Teljes gőzzel dübörög a kedden indult EFOTT, mostanra pedig megérkeztek az igazi nagyágyúk is. A keddi tombolós nyitónap után mások mellett a Quimby, Lovasi András, Majka & Curtis, az Ivan & the Parazol, a Beatrice, Ganxsta Zolee, Korda György és Balázs Klári, a Vad Fruttik és a Brooklyn Bounce pörgette fel még jobban a fesztiválozókat. Beszámoló.
A nyitónap fáradalmainak kipihenése után szerdán újult erővel indult bulizni a fesztivál sereglet. Nagy sikere van az EFOTT Játszóterének, ahol leginkább a bevállalós kalandoké a főszerep. Akit viszont inkább a tradíció hoz lázba, az is megtalálta a magának való programot: a Gasztrofaluban kézműves mesterségek bemutatóját tartották, de bárki elkészíthette saját EFOTT-os emléktárgyát is.
A Rauch Arénában Fluor akusztikus koncertjével hangolódtak az emberek a bulizásra, míg a Pepsi Nagyszínpadon az Ivan & the Parazol alapozta meg a hangulatot.
„Hihetetlen megtiszteltetés, hogy olyan nevek mellett játszhattunk az EFOTT nagyszínpadán, mint a Quimby és a Kiscsillag. Azt pedig imádjuk, hogy a főiskolás és egyetemista fiatalokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy már délután, szikrázó napsütésben bulizzanak egy nagyot.” – mondta Iván, a zenekar énekese.
A fiatal tehetségek mellett igazi nagyágyúk gondoskodtak arról, hogy az egyre növekvő tömeg kitombolhassa magát. Színpadra lépett a Kiscsillag, a Beatrice, Ganxsta Zolee és a Kartel, a Vad Fruttik és a Quimby is.
„Az egyetemista évek az önmegvalósításról szólnak, hogy az ember megtalálja önmagát, egy nagyon kreatív időszak. Ehhez pedig nem csak a tanulás kell, hanem az olyan közös élmények és együttlétek, mint amilyen az EFOTT is. Talán ezért szeretjük különösen ezt a fesztivált.” – árulta el Kiss Tibi, aki azt sem titkolta, délután a zenekar egy kis barlangfürdőzéssel pihent rá az esti bulira.
De nem csak a Quimby legénységét nyűgözte le a miskolci környezet. Majkát annyira megérintette az EFOTT közege, hogy eldöntötte, hamarosan ő is főiskolás lesz, szeretne továbbtanulni. Hogy melyik intézmény tudhatja majd a hallgatói között az ózdi rosszfiút, az nem derült ki. Az azonban biztos, hogy Korda György és Balázs Klári bárhol is legyen az EFOTT, otthon érezhetik magukat.
A házaspárért még mindig megőrülnek a fiatalok. A kilencvenes évek klasszikusai sem maradhattak el a Budapest Bank – DEHÖK – HÖOK Stage sátorában, ahol a német Brooklyn Bounce pörgette fel igazán a fesztivál arcokat. A csapat frontembere pár mondatos magyar nyelvtudását is többször megmutatta, a „kezeket fel Miskolc” többször is elhangzott a fesztiválozók legnagyobb örömére. Az igazi retró hangulatot pedig ki fokozhatta volna jobban, mint Tibi bácsi, aki szerda este elkezdte dobálni pöttyös labdáit.
A csütörtöki nap hasonló pörgést tartogatott minden effotozónak. Miskolcon lazult többek között Kiss Ádám, eljött az EFOTT-ra Csernus doki, a Fish!, a Supernem, a Heaven Street Seven, a Hooligans, Péterfy Bori, a Hősök, Julia Carpenter és a Vengaboys is.
“Ez egy nagy mérföldkő az egész magyar vízilabda életében, bármi is lesz az eredmény ezen az Európa-bajnokságon, azt hiszem, ma letette a névjegyét ez a csapat” – nyilatkozta a lefújást követően az M1 csatornán Benedek Tibor a magyar válogatott győzelme után. A csapat magabiztosan nyert, s három forduló után is százszázalékos.
Az aktuális világbajnok magyar együttes és riválisa, az Európa-bajnok csatáját eleve csúcsjellegűvé avatta, hogy a sportági Európa-bajnokságok két legeredményesebb csapata került szembe.
Magyarország eddig 12 aranyat, és 5-5 ezüstöt, illetve bronzot szerzett, míg Szerbia 5,9,5-ös összetételű medálgyűjteményre lehet büszke. A kontinensviadalokon – a legutóbbit, a 2012-est kivéve – az utóbbi bő egy évtizedben szinte mindig találkozott a két fél, s a mérleg nagyon is a vendégek oldalára billen el, akik a meccsek zömét megnyerték. 2001 óta öt szerb sikerrel egyetlen magyar siker áll szemben, ez utóbbi a 2010-es kontinensviadal csoportkörében született.
fotó: MTI/Kovács Tamás
Az esti mérkőzés a Hajós uszodában, telt ház, hatezer ember előtt emberelőnyös helyzetek kölcsönös elpuskázásával indult. Már csaknem lepergett a teljes első negyed, amikor megszerezte és növelte is vezetését a magyar csapat: pazar passzok után előbb Varga Dénes, majd – alig három másodperccel az első szünet előtt – Decker Ádám húzta a hálóba a labdát (2-0).
A második negyedben büntetőből szépítettek a szerbek, Gór-Nagy Miklós pompás bejátszás végén vette be közelről a szerb kaput (3-1). Aztán váratlanul cserével végleg kiállítottak egy szerbet és a magyar centert, Hárai Balázst, ez inkább a vendégeknek tett jót, akik rögtön ezután “sima” emberelőnyben betaláltak (3-2). A csata hevessége mit sem csökkent, s mindeközben Varga Dénes másodszor is eredményes volt, miután parádés csellel tisztára játszotta magát (4-2).
fotó: MTI/Kovács Tamás
Újabb magyar kiállításra következett szerb gól (4-3), majd hazai emberelőnynél Madaras Norbert balkeze villant (5-3). A harmadik játékrész vendéggóllal kezdődött, de frappáns válaszként Vámos Márton, a csapat másik balkezese bombázott védhetetlenül a kapu bal oldalába (6-4). A következő – emberelőnyös – akció lezárásaként pedig ismét Madaras jött, akinek lövésére nem ért oda a rivális kapusa (7-4). A folytatásban Decker Attila hárított sokadszorra bravúrosan, még a hat az öt elleni játéknál sem tudtak közelebb zárkózni a szerbek, csupán a negyed legvégén (7-5).
A befejező nyolc percben szerb emberelőnyök maradtak ki, aztán magyar fórnál meglett a gól: a duplázó Vámos pattintotta a kapuba a labdát (8-5). Három perccel a mérkőzés vége előtt sokadik létszámfölényes lehetőségük egyikével éltek a vendégek (8-6), a magyar emberelőny viszont kimaradt. A szerbeké – amikor bő egy perc volt még hátra – szintén, így a Benedek-csapat nyert, s három forduló után is százszázalékos.
fotó: MTI/Kovács Tamás
“Ez egy nagy mérföldkő az egész magyar vízilabda életében, bármi is lesz az eredmény ezen az Európa-bajnokságon, azt hiszem, ma letette a névjegyét ez a csapat” – nyilatkozta a lefújást követően az M1 csatornán Benedek Tibor, aki szerint ezzel a sikerrel, “el lehet felejteni, amiről az elmúlt tíz évben beszéltünk” a szerbekkel kapcsolatban.
Megkóstoltam mindegyiket,de valahogy egyik sem ízlett. Rég vártam, hogy megérkezzek a világ leghatalmasabb piacára, bár mielőtt útra keltem, Apa óva intett ettől a helytől. Azt mondta sok itt a rossz ember és nagyon nagy a tömeg, elkallódhatok.
Most mégis idekeveredtem, hiszen az volt a célom, hogy mindent megkóstolok. A hatalmas piactér zsúfolásig tele volt. Mindenféle népek képviseltették magukat, ki ki a maga különlegességeivel. A fűszerek illata elbódított, a kávébab melegbarna színe, a millió tengeri hal üveges tekintete, az élőállatok hangarzenálja, a drágakövek csillogása és a megannyi színes kelme ámulatba ejtett. A hatalmas embertömeg hömpölygött a sorok között, mindenki magának akart mindent. Lökdösődtek, marakodtak, kiabáltak általam nem ismert, idegen nyelveken.
Engem is magával sodort a kapzsiság, mindent akartam egyszerre, csak magamnak. Azt gondoltam, ha az összes ízt, ami a világon létezik megismerem, akkor megtalálom azt, amit keresek, hiszen létezik az az egy, az a tökéletes, ami semmihez sem foghatós ami csupán nekem különleges s ez által tökéletes egyben, s amit felismerek majd abban a pillanatban, ahogy megízleltem. Végigjártam hát az összes bódét, kofákkal alkudoztam, lökdösődni kezdtem, eggyé váltam a tömeggel s mégis csalódott voltam, nem kaptam meg amiért jöttem. Pedig Apa azt mondta még nagyon régen, hogy ezen a piacon minden ízt megkóstolhatok ami a világon létezik.
A törökök édessége túl édes volt, az indiai fűszerektől a homlokom verejtékezett, a japánok halainak nem éreztem az ízét, a gyógyfüvek nem gyógyították sebeimet. Százszor elképzeltem, de a a valóságban más volt mint a gondolataimban.. Amikor a tömeg kiköpött, arra eszméltem, Apának igaza volt. Elkallódtam. Ahogy kiléptem a boltív alól, elém tárult a hatalmas sivatag és a végeláthatatlan homokdűnék. Tovább kellett hát mennem, a tökéletlenség ízével a számban, és a reménnyel a szívemben, hogy egyszer hazajutok. Az Emberre gondoltam, aki nem látja a csillagokat. Mindig ő járt a fejemben. Aznap éjjel, én sem láttam semmit.
Ahogy egykorábbi cikkben utaltam rá, Gasztroakrobata Peti megcibálta az oroszlán bajszát: „Hamburger-párbajra” hívta ki Balogh Dánielt, a W35 séfjét és megalkotóját. A hamburgerek spéci hagymalekvárral készültek, errőlittolvashattok. Természetesen egy ilyen megmérettetéshez házi hamburger-bucik is dukálnak, így én is kivettem a részem az előkészületekből. A múlt heti piskóta után így most egy kicsit nehezebbnek gondolt terepre indulunk, de higgyétek el, ezek sem olyan nehezen elkészíthetőek, mint azt sokan gondolnák.
A buci elkészítése előtt rengeteg receptet találtam a neten böngészve, de én inkább valami kalácsosabb jellegű tésztára gondoltam. Így lyukadtam ki a challah nevű zsidó húsvéti kalács receptjénél, amit némi átdolgozással aztán felhasználtam. A kelt tésztáktól sokan ódzkodnak, nehéznek gondolják az elkészítésüket, de ez a tévképzet remélem az első próbálkozás után elillan, mert ha betartunk néhány alapvető szabályt, könnyen villoghatunk a saját készítésű bucival (vagy akár kaláccsal is). Egyszóval, gyúródeszkára fel!
A recept hozzávalói:
– 57 dkg finomliszt
– 2 dkg élesztő (én mindig frisset használok)
– 3 dkg cukor
– 1 kk. só
– 2 tojás
– 2 tojássárgája
– 3 dkg olaj
– 2,1 dl víz + 1 kk. cukor
– kb. 10 dkg bacon kocka kisütve
– a lekenéshez: 1 tojás egy 3 ek. tejjel elkeverve
– tetejére: szezámmag
1. lépés
Kézmelegnél egy kicsit melegebb vízben keverjünk el 1 kk. cukrot. Amikor a cukor teljesen felolvadt, morzsoljuk bele az élesztőt, de ekkor már ne kavargassuk, hanem tegyük félre, és hagyjuk őket megküzdeni egymással. Kb. 10-15 perc múlva már látni fogjuk, hogy az élesztőnek sikerült-e felfutnia (megemelkedett-e, és habos-e a folyadék teteje). Ha ez nem történik meg, ne csüggedjünk, akkor szegény élesztőnk már öreg volt, és nem volt alkalmas a feladata ellátására, de erre jobb, ha még most jöttünk rá, mintha az egész készülődő alkotásunkat rontotta volna el. Örök optimistaként számítva arra, hogy a „felfutás” bekövetkezik a rendelkezésre álló idő alatt, haladjunk tovább a következő pont felé.
2. lépés
Szitáljuk át a lisztet egy tálba. Ennek két oka is van, a tészta könnyebbé válik tőle, és az esetleges szennyeződésekkel is könnyebben elbánunk. A lisztbe szórjuk bele a sót és a cukrot és keverjük össze, majd a közepébe készítsünk egy mélyedést, és ebbe üssük bele a 2 tojást, és a 2 tojássárgáját, és adjuk hozzá az olajat.
Ha minden jól megy, ennyi idő alatt már az élesztőnk is beindult, és az élesztős vizet zuttyintsuk bele a tésztába. Az opcionálisan hozzáadott megpirított és lecsepegtetett baconkockák is most kerülnek bele (érdemes lehet egy konyhai papírtörlőn hagyni őket egy kicsit zsírtalanodni). Első körben kanállal szoktam összekeverni a hozzávalókat, de természetesen már itt is igénybe vehetjük a kezünket.
3. lépés
Amikor már nagyjából összeállt az egész, akkor kiveszem a tálból, a gyúródeszkát belisztezem és kezdődhet az élvezetes gyúrás. Ehhez főleg a hüvelykujjunk alatti párnát vesszük igénybe, de szerintem egy idő után mindenki ráérez a dologra (a lényeg, hogy nem szabad finomkodni… Persze nem azt jelenti, hogy durván kell a tésztával bánni, de azért kell egy kis erőkifejtés is.) Ha menet közben a tészta még ragacsosnak látszana, akkor nyugodtan lehet még lisztet szórni a gyúródeszkára. Körülbelül 10 perc után, amikor már jónak látjuk a tésztát: nem ragacsos, ruganyos, ha az ujjunkkal benyomjuk a felületét, lassan áll vissza az eredeti állapotába, akkor jöhet a kelesztés. Ehhez visszarakjuk a korábban használt tálba, egy kevés olajjal mindenhol megkenjük és dupla folpackkal letakarjuk (ha olyan menők vagyunk, hogy van kelesztőtálunk, akkor persze abba is mehet, de anélkül is működik).
Félretesszük egy olyan helyre, ahol nem érheti huzat (ilyenkor nagyon érzékeny a hőváltozásokra) és kellemes meleg van. Ez nyáron lehet valami szélvédett sarok a konyhában, télen pedig nálam az előmelegített sütő mellé szokott kerülni.
4. lépés
Most nagyjából 1 óra szabadidőt kapunk, amíg a tészta körülbelül a duplájára kel.
Amikor ez megtörtént, újra előkerül gyúródeszka és némi lisztezés után ráborítjuk a tésztánkat és finoman átgyúrjuk. Kb. 14 dkg-os darabokra vágjuk, és azokat, amikkel nem dolgozunk, egy konyharuhával letakarjuk, hogy ne száradjanak ki. (Ha kalácsot szeretnénk készíteni belőle, akkor annyi felé osztjuk, ahány ágú kalácsot szeretnénk fonni.) A formázáshoz ezt a rövid videót ajánlom, mind a kalács, mind pedig a zsemle formázásához nagyon jól hasznosítható. De a youtube-on böngészve rengeteg videót találhatunk [keresési javaslat: „how to make hamburger buns”]
5. lépés
Amikor elkészültek a bucik (vagy a kalács), egy sütőpapírral takart tepsire helyezzük és amikor mindegyik elkészült, akkor egy konyharuhával letakarva, félretesszük. A sütőt kb. 180 fokosra előmelegítjük. A bucik körülbelül fél óra alatt ismét megkelnek, és akkor egy tojást 3 ek. tejjel elkeverve felverünk. Ezzel a keverékkel óvatosan megkenjük a bucikat (nem szeretnénk őket kilapítani), és egy kis szezámmaggal megszórjuk, majd az előmelegített (nálam ilyenkor indul be a légkeverés) sütőbe toljuk.
Nagyjából 15-20 perc alatt készre sütjük (én a sütési idő közepénél meg szoktam fordítani a tepsit [nem fejjel lefelé…, hanem az addig belül lévő bucik kerülnek kívülre).
Amikor elkészültek, kivesszük a sütőből és egy rácson – hogy ne fülledjenek be – hagyjuk őket kihűlni. A további lépésekért figyeljétek Peti cikkét és a bucik boldog hamburgerként fejezik be az életüket.
Ilkát évek óta ismerem. Tudom milyen szívvel –lélekkel végzi a munkáját, mennyi odaadással fordul a rábízott emberek felé. Együtt készültünk – tízperces kávészünetekben sokat beszélgetve – életünk nagy fordulópontjára az anyaságra is. Mióta kisfiával otthon van, egyedi , különleges ékszereket készít, gyöngyből. Az elkészült darabokat nézve úgy érzem, a keze alól kikerülő ékszerek élnek, alkotójuk saját színes lelkének egy kis darabját leheli beléjük. A hét beszélgetésében ma Pap Ilona mutatkozik be.
„Régi vágy tompa hangja ordít fel hirtelen
Hangját fülem, értelmét szívem fogja
Így vezetve dolgozik a két kezem.
Amorf érzések színes sora ölt formát hát kénytelen
Így kerülnek szépen helyre a gyöngyszemek kezemen”
–Pár sor a honlapodon található bemutatkozó versedből, ahol ha a tovább görgetünk, kiderül, gyönyörű ékszereket készítesz. Hogyan jutott el a folyamat egyszerű hobbitól a tudatos alkotásig?
– Volt bennem egy erős belső nyomás, indíttatás amit nem lehetett elfojtani. Korábban is érdekeltek már az ékszerek, és időről-időre megfogalmazódott bennem, hogy de jó lenne komolyabban foglalkozni vele. Ám ekkor még nem volt akkora a belső késztetés, hogy teret adjak neki. Mostanra viszont megérett bennem a vágy olyannyira, hogy kibírhatatlanná vált. Így pedig már nem tudom magamba visszacsomagolni. Tudni kell, hogy a színes gyöngyök teljes odaadással, figyelemmel kísérve, belső alkotói munkával állnak össze ékszerré. A kisfiam születése után nem sokkal kezdtem el a gyöngyözést, egyszerűen kibuggyantak az ékszerek belőlem.
– A Papillon Ékszer tehát nem egyszerű gyöngyfűzésről szól, hanem – ahogy mondtad – komoly belső alkotói munka. Hogyan tudod belevinni az egyéniséged az alkotásaidba?
– Az ékszerkészítés számomra nagy kihívás és öröm. Az alkotói fázisokban szükség van a képzelőerőmre, a kreativitásom mozgósítására, nagyvonalúságra, humorra és teljes odaadásra, bevonódásra, végül pedig az „elszakadásra” is. Megélhetem az alkotás örömét a kitalálástól egészen a kivitelezésig. Az ékszerkészítés mostanra az önkifejezésem egyik eszköze lett, ezért minden darab egy-egy lenyomata a mostani életszakaszaimnak. Éppen ezért minden egyes alkotás mást fejez ki. Vannak persze klasszikus darabok, amikkel nem kockáztatok nagyon, mert valószínűleg sokaknak tetszenek, sokakat megszólítanak. Ám vannak olyan ékszerek is, amik merészebbek, kevésbé szokványosak, ezeket nagyon szeretem mert megragadnak bizonyos lelkiállapotokat, hangulatokat.
– Az ötleteidet tehát a hétköznapokból meríted. Milyen úton jutsz el az érzéstől az ékszerig?
– Nagyon érdekes és izgatott lelkiállapot, amikor elindulok a beszerző körutamra és megpillantom a gyöngyök sokféleségét. Olyan ez, mint mikor tele van gondolattal a fejed, de nem tudsz egyszerre mindent kimondani és ha elkezdesz beszélni róluk káosz lesz belőle. Ugyanígy van a gyöngyöknél is, eleinte ide–oda kapkodok a bőség zavarában. Nagy feszültség van ebben az állapotban, mert még nem tudom mi lesz a végkifejlet, ám a sokféleség óriási szabadságot is ad. Tehát amikor beszerzem a kalózzsákmányt, először rendet kell teremteni, mert a szabadság nagy teret ad, de előbb–utóbb le kell horgonyoznom valahova, döntést kell hoznom. A képzelőerőm viszont ilyenkor dolgozik csak igazán, szeretem ezt az ötletelős szakaszt, hiszen ekkor még bármilyen ékszer lehet a gyöngyökből. Nagyon élvezem, hogy bármilyen színt, bármilyen formával vegyíthetek, társíthatok, kedvem szerint. Aztán elkezdem felfűzni az egyes elemeket és bár többnyire már megvan a fejemben, mit akarok, mégis előfordul, hogy a végeredmény nekem is meglepetés lesz. A folyamat egészen odáig tart, amíg nem érzem, hogy amit csináltam az jó, tetszik és bízom abban, hogy másoknak is tetszeni fog. Nem engedek ki a kezem alól olyan ékszert, amit nem érzek.
– Fontos az, hogy mit mivel fűzöl össze? Hogy melyik kőnek mi az eredete, milyen gyógyhatással rendekezik?
– Amikor belefogok egy ékszerbe, az ösztöneimre hallgatok és a szépérzékemre, tehát az esztétikumra figyelek. Zsigeri szinten szólítanak meg a színek, a formák, a textúra, és ami összeillik lelki szemeim előtt, abból lesz az ékszer. Csak miután elkészült, akkor nézek utána a használt ásvány vagy kő történetének, hatásának. Tehát ebből a szempontból nem tudatos a felhasználás. Nemrég például egy olyan ásvánnyal dolgoztam, ami többek között segít a dohányzásról való leszokásban, ám elsősorban nem ebből indultam ki. Nem a betegség vagy a káros szenvedély a kiindulási pont, hanem megálmodok valamit, ami szép, majd kiválasztja valaki magának az ékszert, akit megszólít a darab lelke, szépsége és akinek szüksége van rá, mindennel együtt a darab gyógyító erejére is. A lelkem indít el, utána jön csak az ész.
– Miért pont gyöngyökkel dolgozol?
– A gyöngynek rengeteg típusa van, a sokfélesége miatt választottam. Legalább annyira fontos szempont a minőség is, hogy az ékszereim értékállóak legyenek, mivel maradandót szeretnék létrehozni. Üvegből készült gyönggyel dolgozom, főleg cseh üveggyönggyel – ami a legjobb minőségű – illetve távol-keleti üveggyöngygyel is, amit ásványgyöngyökkel és féldrágakövekkel egészítek ki. Persze az anyagválasztás sem egy lezárt út, hiszen valaminek az elején járok még.
– Tanultad az ékszerkészítést vagy önmagadtól kísérletezted ki a technikákat?
– Minden úgy kezdődött, hogy egyik nap el kellett mennem bevásárolni rengeteg gyöngyöt. Vettem szakkönyvet is, de alapvetően önmagam fejtem meg és a magam igényei és üteme szerint tanulok. Emellett persze érzem, hogy szeretnék még több újdonságot elsajátítani, más technikákkal megismerkedni.
– Minden ékszerednek nevet adsz. A honlapodon rendszeresen vannak névadó játékok! Először kitalálod a nevet, vagy elkészíted az ékszert és utána nevezed el?
– A névadó játékokat közösség formálás miatt találtam ki és a játék öröméért..Miután megszületik az ékszer, csak akkor kap nevet, hiszen én is akkor látom először egyben. Ha előbb találnám ki, keretek közé szorítva érezném magam, ami ellene mond az ösztöneimnek. Annyiféle korlátozás alatt élek, gyöngyfűzés közben elhárítok mindent ami határt szab. Nekem az ékszer a lényeg, utána jön minden más: a név, az értelmezés, az eredet.
Fenyőgyanta kollekció
– Van olyan darab, amihez különleges emlék, történet kötődik?
– Mindig azt szeretem a legjobban, amelyik éppen készül, mert akkor éppen abban vagyok nyakig.Mégis talán leginkább a legelső lávaköves szettet szeretem, pedig nem kapcsolódik hozzá konkrét hangulat. Van egyébként több olyan darab is, aminek elkészítése számomra nagyon emlékezetes, az akkori hangulatom miatt.
Lávakő kollekció 1
– Van egy másfél éves kisfiad. Hol van a közös pont anyaság és ékszerkészítés között?
– Az anyaság hatalmas energiát követel – no meg termel is -, minden szervezés kérdése. Ami biztos, ennél több időm nem lesz, sőt inkább kevesebb. Ennek ellenére annyira intenzív bennem az alkotási vágy, hogy terveim szerint kisajtolom rá a szükséges időt. Az anyaság sokat változtat rajtam. Érleli a személyiségem, fejleszti a találékonyságom én pedig igyekszem kézzelfoghatóvá tenni azt, amire képes vagyok. A gyereknevelés nap, mint nap döntéshelyzetek sorozatát követeli tőlem és óriási felelősséggel jár. Az ékszerkészítés mindezt játékossá teszi, feltölt és általa megélem a flow –élményt is. A kézzelfoghatóság és az azonnali visszacsatolás most nagyon fontos, hiszen az anyaság „eredménye” sokszor megfoghatatlan, akár a civil hivatásom, mivel az szubjektív dolgokkal van kapcsolatban. Így ezek jól kiegészítik egymást bennem. Tehát saját örömömre indult az ékszerkészítés, mostanra viszont már túlmutat rajtam, ezért ideje útnak indítani a munkáimat. Bevállaltam, ami vagyok és nagy örömömre pozitívak a visszajelzések, minél bátrabb vagyok, annál több bíztatást és elismerést kapok.
– Az ékszerkészítés mellett az írás is foglalkoztat…
– Igen, szeretek ezen a csatornán is megszólalni, amikor jön az ihlet. Egy vers született eddig és egy novella, a „Lila szoknyás nő” története. ( a Papillon ékszer facebook oldalán olvasható – a szerk.) Amikor van inspirációm, akkor írok, sokszor az ékszerbe foglalt ásvány eredetéről és gyógyhatásáról is, illetve néha arról a gyógynövényről is, ami hasonló hatással bír.
– Minden ékszernek ismered a gazdáját vagy odaadod őket idegeneknek is?
– Az ékszer számomra sokkal több, mint egy kiegészítő. Az ékszer a látványon kívül mindaz, amit belelátunk, beleérzünk, az a lehetőség, ígéret, vágy, amivel a viselője felruházza. Az ékszerekhez személyes élmények, kalandok, történetek tapadnak, ezért mindig a viselője tölti fel eleven élettel, a folyamat pedig kölcsönös, hiszen az ékszer is öltözteti viselőjét, kiemeli és megerősíti egyéniségét. Úgy tekintek rájuk, mint a fűszerekre, amiknek illata van és bevésődnek gazdáik élményeibe, érzéseibe, vágyaiba, emlékeibe, mint ahogy a szegfűszeg, a vanília vagy a kurkuma illata tapad be a limbikus rendszerünkbe. Az ékszer az érzékeink szinte összes csatornáján megszólít bennünket: különböző textúrája van, ami különböző taktilis élményeket nyújt, magán viseli gazdájának illatát, sőt anyagától függően csilingelhet is, nem beszélve a vizuális élményről és ingerről ingerről. Az ékszereknek múltja van, jelene és jövője. A Papillon ékszerek különlegessége, hogy nálam kezdődik az életük, majd tovább írják saját történetüket másvalakinél. Örülök ha ismerem az illetőt vagy kialakul vele valamiféle kapcsolatom. Külön hálás vagyok azért, ha tudom hogy jó sorsa lesz annak, amit készítettem, mivel mindegyik egy kis darab az életemből, egy kis darab belőlem, amivel meg tudom szólítani az embereket. Amikor útnak indítom őket, reménykedem, hogy kedves kapcsolat alakul ki ékszer és gazdája között, hogy a számomra oly sok mindent jelentő fülbevaló, gyűrű vagy nyaklánc a tulajdonosa életét is egy kicsit szebbé, színesebbé és szabadabbá teszi.
Ha megtetszett a Papillon ékszervilág és szeretnél még több képet nézegetni, a galériánkban megteheted.
Pap Ilona ékszereiről pedig a Facebook oldalán találsz még részletesebb információkat.
