ja – 2014.07.04.
A fészekrakás ideje alatt, sokan álmodoznak arról, hogy kibékítik önmagukban a világot, életmódot váltanak, és lágy harmóniában egybeolvadnak a természettel…első lépése ennek a megfelelő élettér kialakítása.
Kezdetben elképzeled a kölyköket és magadat egy erdőszéli kis tanyán, az ablakon bekandikál a diófa, az udvaron virít a pipacs, kukorékol a kakas, csicseregnek a madarak, játszik a kutya, virágillat a levegőben …. a férj meg ugye este nyolcra ér haza a munkából, hát a frász törne ki téged ott egyedül a kicsikkel mindennap, pláne télen, akkor még hamarabb sötétedik.
Lépj egyet beljebb, az agglomerációban is megvan a harmatos fű, a saját kert és a jó levegő meg a szomszéd is, aki az ablak alá tervezi a komposzt gödröt és a tornác szélirányába a kéményt. Aztán itt van a közlekedés is, be kell járni mindennap a városba, benzinpénz, dugó, arról nem is beszélve, hogy van ugyan jogosítványod, de mindenki megköszöni ha lehetőség szerint inkább nem élsz vele…
Nézelődj inkább a városban tovább, de ne add fel igényedet a természet közelségét illetően. Ha ügyes és kitartó vagy találsz is lakást a hatsávos körút mellett egy percre, ahol bár meg-megremeg a régi társasház ha a villamos forgalom pont összetalálkozik, de az ablak egy falatnyi, zöld belső udvarra néz, aminek egy része ráadásul szokásjog alapján a tiéd , művelni is lehet akár.
Méltán lehetsz büszke magadra és érezheted úgy, hogy a természet leánya vagy, hisz a város közepén bár, de megoldottad jövendőbeli kis családodnak a friss levegőt, a zöld füvet, a madárcsicsergést.
A probléma tavasszal kezdődik. Éled a természet, örülsz neki, hát hogyne örülnél! Aztán ahogy emelkedik a hőmérő higanyszála felfelé, úgy döntenek sorban egymás után a kert kicsi lakói, hogy szeretnének veled együtt, ők is a hűvös lakásban élni.
A hosszú lábú kaszáspókokat hamar megszokod. Kirakni lehetetlen őket, a plafon legtávolabbi sarkaiba húzódnak, de igazából nem zavarnak túl sok vizet, egy idő után azon kapod magad, hogy a hűségesebbeket nevükön szólítod. Különösen az a kedvenced, aki pont akkor szült egy rakás kis pókot a háló sarkába, amikor te is épp mindenórás voltál.
A gyorsan rohanó százlábú már kevésbé kedves vendég, de szerencsére ritkán néz be, az első tíznél a férjed hívod sikítozva, nyár végére megtanulod egyedül is lecsapni.<
Aztán időről időre megjelennek a hangyák is. Az első néhány rohamot derekasan állod, jó természetvédő módjára kiballagsz a kertbe, megkeresed a házfal tövében a hangyabolyt, óvatosan szétsöpröd, ez elveszi a szorgalmas kis rovarok kedvét a bejöveteltől. Egy ideig. Aztán újra megjelennek.
Kettős sorokban vonulnak át az előszobán, a konyha felé igyekeznek. Elnyomsz néhányat, a porszívót is előveszed, hatástalanul. Már második reggel mész ki arra, hogy a mosogató tele hangyával, megtalálták a cukrot és a mézet is, valamit tenni kell. Méreg persze szóba sem jön – tiszteljük a természetet és a hangyák hasznos rovarok – újfent megkeresed kint a bolyt, szétsöpröd, az előszobát felszórod szódabikarbónával mert valahol olvastad, hogy az a hangyát távol tartja.
A szorgos kis rovarok tényleg nem szeretik a fehér port, a vonulási útvonalukat két centivel arrébb teszik, és mennek, mennek tovább a konyhába. Elpakolsz minden létező kaját, szokásodtól eltérően mindennap leviszed a szemetet, nem hagysz mosatlant a mosogatóban, hipóval felmosod a padlót. A hangyák jönnek. Csendben bocsánatot kérsz a természettől és Domestost öntesz a hangyabolyra.
Meg sem kottyan nekik. Közben tombol a kánikula, minél melegebb van odakinn, annál több a hangya idebent. Folyamatosan porszívózod most már őket, nem csak a lakásban hanem kinn az udvaron, sőt a házfalon is. A szomszédoknak eddig sem voltál a kedvence, valószínűleg most könyveltek el végérvényesen hibbantnak, ők messziről csak annyit látnak, hogy vasárnap délben negyven fokban hangosan dühöngve porszívózod a házfalat kívülről – mégiscsak megterhelő lehet egy pár hónapossal egész nap –gondolhatják.
A hangyák viszont nem tágítanak. Elképzelni nem tudod mi lehet a konyhádban ami ennyire csábító, a kis hangyók áttörnek szódabikarbónán, porszívón, Domestoson, rendületlenül és sikerrel igyekeznek befelé. Egyre élesebb a harc, hangyák és te verejtékezve feszültök egymásnak. Természet Anyánk előtt arcpirulva, előveszed a hangyairtó spray-t és telefújod az előszobát. Fél óra hangyamentesség – fél óra…aztán újra jönnek. Sírva felhívod a férjedet a munkahelyén, elmondod neki a tervedet, hogy benzinnel felöntöd a konyhát és meggyújtod. A férjed lebeszél róla, a hangyák valószínűleg ezt is túlélnék – érvel.
Ekkor elpattan benned vmi. Rájössz, hogy Te a város szülötte vagy és semmi közöd a természethez. Kihívsz egy rovarirtót és átvegyszerezed a lakást. Az egészet. Huszonnégy óra múlva a lakás steril, a természet visszaszorítva a küszöbön túlra. Elégedetten bámulsz ki a nappali ablakán, az ablak előtt eszegető feketerigó látványától kezdesz ellazulni.
Hirtelen lecsap egy vércse és elrabolja az ártatlan kis rigót. Az udvarban álló gesztenyefára száll és nekiáll elfogyasztani. Ne döbbenj meg! Ülhetsz bár a város közepén ahol a kapun túl páros sínen dübörög a villamos, mégis tudnod kell, a természet megállíthatatlan!
[facebook_like_button]
