zd – 2014.07.18.
„Az álmok titokzatossága nem hagy nyugodni bennünket. Mik is valójában? Honnan jönnek és miért látogatnak bennünket éjszakánként? Milyen jelentést hordoznak? Eljövendő eseményekre figyelmeztetnek, vagy a múltra tekintenek vissza? Miféle kapcsolatban állnak tudatunkkal? Milyen intuitív információkat közvetítenek számunkra? Vajon hasznosíthatjuk-e üzeneteiket életünk valódi problémáinak megoldásában, vajon tényleg segítenek eldönteni, mikor mit kell tennünk, mikor melyik utat kell választani?” – elemzés.
Az ÁLMOK ENCIKLOPÉDIÁJA sorozatunk első részében megismerkedhetünk az álmokkal, mint élettani jelenségekkel, az alvás négy szakaszával, illetve Freud és Jung filozófusok véleményeivel.
Amióta világ a világ az emberek álmodnak. Már a kezdetekben érdeklődéssel figyelte valamennyi kultúra az álmok jelentését. Ahhoz, hogy fizikailag és mentálisan is regenerálódjunk, elengedhetetlen a pihentető alvás. Álmunkban megszűnik a tudatunkkal való teljes kapcsolat és egy egészen más dimenzióban érezhetjük magunkat. Ez azt eredményezi, hogy tudatalattink dominál ezekben az órákban. Az álmokat még mindig nem sikerült teljesen megfejteni, de a XX. század közepén nagy előrelépést tettek a kutatók, amikor elindultak az agy elektromos aktivitását vizsgáló folyamatok.
A kutatásoknak köszönhetően kiderült, hogy tudatunkkal mégis befolyásolhatjuk álmainkat, bár teljes mértékben nem irányíthatjuk azokat. Úgy vélik, álmodozásaink alatt agyunk „készenléti” állapotba kerül, tehát feldolgozza a nap, mint nap ránk zúduló információáradatot. Ebben az állapotban bocsátja ki az agy a legtöbb növekedési hormont, a károsodott szövetek helyreállítása érdekében. Az űrkutatásban is megjelentek érdekes eredmények, mi szerint, minél kevesebb inger ér bennünket a külvilágból, annál kevesebb alvásra van szükségünk. Mindezek tanulságaképp elmondható, hogy az álmatlanság a túl kevés inger és az unalom kiváltó oka lehet.
A kutatók mérései azt is bizonyították, hogy amikor lefekszünk az ágyba és ellazult állapotba kerülünk, az agy másfajta üzemmódba kezd el működni. Ezután négy különböző szakasz váltakozik, ami nyolc óra alatt négy-öt alkalommal ismétlődik.
1. Az első szakaszban testünk és tudatunk elernyed, szívünk dobbanása lassabb lesz, alacsonyabb lesz vérnyomásunk, de a levegőt is lassabban vesszük. Nem vagyunk teljesen tudatunknál, de ilyenkor még bármire hamar felébredhetünk. Ebben a szakaszban jöhetnek elő a látomásszerű képek.
2. A második szakaszban a külvilág egyre halkabb és jelentéktelenebb lesz, szívünk és légzésünk még lassabb ütemet vesz fel.
3. Ezt a szakaszt a lassú szemmozgások szakaszának is nevezik, mivel szemgolyóink ide-oda forognak, majd szépen lassan a tudatunktól is megszabadulunk. Ilyenkor már meglehetősen nehéz felébreszteni az alvó embert. Ez a szakasz körülbelül kilencven percig tart és nem mindig emlékszünk az ebben a szakaszban étélt dolgokra.
4. A REM fázis következik, vagyis a gyors szemmozgások fázisa, amiben a várnyomás emelkedik, a szívverés és a légzés is gyorsul, szemünk pedig úgy viselkedik, mintha valami gyorsan mozgó tárgyat követnénk. A kutatók felfedezték, ha a REM alatt ébresztik fel az alvókat, többségük arról számol be, hogy éppen álmodtak, sokuk rögvest el is meséli azokat. A legtöbb maradandó álom ebben a szakaszban következik be.
FREUD ÉS JUNG
„Gyakran a legnagyobb őrültségnek tűnő álmok a legfontosabbak.” Sigmund Freud
Freud még a tudományos kutatások előtt, 1900-ban megjelenítette Álomfejtés című könyvét, ami abban a korszakban meglehetősen nagy felháborodást keltett. Nem volt meglepő a fennforgás a mű körül, mivel Freud azt állította, hogy az álom nem más, mint vágyteljesítő fantázia, ami mindenekelőtt az infantilis ösztönvilágban gyökerező, elsősorban szexuális természetű vágyaink kiélését szolgálja.
Szerinte az álmainkban visszaköszönő tudattalan tartalmak, éber állapotunkban elfojtunk, és szimbólumok által nyernek kifejezést, amikor alszunk. Erre azért van szükség a filozófus szerint, mert ha valós képeket élnénk meg álmainkban az ego „sokkja” miatt hamar felébredhetnénk. A szimbólumok valódi jelentéséhez „szabad asszociációnak” nevezett gyakorlatát ajánlja, amikor az álmokkal összefüggő szavak által felidézett tartalmakat rögzítjük. Ennek célja egónk teljes visszaszorítása, az álmodó tudattalan törekvéseinek teljes megismerése.
A svájci Carl Gustav Jung bár eleinte osztotta Freud észrevételeit, sosem tudott teljes mértékig azonosulni velük. Úgy vélte, hogy az álmok többek szexuális frusztrációknál, ezért megalkotta „kollektív tudattalan” elméletét, mi szerint mindenki egyedi, örökölt élménymintákkal van megáldva, amik az álmok szimbolikájával jutnak kifejezésre. Jung technikája a „közvetlen asszociáció”, vagyis csak a szimbólumra kell koncentrálni, amikor jelentését kutatni akarjuk. A filozófus szerint a tudattalan ebben az állapotban tud csak üzenetet kibocsátani felénk és egyfajta egyensúlyi helyzetet akar teremteni a tudatos és tudatalatti világunk között. Az elfojtott ösztönök álomszerű megélése nem egyszer megnyugvást és békét hoz számunkra.
Ahhoz azonban, hogy részesei lehessünk intuitív bölcsességeink előnyeinek, el kell sajátítanunk az álom szimbólumok nyelvezetét.
A cikk következő részében még többet megtudhattok az álmokról és jelentéseikről.
Forrás: Theresa Cheung – Álmok Enciklopédiája
[facebook_like_button]