyarmati Fanni íróvá vált, a rövid, tényközlő bejegyzések helyett egyre több az önreflexív szöveg.
A kutató ugyanakkor rámutatott: a naplóíró nem fukarkodott a minősítésekkel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy valóban nem a nyilvánosságnak szánta a szöveget.
Szerinte a napló arra is rámutat, hogy a magyar irodalom a költő és felesége számára egyfajta identitást is jelentett, mindent annak rendeltek alá, hogy Radnóti mint “nagy költő” zavartalanul alkothasson. Így a naplóban Gyarmati Fanni megemlékezik arról is, ha férje új verssel várta haza.
Ferencz Győző felidézte, hogy Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós hagyatéka már 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került. Itt válik kutathatóvá hamarosan a napló és a levelek is, amelyek jelenleg zárolva vannak – tette hozzá, megjegyezve, hogy a napló után Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós levelezése lehetne a következő nagyszabású kiadói vállalkozás, ehhez azonban – mivel mintegy hatszáz levélről van szó – több kutató munkája szükséges.
Kényszerszinglik címmel vetítették tegnap az M1-en a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom kezdeményezésére készült “dokureality-t”. A címből is levonható a következtetés, hogy a nagyjából egyórás filmben leginkább arra szeretnék megtalálni a választ a szereplők és az alkotók is, hogy miért nincs párja annak, aki tulajdonképpen szeretne. Sőt, ezen túl házasodna és gyermekeket is nevelne.
Skrabski Fruzsina és Kopp Krisztina dokumentumfilmjét a téma szakértőivel és komoly kapcsolatra vágyó egyedülálló fiatalokkal forgatták, amolyan “valóságshow” stílusban, annak ellenére, hogy a tévés műfaj eddig nem az igényességéről volt híres. Az alkotók viszont úgy gondolták, a társkeresés olyan téma, ami majdnem mindenkit érdekel, így adott volt, hogy nem fikción, hanem valós eseményeken keresztül mutatják be, mit kezd egymással egy átlagos, huszonéves fiatal nő és férfi például egy átlagos randihelyzetben.
Részlet a filmből – Kényszerszinglik
A tematika a következő volt: a film főszereplőire társkereső oldalakon, a Facebookon elhelyezett hirdetések segítségével akadtak rá. Összesen húszan jelentkeztek, közülük választottak ki hatot. Csak olyanokat hívtak be a válogatásokra, akik komoly kapcsolatra, házasságra, gyerekre vágytak, majd a jelentkezők bemutatkozása után a stáb megszavazta, hogy melyik hat fiatal kapjon lehetőséget.
Számított, hogy az illető mennyire karakteres, jól tud-e beszélni és szerethető figura-e. Skrabski és Kopp szerint a filmben látható hatosfogat egyáltalán nem egynemű: vannak közöttük vidéki és budapesti szereplők, jómódúak és kevésbé jómódúak, valamint mindegyikük egész más családi háttérrel rendelkezik. A filmben ezt természetesen nem hangsúlyozták, mivel ez a téma szempontjából nem fontos.
Az összesen hat jelentkező közül ketten gyakorló hívők voltak, akiknek – elmondásuk alapján – fontos volt, hogy a párjuk is vallásos legyen. Egyébként valóban a legkülönfélébb karaktereket válogatták össze: volt köztük agrárközgazdász, média szakos egyetemista, testőr, újságíró, idegenvezető és grafikus.
részlet a filmből – Kényszerszinglik
Különféle szituációkban kellett ismerkedniük, amiből később Ötvös Ágnes mentálhigiénés szakemberrel próbáltak meg tanulságokat, következtetéseket levonni. Az optimális végeredmény természetesen az lett volna, hogy mindhárman párra találjanak, ennek ellenére a végén egyikük sem lelte meg a másikban a megfelelőt. Roppant hasznosnak tűnt azonban az, hogy az egyes szituációkban magukat visszanéző résztvevők látták, hogyan viselkednek az ellenkező nemmel, illetve megismerhették azok félelmeit, kétségeit és véleményét is az egyes reakciókról.
Íme néhány tanulság, amiket mi vontunk le, nem kizárólag a szereplőkről, inkább az ő viselkedésük alapján (miután megnéztük a filmet):
– kívülről nézve is borzasztóan idegesítő, amikor értelmes, fiatal lányok egy buliban csoportba tömörülve a férfiak minden gesztusán hangosan vihognak, majd szinte megbonthatatlan egységben egymással táncolnak majdnem egész este
– sosem szabad elsőre ítélni (pláne nem egy szombat esti buliban tanúsítottak alapján) – a szereplők szinte mindegyikéről kiderült, hogy amit elsőre gondolnánk róla, korántsem fedi a valóságot
– az előző megállapítás folyománya, hogy lehetőséget és teret kell adni az értelmesbeszélgetésnek, amire, megdöbbentő módon az átlagos fiatalok többsége egész egyszerűen nem képes. Nem tudunk kommunikálni egymással. Tényleg döbbenet.
– az egyik legérdekesebb megállapítás: szinte minden résztvevőnek (amikor arról kérdezték, milyen lenne az ideális partner) feltétele volt, hogy az illetőnek a sajátjához hasonló értékrendje legyen. Ami kiderült: többnyire nem vagyunk tisztában azzal, milyen a saját értékrendünk.
– az előző megállapítás folyománya: nagyon határozott elképzelésünk van az ideális partnerről, egész listánk az elvárásokról, amikből nem akarunk engedni egy centit sem, viszont magunkkal szemben jóval kevésbé vagyunk kritikusak
– a legtöbbször nem vagyunk tisztában azzal, milyen benyomást kelt a frizuránk, öltözködésünk, gesztusaink – általában a külcsín nincs összhangban a belbeccsel, ami sajnos, sok egyéb más jel mellett arra enged következtetni: egyáltalán nem ismerjük még saját magunkat sem
– az önbizalomhiány népbetegség
– a fiúknak még mindig az a lány szimpatikus, aki kedves, érdeklődő, motivált, van életcélja és meg lehet benne bízni – szemben az emancipált, határozott, nagyhangú, “egyszerélünk” típusú felfogással
– a lányoknak nem jön be, ha egy pasi “macsósan” viselkedik, pontosabban kapásból bizalmatlanok lesznek vele szemben
– a végső s egyben utolsó konklúziónk pedig: beszélgetni kell egymással értelmes dolgokról – a megismerésnek még mindig ez a leghatékonyabb és legegyszerűbb módja. Ez viszont a többségnek nehezére esik, mivel nem tudják, hogyan kell kommunikálni.
részlet a filmből – Kényszerszinglik
A Kényszerszinglik című filmhez elég szkeptikusan álltunk hozzá, hiszen ebben a témában olyasmit készíteni, ami nem erőltetett és mesterkélt, igazából nagyon nehéz. Mégis, furcsa módon (az utolsó, anyakönyvvezetős jelentet leszámítva) nem éreztük magunkat kényelmetlenül a képernyő előtt, sőt, a film kifejezetten fontos és élő problémákra mutatott rá, amit érdemes lenne megszívlelnie mindenkinek, aki a témában érintett.
Akit pedig érdekel a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom munkája, vagy netalántán párkereső programjaik, bátran tájékozódjon a honlapjukon.
