zd-2014.07.12.
Elena Shumilova képsorozatával ismerkedhettek meg ebben a cikkben. Sokan, sokféle megközelítéssel fotóztak már gyerekeket, de Elena olyan színvilágot teremt, amely álomszerű élményt ad. Főleg, ha mindez csodálatos környezetben, állatokkal együtt készül. Érdemes követni munkásságát!További fotók itt!
VAN AZ ASZTALFIÓKBAN . . .
Van az asztalfiókban egy könyve is apának, egy költő írt abba verset: József Attilának hívták azt a költőt. Meghalt. Mosni járt az anyja. Kisebb volt, mint én, amikor elveszett az apja.
Apa szokta elmesélni ezt nekem vasárnap, ilyenkor aztán én nagyon szeretem az apámat. Verset is olvas a könyvből, azt, mikor az anyja kosárral ment a padlásra, őt meg sírni hagyta . . .
Azt is elolvassa, én meg hallgatom nevetve, hogy csinálja ,,Brumma, brumma, brummadza”, a medve. Meg a pösze kis malacról, hogy olyan a falka, ahány malac, ondolálva van annak a farka!
Ilyen gazdag, aki költő, kérdezem apámat: övé a sok medve, malac, s a réten a nyájak? Mind-mind az övé volt – mondja -, erdők, hegyek, rétek, s ami nagyobb a világnál: szíve a szegénynek!
A szegénynek gondja-baja mind-mind az övé volt, mert ő is, az ő szíve is a szegényeké volt. – Akkor ő is olyan volt hát kérdezem apától -, akkor ő is éppolyan volt, mint Petőfi Sándor?
Mint Petőfi, akinek a versét megtanultam, s el is mondtam nemrég, mikor ötesztendős múltam: anyának is volt egy tyúkja, az is itt lakott bent, s ha akarta, az asztalra, az ablakba röppent . .
Kicsi vagyok, de nemsoká felnőtt leszek mégis, veszek majd egy könyvet, s abba verset írok én is, beleírok én majd abba mindent, amit látok: enyém legyen, beleírom az egész világot!
Zelk Zoltán
Képek forrása: http://500px.com/ElenaShumilova
