zd – 2014.07.31.
„Mindenben lehet fejlődni, változni, hozzá lehet tenni, el lehet hagyni. Állandóan kísérletezem, ötleteim vannak, de a végleges utamat még nem találtam meg”. Szakmáry Zsófi gyönyörű, egyedi horgolt ékszereket készít, a gyermeknevelés mellett – ahogy mondta -„igényelt valami megnyugtató, nem fizikális tevékenységet is”. A munkához elengedhetetlen horgolást a nagymamájától tanulta, de Leányfalun, ahol a családjával él, egész kis közösség, amolyan fonóhoz hasonló szerveződik az alkotói folyamatok köré. A Hét beszélgetése.
– Mesélj kicsit magadról. Milyen út vezetett el a Mandulaművekig?
– Bölcsész karra jártam az ELTE-re, de mivel el kellett tartanom magam és akkoriban csak nappali képzésben létezett német szak, sokévnyi vajúdás és küzdés után feladtam a kétlaki, dolgozó-egyetemista létet és maradtam a munka világában. Nem bántam meg, cserébe sok mindent láttam, tapasztaltam. Volt szerencsém dolgozni a fővárosi állatkertben, majd egy ideig egy remek állatklinika mindennapjaiba láttam bele, fordítottam dokumentumfilmeket és szakszövegeket, szerveztem fesztivált, kórusversenyek és komoly zenei koncertek hadát, voltam rendezőasszisztens operaprodukcióban, később pedig vezérigazgatói asszisztensként dolgoztam egy nemzetközi nagyvállalat osztrák vezetője mellett.
– Nagyon izgalmasan hangzik. Mégis, hogyan jutottál el odáig, hogy elkezdj horgolt ékszereket készíteni?
– Mint sok más kisgyerekes anyának, nekem is lendületet vett a nem vélt, vagy inkább nem használt kreativitásom, már csak szükségből is persze. Tehát igényeltem valami megnyugtató, nem fizikális tevékenységet is, így került vissza az életembe a rég tanult horgolás. Sokat böngésztem a neten, újabb technikákat és ötleteket keresve, ahol egyszer csak belefutottam egy, az enyémhez hasonló ékszerbe. Leírás persze sehol, így maradt a próbálkozás. Sok-sok munka és kisérletezés alatt csiszolódott ki, hogy milyen fonallal, tűvel, technikával, alkatrésszel lesz esztétikus az eredmény. A tanulás persze még most is tart. Az első ékszereket csakúgy magamnak csináltam, aztán kiváncsiságból és persze büszkeségből megmutattam másoknak is. Teljesen megdöbbentett, hogy mennyire tetszik nekik. Lassan alakult ki, hogy ennek tényleg van létjogosultsága, hogy ez nem csak egy pár napig tartó hóbort, hogy én ezt imádom csinálni, akár alvás helyett is. Viszont ehhez elengedhetettlen a férjem, a barátaim visszajelzése, támogatása, segítsége.
– Hogyan találtad ki a Mandulaművek nevet?
-Az elnevezés onnan jött, hogy enyhe mandulamániám van, a mandulát minden mennyiségben és formában képes vagyok eltűntetni. Szóval így.
– Kitől tanultad a horgolás gyakorlati részét?
– A horgolást és minden más kézimunkai alapot a nagyikámtól tanultam, aztán abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy itt Leányfalun van egy icipici kis közösség. Minden héten összeülünk nálunk. Együtt horgolunk és persze dumálunk, sírunk-nevetünk, miközben a gyerekeink játszanak, bontanak, tesznek-vesznek. A fonó lehetett hasonló.
– Nagyon egyedi az ékszereid színvilága. Honnan merítesz ihletet például az árnyalatok kiválasztásához?
– Konkrét színeket ritkán kérnek tőlem. Legtöbbször közös ötletelés eredménye, hogy mi is áll jól az illetőnek, mik a színei, milyen ruhához, alkalomhoz kellene az ékszer. Amikor pedig magamban vagyok és nem adott megrendelésre készül a darab, akkor minden inspirál. Egy csokor mezei virág, a homokózóban a gyerekek játékai, egy póló színei a boltban, vagy akár csak egy sor véletlenül egymás mellé tévedt gombóc fonal.
– Mondhatjuk azt hogy az ékszerkészítés már hivatásoddá vált, vagy inkább megmaradt hobbi?
– Most abban az átmeneti állapotban vagyok azt hiszem, hogy hobbinak már túl komoly, de hivatásnak még kevés, hisz most elsődlegesen a gyerekeink körül zajlik az életem. Persze majd ez is alakulni fog, mint minden és lesz majd még több, sokkal több időm alkotni.
– Lehet-e ebben fejlődni, vagy maradsz az eredeti koncepciódnál?
– Mindenben lehet fejlődni, változni, hozzá lehet tenni, el lehet hagyni. Ez még sok kísérlet tárgya lesz, ötleteim vannak, de a végleges utamat még nem találtam meg.
– Amikor valakinek például az egyedi ékszerkészítéshez vagy más, kreatív munkához van tehetsége, akkor vagy csak és kizárólag azt csinálja, vagy minden érdekli, ami művészet. Kipróbáltad magad másban is?
– Zenei általánosba jártam, azóta van jelen az életemben a zene. Sajnos a hangszertanulás kimaradt, viszont volt és van is az éneklés, kórusban. Ugyan a gyerekek érkezésével az énekkar, a folyamatos koncertre és operába járás most kicsit jegelve lett, de eltűnni sosem fog. Ez egy életre szóló „fertőzés”.
– Hogy juthatunk hozzá az ékszerekhez?
– A honlapom még tervezés alatt van, addig a facebook-os Mandulaművek néven futó oldalamon, lehet szemezgetni, kérni, rendelni. Üzletekbe még nem igen jutottam el, barátaink kávézó-könyvesboltjába helyeztem ki eddig csak az ékszereket, itt Leányfalun. Két kicsi gyermek mellett igazán csak éjszaka jut időm dolgozni, ötletelni és ezzel szinte csak a bejövő kéréseket tudom teljesíteni. Viszont nagy vágyam a webshop és lassan, de biztosan körvonalazódik a vásározás lehetősége is.
[facebook_like_button]
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
A Hét beszélgetése Pap Ilonával
Kleininger Lilla csodálatos színvilága
Nyomozás, Rezső, Kalózhajó – interjú a Krimiestek megalkotójával
MÉG TÖBB INTERJÚ