A Gasztro Akrobatika mától csapatjáték lesz, hiszen új üdvöskénk, Noémi felel majd azért, hogy a sütőitek megállás nélkül bekapcsolva legyenek. Első bejegyzésében három lépésben mutatja meg a világnak elronthatatlan piskóta receptjét. Olyan egyszerű, hogy már nagyszerű. Csavarjátok fel a hőfokot és ne féljetek bepiszkolni a kezetek. Jó szórakozást hozzá!
A Piskóta ami nem piskóta!
Sok rémtörténetet hallottam már szalonnás piskótákról, olyanokról, amik laposak maradtak sütés közben, vagy amik a sütőből kivéve változtak lepénnyé. Ez a recept még egyszer sem hagyott cserben, így mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy próbálja ki. Nem fog csalódást okozni. Az, aki sütésre adja a fejét, általában tudja, hogy minél habosabb marad a piskótatészta, annál jobb végeredményt érünk el. Ám az eredeti verzióban, ahol először a tojássárgákat keverjük össze a cukorral és csak utána adjuk hozzá a felvert fehérjét, nagy valószínűséggel annyira összetörik a hab, hogy mire a sütőbe kerül, már el is felejthetjük a magas piskótát. A megoldás pofonegyszerű: megfordítjuk a sorrendet, és először a habot verjük fel a cukorral, majd utána adjuk hozzá (akkor már nem géppel, hanem kézi erővel, egy konyhai lapáttal) a tojássárgáját, illetve a sütőporral elkevert lisztet. Az én sütőm légkeveréses és még nem sütöttem sima sütőben, de meggyőződésem, hogy ott sem vallunk szégyent ezzel a technikával.
Bevásárló lista
– 6 tojás
– 20 dkg cukor
– 20 dkg sima liszt (8 dkg kiváltható étkezési keményítővel)
– 2 kk. sütőpor
– csipet só
– 1 csomag vaníliás cukor
Mielőtt hozzákezdenénk a munkához, a sütőt előmelegítjük 170oC-ra, és a tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral (az oldalára is tehetünk sütőpapírt, de én nem szoktam). A sütőforma oldalát semmiképpen nem zsírozzuk, mert nem tesz jót a tésztának.
Első lépés
Most következik az érdemi munka: a tojások sárgáit elválasztjuk a fehérjétől. A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük felverni, amikor pedig a hab már kezd keményebbé válni, szép lassan hozzáadjuk a cukrot (2-3 adagban). Amikor már extra kemény a hab (a tálat megfordítva nem csúszik ki, illetve ha kivesszük a habverőt, megmarad a kis sipkája), akkor a gépet félretesszük, többé már nem lesz rá szükségünk.
Második lépés
A félretett tojássárgákat hozzáadjuk a fehérjékhez és óvatosan egy konyhai lapáttal belekeverjük. Az előzőleg kimért lisztet és hozzákevert sütőport hozzáadjuk, majd újra óvatos keveréssel egyneművé varázsoljuk.
Harmadik lépés
Az elkészült tésztát belapátoljuk a sütőformába, és az előmelegített sütőbe a középső rácsra toljuk (én ilyenkor szoktam rákapcsolni a légkeverést).
A sütés
A sütési idő az én sütőmnél kb. 22 perc, de ezt mindenki maga tapasztalja ki. Ha úgy látjuk, nagyjából 15 perc után, hogy nagyon pirulna a teteje, akkor érdemes lehet a rá alufóliát teríteni.
Nagy-Szakál Dorottya Houstonban él, gyermekorvos, szakterülete a gasztroenterológia, így ideje nagy részét a gyógyítás mellett a kutatás tölti ki. Munka után viszont leteszi a fehér köpenyt és előkerül a futócipő. „Két év alatt kétszer futottam le a houstoni maratont. Háromszor indultam az austini félmaratonon, majd újabb huszonegy kilométerek következtek San Francisco-ban és Long Beach-en (Los Angeles-ben) is. Mostanra rutinszerűvé vált, hogy úgy választok nyaralásra helyszínt, hogy egy futóverseny mindenképp legyen a közelben”. Interjúnk egy tiszteletbeli ironladyvel.
–Kezdjük az elején: kisgyerekként is tudtad, hogy orvos szeretnél lenni vagy csak később sodort az orvostudomány felé az élet?
– Már igen fiatalon tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így viszonylag korán megfogalmazódott bennem, hogy gyerekgyógyász leszek. Az emberi test csodái mindig is érdekeltek, lenyűgöztek. Nagyon szeretem a kórházi légkört, jó a betegekkel lenni, gyógyítani, segíteni valami olyanban, ami talán a legfontosabb az emberek számára; egészségesnek maradni. Szerencsére imádok tanulni is, így az egyetemet és a további képzéseimet is mind sikerrel vettem.
– Ritka, hogy valaki „szereti a kórházi légkört”…
– Pedig így van. A házi gyerekorvosom, Dr. Kádár Ferenc fantasztikus ember és orvos, egyszerűen rajongtam érte és örömmel jártam hozzá. Eleinte persze tartottam tőle, anyukám sokat mesélt arról, hogy babaként, majd kisgyerekként mennyire féltem az orvosoktól, elbújtam, üvöltöttem… például csak úgy tudtak megmérni, ha anyuval együtt álltunk a mérlegre, így érthető, hogy anyukám a mai napig alig tudja elhinni, hogy mégis doktornéni lettem. Később aztán, fiatal felnőttként már nagyon szerettem a rendelőbe járni és az egyetemi évek alatt is tetszett az összes gyakorlatunk. Hála az égnek, egészséges voltam mindig, kórházban egyáltalán nem voltam és az első vérvételemre is csak tizenhét évesen kellett elmennem.
– Egyetemi évek, gyakorlatok… mi történt később?
– Már a képzés alatt is végeztem gyakornoki és kutatói munkát, miután pedig lediplomáztam a Semmelweis Doktori Iskolába kezdtem el járni. Később a budapesti I. számú Gyermekklinikán alaposabban is tanulmányoztam a gyermek gasztroenterológia területét, ahol nagyon megszerettem azt, amit csinálok. Rájöttem, hogy a gyerekgyógyászat az igazán nekem való hivatás. Nagyon szeretek és könnyen ki is tudok alakítani kapcsolatot a „kis betegeimmel”, fantasztikus érzés segíteni nekik és családjuknak a legnehezebb helyzetekben. A munka szépségét egyébként leginkább az adja, hogy nemcsak a kicsiket, hanem a szülőket is „gyógyítja” az ember.
– Hogyan jutottál el egészen Houstonig?…
– Hatalmas lehetőség volt, amikor megkerestek egy ottani álláslehetőséggel, szinte el se hittem, hogy esélyem lehet a világ egyik legnagyobb egészségügyi központjában dolgozni. A Baylor College of Medicine és a Texas Children’s Hopsital gyermek gasztroenterológia részlegére kerestek kutatóorvost. Szerencsés és nagyon hálás is vagyok, amiért a magyar származású Richard Kellermayer-t kaptam mentoromnak, nagyon sokat tanulhattam és tanulok tőle a mai napig.
Texas Children’s Hospital – FMT Group – Bakterialis terapia gasztrointesztinalis betegsegekben (A kutatocsoport vezetoje Dr. Kellermayer Richard)
– Pontosan miből áll a kinti munkád?
– Eleinte főleg alapkutatásokban dolgoztam: a gasztroenterológián belül a gyulladásos betegségek kórfolyamatának vizsgálatát végeztem, később genetikai háttérvizsgálatokban vettem részt, ahol kiemelten a bélbaktériumok betegségekre való hatásait kutattam. Fantasztikus érzés volt két év után eljutni arra a pontra, hogy alapkutatásunk értelmet nyert és már a betegek kezelésében is alkalmazni lehetett. Ennek köszönhető, hogy tagja és fő koordinátora vagyok egy első fázisú klinikai kutatásnak, ahol baktérium terápiát alkalmazunk (fekális transzplantációt, azaz egy új eljárás keretében béltartalom-átültetést) gyulladásos bélbetegségekeknél. Ez a kezelés a világon egyedülálló, így nagyon izgatottan várjuk az eredményeket.
– Sokan álmodnak – szakmától függetlenül – külföldi karrierről. Milyen élete van egy 29 éves magyar nőnek a világ másik felén, orvosként?
– Houston a világ egyik legszínesebb városa, ami a betegpopulációban is megmutatkozik. A Texas Children’s Hospital összetétele a legváltozatosabbak közé tartozik, napi szinten látunk el ritka, érdekes és nem mindennapi eseteket. Nagyon izgalmas kapcsolatot kialakítani olyan páciensekkel, akik teljesen különböző háttérrel érkeznek hozzánk. Legyen szó egy texasi farmer családról, egy asztronauta apukáról, egy általános értelemben vett amerikai családról vagy egy örökbefogadott mexikói kislányról, a feladatunk ugyanaz: gyógyítani. Bátran kijelenthetem: Amerikában az egészségügyben dolgozni fantasztikus. Minden sokkal fejlettebb, mint Magyarországon, nagyon sok pénze van az intézményeknek, így a lehetőségek is sokkal átfogóbbak. Houstonban azonban még így is kiemelkedő, ugyanis az egészségügyi központ a világ minden tájáról a legnevesebb szakembereket vonzza, így esélyt kapunk a közös munkára és akár minden nap olyan előadásokon vehetünk részt, ahol világmegváltó ötleteket osztanak meg velünk.
– Van pénz, rengeteg a lehetőség, más, nyitottabb világban élsz, itthonról ezt lassan már elképzelni is nehéz.Mégis… Nem hiányzik Magyarország?
– A legrosszabb a távolság, ami az otthonom és köztem van. Egész életemben úgy neveltek, hogy a család a legfontosabb. Nagyon nehéz volt egyedül elindulni otthonról és helytállni a világ másik végen. Természetesen hiányzik a családom: a szüleim és a nővérem. Mindenben támogatnak, tudják, hogy jelenlegi helyzetemben nagyon sokat tanulhatok és fejlődhetek itt és nagyon bíznak benne, hogy majd visszatérek Magyarországra és kamatoztatom az itt megszerzett tudást. Akkor pedig újra együtt lesz a család. Persze itt Houstonban a barátaim sokat segítenek, hogy az itt töltött időm így is izgalmasan teljen. A város sokszínűsége pedig fantasztikus, az ismerőseim a világ különböző pontjairól kerülnek ki, nagyon változatos ez a kultúra. A hozzám legközelebb állók indaiak, pakisztánok, arabok, dél-amerikaik, de sok európiai is van köztük. Nagyon tetszik, hogy részese lehetek az ő teljesen eltérő életüknek is. Rengeteget tanulok elfogadásról, toleranciáról is.
– Ahogy elmesélted a kinti életed, úgy tűnik a kutatás és gyógyítás minden idődet kitölti. Pedig komolyan sportolsz, maratonista vagy…
– Világ életemben versenyszerűen sportoltam, amiből rengeteget lehet tanulni és az ember nemcsak egészséges lesz, a személyisége és jelleme is fejlődik. A sport kitartásra, akaraterőre tanít. Magyarországon eleinte versenyszerűen úsztam, majd korfballoztam. Amikor Amerikába érkeztem, valóban minden percemet a munka töltötte ki, szinte alig maradt időm edzeni. Olyasmit akartam csinálni, amibe bárhol bármikor belefoghatok, ha épp van egy kis időm. Így jött a futás, ami nem jár időbeli kötöttségekkel: csak felveszem a futócipőmet és irány a horizont.
– Akaratlanul is meg kell kérdeznem, te amúgy szeretsz futni?
– Sosem gondoltam volna, hogy megszeretem. Ki szeret futni?! Nehéz, fárasztó, fájdalmas, unalmas… Aztán egyszer a barátaimmal beneveztünk az első öt kilométeres futóversenyünkre, amihez persze ingyen Houston Rockets kosárlabdameccs is járt. Lefutottuk és annyira jól esett a verseny előtti izgalom, a koránkelés és maga a futás is, hogy rá egy hónapra beneveztem az első félmaratonomra. Elkezdtem edzeni és megdöbbentő volt, mennyire beleszerettem a futásba, a legjobb sport! … teljesen magam vagyok, kint a természetben, friss levegőn és nincs más dolgom, csak futni. Talán éppen a monotónia adja meg a dolog varázsát. Végül annyira magabiztosnak és edzettnek éreztem magam, hogy azon a nyáron beneveztem a houstoni maratonra.
– Azt mondják, ha az embert a futás és a futóversenyek szelleme megfertőzi, onnantól nincs megállás. Beszélhetünk függőségről az esetedben?
– Abszolút. Két év alatt kétszer futottam le a houstoni maratont. Háromszor indultam az austini félmaratonon, majd újabb huszonegy kilométerek következtek San Francisco-ban és Long Beach-en (Los Angeles-ben) is. Mostanra rutinszerűvé vált, hogy úgy választok nyaralásra helyszínt, hogy egy futóverseny mindenképp legyen a közelben. A szakmai konferenciákra is mindig elviszem a futócipőmet és igyekszem adott várost futva is megismerni. Szuper érzés egy közösséghez tartozni, jó érzés, amikor kora reggel vagy késő este a futó útvonalakon futok és mindenki rám mosolyog, integet, köszön. Mindeközben csodalatos helyekre jutok el és nem utolsó sorban pihenek – agyban.
– Ez életmód vagy hobbi, szenvedély?
– A kettőt nehezen tudnám elválasztani. Jelenleg eljutottam arra a szintre, hogy minden hétvégén lefutok egy félmaratonnak megfelelő távot, valamint heti kétszer egy rövidebb, öt-tíz kilométeres kört. Nagyon szeretek kimenni a szabadba, futni, feltöltődni, zenét hallgatni, teljesen kikapcsolni az agyam. Nem tagadom, mára életvitelszerűvé vált ez az egész. Oda kell figyelnem, hogyan étkezem, mennyi folyadékot iszom, mikor fekszem le aludni. Nem teherként tekintek az edzésre, egyszerűen imádom és minden szabad percet megragadok, hogy fussak vagy egyéb edzést végezzek. Számomra ez jelenti a szabadidős kikapcsolódást. Televíziót például egyáltalán nem nézek, arra nincs időm.
– Mi motivált az elején és mi motivál most?
– Számomra mindig kell egy verseny, amire tudok edzeni, ami a célt jelenti. Versenyző típusú személyiség vagyok, a versenyek motiválnak. Mindig elég magasra teszem magamnak a mércét, de végül a kemény munka és a sok szeretet és támogatás, amit a családomtól és barátaimtól kapok, eljuttat a célegyenesbe. A barátaimmal együtt szoktam futni, edzeni, egymást inspiráljuk, szeretünk együtt sportolni. Két lefutott maraton után nem én lennék, ha nem lenne újabb álmom: az új kihívás a triatlon. Reményeim szerint nem sokára Kemah-ban (Texas) teljesítem életem első olimpiai távú triatlon versenyét (1,5 km úszás, 40 km kerékpár és 10 km futás – a szerk.), amivel újabb lépést teszek a titkos, nagy álmom, az ironman felé.
– Olyan mintha két teljes ember életét élnéd, egyszerre. Napközben doktornéni, este és hétvégén kőkemény aszfaltkoptató. Bónuszként mindig mosolyogsz…
– Amikor megkérdezi valaki, hogy mi a hobbim, mindig azt válaszolom, hogy a maratonfutás és a triatlon, ám ezt az emberek nem mindig értik. A reakcióik viszont büszkeséggel töltenek el, jól esik, ha azt mondják, hogy őrült vagyok, mert simán felkelek vasárnap hajnalban, hogy lefussak húsz-harminc kilométert, majd utána körbeússzam a tavat. Ami különösképpen jót tesz a lelkemnek, hogy ezek az emberek kivétel nélkül mindig hozzáteszik, hogy „és ennyi futás után is állandóan mosolyogsz!” Hát igen.. Miért ne tenném?
Tegnap bombaként robbant a hír, hogy Ördög Nóra tizehárom év után otthagyja az RTL Klubot, és átigazol a TV2-höz. A miértekről eddig csak találgatni lehetett, a műsorvezető viszont megtörte a csendet és Angyalműhely nevű blogján mesélt bővebben a változásról.
,,Valószínűleg nem én vagyok az első és nem is az utolsó, aki hosszú, egy helyen eltöltött idő után munkahelyet vált. És ebben nem hiszem, hogy lenne bármi furcsa” – kezdi bejegyzését Ördög Nóra, ám hozzáteszi, hogy rengeteg mindent köszönhet az RTL Klubnak, de egy ideje úgy érzi, hogy új, változatosabb környezetre van szüksége.
Leírja, nem tartja magát árulónak azért mert eddig nem szólt főnökeinek a döntéséről. “Igen, nagyon sokat kaptam és tanultam, amiért cserébe én is szolgáltam tizenhárom éven keresztül: szorgalmasan toltam előre a műsorok szekerét gyakornokként, szerkesztőként, műsorvezetőként, arcként.”
“Miért nem kezdtem korábban tárgyalni a főnökeimmel? Mert a döntésem egyáltalán nem alku kérdése volt. Nem is szerettem volna erre használni ezt a helyzetet. Mérlegeltem, döntöttem, és azonnal jeleztem is. Ezért lehetett váratlan. Pontosan tudom, mi áll a szerződésemben, és vállalom is minden fronton a következményeket a benne foglaltak szerint.”
Nóri bízik abban, hogy minél hamarabb maga mögött tudhatja ezt a dolgot, és az új munkahelyen nemcsak új kihívásokra, hanem barátokra is talál majd kollégái személyében. Addig is a családot helyezi az előtérbe, és megpróbál minél több időt tölteni velük. Búcsúzóul pedig csak ennyit tett hozzá: “Találkozunk ugyanúgy a ‘dobozban’, csak egy gombbal arrébb!”
A tegnapi Brazília-Németország meccs nemcsak a vb házigazdáinak, mindenkinek nagyon fájt. Az eseményeket bloggerünk sem hagyta szó nélkül. Érdemes elolvasni, hátha a fanatikus drukkerek szívfájdalma is enyhül kissé. Valódi tudósítás egy anti-fociszakértőtől!
Ezt a foci VB-t már bebuktad! Eddig egy meccset sem sikerült tíz percnél tovább nézned, pedig régen szívesen ültél a fűben, nyári estéken fröccsel a kezedben nagy kivetítők előtt a barátaiddal és csináltál úgy mintha érdekelne a foci. Mindegy, azért annyira ne fájjon a szíved, négy év múlva is lesz futball-vb, nem olyan nagy dolog ez, meg különben is hétvégén kezdődik a vízilabda eb, a vízilabdás fiúk pedig sokkal helyesebbek a focistáknál…
forrás: kiskegyed.hu
Viszont ami tegnap történt, az még nálad is kiverte a biztosítékot, nem ?!
Kezdjük azzal hogy hatalmas frontváltás rázta meg napközben az országot, tíz fokot csökkent a hőmérséklet, egész nap viharok jöttek-mentek, ki is álltál a babával az ajtóba csodálni a villámokat és beszívni az esőszagot. Egy ilyen méretű időjárási hepöning viszont alaposan megviseli a baba-lelket, a Te front érzékeny idegeid sincsenek kötélből, a délutáni gőzkieresztő séta is elmaradt, emiatt fagyizni sem tudtál, így az esti meccsnek meglehetősen hisztis alapállapotban kezdtetek neki.
20:00: Kinn sétálsz a kertben karodon a trónörökössel. Mindenhonnan csöpög a víz, a kertet hatalmas erővel zabálják fehér, kicsi, lepkeszerű állatkák, amiknek a száma óránként hatványozódik, ma estére elérték a féltve őrzött leandereket is. A hangyák után, vérszomjad ellenük fordult, egész nap próbáltad ház szinten a kicsifehérlepke – irtást megszervezni, sikertelenül.
20:30: Még mindig kinn sétálsz, ha megpróbálsz bemenni a lakásba, trónörökösöd egyértelmű rosszallását fejezi ki. Nem kérdés, hogy inkább kinn maradsz.
20:45: Beólálkodsz a lakásba, férj a gép előtt dolgozik. Megpróbálod a babát megetetni, sikertelenül.
21:00 Fürdetés. Ez amúgy jó buli szokott lenni, ma valahogy ez sem jön be. Az olajos relax masszázs tetszik a kicsinek, de az arcmosás után megint rázendít!
22:00: Átadod a síró babát a férjednek, leülsz a gép elé dolgozni. Férjtől megtudod, hogy kezdődik a brazíl – német elődöntő. Eddig sem volt időd nézni, ezután sem lesz.
22:15: Próbálsz összpontosítani. A háttérben fokozódó üvöltés, a baba rájött, hogy nem a te kezedben van.
22:20: Átveszed, megnyugtatod, visszaadod. Visszaülsz, újra elkezdesz dolgozni, a baba újra elkezd sírni. Férj az üvöltést túlharsogva kérdezi, hogy áll a meccs. Mivel TV-tek közös megegyezés alapján évek óta nincs, fél szemmel figyelve csak próbálsz valami percről percre tudósítást keresni a neten.
22:23: Brazília –Németország 0-2.
22.25: Mire kimondod az eredményt, 0-3-ra változik. Felfigyelsz. „A brazilok azok, akik tudnak focizni nem?” – kérdezed a férjed. Férj a síró babával az ölében melléd ül a kanapéra. Aktuális munka letéve az asztalra, kezdesz ráhangolódni a meccsre: „Honnan lehet tudni hogy melyik focista a német és melyik a brazil?” –teszed fel a második kérdésedet.
22:26: 0-4. Nem tudsz olyan gyorsan frissíteni, mint ahogy a németek a gólokat lövik. A brazilok sírnak, a baba pedig kvázi együttérzően szintén sír.
22:27: Megismerkedsz Neymar nevével és megtudod miért is hiányzik ő most annyira a braziloknak.
22:29: 0-5. A baba nem bírja tovább az izgalmakat és elalszik. Bár a braziloknak drukkolsz, de ezért hálás vagy a németeknek!
22:35: Szünet. A történteket feldolgozandó felmész Facebook-ra. Megtudod, hogy Ördög Nóri átigazolt a TV2-höz! Kezded úgy érezni, hogy ez az este túl sok, a világ kezd kifordulni a sarkaiból, a Földet tartó oszlopok recsegnek, ropognak, hajladoznak. Férj óvatosan beteszi az alvó babát a kiságyba.
23:00: Kezdődik a második félidő. Egy barátod kiposztolja a hírfolyamra az űbercuki kölyökkutyája képét, aki vágyakozva ül a terasz ajtó előtt. Megígéri, hogy a következő német gól után a kutya bemehet a nappaliba. Néhány perc alatt komoly tábor áll fel a kutya mögé, mindenki neki drukkol, hogy bemehessen.
23:10: A baba felsír, átmész a hálóba, öt percig simogatod a hátát, visszaalszik.
23:15: A férj is elalszik.
23:20: A brazilok is alszanak. Csak Te nem alszol. Béke van.
23:25: 0-6. A kutya a nappaliban!!! Pillanatok alatt 15 like a hír alatt.
23:30.: Kép a kutyáról a hírfolyamon. A kanapén fekve átölel egy zöld dinoszauruszt. A brazilok elkezdik felgyújtani Brazíliát.
23:35: 0-7. Megunod a frissítgetést. Próbálod újra felvenni a munka fonalát.
02:30: Amit mára terveztél, befejezted. Körülötted mindenki békésen szuszog. A mai meccset megnyerted!
Minden a malátázással kezdődik, az árpa két-három napig vízben ázik, gyökeret és hajtást növeszt. Ezek után szétterítik, és 6-7 napon keresztül csíráztatják. A csírázás alatt az árpában lévő keményítőből malátacukor lesz. A folyamatban a következő lépés a kemencében való szárítás, aszalás – mindig is tudni akartad, hogyan készül a whisky? Alábbi gyűjtésünkben minden részlet kiderül. Bemutatkozik a The Famous Grouse.
1896 különösen fontos volt a whisky történetében, hiszen ebben az évben készítette a borkereskedő Matthew Gloag első keverékét. A mára már világhírűvé vált The Famous Grouse különlegessége egyedi elkészítési módjában rejlik.
A The Famous Grouse Skócia egyik legkeresettebb itala. A mai napig hagyományos módszerekkel készítik a méltán híres single malt párlatot, majd összekeverik más gabona és maláta-whisky fajtákkal, hogy létrejöjjön az egyedülálló blended whisky. A márka készítői különleges türelemmel érik el a nem hétköznapi ízt. A Sherry hordókban való tárolás és a keverési, érleltetési eljárások miatt a Famous whisky-je valamivel édesebb, mint a piacon fellelhető többi nagy márka párlata.
Minden a malátázással kezdődik, az árpa 2-3 napig vízben ázik, gyökeret és hajtást növeszt. Ezek után szétterítik, és 6-7 napon keresztül csíráztatják. A csírázás alatt az árpában lévő keményítőből malátacukor lesz. A folyamatban a következő lépés a kemencében való szárítás, aszalás. A malátázott árpa ezután a malomba kerül, ahol darává őrlik. Ehhez forró vizet adnak, ezt többször is átszűrik a magas hőfokú vízzel, ami kimossa a cukrot az őrleményből.
Eredményül egy forró, édes folyadékot nyernek. A cefre három méter mély tárolókba érkezik, ahol lehűl és az élesztő hozzáadásával elindul az erjedés. Negyvennyolc óra elteltével a folyadék gyenge, alkoholos itallá alakul, amely hasonlít a sörhöz. Skócia legrégebbi lepárlójában hagyományos kézzel készített réz lepárló üstben forrósítják fel a folyadékot újra, aminek hatására az alkoholgőz felszáll, lecsapódik egy sűrítőbe (kondenzátorba), ahol ismét folyékonnyá válik. A második lepárlás után az alkohol csekély részéből lesz csak igazi whisky. A szesz alkoholtartalmát gyengíteni kell, ezért tiszta vizet adnak hozzá mielőtt tölgy hordókba töltik, amikben korábban amerikai bourbon-t vagy spanyol sherryt tároltak. Így ez is különös aromát ad a skót italnak.
A hordók érintetlenül pihennek, amíg a szakértők úgy nem látják, a whisky a tökéletességig érett. Tartalmukból minden évben nagyjából két százalék elpárolog, ezt a helyiek csak az „Angyalok jussának” hívják. Párolgás alatt a whisky fejlődik és tovább érik, simábbá és lágyábbá válik, gazdagabb íze lesz. A whiskyt a fa természetesen színezi meg. A házasítás szintén kiemelkedő szakértelmet kívánó, fontos lépés. A whisky-nek és a víznek elég időt kell szánni a házasítás során, hogy a lehető legjobb ízt, szerkezetet érje el.
Az ital egyediségét neve is tükrözi, hiszen a bevett szokásokkal szakítva a párlatot nem készítőjéről, hanem a skót vidék egyik ikonikus állatáról, a fajdkakasról nevezték el, miután megszületett a Grouse Brand felülmúlhatatlan ízvilága. Összetéveszthetetlen aromája és zamata a Grouse-t rövid idő alatt az egyik legnépszerűbb whiskyvé tette, így a készítői úgy döntöttek, az ital megérdemli a Famous (híres) nevet.
A whisky készítés fortélyainak és a legapróbb fogásoknak pontos ismerete szükséges ahhoz, hogy évről évre az ital tartsa a minőségét. Aki kíváncsi a Grouse titkára, Skócia legrégebbi lepárló üzemében, a skót felföldön fekvő, turisztikai látványossággá vált Gleturret szeszfőzdében – amit a fajdkakasos whisky spirituális otthonaként tartanak számon – talán megtudhatja.
