[facebook_like_button]
A régóta berögzült, általános felfogás szerint valaki attól lesz jó apuka, ha meg tudja teremteni a családnak az anyagi biztonságot. Szerencsére viszont manapság egyre többen igazodnak ahhoz a felfogáshoz, ami sokkal hangsúlyosabban interálja az apukát érzelmileg a családba: tudományos kísérletek is igazolják, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak azok a gyermekek, akik legalább annyi időt töltenek apuval, mint anyuval.
Amint megfogan a baba az anya pocakjában, kialakul az a bizonyos, későbbiekben is meghatározó kapcsolat mama és baba között. Emellett viszont fontos, hogy a család férfi tagja is folyamatosan részt vegyen a kicsi fejlődésében, hiszen köztudott, hogy az anyaméhben növekvő magzat jóformán minden külső rezgést, eseményt és személyt érzékel. Így tehát, ha a szülők között harmonikus a kapcsolat az a növekvő babára is jó hatással van, de a későbbi életszakaszokban is meghatározóak lesznek a korai élmények a már felnőtt ember konfliktuskezelésében és általános életszemléletének kialakulásában.
A jó apa fogalmát persze nehéz lenne szavakba önteni, mert minden gyereknek más és más személyisége van, más és más törődési igénnyel. Alapvetően, ha egy felnőtt férfi készen áll az apaságra, legalább annyira örül az új jövevénynek, mint az édesanya, ezért érzelmi biztonságot és ideális környezetet tudnak teremteni a kismamának és a babának is.
Fontos azonban, hogy az apuka az első perctől kezdve érezze: az ő szerepe legalább annyira lényeges, mint az anyukáé. Sokan úgy gondolják, hogy a kezdeti években csak édesanya figyelmét igénylik a csecsemők, ez azonban a legkevésbé sem jó hozzáállás.
A fent taglalt gondolatmenetet igazolja, hogy manapság egyre több családban az apuka marad otthon a babával, amíg az anyuka visszaáll. Azok a férjek, élettársak, akik önszántukból vállalják az elsődleges dajka szerepet, cseppet sem megvetendők, sőt.
Tudományos kísérletek is igazolják, hogy nem csak az anya agyában észlelhetők új idegi összeköttetések a gyermekvállalás kezdetétől, hanem az apáknál is működésbe lép az a bizonyos prolaktin nevű hormon, ami ezekért felelős.
Ám ha megkérdeznénk a gyermekorvosokat, védőnőket, óvónőket, tanítókat a gyerekek lelki állapotáról, minden bizonnyal azt válaszolnák, hogy sokkal kiegyensúlyozottabbak azok a gyermekek, akiknél mind a két szülő ugyan úgy részt vesz a nevelésben. Ezáltal nem csak az apróságokból válhatnak érzelmileg stabilabb felnőttek, de az apák is teljesebb érzelmi életet tudnak élni.
Forrás: http://www.bien.hu, akamommagazine.com
