Vannak kutyák, akiket nem lehet egyedül hagyni, mert a gazda távollétében hangosan ugatnak, nyüszítenek és erről nehéz leszokatni őket. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) munkatársai azt vizsgálták, lehet-e hatóanyag nélküli szerrel, vagyis placebóval változtatni ezen a viselkedésen, vagyis az úgynevezett szeparációs szorongáson.
A szeparációs szorongással küzdő kutyák sokszor a lakásban is kárt tesznek, amikor például megpróbálnak kijutni a zárt ajtón. A szorongás csökkentése és a nem kívánatos viselkedésről való leszoktatás nem könnyű feladat: hosszú ideig kell tanítani, tréningezni a kutyát a helyes viselkedésre kiképző segítségével, gyakran azonban gyógyszeres kezeléshez kell folyamodni – olvasható az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport közleményében.
petfinder
Közismert, hogy embereknél gyógyszerek helyett sok esetben működik a semmiféle hatóanyagot nem tartalmazó placebo adása is. Ehhez azonban szükséges, hogy az illető azt higgye, igazi készítményt kap. Például ha valakinek egy vitamintablettáról azt mondják, hogy fájdalomcsillapító és az illető ezt elhiszi, akkor a tabletta bevétele után is csökkenhet a fájdalma – magyarázta Sümegi Zsófia, az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője, az ELTE Etológia Tanszék PhD-hallgatója.
A placebokezelés nagy előnye, hogy nem juttatnak mesterséges vegyi anyagot a szervezetbe, mégis elérik a terápiás célt. “Módszerünk lényege az volt, hogy megtanítottuk a kutyáknak: egy adott kinézetű, ízű, illatú nyugtatónak, amit mindig ugyanolyan módon, ugyanott ad be ugyanaz az ember, van egy bizonyos hatása. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ezt követően a gyógyszerrel azonos tulajdonságú, azonos körülmények között beadott, de hatóanyagmentes placebo kiváltja-e ugyanazt a hatást, mint az igazi gyógyszer” – mondta el a kutató.
fanpup
Olyan gazdákat hívtak a tesztre, akik arról számoltak be, hogy kutyájuknál viselkedési problémákat figyeltek meg szeparációs helyzetekben. Az önkéntes résztvevők öt alkalommal látogattak el az ELTE Etológia Tanszékére.
A kutatók először azt mérték fel, hogyan viselkedik a kutya, ha rövid időre – hat percre – egyedül hagyják egy ismeretlen szobában. A következő három alkalommal a kutyák egy falat májkrémbe csomagolt enyhe nyugtatót kaptak a kísérlet vezetőjétől, aki a gyógyszerbeadás aktusának nyomatékosítására egy kis pumpából vizet permetezett a kutya pofájára és mancsára, majd még egy falat májkrémet adott neki.
Ezután a kutyák a gazdával együtt tartózkodtak hat percig a kísérleti helységben. “Ez a három alkalom szolgált arra, hogy a kutyák megtanulják összekötni a nyugtatós kezelést az azt követő nyugodt belső állapottal. Mivel ekkor végig velük volt a gazda, nem tanulhattak arról, hogy a kezelés hatására hogyan éreznének, viselkednének egyedül hagyva” – tette hozzá Gácsi Márta, az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport munkatársa.
tlb.com
Az utolsó alkalommal a kutyákat ismét egyedül hagyta a gazda, ugyanúgy, ahogy legelőször, de ezúttal előtte placebokezelést kaptak lényegében ugyanúgy, mint a korábbi három alkalommal, csak most vitamin helyettesítette a nyugtatót.
Ezúttal a kutyák nyugodtabban viselkedtek, mint legelőször, amikor semmilyen kezelést nem kaptak, kevesebbet ugattak, nyüszítettek és kevésbé próbáltak kijutni a zárt ajtón a gazda után. A placebokezelésnek tehát olyan hatása volt, mintha nyugtatót kaptak volna.
Természetesen ehhez a következtetéshez ki kellett zárni azt a magyarázatot, hogy a kutyák a vizsgálat végére egyszerűen hozzászoktak a helyzethez és ezért voltak nyugodtabbak, nem pedig azért, mert az emberekhez hasonlóan összekötötték a kezelést annak hatásával.
dogster.com
“Egy kontrollcsoportot is teszteltünk ezért, amikor a kutyák egyik alkalommal sem kaptak gyógyszert, illetve mindig placebót kaptak, így nem volt alkalmuk megtanulni, hogy a kezelésnek specifikus hatása van. Mivel náluk a placebónak a teszthelyzetben nem volt nyugtató hatása, a nyugtatóval kezelt csoport esetében elvethettük a megszokáson alapuló magyarázatot” – hangsúlyozta Sümegi Zsófia.
“Vizsgálatunkkal először sikerült kimutatni, hogy családi kutyáknál is kialakítható az embereknél már leírt placebohatás. Abban az esetben, ha a kutya néhány alkalommal valódi gyógyszeres kezelést kap, később az ugyanolyan módon beadott, ugyanolyan kinézetű, ízű, illatú placebo is hatékony lehet” – mondta Topál József, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének munkatársa.
Az alábbi cikkben visszatérünk a kelt tészták varázsos világába. Nem mondom, hogy hétköznap este hazaesve nekiállok kalácsot sütni, de egy hétvégi délután pont megfelelő időpont arra, hogy ilyen szépségeket (ami még finom is) alkothassunk.
Sokan – mint például az anyukám is – távol tartják magukat a kelt tészta készítésétől, mert túl bonyolultnak hiszik, de ez nincs így és mindenkit arra buzdítok, hogy próbálja meg és meglátja, sokkal egyszerűbb mint gondolná.
Hozzávalók:
– 60 dkg finomliszt
– csipet só
– 3 ek. + 1 kk. cukor
– 1 egésztojás
– 1 tojás sárgája
– 3 dl tej
– 2 dkg élesztő
– 6 dkg vaj(megolvasztva)
– 1 tojás a kenéshez
Ahogy azt már ahamburgerzsömlésposztban is említettem, érdemes mindig az élesztő felfuttatásával kezdeni, hogy még azelőtt kiderüljön, hogy nincs rendben valami, mintha erre csak akkor döbbennénk rá, amikor már az egész tésztát összeállítottuk. A tejből elveszünk 1 decilitert, meglangyosítjuk és belerakunk 1 kiskanál. cukrot. Amikor elkevertük, akkor belemorzsáljuk az élesztőt, és félretesszük. Ha tíz-tizenöt perc múlva látjuk, hogy felhabosodott és megemelkedett, akkor kezdhetjük a tészta összeállítását.
A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a 3 evőkanál cukrot és elkeverjük. Utána mehet bele az egész tojás és a tojás sárgája,
majd a maradék tej és az élesztős folyadék. Elkezdjük gyúrni és amikor már szépen összeállt, hozzáadjuk a megolvasztott vajat. Először elég trutymákosnak tűnik az egész, de kitartóan gyúrjuk és szépen fel fogja venni a tészta a zsiradékot. Amikor ez megtörtént, kivesszük és gyúródeszkán folytatjuk kitartóan a gyúrást. Körülbelül. tíz perc alatt összeáll. Lágy de rugalmas tésztás kell kapnunk.
Tálba (akinek van kelesztőbe) tesszük, és vagy a tál fedelével, vagy fóliával lezárjuk. Nem huzatos helyre rakjuk, (én, noha nem volt rossz tészta, a sarokba szoktam állítani…) és valami mással töltjük el a rendelkezésünkre álló körülbelül egy órát. Amikor a tészta a duplájára kelt, akkor lisztezett deszkára borítjuk és finoman átgyúrjuk. Mivel most kerek kalácsot szerettem volna készíteni, hatfelé osztottam a tésztát. (Amikor előtör a pontos énem, akkor le is szoktam mérni, de lehet szemre is csinálni.)
Vékony rudakat sodortam belőle és át-át vezettem őket egymáson (lásd a mellékelt képek)
Mind a négy szár esetén a maradék három rudat simán összefontam,
és a közepe alá hajtottam, majd egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaforma közepére helyeztem,
Fóliával óvatosan lefedtem és hagytam megint kelni (kb. 1/2 órát). Ekkorra eljött az ideje a sütő bemelegítésének is (170ºC). Amikor újra megkelt a tésztánk, a felvert tojással – egy szilikonecset segítségével – megkenjük, és betoljuk a sütőbe, ahol én rá szoktam kapcsolni a légkeverést. Körülbelül harminc perc után, vagy ha előbb nagyon pirulna, alufóliával letakarjuk, és negyven perc után, ha kész (beleszúrt hurkapálcika tisztán jön ki és szép pirult a teteje), kivesszük. Pihentetjük egy kicsit a formában, majd a kapcsos részt lepattintva egy rácson hagyjuk kihűlni.
“Talán nincs is olyan rokonunk, akit az elmúlt száz évben nem érintett volna a háború szörnyűsége. Ez egy olyan élmény, ami mindannyiunk életében jelen van, sokszor nem kimutatható emlékképekben. Nagyon fontos küldetésünk ezzel szembenézni” – Sólyom Anna mosolygós szemű, vidám lány, filozófus végzettséggel. Párnafilozófia címmel könyvet írt, nem csak a korosztályának, sokakat foglalkoztató kérdésekről. Olvasmányos stílusa miatt gyorsan sikeres lett, most is a legnépszerűbb kötetek polcán van a boltokban. Anna járja a világot, tanult Amerikában, élt Chilében, jelenleg Spanyolországban dolgozik. A Hét beszélgetése.
– Mivel foglalkozol Barcelonában?
– Business development–tel, ami tulajdonképpen üzletépítést jelent. Egy választási rendszerekkel foglalkozó privát cégnek dolgozom.
– Nem kifejezetten filozófus munkakör.
– Valóban, de gondolkozom más utakon is. Például szeretnék döntéshelyzetben lévő vezetőknek olyan képzéseket, tréningeket tartani, ahol új módszereket tanulhatnak arról, hogyan tudják az alkalmazottaikat motiválni, hogyan tudnak nekik minél ideálisabb, emberközpontú munkakörnyezetet biztosítani. A vezetők kilencven százalékban ugyanis nem tudnak az alkalmazottaikkal jól kommunikálni, mert bár többnyire jó eladási menedzserek, szoftverfejlesztők vagy marketingesek, embereket egészen más igazgatni. Más képességeket kell edzeni hozzá. Van egy képzés – vagyis egy módszer – aminek az a lényege, hogy szakértő trénerek cégvezetőket tanítanak tudatos hozzáállásra, valamint akár kettő-öt percben elvégezhető meditációra. Komoly neurológusok kutatják az Egyesült Államokban és máshol is, hogy a meditáció hogyan hat az érzelmi állapotra, az érzelmi intelligenciára, a stressz kezelésre, a teljesítményre. Ennek alapján kidolgoztak egy programot, ami kontrolcsoportokkal igazoltan, pozitív változást eredményez egy olyan munkaközösségben is, ahol az emberek nem szívlelik egymást vagy motiválatlanok. Én egy San Francisco-i képzésre jelentkeztem, ahol jelenleg várólistán vagyok.
Fotó: www.tedexdanubia.com
– Ezzel párhuzamosan egy különleges masszázsformát, a craniosacralis manuálterápiát is megtanultad nemrég Magyarországon. Hogyan függ ez ezzel össze?
– Úgy, ahogy a tánc, a jóga, vagy bármilyen sport. Nagyon benne élünk a fejünkben és kizárólag gondolatban próbáljuk eldönteni hogyan menjünk tovább, hogyan működjünk. Elfelejtettünk érezni, nem vagyunk összekapcsolódva sem a testi érzetünkkel sem a lelkünkből eredő érzésekkel. Különböző sportok, manuálterápia, vagy masszázs alkalmazásával újra rátalálhatunk a stabilitásra. Ezek eredményesen csökkentik a fizikai stresszt, ami úgy raktározódik el a testünkben, hogy észre sem vesszük.
– Te használsz valamilyen technikát?
– Jógázom és egy mozgás meditációt gyakorolok, aminek 5 Ritmus (5 Rhythms) a neve. Ez egy szabad tánc, aminek a lényege, hogy engeded a testedet megmozdulni úgy, ahogy szeretne és ezt nem a fejedben döntöd el, inkább az ösztöneidre hagyatkozol. Amolyan belső utazás. Szoktam járni masszőrhöz is, mostanában shiatsu masszázsra, és nagyon szeretem. Itt a kezelés a sportmasszázsokkal ellentétben ruhában történik és kilazítja az egész testet. Emellett pedig sportolok is. Rájöttem, ha nem mozgok rendszeresen, előbb-utóbb beteg leszek. Ezért futok és úszom.
– Erről írsz a könyvedben is. Miről szól a Párnafilozófia?
– Arról hogyan lehetünk boldogabbak. Van benne jó sok filozófia – hiszen filozófus vagyok – de filmekről, táncról, ősökről és családról is írok.
– A saját tapasztalataidat osztod meg az olvasókkal?
– Részben igen. Már az egyetemen is az hozott lázba, hogyan lehet a filozófiát kidobni a piactérre, ahogy az ókori görögök tették. Mert mindenki filozofál, abban az értelemben, hogy reflektál az életében arra, amin változtatni kellene.
–Sokat foglalkozol a család szerepével az egyén életében. Hogyan befolyásolja a múlt a jelenünket?
– Nem különálló létezők vagyunk, hanem kapcsolatban állunk saját magunkon kívül a körülöttünk élőkkel is, legbensőségesebben a családunkkal. Ennek a családnak a története hatással van az életünkre. Talán nincs is olyan rokonunk, akit az elmúlt száz évben nem érintett volna a háború szörnyűsége. Ez egy olyan élmény, ami mindannyiunk életében jelen van, sokszor nem kimutatható emlékképekben. Nagyon fontos küldetésünk ezzel szembenézni, mert akkor megértjük a szüleinket, nagyszüleinket, hogy miért éltek úgy, ahogy. Rájövünk mi az a stressz, ami végighúzódik az egész családi történetünkben és amiről nem tudunk beszélgetni. Ha ez napvilágra kerül, akkor kimondhatóvá, eltüntethetővé válik és megteremtődik egy olyan új lehetőség, ami eddig még nem volt. Ez a változás új és jó dolgokat tud hozni és segít előre lépni, ha egy helyzetben megrekedünk.
– Legtöbbször azzal a családi régmúlttal kell szembenéznünk, aminek mi személyesen nem is voltunk részesei. Miért gondolod azt, hogy ez a boldogság felé vezető utunk egyik alapköve?
– Az élet ajándék. Akár akartuk, akar nem, ezt kaptuk a szüleinktől, akik pedig az ő szüleiktől kapták és ezért sokszor nagyon nehéz hálásnak lenni, főleg akkor, amikor úgy érezzük, még az ág is húz minket. Nekem viszont az a tapasztalatom, hogyha bevállaljuk a családtagunk nehézségeit – sokszor öntudatlanul -, azt szeretetből tesszük és ez a szeretet a legnagyobb erőforrás családunk rendszerén belül és a saját életünkben is. Mondok erre egy példát. Amikor a nagypapa hazajött sok sok szenvedés, nélkülözés, borzalom után a háborúból, akkor már nem tudott érezni, mert nem maradt szíve, amivel érezzen. Nem maradt benne érzés. Ez egy tragédia. De élte tovább az életét, ahogy tudta és őt ezért el kell ismerni ebben az állapotában is. Lehet, hogy nem tudta megadni azt, amire szüksége volt akár a feleségének, akár a gyermekeinek, de azt megadta, amit tudott és ezáltal vált lehetségessé, hogy mi ma itt legyünk. Ez egy lélektől lélekig élő folyamat és ez az, amit mi is továbbviszünk. Nagyon sokszor úgy megyünk bele a kapcsolatainkba, hogy nem tudjuk, a másiktól mit akarunk, mit szabad tőle elvárnunk, sőt, fogalmunk nincs, hogy magunktól mit kell elvárnunk, és hogy ezek a megkövesedett családi harcok hogyan formálják a saját elképzeléseinket.
– Hogyan lehet a múltat ilyen formában megváltoztatni?
– Sok módszer van, amiről írok a könyvemben, többek között a családállítás, vagyis a Hellinger-féle családterápia. Hellinger katolikus szerzetes volt, aki sokat foglalkozott családokkal. Elmélete szerint a lélek szintjén törzsekben, lélekcsoportokban élünk, ez a család. Gyerekként ezt a mátrixot nagyon érezzük és sokszor a család által ránk tudattalanul kirótt szerepet próbáljuk beteljesíteni. A családállítás folyamatában a szereplők, mint egy színházban felállnak a színpadra és tulajdonképpen semmi mást nem csinálnak, mint igyekeznek megtalálni a helyüket. Itt is fontos figyelni arra, hogy mit érzünk fizikailag a testünkben és ezt kommunikálni kifelé. Valakinek nagyon jól használ ez, valakinek egyáltalán nem. Nekem sokat segített. Nem megváltoztatni a múltat, hanem felismerni, és megérteni.
– A mai fiatalokra sokszor jellemző önbizalomhiánynak is ez a gyökere?
– Az alacsony önértékelés szerintem Kelet-Közép-Európára – és más, hasonló történelemmel rendelkező régiókra – jellemző kulturális sajátosság. A posztszovjet államoknak jellemzője, hogy az emberek nem bíznak egymásban. Munkám során különböző választási rendszereket figyeltem meg. Angliában például úgy szavaznak, hogy nem kell semmilyen igazolványt bemutatni, mert nincs is személyi igazolvány. Bemegy az illető, és egyszerű bemondásra történő azonosítás után a szavazóhelyiségben ceruzával húzza be az x-et. Amikor ezt megláttam nagyon megdöbbentem. Ott egyszerűen eszükbe sem jut az embereknek, hogy mindezzel visszaélés történhet. Mi pedig elképesztő módon fel vagyunk készülve választási csalások garmadára.
– Ennek oka a történelmükben keresendő?
– Mi évtizedekig éltünk egy totalitárius rendszerben. Az a generáció, aki így élte le az életét, nem fog egyik percről a másikra megváltozni. Abban a rendszerben azt tanultuk meg, hogy nem szabad a másik emberben bízni, nem mondhatok akármit az utcán, de még a kávézóban sem. Kialakult egy olyan közeg, ami nem engedi meg a szabad önkifejezést, ahol csak bizonyos módokon lehet viselkednem ahhoz, hogy engem elfogadjanak. Pedig ez így nem természetes, hiszen nem vagyunk egyformák.
–A tőlünk nyugatabbra élő fiatalok felszabadultabbak?
– Voltam 2013-ban Floridában egy csapatépítő képzésen. Meghívtak egy motivációs előadót, borzalmas volt az előadása számomra, talán azért, mert én közép-európai vagyok. Megjegyzem az amerikaiak roppantul élvezték. Az előadó elmesélte, hogyan mutatta be hónapokkal azelőtt egy oroszországi képzésen a résztvevőknek az úgynevezett „standing ovation”-t, ami egy angol kifejezés, azt jelenti, hogy mindenki állva tapsol téged. Felhívott a színpadra egy fiatal lányt, aki persze még életében nem tapasztalt ilyesmit. Sok amerikai embernek valószínűleg teljesen máshogy csapódik le ez az élmény: ez a nő elkezdett sírni. Az ugyanis, hogy el tudd fogadni a standing ovation-t, csak azért mert az vagy, aki vagy, nos ez a mi kultúránkban nem működik. Nálunk nagyon komoly dolgokat kell letenned az asztalra azért, hogy elismerjenek. Nagyon nagy kulturális különbségek vannak, ezzel együtt persze a nyugaton felnőtt embereknek is megvannak a kihívásai.
– Ezért döntöttél úgy, hogy külföldön fogsz élni?
– Azért mentem el, mert megelégeltem azt, hogy itthon csak túlélek. Spanyolországban most azt tanulom, hogyan lehet a mindennapokban máshogyan létezni. Ott is hasonló problémák vannak, mint itthon, de az emberek kedvesebben állnak egymáshoz, nyitottabbak, mosolyogva rád köszönnek az utcán. Megengedőbbek. Adnak időt és lehetőséget arra, hogy élvezzed az életet.
– Tervezed, hogy hazajössz?
– Még nem. Még nem változtam annyit, hogy ezt a mentalitást teljesen magamévá tegyem és ezzel tudjak itthon élni.
–Miért lettél filozófus?
– Mert lusta voltam. Ez persze csak vicc. Mindig kerestem a választ arra, hogy mi dolgunk a világban, miért vagyunk itt és nem volt körülöttem senki, aki ezekre a kérdésekre meg tudott volna felelni. A filozófia benne van a mindennapokban és sokat segít a jelenlegi munkámban is. Adott egy olyan analitikus gondolkodást, amivel sokkal egyszerűbben meg tudom érteni az engem körülvevő világot. Az egyetemen is ezt éltük át: bármiből lehet filozófiát csinálni.
– Dolgoztál a szakmádban?
– Elkezdtem egy doktori képzést Chilében, amit nem fejeztem be. Egy évet voltam kinn aztán hazajöttem. Azóta más területen dolgozom.
– Mert nem találtál munkát?
– Miért, mit csinál egy filozófus?
– Ezt akartam megkérdezni…
– Az én álmom, hogy kastélyfilozófus legyek, aki ül és magyarázza a világot a körülötte lévőknek. Ami persze csak egy álom. Vannak filozófusok, akik könyvet írnak, vannak kutatók, akik az akadémiai életpályát választják és oktatnak és vannak pályaelhagyók, mint én is. De ahogy egy orvos is mindig orvos marad, egy filozófus is mindig filozófus lesz, bármit is csinál.
– Hányan jártatok az évfolyamba?
– Ötéves a képzés, harminc-negyvenen végeztünk. Rengeteget kellett olvasni és nem volt könnyű egy – egy olyan gondolatmenetet átvenni, megtanulni, amit nem éreztem a sajátomnak. Nehézséget jelentett az oktatásnak az a jellemzője is, hogy mindig azzal kezdtük mi volt a múlt, hogyan csinálták az ókori görögök. Tehát még mielőtt megtanulok gondolkodni, meg kell tanulnom más hogyan gondolkodott. Ezzel pedig vissza is kanyarodom az önértékelés kérdéséhez. Ugyanez történik gyerekkorban is. Gyermekként még mielőtt megtanulnám ki vagyok én, már meg kell tanulnom kivé kell lennem. Valószínűleg egészen más ember lennék magamtól, mint amit a körülöttem lévők tőlem szeretnének. Erre nagyon jó példa, hogy engem a nagymamám leszoktatott a balkezességről. Elvittek hozzá a szüleim két hétre, és mire értem jöttek már jobb kezes voltam. Azóta persze megtanultam újra írni a bal kezemmel.
– Fontos volt, hogy visszanyerd az eredeti állapotot?
– Igen, mert nem szeretem valamire helyből azt mondani, hogy ez rossz. Nagyon sokfélék vagyunk, nagyon sokféle motivációnk van és elképesztően nem értjük egymást, hogy ki, mit, miért csinál. Nem vagyunk őszinték saját magunkkal sem, szerepeket veszünk fel, csak azért, hogy szeressenek. Én abban hiszek, hogy mindennek van jó oldala. Nem lehet tudni például, hogy egy betegség, egy rossz dolog, ami megtörténik mire lesz jó nekem, mire fog megtanítani. Katasztrófa, amikor egy halálos betegség kiderül, de biztosan van a lélek szintjén egy olyan tanítása, amire ott és akkor szükségünk van.
– Ez filozófia vagy hit Istenben?
– Ez világnézet. Az istenhit nagyon tág fogalom. Valamilyen formában mindenkinek saját istene van, még az ateistáknak is. Én hiszek abban, hogy van a dolgoknak oka és célja.
– Mi az ok és mi a cél?
– Erről minumum öt embert kellene megkérdezni, egy buddhista szerzetest, egy iszlámhívőt, egy keresztényt, egy zsidót és a keleti filozófiák képviselőit. Ha őket leültetnénk egy asztalhoz, hogy békében beszélgessenek, akkor megtalálnánk az okot és a célt. A könyvemben sokat írok hitről és Istenről, de arra tudatosan vigyázok, hogy egyik vallást se emeljem a másik fölé, mert egyik ember sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Az pedig korunk tragédiája, hogy az emberek Isten nevében ölik egymást. Az „Isten” szó jelentése kizárja a rossz fogalmát. Ő az Abszolút, a Jó, a Végtelen, Isten a Szeretet. A Szeretet nevében ölni képtelenség. Az élet minden formában szent.
– Neked mi a célod?
– Az, hogy boldog legyek. Tizenévesen eldöntöttem, hogy meg akarok tanulni szeretni. Az életemmel pedig egy másik lehetőséget szeretnék mutatni a környezetemnek. Azt, hogy lehet békében is élni.
Magyarország Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét nevezi a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap a nevezésről döntő bizottság ülése után a távirati irodával. Ősszel megkezdődnek a külföldi mozibemutatók is, Németországban és Franciaországban lesz először látható a film.
Az Oscar-díjra nevező kilenctagú bizottságban Andy Vajna filmszakmai kormánybiztos mellett a filmszakmai döntőbizottság általa felkért tagjai – Divinyi Réka, Havas Ágnes, Kovács András Bálint, Miskolczi Péter – mellett Deák Krisztina filmrendező, Király István vágó, Máté Tibor operatőr, valamint Lovas Balázs forgatókönyvíró kapott helyet.
A több mint kétszáz kutya részvételével forgatott, Cannes-ban díjazott mozifilm egy kislány és egy kutya barátságának történetét meséli el egy olyan utópisztikus világban, ahol a származás sorsdöntő kérdéssé válik. A Fehér Isten a filmes és színházi munkáival egyaránt világszerte elismert Mundruczó Kornél hatodik nagyjátékfilmje, magyar-német-svéd koprodukcióban készült, vezető producere Petrányi Viktória.
kulturpart
A forgatókönyvet Mundruczó Kornél Wéber Katával és állandó alkotótársával, Petrányi Viktóriával írta. A filmet sok fiatal alkotó jegyzi: operatőre Rév Marcell, vágója Jancsó Dávid, zeneszerzője a magyar származású, Izraelben élő Asher Goldschmidt, látványtervezője Ágh Márton. A főszerepben Psotta Zsófia tizenkét éves amatőr színész, a további szerepekben Zsótér Sándor, Monori Lili, Thuróczy Szabolcs és Gálffi László látható.
A közlemény felidézi, hogy a Fehér Isten világpremierjét nagy siker övezte a cannes-i filmfesztiválon májusban, a film elnyerte az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű program fődíját. A Fehér Isten négylábú főszereplőjét, a Hagent alakító Body-t és Luke-ot a legjobb alakításért járó Palm Dog-díjjal (Kutya Pálma-díj) ismerték el Cannes-ban. A nemzetközi premiert követően világszerte elismerő kritikák méltatták Mundruczó Kornél filmjét.
filmbook
A közlemény kitér arra is, hogy a film nemzetközi forgalmazója a The Match Factory ügynökség, amely a cannes-i bemutatót követően már huszonnégy területre értékesítette az alkotást és további forgalmazókkal folytat tárgyalásokat. A film időközben számos nemzetközi fesztiválon szerepelt nagy kritikai és közönség sikerrel, ősszel is folytatja nemzetközi fesztiválkörútját.
Magyarországon még mindig a mozik műsorán van az Intercom forgalmazásában júniusban bemutatott film, itthon eddig mintegy harmincöt ezer néző volt kíváncsi rá. Ősszel megkezdődnek a külföldi mozibemutatók is, Németországban és Franciaországban lesz először látható a film.
Az Oscar-díj szabályzata szerint egyébként Magyarország azok közül a magyar nyelven forgatott játékfilmek közül nevezhet egyet a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, amik 2013. október 1. és 2014. szeptember 30. között megjelennek a hazai moziforgalmazásban. Az Oscar-jelöltek listáját január 15-én hozzák nyilvánosságra, a díjak átadása február 22-én lesz Los Angelesben.
A szürkeállományt serkentő számítógépes játékok legalább ugyanolyan hatásosak az időskori depresszió ellen, mint a gyógyszerek – állítja egy új kutatás.Az eredmények szerint a speciális terápia ugyanolyan hatásos volt a depresszió ellen, mint az Escitalopram nevű gyógyszer, csakhogy tizenkettő helyett már négy hét után mérhető volt a hatása.
Amerikai és kínai kutatók olyan hatvan és nyolcvankilenc év közöttieket vizsgáltak, akiken nem segítettek az antidepresszánsok. Miután négy héten át olyan számítógépes játékokat játszottak, amik a szellemi erőnlétet növelték, az idős résztvevők felélénkültek.
telegraph
A speciális számítógépes programokat úgy fejlesztették ki, hogy teszteljék azt az elméletet, miszerint az öregedő agy intenzív gyakorlás révén regenerálódhat, visszanyerheti az elveszített tanulási és emlékezési funkcióit és javulhatnak döntési folyamatai – ezek pedig mind megakadályozhatják a depressziót.
Korábbi tanulmányok kiderítették, hogy az intellektuális képességek csorbulása csökkentheti az antidepresszánsok hatékonyságát. Amerikai és kínai kutatók négyhetes számítógépes vizsgálatában tizenegyen vettek részt. A szakértők tesztelték a program után a tesztalanyok intellektuális képességeinek és depressziójának változásait. Adataikat aztán összehasonlították egy harminchárom fős, olyan idős emberekből álló csoportéval, akiknek antidepresszánst adtak.
a-t.com
Az eredmények szerint a számítógépes terápia ugyanolyan hatásos volt a depresszió ellen, mint az Escitalopram nevű gyógyszer, de tizenkettő helyett már négy hét után – írják a kutatók a Nature Communications című szaklapban kedden megjelent tanulmányukban.
A résztvevők hetvenkét százalékánál egyenesen visszafejlődött a depresszió – fogalmazott Sarah Morimoto, a New York-i Geriátriai Pszichiátriai Intézet munkatársa. A tudósok ugyanakkor beismerik, hogy eredményeik további vizsgálatra szorulnak többek között a tesztcsoport kis létszáma miatt.
