[facebook_like_button]
Titusz és Pati tavaly ősz óta ismerik egymást. Pati szerint ismerkedés szempontjából rém fontos az első egy év , nagyon nagy jelentőséget tulajdonít ennek. Titusz és Pati már sétáltak együtt pulcsiban és esőkabátban a színes levelű őszi erdőben, csináltak hóangyalkát a margitszigeti nagy hómezőn, kerestek ibolyát az erdő mélyén ( bár Titusz szerint nincs is ibolya) itt volt tehát az ideje annak, hogy Titusz megnézze Patit fürdőruhában is.
Mivel egész héten izzadós meleg volt, Titusz és Pati úgy döntöttek, a hétvégét Pati kedvenc balatoni városkájában töltik. Pati a Balaton parton nőtt fel, minden nyáron ott tölt néhány hetet és nagyon vágyott már rá, hogy megmutathassa Titusznak, mindazt amit ott lenn ő annyira szeret.
Titusz és Pati között van egy nagy különbség. Titusz szeret mindent pontosan eltervezni és megszervezni, szeret mindenhol időben ott lenni és nem szeret rohanni. Pati ellenben úgy gondolja, az időt az ő bosszantására találták ki, nem gondolkodik előre és mindent az utolsó pillanatban intéz el, szeret a mostban élni. Titusz és Pati igyekeznek odafigyelni egymásra, de ebben soha nem fognak hasonlítani. Épp ezért Pati elfogadja, hogy a negyed órára lévő vasútállomásra egy órával hamarabb elindulnak, Titusz pedig a fotelban olvasgatva nyugodtan tűri, ahogy Pati az indulás jó előre kitűzött pillanatában meztelenül, vizes hajjal és izgatottan rohangászik a lakásban, mivel még fogalma nincs arról mit vegyen fel.
Ezt a hétvégét Pati szervezte. Pati tudta mikor indul a vonat, körülbelül tudta hol kell átszállni, biztos volt benne, hogy van csatlakozás (bár azt nem tudta mikor) és nagyvonalakban azt is megnézte hol a kemping. Úgy gondolta a többi majd útközben pontosan kialakul. Pati háromszor is majdnem leszállt rossz helyen, Titusz tartotta vissza. Lepsényben a csatlakozásra várva, Titusz végül úgy döntött nem nyugtalankodik tovább. Kényelmesen elhelyezkedett az állomás kis padján, Pati hozott Neki egy sört és hozzábújt, a közeli kiskocsmából kihallatszottak a foci VB első meccsének hangjai, a nap szelíden sütött és arannyá rajzolta a kis állomás kopott épületeit. Patit átjárta a pillanat és úgy érezte a hétvégéjük igazán elkezdődött.
A kempingben Titusz megépítette első közös otthonukat. Pati buzgón úgy tett mintha segítene és közben boldogan figyelte, hogy ölt alakot a kis piros tescos sátor és hogyan rittyent elé Titusz műve megkoronázásaképpen még egy gyékényteraszt is.
A táborozáshoz Titusz hozott zseblámpát, bicskát, wc-papírt, törülközőket, tusfürdőt, fogkrémet, Pati pedig előkereste a kis strand-ruháját amiben úgy érezte Titusznak igazán tetszene. Mikor Titusz kész lett, Patival leültek a gyékényteraszra és megették a szalámis szendvicseket, amiket még otthon Titusz kent meg és a csokis kekszet, amit Pati dobott utolsó pillanatban a zacskóba. Pati ugyanis hatalmas zacskó élelmet cipelt át a fél országon.
Bár az ésszerűség azt mondta, hogy a 21. századi áruházláncok idejében mindenhol ugyanannyit, ugyanannyiért lehet megkapni, Pati indulás előtt ősei vérét érezte magában fellángolni és elnyomhatatlannnak érezte az anyai örökséget: az útra minden eshetőségre felkészülve, minél több kaját fel kell pakolni! Titusz ebbe bölcsen nem szólt bele!
Este kimentek a partra. Pati múlt nyár óta várt arra, hogy csobbanhasson a Balatonba, ezért azonnal bement a vízbe. Titusz a partról fényképezte Patit, aztán nagylelkűen kitörölte azokat a képeket, amiken Pati túlságosan kövérnek látta magát.
