Sajnos memóriánkból az emlékeink kitörlődnek csecsemő és kisgyermekkorunkból. Néha egy-egy foszlány emlék felderenghet, de már léteznek módszerek, amik segítségünkre lehetnek ezeknek a képzeletbeli relikviáknak a tudatosításában.
A tudományos álláspont szerint a hipnózis, holotrópikus légzés és egyes meditációs technikák sikeresen visszahozzák régi emlékeinket. A „felejtés–jelenség”, amitől ez az állapot létrejön tudatunkban, tulajdonképpen az új idegsejtek keletkezésével hozható összefüggésbe. Az új neuronok, mint a pókháló behálózzák a meglévő idegsejtek nyúlványait.
“Talán jobb is hogy egyes emlékek így kitörlődnek és azokra a dolgokra, amik nem igazán fontosak nem emlékszünk. A felejtés nem feltétlenül rossz dolog“ – állítja JosselynSheena (HospitalforSickChildren-Toronto)
Az emberi agy információtároló egysége a hipocampus, ami olyan, mint egy számítógép. Ugyanúgy, mint a mesterséges masina, ez is időnként megáll és frissíti magát, így létrehozva a neurogenézist. Ezek a felfedezések az idegtudományban is új aspektusokat kreálnak, hiszen az új neuronok keletkezésének oka, nem az új élmények rögzítéséhez szükséges, hanem a régi emlékek törléséhez! Gondolatébresztőnek mindenesetre érdekes fogás.
Annak ellenére, hogy a Marvel Képregény már 1939 óta a piacon van, még mindig igen népszerű és nem csak a képregény fanatikusok számára. A Marvel egyaránt tarolt a képregények és kiegészítők üzletszerű forgalmazásával és a film adaptációinak jogdíjával, úgy mint az Iron Man vagy a Thor and theAvengers (Bosszúállók). S ez még csak egy rövidke szelete annak a hosszú és élménydús történetnek, ami a MarvelComics múltáról és jelenéről szól. Íme nyolc érdekesség, amit eddig biztosan nem tudtál.
1. Marvel majd elégett
Az alapító Martin Goodman a cég indulásánál kis híján ott sem volt. Martin ponyvaregények kiadásával foglalkozott és 1939-ben alapította meg a Marvel Comics-ot. Ő és felesége európai vakációra indultak volna azzal a Hindenburg Zeppelinnel, ami később tragikus balesetben a tűz martalékává lett. Szerencséjükre nem kaptak egymás mellé szóló jegyet, így a visszatérített árból inkább repülőgépre szálltak.
2. Marvel első hőseit ma már fel sem ismernéd
Az első Marvel címlap 1939 októberében vált a nagyközönség számára is elérhetővé. Több szereplő közül egyedül Namor él még az eredeti címlapon szereplő hősök közül. A kiadvány óriási siker volt, mind a 80 ezer lapot elkapkodták az értékesítési pontokról. Goodman ezután újra kiadta ezt a példányt az 1939-es novemberi dátum nélkül, amiből további 800 ezer darabot adtak el.
3. Az igazi New Yorker
Hogy miért játszódnak a Marvel sztorik New York-ban? Nos, Marvel hetvenöt éves történetében semmilyen más várost nem hívott otthonának New Yorkon kívül. A vállalatnak nyolc különböző központja volt, mind egy sétányi távolságra volt Manhattantől. Kezdetben a McGraw Hill negyvenkettedik épületének tízedik emelete volt a székhely, majd átköltöztek az Empire State Building 1401 apartmanjába. Ezután a Madison Avenue 635-be, bár a képregényekre helytelenül a Madison Avenue 625. volt nyomva. Később még több költözésen is túlestek, de sosem lépték át a Nagy Alma határát.
4. Marvel sem volt mindig hollywoodi ötletgyár
A Bosszúvágyók és a Vasember 3 együtt több billió dollárt hozott a mozik pénztáraiba, így nehéz elhinni, hogy Stan Lee a hetvenes és nyolcvanas évek kezdetén rengeteget könyörgött, hogy a vállalatok futassák a különböző rajzfilmeiket. Sőt 1998-ig nem is sikerült betörnie a filmiparba. 1944-ben az Amerika Kapitány adaptáció már értékelhető eredményeket mutatott, bár sok köze nem volt az eredeti könyvhöz. A film főhőse, a túlsúlyos Dick Purcell röviddel a forgatás után szívrohamban elhunyt. Negyvenkét évvel később Marvel a Howard a kacsával megszerezte a hőn áhított anyagi és szakmai elismeréseket. Majd 1989-ben egy kis mélyzuhanás következett a Megtorlóval. Azután ott volt a 1994-es Fantasztikus Négyes próbálkozás. Végül 1998-ban ért véget a pech-széria a WesleySnipes főszereplésével készített Pengével.
5. A Marvel-i és DC-i fúzió történte röviden
Marvel legnagyobb riválisa a DC Comics volt, de azért nem nevezhetjük őket ellenségeknek. Számos alkalommal dolgozott együtt a két óriás, ennek legjobb példája az 1990-re datálható Amalgam Comics ötlete. Ez közös kiadói impresszumot és a karakterek összeolvasztását jelentette. Például Marvel Farkasának (X-men) és a DC Batman figurájának fúziójából jött létre Dark Claw karaktere. Mind a két cég azonos számú kiadvánnyal szállt be a forgalmazásba. Azért, hogy egyértelművé tegyék az új Amalgam karaktereket az olvasók számára is kidolgozták azok háttértörténetét is.
6. Marvel igazán nyitott a kultikus alakokra
Az amerikai elnökválasztást követően kiderült, hogy Barack Obama nagy Marvel rajongó, így 2008-ban kapott is egy epizód szerepet. Később Eminem-et tisztelték meg egy Marvel karakterrel, akit „átlagon felüli emberi intelligenciával” ruháztak fel. Más történelmi és kulturális figurák is megjelentek a Marvel képregényekbe, mint például Adolf Hitler, Isaac Newton, Benjamin Franklin, Rasputin, I. és II. Erzsébet Királynő, Winston Churchill, SaddamHussein, Nelson Mandela, Elvis Presley, Kim Basinger, OprahWinfrey és természetesen Hulk Hogan.
7. Marvel külön képregényt szánt a hősei után tisztogatóknak
A Kárelháríók (DamageControl) egy olyan építőipari vállalat a marveli világban, aminek elsődleges feladata helyreállítani azt, amit a szuperhősök kalandjaik során szétrombolnak. Ann-Marie Hoag alapította a vállalatot, az anyagi tőkét Tony „Vasember” Stark és Wilson „Kingpin” Fisk adta. Később Stark és Fisk rájött, hogy együtt nem képesek hatékonyan ellátni a befektetői szerepkört és Hoagnak kölcsön kellet kérnie Nick Furytől, hogy kivásárolja Fisket és Starkot a vállalatból.
8. Micheal Jackson is megpróbálta megvásárolni a Marvelt, így tette volna rá a kezét a Pókemberre
Micheal Jackson hihetetlen nagy képregény fanatikus volt: tonnaszám gyűjtötte a könyveket, jelmezeket és kellékeket egyaránt. 1990-ben találkozott StanLee-vel és másokkal, hogy megvásárolja a Marvelt. Sőt, Lee emlékezett Jacksonra, ahogy megkérdezi tőle: „Ha Marvel-t veszek, segíteni fogtok nekem népszerűsíteni, nemde?” Az üzlet sohasem ment túl a megbeszélés szakaszán, de széles körben elterjedt a pletyka, miszerint Jackson, azért szerette volna megvásárolni a Marvel jogait, hogy együtt játszhasson Pókemberrel egy szuperprodukcióban.
Egészséges, könnyű, fehérjedús – a magyarok többségének ez jut először eszébe a halról, 32 százalékunk pedig kifejezetten szereti a halas ételeket. Ugyanakkor, a témában végzett legutóbbi felmérés azt mutatja: évente csupán pár alkalommal kerül hal a tányérunkra, négy kilogrammos évi halfogyasztásunkkal pedig a sor végén kullogunk Európában. Az egészségügyi ajánlások szerint pozitív hatásai miatt érdemes hetente legalább kétszer fogyasztani belőle.
A megkérdezettek 44,2 százaléka heti, illetve havi rendszerességgel, 36,1 százaléka évente csupán néhány alkalommal, 11,1 százaléka pedig évente egyetlen egyszer, zömmel karácsonykor eszik halat. A magyarok 8 százalékának soha nem kerül hal a tányérjára és alig vannak olyanok (0,4%), akik minden nap ezt az étket választják – derül ki abból a felmérésből, ami a magyar lakosság halfogyasztási szokásait vizsgálta.
„A legnépszerűbb ételek a halászlé, a rácponty, a rántott illetve a sült hal, és valóban: karácsonykor és nyáron gyakoribb a halfogyasztás” – mondta el a felmérést végző TrendInspiráció Műhely ügyvezető igazgatója, Dr. Törőcsik Mária. Hozzátette, a megkérdezettek többsége könnyű, fehérjedús táplálékként gondol a halra, és legalább olyan egészségesnek véli, mint például a kefirt, a zöldségeket, gyümölcsöket. „Rájöttünk, hogy a halat nem az egészségességéért eszik az aktív halevők, sokkal inkább az ízéért, valamint a könnyű emészthetőségéért. A „halrajongók” kiemelték még, hogy a hal változatosan elkészíthető, és remekül beleillik a diétába.”
A felmérés arra is rávilágított, hogy a magyar emberek közel harmada (32,1%) nagyon szereti a halas ételeket. Zömében a 40 évnél idősebbek, az aktív szellemi foglalkozásúak, a nyugdíjasok és a háromfős háztartásban élők tartoznak a halfogások kedvelői közé.
„Mindössze a magyarok 18 százaléka kapcsol valamilyen negatívumot a halakhoz – a leggyakrabban felhozott érvek között szerepel, hogy nincs jó szaga, szálkás és drágának tartják” – árulta el dr. Törőcsik Mária. A kutatásból az is kiderült, hogy az EU-ban a portugálok, a norvégok és a spanyolok járnak élen halevésben, Magyarország az évi 4 kilogramm/fő halfogyasztásával a sor végén kullog. A hozzánk hasonlóan, tengerrel nem rendelkező országokban is sokkal több hal fogy: a szlovákok például 8 kilót, az osztrákok fejeként évi 13 kilót halat esznek belőle.
Az ajánlások szerint hetente legalább kétszer kellene halat enni, ez ugyanis jelentősen csökkentené a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakoriságát.
A Gasztro Akrobatika mától csapatjáték lesz, hiszen új üdvöskénk, Noémi felel majd azért, hogy a sütőitek megállás nélkül bekapcsolva legyenek. Első bejegyzésében három lépésben mutatja meg a világnak elronthatatlan piskóta receptjét. Olyan egyszerű, hogy már nagyszerű. Csavarjátok fel a hőfokot és ne féljetek bepiszkolni a kezetek. Jó szórakozást hozzá!
A Piskóta ami nem piskóta!
Sok rémtörténetet hallottam már szalonnás piskótákról, olyanokról, amik laposak maradtak sütés közben, vagy amik a sütőből kivéve változtak lepénnyé. Ez a recept még egyszer sem hagyott cserben, így mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy próbálja ki. Nem fog csalódást okozni. Az, aki sütésre adja a fejét, általában tudja, hogy minél habosabb marad a piskótatészta, annál jobb végeredményt érünk el. Ám az eredeti verzióban, ahol először a tojássárgákat keverjük össze a cukorral és csak utána adjuk hozzá a felvert fehérjét, nagy valószínűséggel annyira összetörik a hab, hogy mire a sütőbe kerül, már el is felejthetjük a magas piskótát. A megoldás pofonegyszerű: megfordítjuk a sorrendet, és először a habot verjük fel a cukorral, majd utána adjuk hozzá (akkor már nem géppel, hanem kézi erővel, egy konyhai lapáttal) a tojássárgáját, illetve a sütőporral elkevert lisztet. Az én sütőm légkeveréses és még nem sütöttem sima sütőben, de meggyőződésem, hogy ott sem vallunk szégyent ezzel a technikával.
Bevásárló lista
– 6 tojás
– 20 dkg cukor
– 20 dkg sima liszt (8 dkg kiváltható étkezési keményítővel)
– 2 kk. sütőpor
– csipet só
– 1 csomag vaníliás cukor
Mielőtt hozzákezdenénk a munkához, a sütőt előmelegítjük 170oC-ra, és a tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral (az oldalára is tehetünk sütőpapírt, de én nem szoktam). A sütőforma oldalát semmiképpen nem zsírozzuk, mert nem tesz jót a tésztának.
Első lépés
Most következik az érdemi munka: a tojások sárgáit elválasztjuk a fehérjétől. A fehérjéket egy csipet sóval elkezdjük felverni, amikor pedig a hab már kezd keményebbé válni, szép lassan hozzáadjuk a cukrot (2-3 adagban). Amikor már extra kemény a hab (a tálat megfordítva nem csúszik ki, illetve ha kivesszük a habverőt, megmarad a kis sipkája), akkor a gépet félretesszük, többé már nem lesz rá szükségünk.
Második lépés
A félretett tojássárgákat hozzáadjuk a fehérjékhez és óvatosan egy konyhai lapáttal belekeverjük. Az előzőleg kimért lisztet és hozzákevert sütőport hozzáadjuk, majd újra óvatos keveréssel egyneművé varázsoljuk.
Harmadik lépés
Az elkészült tésztát belapátoljuk a sütőformába, és az előmelegített sütőbe a középső rácsra toljuk (én ilyenkor szoktam rákapcsolni a légkeverést).
A sütés
A sütési idő az én sütőmnél kb. 22 perc, de ezt mindenki maga tapasztalja ki. Ha úgy látjuk, nagyjából 15 perc után, hogy nagyon pirulna a teteje, akkor érdemes lehet a rá alufóliát teríteni.
Nagy-Szakál Dorottya Houstonban él, gyermekorvos, szakterülete a gasztroenterológia, így ideje nagy részét a gyógyítás mellett a kutatás tölti ki. Munka után viszont leteszi a fehér köpenyt és előkerül a futócipő. „Két év alatt kétszer futottam le a houstoni maratont. Háromszor indultam az austini félmaratonon, majd újabb huszonegy kilométerek következtek San Francisco-ban és Long Beach-en (Los Angeles-ben) is. Mostanra rutinszerűvé vált, hogy úgy választok nyaralásra helyszínt, hogy egy futóverseny mindenképp legyen a közelben”. Interjúnk egy tiszteletbeli ironladyvel.
–Kezdjük az elején: kisgyerekként is tudtad, hogy orvos szeretnél lenni vagy csak később sodort az orvostudomány felé az élet?
– Már igen fiatalon tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, így viszonylag korán megfogalmazódott bennem, hogy gyerekgyógyász leszek. Az emberi test csodái mindig is érdekeltek, lenyűgöztek. Nagyon szeretem a kórházi légkört, jó a betegekkel lenni, gyógyítani, segíteni valami olyanban, ami talán a legfontosabb az emberek számára; egészségesnek maradni. Szerencsére imádok tanulni is, így az egyetemet és a további képzéseimet is mind sikerrel vettem.
– Ritka, hogy valaki „szereti a kórházi légkört”…
– Pedig így van. A házi gyerekorvosom, Dr. Kádár Ferenc fantasztikus ember és orvos, egyszerűen rajongtam érte és örömmel jártam hozzá. Eleinte persze tartottam tőle, anyukám sokat mesélt arról, hogy babaként, majd kisgyerekként mennyire féltem az orvosoktól, elbújtam, üvöltöttem… például csak úgy tudtak megmérni, ha anyuval együtt álltunk a mérlegre, így érthető, hogy anyukám a mai napig alig tudja elhinni, hogy mégis doktornéni lettem. Később aztán, fiatal felnőttként már nagyon szerettem a rendelőbe járni és az egyetemi évek alatt is tetszett az összes gyakorlatunk. Hála az égnek, egészséges voltam mindig, kórházban egyáltalán nem voltam és az első vérvételemre is csak tizenhét évesen kellett elmennem.
– Egyetemi évek, gyakorlatok… mi történt később?
– Már a képzés alatt is végeztem gyakornoki és kutatói munkát, miután pedig lediplomáztam a Semmelweis Doktori Iskolába kezdtem el járni. Később a budapesti I. számú Gyermekklinikán alaposabban is tanulmányoztam a gyermek gasztroenterológia területét, ahol nagyon megszerettem azt, amit csinálok. Rájöttem, hogy a gyerekgyógyászat az igazán nekem való hivatás. Nagyon szeretek és könnyen ki is tudok alakítani kapcsolatot a „kis betegeimmel”, fantasztikus érzés segíteni nekik és családjuknak a legnehezebb helyzetekben. A munka szépségét egyébként leginkább az adja, hogy nemcsak a kicsiket, hanem a szülőket is „gyógyítja” az ember.
– Hogyan jutottál el egészen Houstonig?…
– Hatalmas lehetőség volt, amikor megkerestek egy ottani álláslehetőséggel, szinte el se hittem, hogy esélyem lehet a világ egyik legnagyobb egészségügyi központjában dolgozni. A Baylor College of Medicine és a Texas Children’s Hopsital gyermek gasztroenterológia részlegére kerestek kutatóorvost. Szerencsés és nagyon hálás is vagyok, amiért a magyar származású Richard Kellermayer-t kaptam mentoromnak, nagyon sokat tanulhattam és tanulok tőle a mai napig.
Texas Children’s Hospital – FMT Group – Bakterialis terapia gasztrointesztinalis betegsegekben (A kutatocsoport vezetoje Dr. Kellermayer Richard)
– Pontosan miből áll a kinti munkád?
– Eleinte főleg alapkutatásokban dolgoztam: a gasztroenterológián belül a gyulladásos betegségek kórfolyamatának vizsgálatát végeztem, később genetikai háttérvizsgálatokban vettem részt, ahol kiemelten a bélbaktériumok betegségekre való hatásait kutattam. Fantasztikus érzés volt két év után eljutni arra a pontra, hogy alapkutatásunk értelmet nyert és már a betegek kezelésében is alkalmazni lehetett. Ennek köszönhető, hogy tagja és fő koordinátora vagyok egy első fázisú klinikai kutatásnak, ahol baktérium terápiát alkalmazunk (fekális transzplantációt, azaz egy új eljárás keretében béltartalom-átültetést) gyulladásos bélbetegségekeknél. Ez a kezelés a világon egyedülálló, így nagyon izgatottan várjuk az eredményeket.
– Sokan álmodnak – szakmától függetlenül – külföldi karrierről. Milyen élete van egy 29 éves magyar nőnek a világ másik felén, orvosként?
– Houston a világ egyik legszínesebb városa, ami a betegpopulációban is megmutatkozik. A Texas Children’s Hospital összetétele a legváltozatosabbak közé tartozik, napi szinten látunk el ritka, érdekes és nem mindennapi eseteket. Nagyon izgalmas kapcsolatot kialakítani olyan páciensekkel, akik teljesen különböző háttérrel érkeznek hozzánk. Legyen szó egy texasi farmer családról, egy asztronauta apukáról, egy általános értelemben vett amerikai családról vagy egy örökbefogadott mexikói kislányról, a feladatunk ugyanaz: gyógyítani. Bátran kijelenthetem: Amerikában az egészségügyben dolgozni fantasztikus. Minden sokkal fejlettebb, mint Magyarországon, nagyon sok pénze van az intézményeknek, így a lehetőségek is sokkal átfogóbbak. Houstonban azonban még így is kiemelkedő, ugyanis az egészségügyi központ a világ minden tájáról a legnevesebb szakembereket vonzza, így esélyt kapunk a közös munkára és akár minden nap olyan előadásokon vehetünk részt, ahol világmegváltó ötleteket osztanak meg velünk.
– Van pénz, rengeteg a lehetőség, más, nyitottabb világban élsz, itthonról ezt lassan már elképzelni is nehéz.Mégis… Nem hiányzik Magyarország?
– A legrosszabb a távolság, ami az otthonom és köztem van. Egész életemben úgy neveltek, hogy a család a legfontosabb. Nagyon nehéz volt egyedül elindulni otthonról és helytállni a világ másik végen. Természetesen hiányzik a családom: a szüleim és a nővérem. Mindenben támogatnak, tudják, hogy jelenlegi helyzetemben nagyon sokat tanulhatok és fejlődhetek itt és nagyon bíznak benne, hogy majd visszatérek Magyarországra és kamatoztatom az itt megszerzett tudást. Akkor pedig újra együtt lesz a család. Persze itt Houstonban a barátaim sokat segítenek, hogy az itt töltött időm így is izgalmasan teljen. A város sokszínűsége pedig fantasztikus, az ismerőseim a világ különböző pontjairól kerülnek ki, nagyon változatos ez a kultúra. A hozzám legközelebb állók indaiak, pakisztánok, arabok, dél-amerikaik, de sok európiai is van köztük. Nagyon tetszik, hogy részese lehetek az ő teljesen eltérő életüknek is. Rengeteget tanulok elfogadásról, toleranciáról is.
– Ahogy elmesélted a kinti életed, úgy tűnik a kutatás és gyógyítás minden idődet kitölti. Pedig komolyan sportolsz, maratonista vagy…
– Világ életemben versenyszerűen sportoltam, amiből rengeteget lehet tanulni és az ember nemcsak egészséges lesz, a személyisége és jelleme is fejlődik. A sport kitartásra, akaraterőre tanít. Magyarországon eleinte versenyszerűen úsztam, majd korfballoztam. Amikor Amerikába érkeztem, valóban minden percemet a munka töltötte ki, szinte alig maradt időm edzeni. Olyasmit akartam csinálni, amibe bárhol bármikor belefoghatok, ha épp van egy kis időm. Így jött a futás, ami nem jár időbeli kötöttségekkel: csak felveszem a futócipőmet és irány a horizont.
– Akaratlanul is meg kell kérdeznem, te amúgy szeretsz futni?
– Sosem gondoltam volna, hogy megszeretem. Ki szeret futni?! Nehéz, fárasztó, fájdalmas, unalmas… Aztán egyszer a barátaimmal beneveztünk az első öt kilométeres futóversenyünkre, amihez persze ingyen Houston Rockets kosárlabdameccs is járt. Lefutottuk és annyira jól esett a verseny előtti izgalom, a koránkelés és maga a futás is, hogy rá egy hónapra beneveztem az első félmaratonomra. Elkezdtem edzeni és megdöbbentő volt, mennyire beleszerettem a futásba, a legjobb sport! … teljesen magam vagyok, kint a természetben, friss levegőn és nincs más dolgom, csak futni. Talán éppen a monotónia adja meg a dolog varázsát. Végül annyira magabiztosnak és edzettnek éreztem magam, hogy azon a nyáron beneveztem a houstoni maratonra.
– Azt mondják, ha az embert a futás és a futóversenyek szelleme megfertőzi, onnantól nincs megállás. Beszélhetünk függőségről az esetedben?
– Abszolút. Két év alatt kétszer futottam le a houstoni maratont. Háromszor indultam az austini félmaratonon, majd újabb huszonegy kilométerek következtek San Francisco-ban és Long Beach-en (Los Angeles-ben) is. Mostanra rutinszerűvé vált, hogy úgy választok nyaralásra helyszínt, hogy egy futóverseny mindenképp legyen a közelben. A szakmai konferenciákra is mindig elviszem a futócipőmet és igyekszem adott várost futva is megismerni. Szuper érzés egy közösséghez tartozni, jó érzés, amikor kora reggel vagy késő este a futó útvonalakon futok és mindenki rám mosolyog, integet, köszön. Mindeközben csodalatos helyekre jutok el és nem utolsó sorban pihenek – agyban.
– Ez életmód vagy hobbi, szenvedély?
– A kettőt nehezen tudnám elválasztani. Jelenleg eljutottam arra a szintre, hogy minden hétvégén lefutok egy félmaratonnak megfelelő távot, valamint heti kétszer egy rövidebb, öt-tíz kilométeres kört. Nagyon szeretek kimenni a szabadba, futni, feltöltődni, zenét hallgatni, teljesen kikapcsolni az agyam. Nem tagadom, mára életvitelszerűvé vált ez az egész. Oda kell figyelnem, hogyan étkezem, mennyi folyadékot iszom, mikor fekszem le aludni. Nem teherként tekintek az edzésre, egyszerűen imádom és minden szabad percet megragadok, hogy fussak vagy egyéb edzést végezzek. Számomra ez jelenti a szabadidős kikapcsolódást. Televíziót például egyáltalán nem nézek, arra nincs időm.
– Mi motivált az elején és mi motivál most?
– Számomra mindig kell egy verseny, amire tudok edzeni, ami a célt jelenti. Versenyző típusú személyiség vagyok, a versenyek motiválnak. Mindig elég magasra teszem magamnak a mércét, de végül a kemény munka és a sok szeretet és támogatás, amit a családomtól és barátaimtól kapok, eljuttat a célegyenesbe. A barátaimmal együtt szoktam futni, edzeni, egymást inspiráljuk, szeretünk együtt sportolni. Két lefutott maraton után nem én lennék, ha nem lenne újabb álmom: az új kihívás a triatlon. Reményeim szerint nem sokára Kemah-ban (Texas) teljesítem életem első olimpiai távú triatlon versenyét (1,5 km úszás, 40 km kerékpár és 10 km futás – a szerk.), amivel újabb lépést teszek a titkos, nagy álmom, az ironman felé.
– Olyan mintha két teljes ember életét élnéd, egyszerre. Napközben doktornéni, este és hétvégén kőkemény aszfaltkoptató. Bónuszként mindig mosolyogsz…
– Amikor megkérdezi valaki, hogy mi a hobbim, mindig azt válaszolom, hogy a maratonfutás és a triatlon, ám ezt az emberek nem mindig értik. A reakcióik viszont büszkeséggel töltenek el, jól esik, ha azt mondják, hogy őrült vagyok, mert simán felkelek vasárnap hajnalban, hogy lefussak húsz-harminc kilométert, majd utána körbeússzam a tavat. Ami különösképpen jót tesz a lelkemnek, hogy ezek az emberek kivétel nélkül mindig hozzáteszik, hogy „és ennyi futás után is állandóan mosolyogsz!” Hát igen.. Miért ne tenném?
