2014.09.23.
“Hol élnél inkább? Egy izzadós óriás ingzsebében, vagy a kádja lefolyójában?” – aki elolvasva a sorokat azonnal tudja, hogy ezt a teljesen magától értetődő kérdést Phoebe tette fel Rachelnek, az menthetetlen Jóbarátok fanatikus. A sorozat éppen húsz éve indult el és megállíthatatlanul költözött a háztartásokba. Egy kisebb összeállítást készítettünk a kultikus történet rajongóinak.
Pontosan húsz éve került adásba a Jóbarátok első évadának első része, ami az azt követő években mindent elsöprő sikert aratott közvetlenségével, a szereplők valódiságával és természetesen Matthew Perry (szerepe szerint Chandler) utánozhatatlan humorával.
Az induláskor a David Crane és Marta Kauffmann írópáros a következő két mondattal és egy bővebb leírással adta át a sorozat ötletét az NBC-nek: „Egy sorozat a szexről, a szerelemről, kapcsolatokról és karrierekről, az életed azon szakaszában, amikor bármi lehetséges. És a barátságról, mert amikor szingli vagy egy nagyvárosban, a barátaid jelentik a családot”. A csatorna fejesei persze azonnal lecsaptak az ötletre és egyetlen forgatókönyv alapján berendelték az első évadot, a gyors fejlesztésnek hála pedig 1994. szeptember 22-én, este fél kilenckor képernyőre kerülhetett a Jóbarátok első epizódja, amelyre máris huszonkét millióan voltak kíváncsiak.
Azóta pedig a Jóbarátok azon sorozatok egyike lett, amit nem győzünk újra és újra nézni, a részek szövegeit szinte kívülről fújja a kilencvenes években éppen húszas éveit élő generáció, a szereplők pedig élnek tovább karaktereikben: Jennifer Anistont a legtöbben Rachel személyével azonosítják, sorozatbeli hajviselete pedig a mai napig roppant népszerű és szinte lemásolhatatlan. Akárcsak Lisa Kudrow, aki örökké Phoepe marad, vagy Courteney Cox, vagyis Monica, akit azóta is leginkább sorozatbeli karakteréről jegyzünk meg.
Mivel a Jóbarátok megunhatatlan és tagadhatatlanul örökérvényű üzeneteket és azóta is ülő poénokat közvetít, csokorba szedtük azokat, amik számunkra a legkedvesebbek, így adózva az éppen húszéves sorozatnak.
– “Nekünk, férfiaknak (…) a csókolózás egy olyan felvezető, mint a koncerten az a bizonyos előzenekar, amit végig kell ülnöd a Pink Floyd előtt, és ez nem azt jelenti, hogy nem tetszik az előzenekar, mindössze csak arról van szó, hogy nem ezért vettük a jegyet. De a probléma az, hogy amikor a koncertnek vége, akármilyen jó lehetett a show, ti csajok megint az előzenekart akarjátok, miközben mi ülünk az autóban a dugó kellős közepén, és megpróbálunk ébren maradni.” (Chandler)
– “Hol élnél inkább? Egy izzadós óriás ingzsebében, vagy a kádja lefolyójában?” (Phoebe)
– “Joey vagyok. Gusztustalan vagyok. Letolom a gatyám más emberek lakásában.”
– “Hmmmm… Néha úgy szeretnék leszbi lenni! Jujj! Ezt hangosan mondtam?” (Chandler)
– “De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?” (Rachel)
– Chandler: Hát te mit keresel itt te fura teknősember?
– Ross: Én a karácsonyi tatu vagyok, a te félzsidó barátod.
– Ki az az APEH? És neki miért jár a pénzemből? (Rachel)
A végére pedig azt a videót választottuk, amit dacára annak, hogy legalább századszorra nézünk újra, mégis ugyanúgy, könnyezve és hangtalanul röhögünk végig.
[facebook_like_button]
