ja – 2014.09.25.
„Ne azzal akarj házasságot kötni, akivel együtt tudsz élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudsz élni!” – vallja Kandrácsné Borbély Zsófi, akivel többek között arról beszélgettünk, miért nehezebb manapság a húszas- harmincas korosztálynak párt találnia. Beszélt a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom néhány éve indult párkereső programjáról is (a témában íródott korábbi cikkünket itt olvashatjátok), amihez önkéntesként maga is csatlakozott. A szervezet célja, hogy minden tervezett gyermek megszülessen Magyarországon. A Hét beszélgetése.
– Mi az eredeti szakmád?
– Bölcsész karon végeztem, német –szociológia szakon, de szociológusként mindössze négy hónapot dolgoztam, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyik háttérintézményében, a Családpolitikai és Kutatási Igazgatóságon. Illetve dolgoztam egy alapítványban, nemzetközi fejlesztési projektekben vettem részt. Pályázatokat írtam angolul, amikkel fejlődő országokat támogattunk. Afrikában, Kirgizisztánban, Kazahsztánban valósultak meg egyszerű fejlesztési programok.
– Jártál valahol ezek közül?
– Igen, Kirgizisztánban voltam három hetet 2007-ben. Az ottani gazdáknak szerveztünk mezőgazdasági ismeretekkel kapcsolatosan egy képzést, például arról, hogy hogyan kell paradicsomot termeszteni. Jártam a fővárosban is, ahol az általunk támogatott program részeként önsegítő csoportok alakultak. Az azonos szakmákkal foglalkozó emberek összegyűltek, megbeszélték a problémáikat, előadásokat hallgattak.
– Néhány éve elkezdtél a párkeresés témájával foglalkozni. Miért keltette fel az érdeklődésed ez a terület?
– A történet elég régre nyúlok vissza. Még csak ismerkedtünk a férjemmel, amikor egy ismerősömtől kaptam egy könyvet, Christopher West: A test teológiája című írását, ami a szexualitásról szól és II. János Pál pápa éveken át tartó szerdai szentbeszédeinek összefoglalója. A pápa egészen más oldalról közelítette meg a témát, mint ahogyan azt manapság megszoktuk. Azonosulni tudtam a tanításával, a saját életemet is próbáltam aszerint élni, sőt, ezeket a gondolatokat másokkal is szerettem volna megismertetni. Ezzel nem voltam egyedül, mert a katolikus egyházban 2004-2005-ben elindult egy úgynevezett tisztasági mozgalom. Azóta minden évben szerveznek egy „Boldogok a tisztaszívűek” elnevezésű konferenciát, az egyiken én is részt vettem. A konferencián fiatalok is tanúságot tettek arról mit jelent számukra tisztaságban megélni a szexualitást.
– Miért kezdted el segíteni a párkeresőket?
– A konferencia ötleteiből merítve, a saját katolikus közösségünkben is szerveztünk egy párkapcsolatokkal foglalkozó napot, aminek a mottója az volt: „Egymással – Egy Másért”. Várakozásainkon felül jól sikerült a rendezvény, észrevettük, hogy mennyire érdekli a fiatalokat ez a téma. A baráti társaságomban körbenézve rádöbbentem, hogy a harmincas korosztály fiataljai igen nehezen találnak társat, sokat küzdenek a párkereséssel. Innen már csak egy lépés volt az első társkereső program megrendezése. Kezdetben „Játékbarlang” névvel tartottunk ismerkedős estet. A résztvevőkkel kreatív, izgalmas társasjátékokat játszottunk, játék közben pedig lehetőség nyílt a fesztelen kapcsolatteremtésre. Az eseményt a plébániánkon szerveztük és bárki jöhetett, akinek kedve volt hozzá.
– Mi volt a következő lépés?
– Kapcsolatba kerültem a Három Királyfi Három Királylány Mozgalommal, akik önkéntesekkel dolgoznak együtt. (A mozgalomról korábbi cikkünkben itt olvashatsz) A szervezet célja, hogy a kívánt és tervezett gyermekek Magyarországon valóban megszülethessenek. Néhány éve elindítottak egy párkereső programot is, a rendezvényekre interneten keresztül lehet jelentkezni.
– Mi vár azokra, akik regisztrálnak?
– Az önkéntesek tematikus teaházakat szerveznek, ahol előre meghatározott témáról beszélgetnek a párkeresőkkel, de kirándulni és borkóstolóra is mennek. Egy-egy ismerkedős játék után kötetlenül beszélgethetnek a fiatalok, finom borok társaságában. Buzdítjuk a résztvevőket az este folyamán az asztalcserére is, hogy minél többen megismerkedhessenek egymással. Viszonylag új kezdeményezés, hogy a Momentán színtársulattal együttműködve, rendhagyó színházi estre invitáljuk a fiatalokat, ahol ők is a színdarab résztvevőivé válnak, bevonják őket a játékba. Az előadás után természetesen itt is tudnak beszélgetni.
– Van kézzel fogható eredménye ezeknek a rendezvényeknek?
– Igen, hatalmas igény van ezekre a programokra, mindig bőven van jelentkező és pozitív visszajelzéseket kapunk. Tanúi voltunk jó néhány telefonszám cserének is, sőt van olyan pár, ahol a fiú és a lány az egyik ilyen programon keresztül ismerte meg egymást, majd önkéntesként csatlakoztak hozzánk.
– Melyik korosztály jelentkezik a programokra?
– Jellemzően harminc és negyven év közöttiek, de azért akadnak huszonöt év felettiek is. Nagyon odafigyelünk arra, hogy egyenlő arányban legyenek a társkereső fiúk és lányok. Sajnos fiúból mindig kevesebb van, ők valószínűleg bátortalanabbak.
– Mi az oka annak a te véleményed szerint, hogy manapság ilyen nehéz a fiataloknak párt találni?
– Úgy gondolom, két oka van. Az egyik a családi háttér. A párkeresésünket alapvetően az otthonról hozott minták határozzák meg, az, hogy milyen volt a szüleink házassága. Az utóbbi évtizedekben sajnos megnőtt a válások száma és a csonka családból érkező fiatalok – amilyen én is vagyok – megküzdenek a párkereséssel. Sok bennük a bizonytalanság, a félelem, bizalmatlanok. Pont azért mert nincsen mögöttük egy meleg családi háttér, egy stabil házasság megtapasztalása, ami segíti és magabiztossággal tölti el őket. A másik ok, hogy a korábbi kapcsolatokban szerzett sérülések, kudarcok gátolják egy következő, harmonikus, hosszú távú együttlét kialakulását. Nehezen tartanak ki egymás mellett a fiatalok. A konfliktus kezelés nagyon lényeges pont egy kapcsolatban, a problémáik megvitatásához pedig nincsenek eszközeik, mintáik. A mai világban nem népszerű küzdeni egymásért és kompromisszumokat kötni.
– Ezek a problémák miért a harmincasoknál csúcsosodnak ki?
– Középiskola, egyetem alatt van fórum és közösség, ahol lehet kapcsolatokat teremteni. Dolgozó emberként azonban már limitáltabbak a lehetőségek. Jóval kevesebb az olyan program, ahol nyugodt körülmények között lehet ismerkedni. Ezért van szükség olyan egyszerű, de mégis tartalmas rendezvényekre, amiket a társkereséssel foglalkozó mozgalmak kínálnak. Ezenkívül pedig az is bonyolítja a társra találást, hogy minél idősebb az ember, annál stabilabb a személyisége, annál nehezebb változnia, önmagából bármennyit is föladnia egy másik ember kedvéért.
– Érdemes az embernek dolgoznia önmagán, mielőtt belevág a párkeresésbe?
– Ha valaki úgy érzi, hogy nagyon el van akadva, ha vannak kapcsolatai, de azok rövidek és sorra kudarcok érik, akkor igen, érdemes. Mert akkor valószínűleg van valami a háttérben, amit saját magában kell megkeresni és feloldani. Sokat segíthet, ha tudja kívülről is nézni magát és a partnerét egy kapcsolatban.
– Te fiatalon, huszonnégy évesen házasodtál, a harmadik gyermeketeket várjátok. Tettél ezért tudatosan valamit?
– Szerencsés vagyok, mert korán rátaláltam a férjemre. Persze azért mi is megharcoltuk és harcoljuk a magunk harcait. Én egy egyházi leány gimnáziumba jártam, ami egy nagyon óvó közeg volt. Ez jó volt, viszont tizennyolc éves koromig nem sok tapasztalatom volt fiúkkal. Ennek ellenére nem éreztem azt, hogy hátrányból indulnék. Optimistán és pozitívan álltam a kérdéshez. Két rövidebb kapcsolatom volt mielőtt megtaláltam az igazi páromat, ezekben a kapcsolatokban sokat alakultam én is, és sokat alakult az elképzelésem is arról, hogy én milyen társat szeretnék.
– Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel?
– Egy főiskolai kosárlabda csapatban játszottam. Ő volt a kosárlabdaedzőm.
– Milyen terveid vannak, hogyan fogod a továbbiakban segíteni a párkeresőket?
– Még az őszre tervezünk egy párkeresős borkóstolót, aztán egy kis szünet következik részemről, mivel megszületik a kisbabám. Most másodéves vagyok mentálhigiénés és segítő szakember képzésen. Az ott megszerzett tudásomat is szeretném majd kamatoztatni, hiszen meggyőződésem, hogy a lelki egészség nélkülözhetetlen egy stabil, tartós párkapcsolat létrejöttéhez és sokszor talán itt kell keresni a problémák, elakadások gyökerét.
– Mit üzensz a társukat keresőknek?
– Jól emlékszem egy tanácsra, amit egy barátomtól kaptam: „Ne azzal akarj házasságot kötni, akivel együtt tudsz élni, hanem azzal, aki nélkül nem tudsz élni!” Nekem ez a mondat sokat segített, én eszerint választottam a társamat!
Ha még több PUC cikket és érdekességet szeretnétek olvasni, lájkoljátok a Facebook oldalunkat itt!
[facebook_like_button]
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Miért vagyunk egyedül, ha inkább párban lennénk? – Kényszerszinglik kritika
Mindig a vízilabda közelében szeretnék maradni – Kiss Gergő interjú