2014 július – Oldal 11

2014-07-172014-07-22

“Tökéletes” musical a Margitszigeten – interjú Hirtling Istvánnal a My Fair Ladyről

2014.07.18.

„A tökéletes musicalt” – ahogy a kritika George Bernard Shaw Pygmalionja alapján írt művet nevezte – a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában tekintheti meg a közönség Radnay Csilla és Hirtling István főszereplésével a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Fantasztikus zene, remek karakterek, örökzöld mondanivaló. A My Fair Lady-ről Hirtling Istvánnal beszélgettünk.

– Talán nem túlzás azt állítani, hogy a My Fair Lady az első bemutatója óta a világ egyik legsikeresebb musicalje. Mi a darab titka?

– Elsősorban az alapmű, George Bernard Shaw Pygmalionja, melynek végét a musical szerzői megváltoztatták. Másrészt pedig a szenzációs zene. 1964-ben mutatták be a filmet, de a zene olyan motívumokat tartalmaz, amelyek ma is meglepik és elvarázsolják az embert. Nagy szerencsénk, hogy Kerényi Gábor – az előadás zenei vezetője és karmestere – rugalmasan és rendkívül leleményesen a mai beszédtempóhoz igazította a zene ritmusát. Hiszen a hatvan évvel ezelőtti metrum nem egyezik a mai játéktempóval. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy megfelelő hatást tudnánk elérni, ha egy intenzív prózai jelenet végén fele tempóban szólalna meg a zene. Gáborral ezt sikerült úgy megoldani, hogy ne sérüljön a szerző eredeti szándéka, amely munkában a zenekar is nagy élvezettel vett részt.

– Milyen karakter Henry Higgins fonetikaprofesszor, akiről azonnal az jut az ember eszébe, hogy kellemetlen modorú? Milyen őt játszani?

– Nagyon jó. Rendkívül élvezem. Azt szokták mondani, ha My Fair Lady és Henry Higgins, akkor Hirtling, hiszen ő olyan angolforma, arisztokratikus kiállású színész. El kell árulnom: ez a két tulajdonság érdekelt legkevésbé a karakterben. Sokkal jobban izgatott, hogy mik azok a motivációk, melyek ezt az embert bonyolultabbá, árnyaltabbá teszik, és a megszállott beszédtanár karakterénél többet mutatnak meg belőle. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Higgins egy unalmas figura, ha nem én játszom, csak úgy éreztem, hogy ebben a figurában ennél sokkal több van. Ez az ember például rendetlen. De miért az? Mert nem érdekli, vagy mert nincs körülötte nő? Az ilyen típusú kérdéseknek a végén mindig ott vannak azok a „bizonyos” válaszok, amelyek érdekessé teszik a karaktert. Ezek egyébként az eredeti darabba is bele vannak írva, csak nem hangsúlyozzák őket. Általában beérik a zene bódító hatásával, a szereplők elbűvölő bájával, és kész. Mi ennél többet akartunk kifejezni a nő-férfi viszonyról. Például elmesélni azt, hogy ebből a senkire nem figyelő pacákból hogyan lesz a történet végére egy teljesen másik ember.

– 2014 februárjában mutatták be a darabot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Milyen volt a fogadtatása?

– Nagyon nagy siker, szereti a közönség, ami talán éppen a karakterárnyalásnak köszönhető. Ezt a darabot nem lehet modernizálni, rengeteg olyan momentuma van, amit nem is szabad. Hiszen a történet, amiről szó van – hogy valaki ki akar törni abból a közegből, amibe született, és ezért hajlandó óriási erőfeszítéseket tenni – a mai világban is átélhető. És az, hogy talál egy partnert, aki felfedezi az ő küzdelmében a saját kihívását, szintén örökérvényű. Mindkét ember számára komoly lehetőség ez a találkozás, amely egyáltalán nem a várt eredménnyel végződik. Ebben is gyökerezik a darab sikerének a titka.

– Július 18-án és 20-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adják elő a darabot. Szükséges bármiféle plusz előkészület a szabad tér miatt?

– Ez egy sokkal nagyobb nézőtér, mint a székesfehérvári Vörösmarty Színházé, így építészeti kiegészítésre és a statisztéria létszámának növelésére mindenképpen szükség lesz. A színészi játékban bizonyos gesztusokat hangsúlyosabbá kell tennünk a nagy távolság miatt. Nagy kihívás egy ilyen hatalmas színpadon eljátszani egy olyan előadást, amely az alaptörténetet tekintve kamaradarab, de biztos vagyok benne, hogy a margitszigeti közönség is szeretni fogja.

Bakai Anna interjúja

Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

[facebook_like_button]

2014-07-172014-07-17

az álmok enciklopédiája I. rész

zd – 2014.07.18.

„Az álmok titokzatossága nem hagy nyugodni bennünket. Mik is valójában? Honnan jönnek és miért látogatnak bennünket éjszakánként? Milyen jelentést hordoznak? Eljövendő eseményekre figyelmeztetnek, vagy a múltra tekintenek vissza? Miféle kapcsolatban állnak tudatunkkal? Milyen intuitív információkat közvetítenek számunkra? Vajon hasznosíthatjuk-e üzeneteiket életünk valódi problémáinak megoldásában, vajon tényleg segítenek eldönteni, mikor mit kell tennünk, mikor melyik utat kell választani?” – elemzés.

Az ÁLMOK ENCIKLOPÉDIÁJA sorozatunk első részében megismerkedhetünk az álmokkal, mint élettani jelenségekkel, az alvás négy szakaszával, illetve Freud és Jung filozófusok véleményeivel.

Amióta világ a világ az emberek álmodnak. Már a kezdetekben érdeklődéssel figyelte valamennyi kultúra az álmok jelentését. Ahhoz, hogy fizikailag és mentálisan is regenerálódjunk, elengedhetetlen a pihentető alvás. Álmunkban megszűnik a tudatunkkal való teljes kapcsolat és egy egészen más dimenzióban érezhetjük magunkat. Ez azt eredményezi, hogy tudatalattink dominál ezekben az órákban. Az álmokat még mindig nem sikerült teljesen megfejteni, de a XX. század közepén nagy előrelépést tettek a kutatók, amikor elindultak az agy elektromos aktivitását vizsgáló folyamatok.

A kutatásoknak köszönhetően kiderült, hogy tudatunkkal mégis befolyásolhatjuk álmainkat, bár teljes mértékben nem irányíthatjuk azokat. Úgy vélik, álmodozásaink alatt agyunk „készenléti” állapotba kerül, tehát feldolgozza a nap, mint nap ránk zúduló információáradatot. Ebben az állapotban bocsátja ki az agy a legtöbb növekedési hormont, a károsodott szövetek helyreállítása érdekében. Az űrkutatásban is megjelentek érdekes eredmények, mi szerint, minél kevesebb inger ér bennünket a külvilágból, annál kevesebb alvásra van szükségünk. Mindezek tanulságaképp elmondható, hogy az álmatlanság a túl kevés inger és az unalom kiváltó oka lehet.

A kutatók mérései azt is bizonyították, hogy amikor lefekszünk az ágyba és ellazult állapotba kerülünk, az agy másfajta üzemmódba kezd el működni. Ezután négy különböző szakasz váltakozik, ami nyolc óra alatt négy-öt alkalommal ismétlődik.

1. Az első szakaszban testünk és tudatunk elernyed, szívünk dobbanása lassabb lesz, alacsonyabb lesz vérnyomásunk, de a levegőt is lassabban vesszük. Nem vagyunk teljesen tudatunknál, de ilyenkor még bármire hamar felébredhetünk. Ebben a szakaszban jöhetnek elő a látomásszerű képek.

2. A második szakaszban a külvilág egyre halkabb és jelentéktelenebb lesz, szívünk és légzésünk még lassabb ütemet vesz fel.

3. Ezt a szakaszt a lassú szemmozgások szakaszának is nevezik, mivel szemgolyóink ide-oda forognak, majd szépen lassan a tudatunktól is megszabadulunk. Ilyenkor már meglehetősen nehéz felébreszteni az alvó embert. Ez a szakasz körülbelül kilencven percig tart és nem mindig emlékszünk az ebben a szakaszban étélt dolgokra.

4. A REM fázis következik, vagyis a gyors szemmozgások fázisa, amiben a várnyomás emelkedik, a szívverés és a légzés is gyorsul, szemünk pedig úgy viselkedik, mintha valami gyorsan mozgó tárgyat követnénk. A kutatók felfedezték, ha a REM alatt ébresztik fel az alvókat, többségük arról számol be, hogy éppen álmodtak, sokuk rögvest el is meséli azokat. A legtöbb maradandó álom ebben a szakaszban következik be.

FREUD ÉS JUNG

„Gyakran a legnagyobb őrültségnek tűnő álmok a legfontosabbak.” Sigmund Freud

Freud még a tudományos kutatások előtt, 1900-ban megjelenítette Álomfejtés című könyvét, ami abban a korszakban meglehetősen nagy felháborodást keltett. Nem volt meglepő a fennforgás a mű körül, mivel Freud azt állította, hogy az álom nem más, mint vágyteljesítő fantázia, ami mindenekelőtt az infantilis ösztönvilágban gyökerező, elsősorban szexuális természetű vágyaink kiélését szolgálja.

Szerinte az álmainkban visszaköszönő tudattalan tartalmak, éber állapotunkban elfojtunk, és szimbólumok által nyernek kifejezést, amikor alszunk. Erre azért van szükség a filozófus szerint, mert ha valós képeket élnénk meg álmainkban az ego „sokkja” miatt hamar felébredhetnénk. A szimbólumok valódi jelentéséhez „szabad asszociációnak” nevezett gyakorlatát ajánlja, amikor az álmokkal összefüggő szavak által felidézett tartalmakat rögzítjük. Ennek célja egónk teljes visszaszorítása, az álmodó tudattalan törekvéseinek teljes megismerése.

A svájci Carl Gustav Jung bár eleinte osztotta Freud észrevételeit, sosem tudott teljes mértékig azonosulni velük. Úgy vélte, hogy az álmok többek szexuális frusztrációknál, ezért megalkotta „kollektív tudattalan” elméletét, mi szerint mindenki egyedi, örökölt élménymintákkal van megáldva, amik az álmok szimbolikájával jutnak kifejezésre. Jung technikája a „közvetlen asszociáció”, vagyis csak a szimbólumra kell koncentrálni, amikor jelentését kutatni akarjuk. A filozófus szerint a tudattalan ebben az állapotban tud csak üzenetet kibocsátani felénk és egyfajta egyensúlyi helyzetet akar teremteni a tudatos és tudatalatti világunk között. Az elfojtott ösztönök álomszerű megélése nem egyszer megnyugvást és békét hoz számunkra.

Ahhoz azonban, hogy részesei lehessünk intuitív bölcsességeink előnyeinek, el kell sajátítanunk az álom szimbólumok nyelvezetét.

A cikk következő részében még többet megtudhattok az álmokról és jelentéseikről.

Forrás: Theresa Cheung – Álmok Enciklopédiája

[facebook_like_button]

2014-07-172014-07-17

Ezerrel pörög az EFOTT – Kiss Tibiék barlangfürdőztek

2014.07.18.

Teljes gőzzel dübörög a kedden indult EFOTT, mostanra pedig megérkeztek az igazi nagyágyúk is. A keddi tombolós nyitónap után mások mellett a Quimby, Lovasi András, Majka & Curtis, az Ivan & the Parazol, a Beatrice, Ganxsta Zolee, Korda György és Balázs Klári, a Vad Fruttik és a Brooklyn Bounce pörgette fel még jobban a fesztiválozókat. Beszámoló.

A nyitónap fáradalmainak kipihenése után szerdán újult erővel indult bulizni a fesztivál sereglet. Nagy sikere van az EFOTT Játszóterének, ahol leginkább a bevállalós kalandoké a főszerep. Akit viszont inkább a tradíció hoz lázba, az is megtalálta a magának való programot: a Gasztrofaluban kézműves mesterségek bemutatóját tartották, de bárki elkészíthette saját EFOTT-os emléktárgyát is.

A Rauch Arénában Fluor akusztikus koncertjével hangolódtak az emberek a bulizásra, míg a Pepsi Nagyszínpadon az Ivan & the Parazol alapozta meg a hangulatot.

„Hihetetlen megtiszteltetés, hogy olyan nevek mellett játszhattunk az EFOTT nagyszínpadán, mint a Quimby és a Kiscsillag. Azt pedig imádjuk, hogy a főiskolás és egyetemista fiatalokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy már délután, szikrázó napsütésben bulizzanak egy nagyot.” – mondta Iván, a zenekar énekese.

A fiatal tehetségek mellett igazi nagyágyúk gondoskodtak arról, hogy az egyre növekvő tömeg kitombolhassa magát. Színpadra lépett a Kiscsillag, a Beatrice, Ganxsta Zolee és a Kartel, a Vad Fruttik és a Quimby is.

„Az egyetemista évek az önmegvalósításról szólnak, hogy az ember megtalálja önmagát, egy nagyon kreatív időszak. Ehhez pedig nem csak a tanulás kell, hanem az olyan közös élmények és együttlétek, mint amilyen az EFOTT is. Talán ezért szeretjük különösen ezt a fesztivált.” – árulta el Kiss Tibi, aki azt sem titkolta, délután a zenekar egy kis barlangfürdőzéssel pihent rá az esti bulira.

De nem csak a Quimby legénységét nyűgözte le a miskolci környezet. Majkát annyira megérintette az EFOTT közege, hogy eldöntötte, hamarosan ő is főiskolás lesz, szeretne továbbtanulni. Hogy melyik intézmény tudhatja majd a hallgatói között az ózdi rosszfiút, az nem derült ki. Az azonban biztos, hogy Korda György és Balázs Klári bárhol is legyen az EFOTT, otthon érezhetik magukat.

A házaspárért még mindig megőrülnek a fiatalok. A kilencvenes évek klasszikusai sem maradhattak el a Budapest Bank – DEHÖK – HÖOK Stage sátorában, ahol a német Brooklyn Bounce pörgette fel igazán a fesztivál arcokat. A csapat frontembere pár mondatos magyar nyelvtudását is többször megmutatta, a „kezeket fel Miskolc” többször is elhangzott a fesztiválozók legnagyobb örömére. Az igazi retró hangulatot pedig ki fokozhatta volna jobban, mint Tibi bácsi, aki szerda este elkezdte dobálni pöttyös labdáit.

A csütörtöki nap hasonló pörgést tartogatott minden effotozónak. Miskolcon lazult többek között Kiss Ádám, eljött az EFOTT-ra Csernus doki, a Fish!, a Supernem, a Heaven Street Seven, a Hooligans, Péterfy Bori, a Hősök, Julia Carpenter és a Vengaboys is.

Kapcsolódó cikkek:

Lajkó Félix saját univerzuma – zsigeri, lélek-zene a Margitszigeten

A hét fesztiválja a Balaton Sound

Elő a biciklit és irány a tó! – Csütörtökön startol a Bánkitó Fesztivál

Címkék: efott, zenekar, fesztivál, miskolctapolca, kisstibi, popupcafe

[facebook_like_button]

2014-07-172014-07-25

Lenyomta a szerbeket a magyar válogatott – a harmadik meccs után is százszázalékos a csapat

2014.07.17.

“Ez egy nagy mérföldkő az egész magyar vízilabda életében, bármi is lesz az eredmény ezen az Európa-bajnokságon, azt hiszem, ma letette a névjegyét ez a csapat” – nyilatkozta a lefújást követően az M1 csatornán Benedek Tibor a magyar válogatott győzelme után. A csapat magabiztosan nyert, s három forduló után is százszázalékos.

Az aktuális világbajnok magyar együttes és riválisa, az Európa-bajnok csatáját eleve csúcsjellegűvé avatta, hogy a sportági Európa-bajnokságok két legeredményesebb csapata került szembe.

Magyarország eddig 12 aranyat, és 5-5 ezüstöt, illetve bronzot szerzett, míg Szerbia 5,9,5-ös összetételű medálgyűjteményre lehet büszke. A kontinensviadalokon – a legutóbbit, a 2012-est kivéve – az utóbbi bő egy évtizedben szinte mindig találkozott a két fél, s a mérleg nagyon is a vendégek oldalára billen el, akik a meccsek zömét megnyerték. 2001 óta öt szerb sikerrel egyetlen magyar siker áll szemben, ez utóbbi a 2010-es kontinensviadal csoportkörében született.

eb - Kovács Tamás 2 — fotó: MTI/Kovács Tamás

Az esti mérkőzés a Hajós uszodában, telt ház, hatezer ember előtt emberelőnyös helyzetek kölcsönös elpuskázásával indult. Már csaknem lepergett a teljes első negyed, amikor megszerezte és növelte is vezetését a magyar csapat: pazar passzok után előbb Varga Dénes, majd – alig három másodperccel az első szünet előtt – Decker Ádám húzta a hálóba a labdát (2-0).

A második negyedben büntetőből szépítettek a szerbek, Gór-Nagy Miklós pompás bejátszás végén vette be közelről a szerb kaput (3-1). Aztán váratlanul cserével végleg kiállítottak egy szerbet és a magyar centert, Hárai Balázst, ez inkább a vendégeknek tett jót, akik rögtön ezután “sima” emberelőnyben betaláltak (3-2). A csata hevessége mit sem csökkent, s mindeközben Varga Dénes másodszor is eredményes volt, miután parádés csellel tisztára játszotta magát (4-2).

eb - Kovács Tamás 3 — fotó: MTI/Kovács Tamás

Újabb magyar kiállításra következett szerb gól (4-3), majd hazai emberelőnynél Madaras Norbert balkeze villant (5-3). A harmadik játékrész vendéggóllal kezdődött, de frappáns válaszként Vámos Márton, a csapat másik balkezese bombázott védhetetlenül a kapu bal oldalába (6-4). A következő – emberelőnyös – akció lezárásaként pedig ismét Madaras jött, akinek lövésére nem ért oda a rivális kapusa (7-4). A folytatásban Decker Attila hárított sokadszorra bravúrosan, még a hat az öt elleni játéknál sem tudtak közelebb zárkózni a szerbek, csupán a negyed legvégén (7-5).

A befejező nyolc percben szerb emberelőnyök maradtak ki, aztán magyar fórnál meglett a gól: a duplázó Vámos pattintotta a kapuba a labdát (8-5). Három perccel a mérkőzés vége előtt sokadik létszámfölényes lehetőségük egyikével éltek a vendégek (8-6), a magyar emberelőny viszont kimaradt. A szerbeké – amikor bő egy perc volt még hátra – szintén, így a Benedek-csapat nyert, s három forduló után is százszázalékos.

eb - Kovács Tamás — fotó: MTI/Kovács Tamás

“Ez egy nagy mérföldkő az egész magyar vízilabda életében, bármi is lesz az eredmény ezen az Európa-bajnokságon, azt hiszem, ma letette a névjegyét ez a csapat” – nyilatkozta a lefújást követően az M1 csatornán Benedek Tibor, aki szerint ezzel a sikerrel, “el lehet felejteni, amiről az elmúlt tíz évben beszéltünk” a szerbekkel kapcsolatban.

Forrás: MTI

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Újabb magyar győzelmet aratott a magyar válogatott

Bravúros győzelem a spanyolok ellen

“Most a legfontosabb a spanyolok elleni győzelem” – ma startol a vízilabda Eb

Címkék: vízilabda, válogatott, bajnokság, csoportmérkőzés, popupcafe

[facebook_like_button]

2014-07-172014-07-17

Történetek az útról – A piac

Megkóstoltam mindegyiket,de valahogy egyik sem ízlett. Rég vártam, hogy megérkezzek a világ leghatalmasabb piacára, bár mielőtt útra keltem, Apa óva intett ettől a helytől. Azt mondta sok itt a rossz ember és nagyon nagy a tömeg, elkallódhatok.

Most mégis idekeveredtem, hiszen az volt a célom, hogy mindent megkóstolok. A hatalmas piactér zsúfolásig tele volt. Mindenféle népek képviseltették magukat, ki ki a maga különlegességeivel. A fűszerek illata elbódított, a kávébab melegbarna színe, a millió tengeri hal üveges tekintete, az élőállatok hangarzenálja, a drágakövek csillogása és a megannyi színes kelme ámulatba ejtett. A hatalmas embertömeg hömpölygött a sorok között, mindenki magának akart mindent. Lökdösődtek, marakodtak, kiabáltak általam nem ismert, idegen nyelveken.

Engem is magával sodort a kapzsiság, mindent akartam egyszerre, csak magamnak. Azt gondoltam, ha az összes ízt, ami a világon létezik megismerem, akkor megtalálom azt, amit keresek, hiszen létezik az az egy, az a tökéletes, ami semmihez sem foghatós ami csupán nekem különleges s ez által tökéletes egyben, s amit felismerek majd abban a pillanatban, ahogy megízleltem. Végigjártam hát az összes bódét, kofákkal alkudoztam, lökdösődni kezdtem, eggyé váltam a tömeggel s mégis csalódott voltam, nem kaptam meg amiért jöttem. Pedig Apa azt mondta még nagyon régen, hogy ezen a piacon minden ízt megkóstolhatok ami a világon létezik.

A törökök édessége túl édes volt, az indiai fűszerektől a homlokom verejtékezett, a japánok halainak nem éreztem az ízét, a gyógyfüvek nem gyógyították sebeimet. Százszor elképzeltem, de a a valóságban más volt mint a gondolataimban.. Amikor a tömeg kiköpött, arra eszméltem, Apának igaza volt. Elkallódtam. Ahogy kiléptem a boltív alól, elém tárult a hatalmas sivatag és a végeláthatatlan homokdűnék. Tovább kellett hát mennem, a tökéletlenség ízével a számban, és a reménnyel a szívemben, hogy egyszer hazajutok. Az Emberre gondoltam, aki nem látja a csillagokat. Mindig ő járt a fejemben. Aznap éjjel, én sem láttam semmit.

A könyv első fejezetét itt olvashatjátok.

[facebook_like_button]