Szűcs Veronika – 2014.10.21.
Török Ferenc új filmje olyan, akár egy cefetül trendi absztrakt falfirka. A Senki Szigete színes és látványos álomvilág. Egy pillanatra magával ragad, ám végig felszínes marad, akárcsak elveszett, kallódó hősei.
A film helyszíne Budapest, ami itt korántsem az a város, amit mindannyian jól ismerünk. Valószerűtlenül szép díszletbe helyezik, ahol mindenki gyönyörű és minden pompás színekben vibrál. Városunk festett arcát gyakorlatilag megannyi Instagram szűrőkön át láttatja a rendező. A lebilincselő vágóképek akármit képesek elhitetni a nézővel, aki szinte függővé válik a látványtól.
Ebbe a pazar díszletbe érkezik meg a film egyik főszereplője a huszonéves Juli, aki vőlegénye és a házasság elől menekül Budapestre.
A vonaton ruhát és majdnem személyiséget cserél egy vadidegen lánnyal és a fővárosba érve minden gond nélkül, elkezdi élni az ő életét ipari alpinistaként. Megismerkedik egy, a kínai maffia elől menekülő, bevállalós taxis lánnyal, Verával és egy szívtipró kosaras fiúval, hogy aztán közös lakásba költözve kialakuljon hármuk furcsa szerelmi háromszöge. Bár igazából nem is szerelem ez, mert a szereplők számára tulajdonképpen ismeretlenek a mélyebb érzelmek. Ugyanúgy átsiklanak felettük, akárcsak problémáikon. Mintha érzéseik, legyenek azok jók vagy rosszak, semmit nem jelentenének.
Próbálnak ugyan menekülni felszínes értéktelenségük elől, vannak álmaik, de ezek az álmok ugyanolyan könnyen eldobhatók és lecserélhetők, mint a tüsi hajú taxis lány által hordott hosszú paróka. Panelek, tartozékok csupán. Fontos, hogy vannak, de az már nem lényeges, hogy ki teljesíti be őket, ha beteljesülnek egyáltalán.
A szereplők, ahogy ruhát, úgy álmot is cserélnek, úgymond felpróbálják mások életet, és fesztelenül belesimulnak az idegen sorsok tétnélküliségébe. Mindannyian menekülnek valami elől, hogy hová az teljesen mindegy, a lényeg, hogy elpucolhassanak a kínzóan mardosó felelősség elől.
A film gyakorlatilag egy ragyogóan színes lufi. Tulajdonképpen az az értelme, hogy nincs is értelme. Első pillanatban valahogy többnek tűnik ugyan, de szinte azonnal rá is jön az ember, hogy csak a színes máz, a díszlet varázsolta el.
A sorozatosan feltűnő képi szimbólumok, a kék szín, az ananász és a szárnyaló madár a szakadt taxi motorházán természetesen mind a vágyott trópusi szigetre és a szabadságra utalnak. Kicsit talán túl tolakodóan is, mintha Török jól a szánkba akarná rágni, hogy milyen gondolatok is ébredjenek bennünk a látottakról.
A három főszereplő közül kitűnik Bánfalvi Eszter, aki a fékezhetetlen taxist alakítja. Természetessége kiegyensúlyozza Jakab Juli néhol fülsértő hangsúlyait. Mentségére szóljon, hogy forgatókönyvíró, nem pedig képzett színész.
A csibészes Mohai Tamás korrekt alakítást nyújt, viszont Stohl András karaktere teljesen feleslegesnek bizonyul a történet szempontjából, de ez nem feltétlenül csak az ő hibája. Az anya- lánya párost játszó Margitai Ági és Schell Judit között viszont megvan a kellő feszültség, ami némi lelkesedéssel tölti el a nézőt. A filmet igazából Keresztes Tamás menti meg a totális unalomba fulladástól. Az általa alakított szerelmes hajóskapitány figurája mindent egybevetve egyszerűen zseniális.
A Senki Szigete egy harmatgyenge próbálkozás valami mélyen egyedire. Csak megrögzött Török Ferenc rajongóknak ajánlott!
[facebook_like_button]
Ha tetszett a cikkünk, kövess minket Facebook-on is, itt!
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Sokakat foglalkoztató kérdést vesz elő a Terápia