ja – 2014.09.22.
A hét közepén telefont kaptunk egy szelíd, napsütéses alföldi faluból: beérett a sütőtök, ideje leszedni! Természetesen felkerekedünk és hátrahagytuk a nagyvárost bízva abban, hogy ezen a hétvégén az ősz még tartogat pár napsütéses órát. Az évnek ez a szaka valójában gyönyörű, úgyhogy csokorba szedtünk minden színt, amit találtunk.
A hét közepén már visszaszámoltunk, alig vártuk, hogy hétvége legyen. Amikor végre eljött a péntek, felkerekedtünk és meg sem álltunk a gólyafészkes, messzibe nyúló Jászságig, hogy begyűjtsük a föld napfényízű ajándékait, – minél többet – a téli napokra.
A Jászság az egyik legkülönlegesebb része Magyarországnak: külön tájegység a nagy magyar Alföldön a földrajzosnak; külön kultúrájú népcsoport a néprajzosnak; külön joggal felruházott terület a jogtörténésznek; külön fejlődésű terület és nép a történésznek.
Olyan terület, táj, népesség, amelynek a környezettől eltérő voltát soha senki nem tagadta. Maguk a terület lakói pontosan ismerik a Jászság határait, elkülönítik magukat a nem jászoktól. A Jászságot övező települések népe határt von önmaga és a jászok közé, s másnak tudja őket.
A jász lakosság a viharos évszázadok (Török hódoltság, Rákóczi-szabadságharc) során soha nem semmisült meg teljesen. Néhány család mindig itt maradt, tovább folytatva az életet, megőrizve a tájhoz egyre jobban hozzáidomuló kultúrát. A jászok többsége a török időkben is folyamatosan lakta a Jászságot, időleges és részleges elmenekülései, az egyes községek elpusztulása ellenére. A török idők után is a jász nép folyamatosan őrizte zártságát, a beköltözőket magukba olvasztották, hasonlították.
A döntően szántók uralta kistáj flórája csak gyengén kötődik a középhegységihez. A területet hajdan mocsarakkal, lápokkal, sekély tavakkal mozaikos puha és keményfás ligeterdők uralták.
Mára a Jászság területének nyolcvan százalékát művelik. Az egykor oly gazdag élővilág nyomai csak szigetszerűen lelhetők fel a szántók között, illetve a Zagyva és a Tarna. A kistájon mintegy négyszáz-hatszáz növényfaj él; közülük húsz-negyven védett.
Persze mi most inkább a zöldségszüretre koncentráltunk, így a narancssárga tök mellett sok színes csoda várt még minket az őszi földeken.
Zöld levelek között aranylott a sütőtök
piroslott az alma
barnállott a dió
a mogyorónak pedig már csak hűlt helyét találtuk.
A munkából mindenki kivette a részét, az édes tököt kis kupacokba válogattuk
a fűszerillatú paprikát csokorba fűztük
az almafa alatt megbújó kutat gondosan víztelenítettük és lefedtük
.
Alkonyatkor jólesően elfáradva hallgattuk az omladozó kis ház meséjét a múltról,
és hogy mit keres egy vasúti kocsi a kert közpén? Ez maradjon a jász falvak titka
[facebook_like_button]
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Sikerrel zárult az első vízilabda nyílt nap
Bemutatkozik a család kedvence – minden, amit a spánielről tudni érdemes