zd-2014.07.12.
Elena Shumilova képsorozatával ismerkedhettek meg ebben a cikkben. Sokan, sokféle megközelítéssel fotóztak már gyerekeket, de Elena olyan színvilágot teremt, amely álomszerű élményt ad. Főleg, ha mindez csodálatos környezetben, állatokkal együtt készül. Érdemes követni munkásságát!További fotók itt!
VAN AZ ASZTALFIÓKBAN . . .
Van az asztalfiókban egy
könyve is apának,
egy költő írt abba verset:
József Attilának
hívták azt a költőt. Meghalt.
Mosni járt az anyja.
Kisebb volt, mint én, amikor
elveszett az apja.
Apa szokta elmesélni
ezt nekem vasárnap,
ilyenkor aztán én nagyon
szeretem az apámat.
Verset is olvas a könyvből,
azt, mikor az anyja
kosárral ment a padlásra,
őt meg sírni hagyta . . .
Azt is elolvassa, én meg
hallgatom nevetve,
hogy csinálja ,,Brumma, brumma,
brummadza”, a medve.
Meg a pösze kis malacról,
hogy olyan a falka,
ahány malac, ondolálva
van annak a farka!
Ilyen gazdag, aki költő,
kérdezem apámat:
övé a sok medve, malac,
s a réten a nyájak?
Mind-mind az övé volt – mondja -,
erdők, hegyek, rétek,
s ami nagyobb a világnál:
szíve a szegénynek!
A szegénynek gondja-baja
mind-mind az övé volt,
mert ő is, az ő szíve is
a szegényeké volt.
– Akkor ő is olyan volt hát
kérdezem apától -,
akkor ő is éppolyan volt,
mint Petőfi Sándor?
Mint Petőfi, akinek a
versét megtanultam,
s el is mondtam nemrég, mikor
ötesztendős múltam:
anyának is volt egy tyúkja,
az is itt lakott bent,
s ha akarta, az asztalra,
az ablakba röppent . .
Kicsi vagyok, de nemsoká
felnőtt leszek mégis,
veszek majd egy könyvet, s abba
verset írok én is,
beleírok én majd abba
mindent, amit látok:
enyém legyen, beleírom
az egész világot!
Zelk Zoltán
Képek forrása: http://500px.com/ElenaShumilova
[facebook_like_button]