Egyik reggel felkeltem és biztosan tudtam, ma fogom megtalálni. Minden nap elindultam a keresésére, de mind hiába, nem találtam az ajtót.
Barangoltam magas hegyek között, megmásztam a legmagasabb hágókat, küzdöttem makacs, félelmetes viharral, vándoroltam a tikkasztó hőségben. Megízleltem patakok édes vízét, éjszakánként pedig az eget kémleltem szüntelen.
Régi történeteken merengtem ilyenkor s eszembe jutott az Ember, aki nem látja a csillagokat. Még Anyukám mesélt róla, arról, aki nem beszél sokat és akivel csak akkor találkozhatok, ha elérkezett az ideje.
Mikor vártam, nem jött. Aztán mikor már fáradt és kimerült voltam, láttam, hogy ott ül a domboldalon és az eget kémleli. Tudtam, addig nem mehetek tovább, amíg meg nem mutatom neki, milyen káprázatos a csillagok fénye, hisz hogyan engedhetném útjára úgy, hogy nem adok a kezébe lámpást. Kértem hogy nézzen fel az égboltra nem hittem el, hogy nem látja azt amit én. Nem volt vak, csak nem akarta észrevenni azt ami a szeme elé tárult.
Én viszont nem adtam fel. Elmeséltem neki a csillagok történetét, körberajzoltam ujjával a nagy medvét és a büszke nyilast. Ültünk a domboldalon és millió fénypont szikrázott körülöttünk. Ő nem látta, de én csak meséltem a Holdról, a bolygókról, a hullócsillagokról hosszú éjszakákon át. Szentül hittem, hogy képes vagyok felnyitni a szemét olyan csodákra, amiket én látok.
Majd a harmadik nap reggelén felébredtem és már nem ült mellettem. Elszomorodtam, hiszen egy életnyi időt azzal töltöttem, hogy megmutassam neki, hogyan láthat a sötétben. Nem tudom, hogy most hol van, hogy segít e neki valaki. Aggodalommal töltötte el szívemet ez a gondolat, és már nem érdekelt, hogy megtalálom e az ajtót. Pedig azt hiszem, együtt ültünk a küszöbén.
Így hát elindultam őt megkeresni, hogy biztos legyek benne, nem tévedt el az éjszakában. Felálltam a küszöbről, leporoltam a ruhámat, és nem nyomasztott már a gondolat, hogy hol az a kapu amin be kell lépnem. Sokkal fontosabb dolgom volt: meg kellett keresnem az Embert, aki nem látja a csillagokat.
Mint az köztudott, a Gasztro Akrobatika magas szintű műveléséhez nagyon fontos az ügyesség mellet a megfelelő felkészültség, fittség és a jó kondi is. Ezért rendszeresen sportolok és nektek is ezt ajánlom!! Mivel a mai rohanó világban egyre kevesebb időt tudunk a sportra fordítani, néhanapján a napi testmozgás sajnálatosan arra korlátozódik, hogy rendszeresen kifutok az időből.
A tikkasztó nyári hőségben milyen desszert esik a legjobban? Nos, semmi esetre sem a gejl, masszív csokoládétorta, ezeket az energiabombákat tartogassuk depressziós napokra nagy téli fagyok idején. Ilyen melegben a lédús gyümölcsök esnek a legjobban, jéghidegen. Ki ne ismerné azt a mámorító érzést, amikor a Balaton parton a hűtőládából a rántott húsos szendó mellől előkerül a jéghideg őszibarack, esetleg szelet dinnye? A gyümölcs leve végigfolyik a kezünkön és a naptejjel keveredve tiszta ragacs lesz minden. Meghoztam az étvágyatok? Nem hiszem, de mégis mindenki tudja miről beszélek, hiszen mi magyarok élen járunk a hűtőládából kajálásban.
A fentebb felidézett nosztalgikus emlékek ihlettek a következő desszert vagy inkább nyári frissítő megosztására, hiszen az egyértelmű, hogy ilyenkor valóban a gyümölcs a nyerő. Az ananász több szempontból kíváló választás, mivel nem csak egzotikusan izgalmas, de a 80%-a víz, így biztosan frissítő élmény a legnagyobb nyári melegben. Fantasztikus szerelmi háromszögről rántjuk le most a leplet. Ki gondolná, hogy a MENTA a NÁDCUKOR és az ANANÁSZ ekkora szerelemben vannak?
Feltétlen ki kell próbálnotok mire képes ez a párosítás! A megvalósítás három egyszerű lépésből áll és körülbelül tíz percet vesz igénybe. De könyörögve kérem, ne használjatok konzerv ananászt; nemcsak azért mert teletömik cukorral, hanem azért is mert hatalmas különbség van a konzerv és a friss gyümi között. Valaminek jót tesz a konzerváló eljárás -például a paradicsomnak – de valamit tönkre tesz, ilyen az ananász is. Ne ijedjetek meg, nem nagy varázslat megtisztítani és higgyétek el, olyan érzés lesz az első harapás, mint amikor a katódcsöves tévéteket full HD-ra cserélitek.
Amire szükség lesz:
– egy szép ananász (érdemes megnyomkodni, akkor jó, ha nem puha)
– egy kis csokor menta
– két evőkanál barna finomítatlan nádcukor
Mikor jó az ananász?
Van egy nagyon egyszerű módszerem, amivel ellenőrizheted, hogy elég érett-e az ananász. Bal kezetekben tartva a gyümölcsöt, jobb kezetekkel próbáljátok meg kihúzni a koronájából a legbelső hajtást. Ha könnyedén kijön, bátran vegyétek meg, hiszen az az ananász biztosan érett.
Első lépés:
Egy éles kés segítségével megskalpoljuk az ananászunkat, a koronáját a kukába dobjuk. Fordítunk rajta 180 fokot és az alját is hasonlóképp levágjuk. Ezután a levágott részre állítva körbe-körbe lenyessük a gyümölcs héját. Akkor voltunk elég alaposak, ha nem maradt egy barna pötty sem a gyümölcsön. Az utolsó lépésben kivágjuk az ananász torzsáját. A megmaradt törzset négybe vágjuk függőlegesen és az így kapott negyedeket szintén függőleges helyzetbe állítva egy-egy merész csapással – ezúttal a belső felét érintve – kitorzsázzuk.
Nem is volt bonyolult, igaz? A megmaradt gyümölcshúst ízlésesen tetszőleges formájúra vágjuk. Javaslom, hogy egy darab akkora legyen ami kényelmesen belefér a szánkba. Aki olyan nagyszájú mint én, bátran hagyja nagyobb darabokban. Én sosem szerettem, ha mind egyforma, de ez ízlés dolga. Fontos azonban, hogy az ananász kerüljön a hűtőbe, legyen jó hideg, úgy az igazi.
Második lépés:
A menta száráról letépkedve a leveleket (fordítsuk fejjel lefelé és az ujjunkat a szárra szorítva húzzuk végig; a levelek lepotyognak, nem kell külön vesződni minddel) tegyük mozsárba. Ha nincs mozsarunk, ne búsuljunk, bármilyen tál megteszi, majd sodrófával, tévétávirányítóval vagy féltéglával törjük össze.
Ez nagyon fontos, mert azt szeretnénk, hogy a növény adja ki a levét, amit majd a következőkben a tálba tett cukor magába szív. Ha azt tapasztaljuk tehát, hogy az orrunkat kellően csiklandozza a menta finom illata és mellé a kellő vizuális hatás is társul, ne habozzunk nyakon önteni az ízlés szerinti 2-3 kanál barna, finomítatlan nádcukorral.
Harmadik lépés:
A már kellemesen lehűlt ananászt forgassuk közvetlen a szervírozást megelőzően a mentás cukorba. Az ananászt és a mentás-cukrot előre is elkészíthetjük, de a mixelést csak az utolsó pillanatban ejtsük meg.
A várható hatás: örömkönnyek és elégedett vendégek. Ha igazán felvágós a buli, szurkáljuk fogpiszkálót a falatokba, így nem leszünk maszatosak.
Nem is gondolnánk, hogy a ruhák amiket viselünk hatással lehetnek a környezetünkre. Ha nem is tudatosan, de tudat alatt kiválasztott darabok színe tükrözi a hangulatunkat és lelki állapotunkat, sőt, befolyásolja azokat is, akik ránk néznek. A hétköznapjainkat és szokásainkat is meghatározzák a különböző árnyalatok: nagyon egyszerű példákkal élve, a fekete a gyász színe, a vörös rózsa pedig egyértelműen a szerelemé. S hogy mindennek mi köze van a fényhez? Alábbi írásunkból kiderül.
https://plus.google.com
A fény nélkülözhetetlen az életünkben.A különböző civilizációkban és vallásokban a fény a fenséget, tisztaságot, spiritualitást és isteni természetet szimbolizálja a sötétséggel szemben, amit pedig általában a gonosszal azonosítunk. A fény tehát mindennek a kezdete és a túlélés nélkülözhetetlen kelléke.
http://helloloveblog.com/
Érdekes, hogy a belőle nyert energia csak anyagba ütközésekor válik láthatóvá s kezd el világítani, így ha ez nem történik meg tulajdonképpen láthatatlan lenne. Amikor színekről beszélünk akkor a fény látható tartományára utalunk, ami számokban kifejezve például annyit jelent, hogy 760,8 nm-től sötétvörösnek látunk valamit, 393,4 nm-igpedig lilának, és így tovább. Értelemszerűen minden színhez egy hullámhossz tartozik, így a teljes spektrumnak csak egy kicsi része látható.
A színek és a fény ugyanazt az energiát jelenítik meg két különböző formában. A szín, a zenéhez és az illatokhoz hasonlóan: rezgés, ami egy egyetemes nyelven kódolt üzenetet bocsát ki, egyformán érthető módon mindannyiunk számára, ugyanazt a hatást kiváltva.
A szem recehártyája felismeri és elraktározza a különböző színárnyalatokat. Amikor a fényhullámok elérik a szemet, a recehártya háromféle fényérzékelő sejtje (csapja) megtöri a fényt számos különböző színkombinációt generálva: ettől válik a mi észlelésünk ilyen színessé.
Fontos tudni, hogy a fényre minden sejtünk érzékenyen reagál. Emellett minden sejtnek önálló, úgynevezett fényrezgése van. A bőr sejtjei például kiszűrik a fény különböző hullámhosszait, amik áthatolnak a sejteken és a szöveteken egészen a szervekig és a nyirokcsomókig. Ennek hatására javul a sejtműködésünk, valamint az agyalapi mirigybe érkező fénystimulus továbbmegy az idegrendszerbe. Ezeket a szervezet az anyagcsere-folyamatoknak, a hormonrendszernek és a vérképződés folyamatainak továbbítja.
Szintén fontos a fény minősége, különösen a hormonrendszer számára. Klinikai kutatások bebizonyították: minél jobban különbözik a mesterséges fény a természetestől, annál kedvezőtlenebb hatással van a hormonrendszer egyensúlyára. Ezért érezzük jobban magunkat, ha munkahelyünkön és otthonunkban sokat süt be a nap.
Nem mellékes az sem, hogy a különböző színek különböző módokon hatnak ránk. A spektrum minden eleme egy bizonyos szervcsoportot stimulál. A számunkra kedves színek és árnyalatok szinkronban vannak a saját hullámhosszunkkal. Kutatások kimutatták, hogy az extrovertált emberek az élénk és vibráló színekhez vonzódnak, míg az introvertált típusú emberek inkább a szelíd, nyugodt színeket részesítik előnyben.
A színek tudatos használata egyébként már a gyógyászatilag is elismert, a hozzá kapcsolódó terápiás módszereket pedig már az ókorban alkalmazták: Egyiptomban, Kínában és Indiában is.
Alábbi listánkban összegyűjtöttük, melyik árnyalatnak milyen hatása lehet a hangulatunkra.
http://www.copilul.ro/
Színek és hatásaik:
Vörös: mozgósít, élénkít, dinamikusabbá és intenzívebbé tesz, erősíti az érzékeket. A pszichológusok szerint a vörös szín szenvedélyessé tesz és feszültséget kelt.
Kék: nyugtat, visszafog, összpontosít, csillapít, összegyűjti és átszervezi energiáinkat, nyugtatja a gyulladási folyamatokat, az elmének pedig derültséget és tisztánlátást ad. A pszichológusok véleménye szerint a kék színt kedvelő emberek szorgalmasak, dolgosak.
Sárga: erősíti, megnyitja energiáinkat, javítja a keringést, erősíti az idegeket. Növeli a koncentrációt, az optimizmust, a kreativitást és a motiváltságot, valamint jobb kedvre derít.
Zöld: kiegyensúlyoz, nyugtat és csillapít. Oldja a feszültséget és a fájdalomérzetet, valamint nyugodt derült hangulatot kelt bennünk. A zöld munkára sarkall, erősíti az önbizalmat és sikerre ösztönöz.
Narancs: helyreállítja az energiákat, élénkít, melegséget kelt, stimulál, fokozatosan tölt fel energiával, serkenti az emésztést, stimulálja az adrenalin-termelést, valamint jó kedvre derít.
Lila: inspirál, oldja a feszültséget, átalakítja az energiákat, segíti a mentális folyamatokat, csillapítja az idegi irritációt, csökkenti a fájdalmat. Erősíti az érzelmeket és a spirituális kommunikációt.
