Operett Színház, Moulin Rouge, Mai Manó Ház, Thália Színház és Mikroszkóp Színpad – a kultikus épületek közös jellemzője, hogy mind az egykori vigalmi negyed, vagyis a fővárosi „pesti Broadway” területén állnak. Mindez pedig azért érdekes, mert a városrész néhány műemléki védelmet élvező épületét modern stílusú tetőtéri lakásokkal kötik össze, avagy, a XXI. század visszafogott eleganciáját a XIX. század emblematikus stílusával vegyítik.
Új tetőtéri lakásokat alakítottak ki a korábban csak „pesti Broadway-nek” nevezett fővárosi negyedben. Az építészeti elképzelés különlegessége, hogy az egyik, 1830-ban épült klasszicista sarokházat egybenyitották a mögötte lévő tömbházzal, így az átalakítás két szomszédos építményt köt össze, ráadásul olyan épületek tetején, amelyek műemléki védelmet élveznek.
Kevesen tudják, hogy a pesti Broadway területén – vagyis a Nagymező utcában, amely a VI. kerületi Klauzál teret köti össze a Bajcsy-Zsilinszky úttal, átszelve így az Andrássy utat is – egykor hatalmas zöld rét terült el és értékes földnek számított. Varázsát a későbbiekben sem veszítette el, sőt a főváros egyik leglátogatottabb részévé vált.
Az igazán impozáns épületek tervezésébe azonban csak a XIX. század második felében fogtak bele a városnak ezen a részén. Ennek köszönhető, hogy az Andrássy úton átsétálva, kis kitérővel ma már olyan kultikus helyeket érinthetünk, mint az Operett Színház, a Moulin Rouge vagy a Mai Manó Ház, de éppolyan emblematikus a Thália Színház és a Mikroszkóp Színpad épülete is.
Érdekesség, hogy szintén ebben az időszakban kapta nevét a mai Nagymező utca is, mint fő kiindulási pontja Budapest ékességének. Az utcát és környékét az Operett színház építtetője, vagyis Somossy Károly „becézte” először Pesti Montmartre-nak, majd később, amikor már nem színházi és vigalmi negyedként funkcionált, Pesti Broadway-nak nevezte el.
Az impozáns épületek mellett tovább sétálva, elhagyva a Radnóti Színházat, az egykori Ernst Múzeumba, vagyis a mai Robert Capa Központ szecessziós épületébe ütközünk, de a Nagymező utca végében, a Király utca sarkán emelkedik a barokk stílusú Terézvárosi plébániatemplom is, a kerület egyik legrégebbi műemléke. Ilyen környezetben tehát nem kis felelősség az építészeti igényeknek megfelelő és abba illeszkedő lakásokat tervezni, ám abban is biztosak lehetünk, hogy a jövőbeni lakók Budapest legszerencsésebb ingatlan-tulajdonosai közé tartoznak majd.
A gyászszertartások minden emberi kultúrában, minden korban különös hangsúlyt kaptak, tehát az ember a legkülönfélébb módokon rója le tiszteletét elhunyt szerettei előtt. Arra viszont nincsen megfelelő mód és aktuális életszakasz, hogy a gyermekeket felkészítsük például a nagyszülők vagy más, szeretett családtag elvesztésének tényére.
Általában a családunk minden tagját szeretnék megkímélni a rossz élményektől, így azoktól a behatásoktól is, amelyek a halállal összefüggenek. Van, aki úgy gondolja, ha nem mondja ki konkrétan mi történt, semmissé teheti a csemete szemében a tényt. Így ha „senki nem hal meg” csak elutazik vagy elköltözik, akkor feltételezhetően annyira nem súlyos a veszteség érzése sem. Nem árt azonban tudni, hogy a gyermek általában tökéletesen tisztában van a tényekkel, még akkor is, ha nem kommunikál róla, aminek több oka lehet: egyrészt mert nem képes szavakban önteni érzéseit, másrészt nem is akar róluk nyíltan beszélni. Ne hazudjunk Valamilyen formában mindig tájékoztatni kell a gyerekeket arról, hogy valójában mi történt, tehát a felnőtteknek kell segítséget nyújtani nekik. A feldolgozatlan gyász éppúgy lelki károsodáshoz vezethet, így semmi értelme a csúsztatásnak.
A leghasznosabb, ha a gyermekeknek a lelki fájdalmak feldolgozásához stratégiákat javasolunk. Nagy segítség lehet, ha van egy lépésről-lépésre irányt adó panel, ami a kiskorú személyiségének megfelelően oldja a feszültséget a különböző állomásoknál. A gyászfeldolgozás megkönnyítése: kommunikáció Sok szülő bizonytalan, hogy beszélhet-e egyáltalán gyermekének őszintén a halál tényéről. Általában inkább kikerülik ezeket a témákat, viszont adódik olyan szituáció, amikor kénytelen egy-egy családtag szembesíteni a kiskorút a halállal. Lényeges azonban, hogy hány éves gyermekről beszélünk, hiszen az elmúlás ténye teljesen eltérő jelentést hordozhat más-más életszakaszban. Hat-hét éves korig minden megmásíthatatlan tény visszafordítható, tehát a halálból „vissza lehet térni”.
Az óvodáskorúak gondolatában a halott saját akaratából újra élhet közöttünk, hiszen számára a felnőtt egy mindenható lény, aki szabad akaratából jön-megy. A gyermek ebben az életkorban még nem tud megküzdeni azzal, hogy az elmúlás végleges, ugyanis nem ismeri ezt a fogalmat. Nyolc, kilenc éves korára azonban már megérti, hogy a folyamat visszafordíthatatlan. Ebből a felismerésből fakadnak később azok a szorongások, amelyet a szülők nehezen tudnak megmagyarázni és kezelni. Például nem szeretne egyedül maradni, fél a sötétben, bekéredzkedik a szülők ágyába – ezek mind a szavakban nem kifejezhető, haláltól való félelem megtestesítői.
Fontos felismerni a reakciókat, mert a gyermeknek ilyenkor nagy szüksége van a szülőkre, hogy szeretetükkel átsegítsék őket a problémákon. A kiskamaszoknál (10-12 év) már más a helyzet, hiszen náluk a halálfélelem az élettől való félelem. Az önállósodás, a nyiladozó szexualitás, a sokféle kötelezettség mind-mind egy pici halál, hiszen a gyermekkor végét jelzik. Hogy mondjam el neki?
Természetesen sehogy sem könnyű elmagyarázni a gyermeknek, hogy mit jelent a halál ténye. Ha ködösítünk, legfeljebb hamis képzetet ébresztünk benne, s meglehet, hogy azokat saját képzeletével egészíti ki. Igyekezzünk tehát minél tényszerűbbek maradni. A kisgyermek fel tudja fogni, hogy a szeretett személyt soha többé nem fogja látni. Ha viszont áltatjuk, hogy kórházban van vagy messzire utazott, képtelen lemondani róla és nem tud elszakadni érzelmileg az eltűnt személytől, a hosszú és okafogyott várakozás pedig újabb traumákat és csalódásokat okozhat.
Magáról a halálról is beszélgethetünk a gyermekekkel: arról, hogy egyszer mindenkinek véget ér az élete. Ha rákérdez, mondjuk nyugodtan, hogy egyszer az ő élete is véget ér, de az olyan távol van, hogy elképzelni sem lehet. Még akkor is beszélgessünk az elvesztett személyről, ha nagyon felzaklatja a gyermeket a téma, hiszen a megrendülés fontos eleme a pótolhatatlan veszteség feldolgozásának. Kérdezzük, hogy vélekedik ő maga a halálról, engedjük, hogy beszéljen szorongásairól.
A sírás az érzelmek természetes kifejezése és a feszültségcsökkentésnek egy igen fontos módja. Saját gyászunkat se rejtsük el gyermekünk elől. Ha nem marad egyedül a fájdalmával, sokkal könnyebben éli meg ezt a helyzetet. Előfordulhat az is, hogy a gyermek annyira megrendül, hogy nem vesz tudomást a halálesetről, ami sokáig, olykor felnőtt koráig meghatározója lehet minden kapcsolatának. Különösen a szülő elvesztésekor jelentkezhet ilyen reakció, hiszen a szüleitől tanul meg szeretni és ezt a mintát viszi át minden társkapcsolatára. Ilyen esetekben a gyermek bizalmatlan lehet és távol fogja magát tartani a meghitt kapcsolatoktól.
Tudat alatt is élni fog a gyanúperrel, hogy ha valakit megszeret, az éppen úgy elhagyja, ahogyan azt már egyszer fájdalmasan megtapasztalta.
A legfájdalmasabb gyász: a szülő elvesztése. A mindenhatónak és örökéletűnek hitt anya és apa elvesztése az egyik legnehezebben leküzdhető trauma., mivel a legnagyobb biztonságot nyújtó személy sem „megbízható” többé. Nincs olyan gyermek, aki ne élt volna át hirtelen feltámadó haragot, indulatot, akár gyűlöletet is a szüleivel szemben. Ekkor sokan sértettségükben akár gondolhatják: „Bárcsak meghalnál!”, így hát könnyen azt hiheti, hogy a veszteség saját magának köszönhető.
Néha maguk a szülők is vétkesek ebben, hiszen észre sem veszik, amikor kiszalad a szájukon: „Te leszel a halálom!”, „A sírba viszel!”. Ha egy gyereket a bűntudat kínozza, nyugtassuk meg: a harag nem mond ellent a szeretetnek. S afelől is meg kell nyugtatnunk, hogy a szülő szerette őt és sohasem haragudott rá igazán. Összességében a gyász egy rendkívül fontos lelki folyamat, így ne rejtsük el a gyerekek elől. Ez lehetővé teszi, hogy ők is túljussanak a halálon. A gyász az élet része. Még az egyéves gyerek is tud gyászolni, ha hagyják. Ne ijedjünk meg, ha ezt érzékeljük rajta: gondoljunk arra, hogy egészséges a lelke, mert képes a kötődésre és a szeretetre. Megtanul a folyamat révén elengedni, ami kimondhatatlanul fontos az életben.
Az enyhe télnek köszönhetően, idén is számíthatunk hőségriadóra, amely nem csak az emberi szervezetet, de kedvenceinket is megviselheti, ha nem teremtünk megfelelő körülményeket a meleg átvészelésére. Megoldás lehet a házi kedvenc úsztatása, azonban erre a magyar strandok és partszakaszok nagy része a tiltások miatt alkalmatlan. Kivéve a szegedi kutyastrandot.
Közeledik a nyár, egyre melegebb lesz a hőmérséklet, amelyet kedvenceink nehezen viselnek. Ahogyan télen a fagyos időszakokban rendkívüli módon oda kell figyelni a kertben tartott kutyák melegen tartására, ugyanúgy a nyári hőségben is ügyelni kell szervezetük folyamatos hűtésére. Általában a hosszú szőrű kutyáknál mindez több munkával jár, de rövid szőrű társaik sem kivételek.
A vastag szőrzettel rendelkező fajtáknál ajánlatos, hogy konzultájunk állatorvossal vagy kutyakozmetikussal a szőrzetritkítási lehetőségekről és ennek megfelelően járjunk el. Fontos, hogy a kutyusok közelében mindig legyen megfelelő mennyiségű friss víz, mert enélkül hamar kiszáradnak, ami esetükben is könnyen végzetes lehet.
Emellett biztosítani kell nekik megfelelően árnyékos területet, ami lehet a kutyaház is, de sokkal jobban kedvelik a pihenést a hideg kövön, pincében, nagy lombos bokrok alatt.
A városi ebek szintén különös törődést igényelnek ebben az időszakban. Ha hosszabb időre hagyjuk őket otthon, igyekezzünk mindig gondoskodni arról, hogy legalább egy kis ablakot nyitva hagyjunk, akár a lakás két pontján, hogy a nyári szellők átjárja a helyiségeket friss levegőt szállítva ezzel a lakásba.
Azok a gazdik viszont, akik szeretnek a kutyusukkal nyaralni és még a strandra is levinnék őket, sajnos Magyarországon nem találnak túl sok lehetőséget. A jelenlegi jogszabályok szerint kijelölt strandokra, fürdőző helyekre tilos bevinni állatot, és a fürdőzők nagy része sem tolerálja a négylábúak jelenlétét.
Általában a kutya szőre, vagy az esetleges vízbe ürítés és nyáladzás miatt tartják felháborítónak az ebekkel való úszkálást, abba bele sem gondolva, hogy mennyi mennyi madár, hal és egyéb élőlény lakhelyét használjuk medencének. Az igazi ok azonban az lehet, hogy sok pici játszó gyermek, idős, esetleg allergiás ember fürdőzik ezeken a partszakaszokon és nyugalmuk, egészségük valamint biztonságuk megőrzése érdekében szükségesek a tiltások.
Éppen ezért elvétve találni csak olyan eldugott partszakaszt, ahol házi kedvencünkkel együtt fürdőzhetünk. Ezek egyike viszont a szegedi a kutyaúsztató-kutyastrand, ahol minden fajtájú és korú kis kedvenc pancsolhat. Az erre kijelölt ötezer négyzetméteres tóban csobbanni, labdázni és úszni is lehet, éppen kinek-mire szottyan kedve.
A rend kedvéért és a biztonságos időtöltésért azonban be kell tartani a strand szabályzatát, melyben többek között szerepel az oltási könyv és az oltások érvényességének igazolása is, ennek megfelelően pedig a beteg vagy sérült kutyákat kitiltják. A teljes lista a strand internetes portálján megtalálható, egy alkalom pedig nem kerül többe, mint pár száz forint, a havi bérlet ára pedig az ötezer forintot sem éri el.
További információkért látogasson el a http://www.kutyastrand.hu/ oldalra.
Szerepe lehet a magas stressz-hormon szintnek a meddőség kialakulásában – állapítja meg egy 2010-es amerikai kutatás. A szakemberek szerint a túlzottan feszült környezet okozta károkat azonban a rendszeres sport, a testi érintés vagy a napi relaxációs gyakorlatok is visszájára fordíthatják.
Sajnos egyre gyakoribbak manapság a stressz okozta megbetegedések. Felgyorsult világunkban nem igen jut időnk kikapcsolódni, egy-egy végigdolgozott, feszültséggel teli munkahét után. Nem utolsó sorban mára szinte elvárás, hogy a nők is legalább annyit teljesítsenek adott munkakörben, mint a férfiak, ellenben a legtöbb esetben a gyengébbik nemre hárul a házimunka és a gyermeknevelés oroszlánrésze is, így számukra különösen fontos időt szakítani mind a fizikális, mind a mentális regenerálódásra.
Egy 2010-es kutatás azt is megállapítja, hogy a gyakori érzelmi és agyi feszültség-állapot egyaránt hozzájárulhat a meddőség kialakulásához.Amerikai szakemberek ötszázegy párt figyeltek meg egy éven keresztül. A kísérlet során a résztvevők nyálmintája alapján mindenkinek megállapították a stressz mértékét jelző alfa-amiláz szintjét, majd kimutatták, hogy azok a nők, akiknél ennek aránya magas volt, minden hónapban huszonkilenc százalékkal kisebb eséllyel estek teherbe, mint azok, akiknél az alfa-amiláz szint kisebb értéket mutatott.Egy év sikertelen próbálkozás és változatlanul stresszes életmód folytatása után pedig duplájára nőtt az esélye annak, hogy az előbbi csoportba tartozó nők nem estek teherbe, ami orvosi értelemben már kimeríti a meddőség fogalmát.
A terméketlenségnek azonban nem lehet kizárólagos oka a stressz, mivel nagyban hozzájárul a genetika és egyéb egészségügyi gondok is, emellett pedig egyáltalán nem mellékes szempont, hogy a testi tünetek mellett a betegség lelki hátterét is – szakember segítségével – feltérképezzük. Ennek ellenére tény, hogy az állandó feszültség is hozzájárulhat a meddőség kialakulásához, korántsem elhanyagolható mértékben.
A gyermekvállaláshoz nyugodt és biztos körülmények kellenek mind a szülők, mind a jövőbeni gyermek számára, ezért fontos, hogy a kismamát ne érjék túlzott stressz hatások a munkahelyén. Amennyiben ez nem kivitelezhető, érdemes az otthoni környezetet minél nyugodtabb hellyé varázsolni, hogy legyen hol kipihenni a napközbeni fáradalmakat.
Mindebben a férfiaknak különösen nagy szerepe van. A negatív hatások hárítása nemcsak a leendő anyuka lelkének, a magzatnak is jól esik, nem utolsó sorban már embrió korban definiálja a kicsiben az ideális apaképet. Köztudott az is, hogy nagyobb kedvvel és bátorsággal vállalnak gyermeket azok a nők, akik gyakrabban kapnak bókokat, virágot, ölelést és törődést, mint azok, akik csak „háziasszonynak vannak tartva”.
Még soha, egy magazin kedvéért sem dobta le magáról a textilt Beyoncé, aki most az Out című, melegeknek szóló újságban csupasz keblekkel feszít a képeken.
Ezúttal, harminckétéves korára úgy döntött, kivételt tesz az OUT magazin kedvéért és fedetlen felsőtesttel,Marilyn Monroe-t idéző platinaszőke parókában pózol az újság hasábjain.
A nyaralásból nemrég hazatért énekesnő érzéki fotói nem is rosszak, és a szokatlan hajviselet is jobban áll neki, mint amivel mostanában látható: az amerikai elnökkel hírbehozott Beyonce legújabb őrülete ugyanis, hogy a nyolcvanas éveket idéző dauerolt hajra váltott.