Szerző: Jobbágyi Zsófi

2014.09.24.

Budapestre érkezett huszonnyolc múmia, ami a Múmiavilág című vándorkiállítás záróállomásaként nagy valószínűséggel többet nem lesz látható.  A Magyar Természettudományi Múzeumban látogatható tárlat a többi közt felvonultat többek között egy több ezer éves chilei Chinchorro gyermekmúmiát, egy csecsemő testét rejtő, legalább ezeréves perui múmiabatyut a Wari (huari) kultúrából, de egészén közelről lehet tanulmányozni Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” kétszázéves váci múmiáját is. 

Az öt kontinens, évezredes vagy épp a közelmúltból származó múmiáit testközelbe hozó tárlat 2014. október elsején nyitja meg kapuit a közönség a Magyar Természettudományi Múzeumban. A világ különböző részeiről származó, más-más időben, igen eltérően mumifikálódott különös testemlékeket eddig mintegy 1,7 millió ember látta Európában és Amerikában. Az itt látható huszonnyolc múmia a körút végeztével visszakerül az anyaintézményekhez, és nagy valószínűséggel együtt többé nem lesznek láthatóak.

A kiállításon a látogatók megismerhetik a múmiákkal kapcsolatos alapfogalmakat, de megtekinthetők a híres és a kevésbé ismert, ám tudományos szempontból rendkívül fontos múmiák is. A különleges testemlékeket földrészenként – Afrika, Európa, Dél-Amerika, Ausztrália-Óceánia, Ázsia – állítják ki, megmutatva a mumifikálásban rejlő különbségeket is.

„A múmiák üzenete az öröklét felé való közeledés” – mondta dr. Korsós Zoltán főigazgató a Múmiavilág című nagyszabású vándorkiállítás anyagát bemutató sajtótájékoztatón. Minden múmiának elmeséljük a felfedezését, a tudományos vizsgálatát és az abból megfejtett személyes történetét – tájékoztatott.

A múmiák a világ minden tájáról megérkeztek Budapestre is, amit még fontosabbá tesz az a tény, hogy Közép-Európában együtt csak itt nálunk lesznek láthatóak – hangsúlyozta dr. Matskási István címzetes főigazgató.
A kiállításon részletesen bemutatnak többek között egy több ezer éves chilei Chinchorro gyermekmúmiát, egy csecsemő testét rejtő, legalább ezeréves perui múmiabatyut a Wari (huari) kultúrából, a Chancay-kultúrából egy kb. 1415-ből származó, keresztbe tett lábbal mumifikált perui asszonyt, de egészén közelről lehet tanulmányozni Sándor Terézia, „a szív nélküli apáca” kétszázéves váci múmiáját is.

A kiállítás előzményének tekinthető a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) 2006-ban megrendezett, „Rejtélyek, sorsok, MÚMIÁK – A váci Fehérek templomának titka” című időszaki kiállítása, amely nagy érdeklődést váltott ki a közönség köreiben – több mint hetvenezren látogatták –, de a szakmabeliek is felfigyeltek rá, és sok külföldi szakértő is Magyarországra utazott, hogy a tárlatot megtekintsék.

A kiállítás sikerét mutatja, hogy az eredetileg egyszeri bemutatásra szánt tárlatot vándorkiállítássá kellett alakítani a nagyszámú érdeklődő és az anyagot kölcsönkérő múzeum miatt. A németországi Kassel és Schlesswig, és az olaszországi Bolzano is bemutatta a múmiagyűjteményt.
A kiállítás sikere felkeltette a tengerentúliak érdeklődését is. A REM és az American Exhibition cég szerződést kötött, mely szerint a kiállítást három év során 9 amerikai helyszínen (Los Angeles, Milwaukie, Philadelphia, Charlotte, Tampa, San Antonio, Salt Lake City, Portland, Baltimore) mutatták be – „Mummies of the World” címmel.

2014-ben a múmiagyűjtemény visszatért Európába. A kiállítás legutóbb Hollandiában, Assenben volt látható, a Drents Múzeum mutatta be. A kiállítás sikerét jelzi, hogy 14 hét alatt 50.000 látogatójuk volt.

Antropológiai műhelytitkok: a CSI-élmény

Nincsen olyan nép, aki ne próbálta volna meg mumifikálni a halottait, hogy örökké magához közel tudhassa szeretteit, hozzátartozóit – jegyezte meg dr. Szikossy Ildikó antropológus, a kiállítás egyik kurátora.
A múmiák személyes történeteiből egy életet, egy másik világot és kultúrát lehet megismerni. Ebben a látogatóknak a tudomány eszközeivel – a modern antropológia módszereivel, a 21. századi technika segítségével – segít a múzeum.

A bemutató tér közepén berendezett, működő antropológiai laboratóriumban a látogatók szeme láttára és őket bevonva zajlik majd a tudományos munka a kiállítás alatt. A látogatók a laborba belépve megismerkedhetnek az antropológiai kutatás eszközeivel. Egy vizsgálati protokollt (nem és kor meghatározása) követve saját maguk is megvizsgálhatják az itt elhelyezett maradványokat.
A laborban előre meghirdetett időpontokban a múzeum antropológusai tartanak bemutatókat, végeznek méréseket a látogatók segítségével. A kiállítás ideje alatt a laborban elhelyezett két, eddig tudományos módszerekkel nem tanulmányozott múmiát vizsgálnak kollégáink. Az eredményeket folyamatosan közöljük egy interaktív táblán, valamint a kiállítás Facebook oldalán. A látogatók kérdéseire antropológusaink válaszolnak.

 
[facebook_like_button]
 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Pont ezért imádnivaló a Jóbarátok – húszéves a sorozat

Színes őszi betakarítás (fotók)

Véget ért a Nemzeti Vágta – Tahitótfalu a győztes

2014.09.23.

“Hol élnél inkább? Egy izzadós óriás ingzsebében, vagy a kádja lefolyójában?” – aki elolvasva a sorokat azonnal tudja, hogy ezt a teljesen magától értetődő kérdést Phoebe tette fel Rachelnek, az menthetetlen Jóbarátok fanatikus. A sorozat éppen húsz éve indult el és megállíthatatlanul költözött a háztartásokba. Egy kisebb összeállítást készítettünk a kultikus történet rajongóinak.

Pontosan húsz éve került adásba a Jóbarátok első évadának első része, ami az azt követő években mindent elsöprő sikert aratott közvetlenségével, a szereplők valódiságával és természetesen Matthew Perry (szerepe szerint Chandler) utánozhatatlan humorával.

Az induláskor a David Crane és Marta Kauffmann írópáros a következő két mondattal és egy bővebb leírással adta át a sorozat ötletét az NBC-nek: „Egy sorozat a szexről, a szerelemről, kapcsolatokról és karrierekről, az életed azon szakaszában, amikor bármi lehetséges. És a barátságról, mert amikor szingli vagy egy nagyvárosban, a barátaid jelentik a családot”. A csatorna fejesei persze azonnal lecsaptak az ötletre és egyetlen forgatókönyv alapján berendelték az első évadot, a gyors fejlesztésnek hála pedig 1994. szeptember 22-én, este fél kilenckor képernyőre kerülhetett a Jóbarátok első epizódja, amelyre máris huszonkét millióan voltak kíváncsiak.

Azóta pedig a Jóbarátok azon sorozatok egyike lett, amit nem győzünk újra és újra nézni, a részek szövegeit szinte kívülről fújja a kilencvenes években éppen húszas éveit élő generáció, a szereplők pedig élnek tovább karaktereikben: Jennifer Anistont a legtöbben Rachel személyével azonosítják, sorozatbeli hajviselete pedig a mai napig roppant népszerű és szinte lemásolhatatlan. Akárcsak Lisa Kudrow, aki örökké Phoepe marad, vagy Courteney Cox, vagyis Monica, akit azóta is leginkább sorozatbeli karakteréről jegyzünk meg.

Mivel a Jóbarátok megunhatatlan és tagadhatatlanul örökérvényű üzeneteket és azóta is ülő poénokat közvetít, csokorba szedtük azokat, amik számunkra a legkedvesebbek, így adózva az éppen húszéves sorozatnak.

– “Nekünk, férfiaknak (…) a csókolózás egy olyan felvezető, mint a koncerten az a bizonyos előzenekar, amit végig kell ülnöd a Pink Floyd előtt, és ez nem azt jelenti, hogy nem tetszik az előzenekar, mindössze csak arról van szó, hogy nem ezért vettük a jegyet. De a probléma az, hogy amikor a koncertnek vége, akármilyen jó lehetett a show, ti csajok megint az előzenekart akarjátok, miközben mi ülünk az autóban a dugó kellős közepén, és megpróbálunk ébren maradni.” (Chandler)

– “Hol élnél inkább? Egy izzadós óriás ingzsebében, vagy a kádja lefolyójában?” (Phoebe)

– “Joey vagyok. Gusztustalan vagyok. Letolom a gatyám más emberek lakásában.”

– “Hmmmm… Néha úgy szeretnék leszbi lenni! Jujj! Ezt hangosan mondtam?” (Chandler)

– “De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?” (Rachel)

– Chandler: Hát te mit keresel itt te fura teknősember?

– Ross: Én a karácsonyi tatu vagyok, a te félzsidó barátod.

– Ki az az APEH? És neki miért jár a pénzemből? (Rachel)

A végére pedig azt a videót választottuk, amit dacára annak, hogy legalább századszorra nézünk újra, mégis ugyanúgy, könnyezve és hangtalanul röhögünk végig.

[facebook_like_button]