Kategória: THE GASTRO ACROBAT

2014.07.06.

Nem szívesen csapok be senkit, ezért már most az elején szeretném leszögezni, hogy nem ettem végig a parkot és ezt nektek sem ajánlom. Valójában egy jóérzésű – az ízlelőbimbójára valamit adó – ember sosem enne a park legtöbb kajáldájában. Hiszen nyilvánvalóan sem a KFC, sem pedig a Pasta in Box (olasz tészták…hogyne) nem lehet opció, ahogyan a délutáni hőséget igencsak megsínylő gyros sem. De szerencsénkre ott a Zing.

Én magam is nagy rajongója vagyok a Zing burgereinek, a Guitar Hero a kedvencem, de szinte mindegyiket kóstoltam már.

Bikini koncert a Budapest Parkban:

Mi is az a Zing Burger?

A magyarországi burger dömping első zászlóshajója az Andrássy út 38-ban található Ring Cafe volt. Nem egyszer választották a Ring hamburgerét a legjobbnak több fórumon. A Ring Cafe séfje Susánszky Ádám, azonos a Zing burger megalkotójával. A recept ugyanaz, de az árfekvés egész más. Az ötlet zseniális! Az Andrássy út sikerét kamionba rakták, hogy elvigyék az ország távoli pontjaira. A Zing burgereit 2013 óta élvezhetjük és mi sem mutatja jobban az ötlet sikerét, minthogy idén már két kamionból áll a burger-sütöde flotta. A kategóriát egyébként “Food Truck”-ként emlegeti a sajtó és majd minden fesztiválra elviszik a minőségi hamburgert. Magam is nagy rajongója vagyok, ha a Gozsdu udvarban járok, nem kérdés, hogy lecsúszik egy-két zsömlébe tett mennyország. Jelenleg nem csak a Volt fesztiválon, de a Szabadság téren is megtaláljátok őket. 

A Zing facebook oldalán úgy hirdetik maguk: “Zing Burger Truck: a “food truck” mozgalom első magyarországi képviselőjeként az a küldetésünk, hogy az utcákon cirkálva megfizethető és jó minőségű ételeket kínáljunk.”

A szombat esti Bikini koncert kiváló apropónak ígérkezett a Budapest Parkban egy jó hamburgerre. A megszokott kamiont kerestem a hömpölygő tömegben, kissé csalódottan szembesültem hiányával. Én voltam a hibás, nem készültem kellően. A Zing ugyanis saját konténert kapott, így a két kamion mellet már egy harmadik helyen (fixen) is fellelhetjük a jó hamburgereget. Mit jelent ez? Ha van park, van Zing is, szuper – gondoltam én.

Mindenféle félelem nélkül, teljes bizalommal indultam a pult felé, nem hittem hogy bármi baj lehetne, hiszen eddig sosem volt. A Zing ma már egy márka, garancia a minőségre. Mint a képen is jól látszik nem kígyóztak kilométeres sorok, amit én annak tudtam be, hogy az itteni ételek drágábbak a többinél. Magabiztosan rendeltem hát egy jó Guitar Hero-t, mikor mondták, hogy várni kell rá, úgy döntöttem amíg elkészül eszem egy sima Street Burgert, amiből jó pár sorakozott egy melegítőlámpa alatt. Hoppá! Álljunk csak meg itt egy pillanatra! Csak nem kiárusítás volt valamelyik tönkrement McDonald’s-ban?!  Mióta fér ez bele a minőségi hamburgerkészítésbe? Nyilván a hús tovább sül várakozás közben és a buci is kiszárad. A hamburger frissen jó, ez nem titok.

Sajnos szinte (és eddig ilyet a Zingben még nem tapasztaltam)  teljesen ehetetlen volt. Az édeskés zsömle kiszáradt, a hús túlsült. Még az sem segített, hogy agyon chili-mayozoták, pedig volt benne rendesen. Nem egy sört ittam meg aznap este, de sajnos ehhez a hamburgerhez nem ittam még eleget. Roppan kellemetlen volt a felfedezés, hogy a nagynevű Ring Café-hoz köthető Zing ilyen megalkuvásokra képes.  A Gozsduban az akár 1600 Ft-os hamburger nem kirívó, azonban a Parkban más a helyzet. Úgy tűnik sajnos csak árban kiemelkedő a tapasztalatok szerint.

Az alábbi képen láthatjátok (felül) a Ring hamburgerét (alul) pedig a Zing burgerét. Jól látszik a két kategória közti különbség, amivel nincs is amúgy gond. Alapvetően egy jó fesztiválkajának tartom a Zing hambiját, de tegnap este tényleg nagyot csalódtam. Eddig azt hittem, hogy a Zing filozófiája (ahogyan azt saját oldalán is hirdeti) pont a nemrég tapasztaltak ellenkezője.

Azonban nem kell kétségbe esni. A helyzet lehetne rosszabb is. Lehet, hogy a kamionon is aszalnak a hamburgereket, csak éppen gyorsabban fogynak, így még nem tűnt fel. Azonban ebben az esetben is elvárható volna némi igényesség arra vonatkozóan, hogy mit is ad ki a Zing a kezei közül. Nyilván nem várható el, hogy Susánszky Ádám  maga vigye a szombat esti műszakot a Rákóczi híd árnyékában, de azért mégis; tíz perc után a kukában lenne a helye annak a szerencsétlen hamburgernek és nem az asztalomon. Remélem, hogy nem esik a Zing a tömegtermelés csapdájába, amikor is; a minőség rovására megy a termelés növelése.

A Parkban amúgy remek buli volt, szuper a kivetítő is. Azonban ne a Zing hasonuljon a többi vállalhatatlan büféhez, hanem inkább azok fejlődjenek fel a Zing szintjére.Akkor boldog leszek.

Üdv,

A Gasztro Akrobata

A blogger további bejegyzéseiért kattintsatok ide , vagy olvassatok még több Popupcafe-t!

Kapcsolódó cikkek:

Ajánlok egy otthonhagyhatatlan útitársat

A legjobb focimeccsnézős kaják III. rész

Itáliai gasztrokörkép

 
[facebook_like_button]

2014.06.28.

Exkjúzmi! Háw to Hummus?

Dübörög a VB rendületlenül. A mai focimeccs-nézős kaja azért is különleges, mert Suárez is előszeretettel harapna egy jóízűt belőle!A hummus nem csak nagyon olcsó – ha otthon készíted el -, de rendkívül egészséges is! Bár egyre nagyobb divat ez a keleti étek, mégis homály borítja elkészítését, sokan nem mernek nekifogni, attól félve, hogy nem sikerül olyanra, mint amilyet a Hummus Bárban kóstoltak.

Shopping list:

– Egy gerezd fokhagyma, amit ne felejtsünk el félbevágni, és nagyon apróra darabolni A legjobb, ha nagyon magabiztosan átküldjük egy fokhagymaprésen. Miután félbevágtam, többnyire kiszedem a belső hajtást, ami a legerősebb, legcsípősebb. Ez azért jó, mert így hagyunk némi reményt a meccs utáni csókolózásnak is. Természetesen a fokhagyma szerelmesei egy egész gerezddel is dolgozhatnak.

– Egy citrom.

– Tahini: az eredeti recept tahinit követel, ami szezámmag vaj. Nagyon finomra őrlik a magokat és némi vízzel, sóval és olajjal elkeverve sűrű masszaként árulják. Azonban egyik gasztro akrobatikai mutatványom közben úgy döntöttem, ejtem a tahinit és inkább napraforgó magot vettem. Az eredmény engem igazolt; aki eddig kóstolta a hummusom, mind imádta. Természetesen mindenkinek szíve joga követni az eredeti receptet, ám mindenkit kísérletezésre buzdítok! Amikor Olaszországban légióskodtam, nagy hírtelen nem találtam Urbinóban egy zsidó vagy arab delikáteszt sem, így a hozzávalókat a helyi lehetőségeket kimerítve válogattam össze. Jó ötletnek tűnt a napraforgó, és bejött! Viszont tény, hogy mindenképpen olcsóbb az étel, ha magunk készítjük el akár a tahinit, akár a napaforgómagos változatot.

– vegyünk hát 50 g hántolt szezámmagot/napraforgómagot, amit egy aprítógépbe dobva őröljünk a lehető legfinomabbra, ez akár  egy percet is igénybe vehet! Nem nagyon lehet elszúrni, ha egy pici vizet keverünk hozzá, akkor egy sűrű masszát kell kapnunk! Íme:

– Szükségünk lesz jó minőségű  extra szűz olivaolajra is! Ne feledjük, hogy nagyban meghatározza az étel ízét a felhasznált olaj, így azt javaslom ruházzunk be egy nagyobb üveg jó minőségű olajra, hiszen még szükségünk lesz rá úgyis. Illetve minél nagyobb a kiszerelés, annál olcsóbb. Csak megemlítem, hogy az igazán jó minőségű olajat az olaszok kenyérrel eszik uzsonnára,  nagyon finom!

– Egy nagy csipet  só,nyilván ízléstől és magas vérnyomástól függően adagolva.

A mérkőzés

A feladat egyszerű: mindenképpen szükségünk lesz egy aprítógépre, azonban ha igazán bátrak vagyunk egy mozsár is megteszi. Inkább mégis maradjunk az aprítógépnél, sokkal praktikusabb és nem koszol. 

1. A kapus hosszan indít

A fent leírtaknak megfelelően az aprítóba szórva daráljuk a lehető legfinomabbra a magokat, majd tegyük félre.

2. Kötényt kap a védő

Tegyük az aprítóba a csicseriborsót  (pár szemet tegyünk félre a tálaláshoz), az átpréselt fokhagymát (az is megteszi ha a kés lapjával rácsapunk a deszkára tett hagymára és utána felaprítjuk), egy nagy löket olivaolajat (2-4 evőkanál), a citromlevet és a sót. Az egészet pürésítsük, ízlés szerint darabosra hagyva. Én szeretem, ha látom mit eszem, ezért gyakran kicsit rusztikusra pürésítem, így elő-előbukkan a krémből egy fél csicseriborsó. Ha megvagyunk, mehet bele a a már ledarált napaforgómag is. Az egészet keverjük el alaposan. Aki fél olivaolajat használni, az legyen bátor és még egy kis olajjal lazítsa fel a masszát, ha túl sűrűnek ítéli meg. Ha pedig kissé bizonytalan a szakács, akkor némi víz is megteszi. Én azt szeretem, ha jó krémes – és bizony az olivaolajtól sokkal krémesebb lesz, azzal az igazi. 

3. Gólhelyzetből ziccer

Nem maradt más hátra, minthogy betegyük a hummusunkat a hűtőbe egy pár órára. Akkor az igazi, ha alaposan lehűlt. Azért sem árt neki egy kis szieszta a hűtőszekrény középső polcán, mert így hagyhatunk időt a fokhagymának összeérni a többi hozzávalóval, és kialakul az a bizonyos harmónia, amit úgy szeretünk. Én már ilyenkor tálalni szoktam, így szervírozás előtt nincs más dolgunk, mint meglocsolni egy kis olivaolajjal és alkalomadtán megszórni kurkumával, esetleg chillivel. Díszíthetjük pár szem csicseriborsóval és olivabogyóval is. 

Fogyasszuk friss pitával vagy laffával, amiket ne felejtsünk előtte egy picit meggrillezni! Sok sikert hozzá, lássatok neki, nem tart soká, viszont az eredmény fenomenális, azt garantálom! Igyekeztem a lehető legbonyolultabban fogalmazni, hogy meglegyen a karakterszám, de higgyétek el öt perc alatt megvan az egész!

Üdv,

A Gasztro Akrobata

A blogger további írásait itt olvashatod.

 
[facebook_like_button]

2014.06.26.

Gasztro Akrobatánk Olaszországban járt kulináris körúton és rengeteg gyönyörű fotót készített, amikből alább összeállítást készítettünk. Vigyázat, beindulhat a nyáltermelés. Mi szóltunk!

További gasztro akrobatikáért kattints a szerző blogjára!

[facebook_like_button]

2014.06.24.

Még csak tegnap este értem haza olaszországi gasztro kalandjaimról, de máris belevetettem magam Budapest sűrűjébe. Külföldi légióskodásom ideje alatt dübörgött tovább a magyar gasztro forradalom, nagy szerencsénkre ez idő alatt is sorban nyíltak az izgalmasabbnál-izgalmasabb helyek.

Olaszországból is követtem az eseményeket és lépten-nyomon egy név került a szemem elé: Dafke Jewish Deli.

Barátaim, ismerőseim, az internet magyar népe mind e helyről beszélt. Az „új hamburger”, a pastrami szendó egyik legkiválóbb lelőhelyeként tartják számon a Madách tér legújabb ékkövét. A környéket bátran nevezhetjük a street food epicentrumának, hiszen egy kilométeres körzetben az egy főre jutó hamburgerezők, levesezők, pastázók és szendvicsezők száma meghaladja az egy-egészet. Nem maradt más hátra, mint előre; semmire sem vágytam jobban az olasz konyha „kínjait” követően, mint egy szaftos marhahúsos szendvicsre, ugyanis Urbinoban olyat nem kapni.

Mi az a Pastrami?

A pastrami szendvics egy sóban érlelt, füstölt és gőzölt marhaszegyes-húsos szendvics (a pastrami a hús fajtáját jelöli), ami világhódító útját New York utcáin kezdte meg. Nagy Sándor-i diadalmenetének bizonyítékaként mi sem szolgál meggyőzőbben, minthogy ez a szendvics Budapest egyik legkedveltebb street foodjai közé kűzdötte fel magát.

Hol keressük?

Ma már egyre több helyen találni pastrami szendvicset, nagy szerencsénkre néhol még finomat is. A Street Kitchen blog összeállította nektek ezen lelőhelyek listáját, érdemes végigjárni őket. Magam is voltam itt-ott, kóstoltam már ezt-azt, de egy helyen sem éreztem, hogy testemet elönti az a bizonyos euforikus és katartikus érzés, mint itt; a Dafke Deliben. Tehát ha csak egy helyre mennétek a fenti listából, akkor az utóbbi legyen. A kor követelményeinek megfelelően a helyről minden infót megtalálunk a Facebookon, a google is azt dobja ki elsőnek.

Mire számítsunk?

Kihívásként külön javaslom vegetáriánusoknak ezt a szendvicset, garantálom, hogy azonnal beleszeretnek a Deli marhaszegyébe! A kiváló étket megízlelve az embernek megváltozik a személyisége. Olyan harmónia uralkodik az összetevők között, mint a Dalai Láma lelkében. Igazából azon is meg lennék lepődve, hogyha maga a marha nem enné meg jóízűen!

Összetevők:

– választható a rozskenyér vagy baguette (én a rozzsal mentem és hibátlan volt)

– pénztárcától és éhségtől függően 120-200 g kiváló minőségű omlós, füstölt marhaszegy

– tejszínes torma

– narancsos mustár

– kovászos uborka

– „finom házi pecsenyelé”

Rendben, elismerem, néha napján hajlamos vagyok egy kicsit túlzottan lelkesedni bizonyos ételekért, de aki elmegy és kipróbálja ezt a szendvicset, az biztos lehet benne, hogy hasonlóan érez majd, mint én. A kenyér meleg és friss. Tökéletes a textúrája, alkalmas a szaftot felinni. A húsról egész regényt lehetne írni, amit ő maga mesélne el, mert ez a pastrami bizony hét nyelven beszél. Nem tudom, hogy csak egy jól sikerült átverés áldozata lettem-e és a „finom házi pecsenyelé” miatt, de olyan szaftosnak éreztem a húst, hogy könnyek szöktek a szemembe.

A tejszínes torma nem volt édes, de nem is csípett túlzottan, a narancsos mustár pedig a lehető legjobb pillanatokban bukkant fel, harapásról harapásra. Egy étel alapvetően akkor fog ízleni, ha a sós, édes és savanyú ízek kellő egyensúlyban vannak. Nos, itt akkora volt a balansz, hogy már-már a Nirvana állapotát idézte. A szendvics egyetlen hibájaként azt tudnám megemlíteni, hogy véges volt. A saját legnagyobb hibámként pedig azt, hogy a kisebbiket rendeltem. Sebaj, visszamegyek, az tuti, de senki ne essen ebbe a hibába, megéri az árát a nagyobb is!

Nem szerettem volna a hely hangulatát hosszan ecsetelni, hiszen ez pusztán másodlagos egy ilyen kaliberű étel mellett. Azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy ne csak a szendvicseiket rakták korrektül össze, de a falatnyi helyet is kellő gondossággal rendezték be. Nagyon igényes és gusztusos, tetszett, szeretem, ha figyelnek a részletekre.

És végül, de nem utolsó sorban egy fontos dolgot említenék még meg. A kiszolgálás hibátlan, mosolyt láttam és lelkesedést. Mondjuk, ha egy ilyen szendvicset hoz ki az ember, talán ez nem is különösebben megerőltető, hiszen biztos a siker. Fantasztikus: turistáknak vagy budapestieknek, reggeli, ebéd vagy vacsoraidőben; Dafke Deli.

Gasztro Akrobata

További gasztro akrobatikáért látogass el a szerző blogjára.

 
[facebook_like_button]