2014.07.03.
A hétvégén végre szabadulva a vizsgaidőszak rabláncaitól, első utam a Balaton partjára vezetett a haverokkal. Irány Alsóörs! Mivel küldetésemnek vélem barátaim gasztronómiai nevelését, (még ha ők ezt nem is kérték, sőt helyenként kifejezetten ellenkeznek) úgy gondoltam, hogy a megszokott parti büfékben kapható borzadályoktól megmentem őket és egy fokkal igényesebb vizekre kormányozom étrendjüket. Azonban egy rendes ember honnan tájékozódat hitelesen a balatoni gasztronómiai helyzetről? Nagyon vékony jégen járunk, hiszen a Balaton partján jobb vigyázni. Minden gyanús! Idén egyre több internetes portál próbálkozott kisebb-nagyobb élménybeszámolókkal a térségből, de semmi átfogó nem született ezidáig (gondolná az avatatlan olvasó). Az ország fővárosában zajló gasztro-forradalom viharos hullámai elgyengülve ugyan, de lassan elérik a magyar tenger partjait is. Akik azonban nem olyan bátrak, hogy pénzüket és idejüket rászánják a legalább vállalható balatoni étkezde, pince, büfé vagy cukrászda fellelésére, vajon miből leshetnek? Hiszen legyünk őszinték jó helyet találni a Balatonon olyan mint tűt keresni a szénakazalban. A lefelé úton megálltunk egy benzinkútnál, ahol beszereztem az ehhez szükséges felszerelést. A Magyar Konyha nyári számához jár a Balaton 2014 Gasztronómiai útikalauza, ami nagy segítségére van a jót enni vágyónak.
A túlélő csomagunk tartalmát én kiegészítettem egy korsó jéghideg sörrel, amivel az út porát öblíthetjük le. Áttanulmányozva a 225 helyet a kötetben, arra a megállapításra jutottam, hogy ez csak valami becsapás lehet. 225 vállalhatóan jó hely a Balaton környékén? Még akkor is lehetetlen, ha nagyon alacsonyan van a léc. Legyünk őszinték, a Balatonon enni még mindig extrém sport kategória. A tavalyi első kiadáshoz képest bővült a helyek listája, amit nagyon soknak érzek, ám a puding próbája az evés, így kiválasztottam a könyvecskében szereplő top 10-es listáról a két alsóörsi helyszínt, hogy azokat majd jól megnézem magamnak. Egyébként így már reálisabb a helyzet, az öt legjobb top tízes lista jó ötlet. Így vajon van létjogosultsága ennek a könyvecskének? Ennek a kérdésnek az eldöntését meghagyom az olvasónak, de maradjunk annyiban, hogy az útikalauz tartalmaz ötven vállalható és 175 “egyéb” kategóriájú helyet.
A Top 10-es listák a következők:
- A legjobb éttermek
- A legjobb pincészetek
- Cukrászdák, fagyizók (nem merték hozzáfűzni, hogy a legjobbak)
- A legjobb lángossütők
- A legjobb halsütők
A könyvecske bevezetője leszögezi, hogy nem étteremkalauzt tartunk a kezünkbe és nem is csupán egy címjegyzéket, hanem egy, a hétköznapi ínyenceknek szóló gasztronómiai útikalauzt. A főszerkesztő maga is kifejti a véleményét, és nem rejti véka alá érzéseit az egynyaras kincsvadászokról, (számomra új információ volt, hogy létezik lángospor, ahogyan az is, hogy ezt megveszi valaki) és az argentin hekkről is, ami már önmagában is dicséretes. Más kérdés, hogy mivel nincs balatoni halászás a legnagyobb probléma nem az argentin hekk, ha már egyszer a keszeg is grúz.
Mindezeknek tudatában – mint említettem – a top 10-es listákat böngésztem. Nagy mázlim volt, Alsóörs kétszer is feltűnik, mindkettő strandi büfé. Ennél jobb nem is lehetne a helyzet, hiszen mindig a strand a legkritikusabb.
Fogas Büfé – Alsóörs
(a 7. legjobb halsütöde a Balaton partján)
A könyvecskében foglalt leírást olvasva nem volt nehéz megtalálni a helyet. Külsőre nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet, látszatra legalábbis nem emelkedett ki a büfésorból. Műanyagszék é sörreklámos napernyő. Kicsit el van dugva, ezért keressétek a “Fogas Büfé” feliratot a díszburkolaton:
Arra gondoltam, hogy az alsó és a felső szegmensből is kéne választani valamit, hiszen csak így tudhatjuk meg az igazságot. Ezért kértem egy sült keszeget és egy fogast is. Egy jó Balatoni fogasnál nincs is jobb. Sajnos azonban azt nem árultak, sőt balatoni halat egyáltalán nem. Hogy miért nem lehet balatoni halat kapni a Balaton partján? Ebbe a kérdésbe ne menjünk bele, elégedjünk meg a grúz keszeggel és fogassal, amit elénk tettek. (Nem hittem el. Komolyan nem!) A halakat egyébként professzionálisan paprikás lisztbe forgatják, (vajon a paprika honnan van? Biztos Üzbegisztánból, mert Magyarországon nehéz beszerezni) majd bő olajban kisütik. Sajnos nem volt nálam széles látószögű objektív, és a halak is nagyok voltak, így a farkuk lemaradt.
A halsütésben a következőket lehet elrontani:
- rossz a fűszerezés
- nem elég forró az olaj, ezért megszívja magát és ehetetlenül olajos lesz
- túl forró az olaj, ezért megég a bunda, belül esetleg még nyers is marad
- nem cserélik az olajat, ezért érezni a két héttel ezelőtt sütött májas hurka ízét is.
A fenti lista alapján 4/3-ra értékelném a halakat, mert egyedül a fűszerezésbe tudtam belekötni, el volt sózva kicsit. Szokták mondani, hogy ha szerelmes a szakács… Hát elképzelhető, hiszen a boltot egyébként egy fiatal házaspár viszi, nagyon szimpatikusak voltak. Semmi “nonfi tetkó”, remek kiszolgálás. Nagyon kedvesek voltak, ők maguk panaszkodtak, hogy nem lehet balatoni halat kapni, mert nem halászhatják, ezért van a grúz.
Lőttem még pár fotót étvágygerjesztőnek grúziai barátaimról majszolás közben is. Mindkét halról elmondható, hogy azon túl, hogy a kelleténél kicsit sósabbak voltak, igazán jót ettem. Ropogós volt, és omlós.
A halhoz szerencsére se “tartár mártás” se semmi más nem járt. Az volt, ami: nagyon egyszerű sült hal. Imádtam, nagyon jól esett és sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Járt hozzá friss kenyér és kovászos uborka. Egy jó sörrel öblítettem le, csapoltból van Borsodi és barna Staropramen is, ami jó áron van. A két halért, a kenyérért, az uborkákért és a sörért 3500 Ft környékén fizettem. Valószínűleg hekkel fele ennyiből is kijöttem volna, én mégis nagyon elégedetten távoztam, ami nagy szó egy balatoni büfében elköltött ebéd után.
Gyuri Lángos Büfé – Alsóörs
(a 4. legjobb lángosos a Balaton partján)
Gyuri lángosát nem volt olyan egyszerű megtalálni, de némi kérdezgetést követően sikerült. A két hallal a gyomromban nem voltam biztos benne, hogy lecsúszik még egy sajtos-tejfölös is, de nincs mese, menni kell haza, most vagy soha. Igaz amit a könyvben írtak, ide tényleg rengeteg törzsvendég jár. Nagyon olajozott volt a munkafolyamat és szimpatikus volt az is, hogy a főnök szinte minden vendéget névről ismert. A barátom szerint (akinek a nyaralójában megszálltunk) Gyuri lángos emberemlékezet óta a legnépszerűbb a beavatottak körében. Nem is tudta így megmondani mióta dolgozik az öreg. Kikértem hát egy sajtos-tejfölöst, lássuk mit tud.
A lángos sem a világ legbonyolultabb étele, nem sok mindent lehet elrontani a tésztán és a sütésen kívül. De ez hibátlan volt. Tényleg. Nem is írom le hosszan, menjetek és kóstoljátok meg! Ropogós és lágy egyszerre, pont olyan amilyennek lennie kell. Nagyon tuti. Egyedül az szomorított el, hogy míg vártunk a sorunkra, végigolvastam a kínálatot amiből kiderült Gyuri bizony hajlandó a megalkuvásra. Ketchupos lángos? Kakakós lángos? Ez viccnek is rossz, egy magára valamit adó lángosos ilyet nem tenne. A könyvecske mentségére szólva, maga is megjegyzi e botrányos körülményeket, felkészíti olvasóját a legrosszabbra, így legalább nem leszünk rosszul helyben.
Összefoglalva a könyv használhatóságát; kettőből kettő bejött. Mindkét hely eldugott volt, az alsóörsi strand sorba beleolvadva, tökéletesen álcával felszerelve működnek ezek a büfék. Elismerésem a Magyar Konyha ügynökeinek, hogy fellelték őket. Valószínűleg a könyvecske nélkül egyik helyre se tévedtem volna be, de mindkettőbe biztos nem, így elmondhatjuk, hogy hasznomra volt a kalauz. Azt a pár száz Forintot mindenképpen megéri szerintem, olvassátok, kísérletezzetek és írjátok meg a véleményeteket!
üdv,
A Gasztro Akrobata