Mennyei hamburger bucik Noémitől

2014.07.17.

Ahogy egy korábbi cikkben utaltam rá, Gasztroakrobata Peti megcibálta az oroszlán bajszát: „Hamburger-párbajra” hívta ki Balogh Dánielt, a W35 séfjét és megalkotóját. A hamburgerek spéci hagymalekvárral készültek, erről itt olvashattok. Természetesen egy ilyen megmérettetéshez házi hamburger-bucik is dukálnak, így én is kivettem a részem az előkészületekből. A múlt heti piskóta után így most egy kicsit nehezebbnek gondolt terepre indulunk, de higgyétek el, ezek sem olyan nehezen elkészíthetőek, mint azt sokan gondolnák.

A buci elkészítése előtt rengeteg receptet találtam a neten böngészve, de én inkább valami kalácsosabb jellegű tésztára gondoltam. Így lyukadtam ki a challah nevű zsidó húsvéti kalács receptjénél, amit némi átdolgozással aztán felhasználtam. A kelt tésztáktól sokan ódzkodnak, nehéznek gondolják az elkészítésüket, de ez a tévképzet remélem az első próbálkozás után elillan, mert ha betartunk néhány alapvető szabályt, könnyen villoghatunk a saját készítésű bucival (vagy akár kaláccsal is). Egyszóval, gyúródeszkára fel!

A recept hozzávalói:

– 57 dkg finomliszt

– 2 dkg élesztő (én mindig frisset használok)

– 3 dkg cukor

– 1 kk. só

– 2 tojás

– 2 tojássárgája

– 3 dkg olaj

– 2,1 dl víz + 1 kk. cukor

– kb. 10 dkg bacon kocka kisütve

– a lekenéshez: 1 tojás egy 3 ek. tejjel elkeverve

– tetejére: szezámmag

1. lépés

Kézmelegnél egy kicsit melegebb vízben keverjünk el 1 kk. cukrot. Amikor a cukor teljesen felolvadt, morzsoljuk bele az élesztőt, de ekkor már ne kavargassuk, hanem tegyük félre, és hagyjuk őket megküzdeni egymással. Kb. 10-15 perc múlva már látni fogjuk, hogy az élesztőnek sikerült-e felfutnia (megemelkedett-e, és habos-e a folyadék teteje). Ha ez nem történik meg, ne csüggedjünk, akkor szegény élesztőnk már öreg volt, és nem volt alkalmas a feladata ellátására, de erre jobb, ha még most jöttünk rá, mintha az egész készülődő alkotásunkat rontotta volna el. Örök optimistaként számítva arra, hogy a „felfutás” bekövetkezik a rendelkezésre álló idő alatt, haladjunk tovább a következő pont felé.

2. lépés

Szitáljuk át a lisztet egy tálba. Ennek két oka is van, a tészta könnyebbé válik tőle, és az esetleges szennyeződésekkel is könnyebben elbánunk. A lisztbe szórjuk bele a sót és a cukrot és keverjük össze, majd a közepébe készítsünk egy mélyedést, és ebbe üssük bele a 2 tojást, és a 2 tojássárgáját, és adjuk hozzá az olajat.

Ha minden jól megy, ennyi idő alatt már az élesztőnk is beindult, és az élesztős vizet zuttyintsuk bele a tésztába. Az opcionálisan hozzáadott megpirított és lecsepegtetett baconkockák is most kerülnek bele (érdemes lehet egy konyhai papírtörlőn hagyni őket egy kicsit zsírtalanodni). Első körben kanállal szoktam összekeverni a hozzávalókat, de természetesen már itt is igénybe vehetjük a kezünket.

3. lépés

Amikor már nagyjából összeállt az egész, akkor kiveszem a tálból, a gyúródeszkát belisztezem és kezdődhet az élvezetes gyúrás. Ehhez főleg a hüvelykujjunk alatti párnát vesszük igénybe, de szerintem egy idő után mindenki ráérez a dologra (a lényeg, hogy nem szabad finomkodni… Persze nem azt jelenti, hogy durván kell a tésztával bánni, de azért kell egy kis erőkifejtés is.) Ha menet közben a tészta még ragacsosnak látszana, akkor nyugodtan lehet még lisztet szórni a gyúródeszkára. Körülbelül 10 perc után, amikor már jónak látjuk a tésztát: nem ragacsos, ruganyos, ha az ujjunkkal benyomjuk a felületét, lassan áll vissza az eredeti állapotába, akkor jöhet a kelesztés. Ehhez visszarakjuk a korábban használt tálba, egy kevés olajjal mindenhol megkenjük és dupla folpackkal letakarjuk (ha olyan menők vagyunk, hogy van kelesztőtálunk, akkor persze abba is mehet, de anélkül is működik).

Félretesszük egy olyan helyre, ahol nem érheti huzat (ilyenkor nagyon érzékeny a hőváltozásokra) és kellemes meleg van. Ez nyáron lehet valami szélvédett sarok a konyhában, télen pedig nálam az előmelegített sütő mellé szokott kerülni.

4. lépés

Most nagyjából 1 óra szabadidőt kapunk, amíg a tészta körülbelül a duplájára kel.

Amikor ez megtörtént, újra előkerül gyúródeszka és némi lisztezés után ráborítjuk a tésztánkat és finoman átgyúrjuk. Kb. 14 dkg-os darabokra vágjuk, és azokat, amikkel nem dolgozunk, egy konyharuhával letakarjuk, hogy ne száradjanak ki. (Ha kalácsot szeretnénk készíteni belőle, akkor annyi felé osztjuk, ahány ágú kalácsot szeretnénk fonni.) A formázáshoz ezt a rövid videót ajánlom, mind a kalács, mind pedig a zsemle formázásához nagyon jól hasznosítható. De a youtube-on böngészve rengeteg videót találhatunk [keresési javaslat: „how to make hamburger buns”]

5. lépés

Amikor elkészültek a bucik (vagy a kalács), egy sütőpapírral takart tepsire helyezzük és amikor mindegyik elkészült, akkor egy konyharuhával letakarva, félretesszük. A sütőt kb. 180 fokosra előmelegítjük. A bucik körülbelül fél óra alatt ismét megkelnek, és akkor egy tojást 3 ek. tejjel elkeverve felverünk. Ezzel a keverékkel óvatosan megkenjük a bucikat (nem szeretnénk őket kilapítani), és egy kis szezámmaggal megszórjuk, majd az előmelegített (nálam ilyenkor indul be a légkeverés) sütőbe toljuk.

Nagyjából 15-20 perc alatt készre sütjük (én a sütési idő közepénél meg szoktam fordítani a tepsit [nem fejjel lefelé…, hanem az addig belül lévő bucik kerülnek kívülre).

Amikor elkészültek, kivesszük a sütőből és egy rácson – hogy ne fülledjenek be – hagyjuk őket kihűlni. A további lépésekért figyeljétek Peti cikkét és a bucik boldog hamburgerként fejezik be az életüket.