2014 július – Oldal 29

2014-07-032014-07-04

Ajánlok egy otthonhagyhatatlan útitársat a balatoni nyaraláshoz és mellé elmesélem a balatoni fogasom történetét.

2014.07.03.

A hétvégén végre szabadulva a vizsgaidőszak rabláncaitól, első utam a Balaton partjára vezetett a haverokkal. Irány Alsóörs! Mivel küldetésemnek vélem barátaim gasztronómiai nevelését, (még ha ők ezt nem is kérték, sőt helyenként kifejezetten ellenkeznek) úgy gondoltam, hogy a megszokott parti büfékben kapható borzadályoktól megmentem őket és egy fokkal igényesebb vizekre kormányozom étrendjüket. Azonban egy rendes ember honnan tájékozódat hitelesen a balatoni gasztronómiai helyzetről? Nagyon vékony jégen járunk, hiszen a Balaton partján jobb vigyázni. Minden gyanús! Idén egyre több internetes portál próbálkozott kisebb-nagyobb élménybeszámolókkal a térségből, de semmi átfogó nem született ezidáig (gondolná az avatatlan olvasó). Az ország fővárosában zajló gasztro-forradalom viharos hullámai elgyengülve ugyan, de lassan elérik a magyar tenger partjait is. Akik azonban nem olyan bátrak, hogy pénzüket és idejüket rászánják a legalább vállalható balatoni étkezde, pince, büfé vagy cukrászda fellelésére, vajon miből leshetnek? Hiszen legyünk őszinték jó helyet találni a Balatonon olyan mint tűt keresni a szénakazalban. A lefelé úton megálltunk egy benzinkútnál, ahol beszereztem az ehhez szükséges felszerelést. A Magyar Konyha nyári számához jár a Balaton 2014 Gasztronómiai útikalauza, ami nagy segítségére van a jót enni vágyónak.

A túlélő csomagunk tartalmát én kiegészítettem egy korsó jéghideg sörrel, amivel az út porát öblíthetjük le. Áttanulmányozva a 225 helyet a kötetben, arra a megállapításra jutottam, hogy ez csak valami becsapás lehet. 225 vállalhatóan jó hely a Balaton környékén? Még akkor is lehetetlen, ha nagyon alacsonyan van a léc. Legyünk őszinték, a Balatonon enni még mindig extrém sport kategória. A tavalyi első kiadáshoz képest bővült a helyek listája, amit nagyon soknak érzek, ám a puding próbája az evés, így kiválasztottam a könyvecskében szereplő top 10-es listáról a két alsóörsi helyszínt, hogy azokat majd jól megnézem magamnak. Egyébként így már reálisabb a helyzet, az öt legjobb top tízes lista jó ötlet. Így vajon van létjogosultsága ennek a könyvecskének? Ennek a kérdésnek az eldöntését meghagyom az olvasónak, de maradjunk annyiban, hogy az útikalauz tartalmaz ötven vállalható és 175 “egyéb” kategóriájú helyet.

A Top 10-es listák a következők:

A legjobb éttermek
A legjobb pincészetek
Cukrászdák, fagyizók (nem merték hozzáfűzni, hogy a legjobbak)
A legjobb lángossütők
A legjobb halsütők

A könyvecske bevezetője leszögezi, hogy nem étteremkalauzt tartunk a kezünkbe és nem is csupán egy címjegyzéket, hanem egy, a hétköznapi ínyenceknek szóló gasztronómiai útikalauzt. A főszerkesztő maga is kifejti a véleményét, és nem rejti véka alá érzéseit az egynyaras kincsvadászokról, (számomra új információ volt, hogy létezik lángospor, ahogyan az is, hogy ezt megveszi valaki) és az argentin hekkről is, ami már önmagában is dicséretes. Más kérdés, hogy mivel nincs balatoni halászás a legnagyobb probléma nem az argentin hekk, ha már egyszer a keszeg is grúz.

Mindezeknek tudatában – mint említettem – a top 10-es listákat böngésztem. Nagy mázlim volt, Alsóörs kétszer is feltűnik, mindkettő strandi büfé. Ennél jobb nem is lehetne a helyzet, hiszen mindig a strand a legkritikusabb.

Fogas Büfé – Alsóörs

(a 7. legjobb halsütöde a Balaton partján)

A könyvecskében foglalt leírást olvasva nem volt nehéz megtalálni a helyet. Külsőre nem volt túl bizalomgerjesztő a helyzet, látszatra legalábbis nem emelkedett ki a büfésorból. Műanyagszék é sörreklámos napernyő. Kicsit el van dugva, ezért keressétek a “Fogas Büfé” feliratot a díszburkolaton:

Arra gondoltam, hogy az alsó és a felső szegmensből is kéne választani valamit, hiszen csak így tudhatjuk meg az igazságot. Ezért kértem egy sült keszeget és egy fogast is. Egy jó Balatoni fogasnál nincs is jobb. Sajnos azonban azt nem árultak, sőt balatoni halat egyáltalán nem. Hogy miért nem lehet balatoni halat kapni a Balaton partján? Ebbe a kérdésbe ne menjünk bele, elégedjünk meg a grúz keszeggel és fogassal, amit elénk tettek. (Nem hittem el. Komolyan nem!) A halakat egyébként professzionálisan paprikás lisztbe forgatják, (vajon a paprika honnan van? Biztos Üzbegisztánból, mert Magyarországon nehéz beszerezni) majd bő olajban kisütik. Sajnos nem volt nálam széles látószögű objektív, és a halak is nagyok voltak, így a farkuk lemaradt.

A halsütésben a következőket lehet elrontani:

rossz a fűszerezés
nem elég forró az olaj, ezért megszívja magát és ehetetlenül olajos lesz
túl forró az olaj, ezért megég a bunda, belül esetleg még nyers is marad
nem cserélik az olajat, ezért érezni a két héttel ezelőtt sütött májas hurka ízét is.

A fenti lista alapján 4/3-ra értékelném a halakat, mert egyedül a fűszerezésbe tudtam belekötni, el volt sózva kicsit. Szokták mondani, hogy ha szerelmes a szakács… Hát elképzelhető, hiszen a boltot egyébként egy fiatal házaspár viszi, nagyon szimpatikusak voltak. Semmi “nonfi tetkó”, remek kiszolgálás. Nagyon kedvesek voltak, ők maguk panaszkodtak, hogy nem lehet balatoni halat kapni, mert nem halászhatják, ezért van a grúz.

Lőttem még pár fotót étvágygerjesztőnek grúziai barátaimról majszolás közben is. Mindkét halról elmondható, hogy azon túl, hogy a kelleténél kicsit sósabbak voltak, igazán jót ettem. Ropogós volt, és omlós.

A halhoz szerencsére se “tartár mártás” se semmi más nem járt. Az volt, ami: nagyon egyszerű sült hal. Imádtam, nagyon jól esett és sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Járt hozzá friss kenyér és kovászos uborka. Egy jó sörrel öblítettem le, csapoltból van Borsodi és barna Staropramen is, ami jó áron van. A két halért, a kenyérért, az uborkákért és a sörért 3500 Ft környékén fizettem. Valószínűleg hekkel fele ennyiből is kijöttem volna, én mégis nagyon elégedetten távoztam, ami nagy szó egy balatoni büfében elköltött ebéd után.

Gyuri Lángos Büfé – Alsóörs

(a 4. legjobb lángosos a Balaton partján)

Gyuri lángosát nem volt olyan egyszerű megtalálni, de némi kérdezgetést követően sikerült. A két hallal a gyomromban nem voltam biztos benne, hogy lecsúszik még egy sajtos-tejfölös is, de nincs mese, menni kell haza, most vagy soha. Igaz amit a könyvben írtak, ide tényleg rengeteg törzsvendég jár. Nagyon olajozott volt a munkafolyamat és szimpatikus volt az is, hogy a főnök szinte minden vendéget névről ismert. A barátom szerint (akinek a nyaralójában megszálltunk) Gyuri lángos emberemlékezet óta a legnépszerűbb a beavatottak körében. Nem is tudta így megmondani mióta dolgozik az öreg. Kikértem hát egy sajtos-tejfölöst, lássuk mit tud.

A lángos sem a világ legbonyolultabb étele, nem sok mindent lehet elrontani a tésztán és a sütésen kívül. De ez hibátlan volt. Tényleg. Nem is írom le hosszan, menjetek és kóstoljátok meg! Ropogós és lágy egyszerre, pont olyan amilyennek lennie kell. Nagyon tuti. Egyedül az szomorított el, hogy míg vártunk a sorunkra, végigolvastam a kínálatot amiből kiderült Gyuri bizony hajlandó a megalkuvásra. Ketchupos lángos? Kakakós lángos? Ez viccnek is rossz, egy magára valamit adó lángosos ilyet nem tenne. A könyvecske mentségére szólva, maga is megjegyzi e botrányos körülményeket, felkészíti olvasóját a legrosszabbra, így legalább nem leszünk rosszul helyben.

Összefoglalva a könyv használhatóságát; kettőből kettő bejött. Mindkét hely eldugott volt, az alsóörsi strand sorba beleolvadva, tökéletesen álcával felszerelve működnek ezek a büfék. Elismerésem a Magyar Konyha ügynökeinek, hogy fellelték őket. Valószínűleg a könyvecske nélkül egyik helyre se tévedtem volna be, de mindkettőbe biztos nem, így elmondhatjuk, hogy hasznomra volt a kalauz. Azt a pár száz Forintot mindenképpen megéri szerintem, olvassátok, kísérletezzetek és írjátok meg a véleményeteket!

üdv,

A Gasztro Akrobata

2014-07-032014-07-09

Nekem a művészet a legegyszerűbb és legizgalmasabb út

zd / jzs – 2014.07.03.

Kleininiger Lilla ékszerdobozokat készít a „macisajt” kerek papírtartójából. Az eredeti csomagolásra nemhogy nem lehet ráismerni, de a dobozoknak még a textúrája is megváltozik. Lilla szerint minden az önkifejezésről és a kibontakozásról szól és az alkotói folyamatokról – amikor az ember visszatalál önmagához. Anyagi és üzleti ügyekben pedig nem gondolkodik, inkább a szép dolgokat keresi az életben. A hét beszélgetése.

– Mikor kezdtél érdeklődni a művészetek iránt?

– Tipikus művész lélek vagyok, így az óvodában is leginkább a rajzolás kötött le, általánosban pedig már versenyeken indultam. Viszonylag hamar rájöttem, hogy a művészet, mint olyan, egyfajta „útlevél” az életben és az igazság az, hogy nem is nagyon volt más eszközöm az önkifejezésre. Rájöttem, hogy a rajzolás egy külön világba visz, így ki tudok bújni a valóságból és a kötelezettségek alól. Amit természetesen nagyon élveztem.

– A művészi pályád elég sokszínű, rengeteg dologba belekóstoltál, amíg eljutottál oda, amit most csinálsz. Mik voltak azok az állomások, ahol ki tudott bontakozni a tehetséged?

– Először festéssel kezdtem, amivel nagyon sokáig foglalkoztam. Ez később odáig fejlődött, hogy két évet sikerült elvégeznem festő szakon az Ars Hungaricában (kulturális, művészeti és oktatási alapítvány – a szerk.), aztán szintén két évig animációval foglalkoztam, ahol akvarell filmeket készítettem. Utóbbi „kiváló” befektetés, mivel hét-nyolchónapnyi munkával nagyjából egyetlen kétperces kisfilmet lehet összedobni. Nagyon aprólékos munka.

– Úgy tervezted ekkor, hogy megtalálod a saját eszközöd – ha lehet így mondani – és csak abból élsz, vagy inkább szerzel egy polgári végzettséget, és a művészi vonal csak hobbi marad?

– Nincs „becsületes civil foglalkozásom”, próbálok mindenáron a vizuális művészeten belül mozogni. Például van, hogy stylist- asszisztensként dolgozom, de vágtam már filmet, oktattam gyerekeket szabadon alkotni és voltam szörfoktató is.

– Hogy jött a szörf?

– Mindig imádtam nézni, ahogy a hullámlovasok száguldoznak a víz tetején, és ugyanezt éreztem a siklóernyőzéssel kapcsolatban is. Tetszett, hogy akik ezt csinálják, azok lentről színes pöttyöknek látszanak az égen és irigyeltem őket, hogy ennyire magasra repülhetnek. Később épp Nagykovácsi utcáin tekeregtem biciklivel és egyszercsak elhatároztam, hogy most azonnal valamelyiket elkezdem megtanulni. Először a szörföt választottam, mert a vizet egész életemben imádtam és otthonosan mozogtam benne. Már akkor bejött az életembe az újrahasznosítási őrület is, mivel szörf dobozok kartonjait vagdostuk szét nyaranta, hogy képeslapokat csinálhassunk belőle. Jelenleg pedig vízi shiatsut is tartok, ami egy alternatív mozgásterápia egészséges és sérült emberek számára.

– Ha elsétálunk a Lánchíd utcai design shopba, megtaláljuk a te munkáidat is, amik gyönyörű, kézzel festett ékszerdobozok – vagyis, ki-mire használja. Honnan jött az ötlet?

– Állandóan vannak ötleteim. Most például a pizzás dobozokat gyűjtöm és tudom, ha majd lesz egy kis időm, valamit fogok belőle kreálni. Igazából ez úgy néz ki, hogy eszembe jut valami és abban a pillanatban az a tökéletes gondolat. Bekerülök egy információ-áradatba és azt remélem, hogy amit kitalálok, az előttem senkinek nem jutott még eszébe. Olyan, mintha időnként megnyílna az égen egy kapu, amiből lecsúszdáznak az ötletek és aki nyitott rá, az megkapja és megcsinálhatja. Szóval így jön az ihlet. Először persze rengeteget kísérletezek az anyaggal, a formákkal – ahogy a macis-dobozokkal is – aztán eljutok egy végső állapotig, amivel egy ideig elégedett is leszek. A dobozkáknál végtelen sok lehetőséget látok még.

– Hogy zajlik az elkészítési folyamat? Például induljunk ki abból, hogy vacsoránál elfogy belőle a sajt. Mi történik ez után?

– Borzasztóan aprólékos munka. Először leszedegetem róla a fölösleges rétegeket, ami azért fontos, hogy szép alap kerüljön rá. …Aztán ki kell találnom, hogy milyen színű legyen. Ez függhet különböző más munkáimtól, az évszaktól, vagy az éppen aktuális hangulatomtól. Például amikor sokat vagyok víz közelben, akkor nyilván a kék a domináns szín. Aztán keresek a montázsokhoz papírokat, anyagokat, formákat és kivágom őket, majd ragasztok, és a végén az egészet lelakkozom. Amikor mindezzel készen vagyok, készen lesz a kis doboz is.

– Hol lehet őket megvenni?

– Lehet tőlem rendelni a Soleil Design Facebook oldalán, a Lánchíd 17 nevű boltban, a MÜSZIBEN és a Szimpla Design boltokban. Hamarosan pedig elkészül a hivatalos honlapom, és ott is elérhető leszek.

– Hogy látod, önmagában a művészetből, művészi tevékenységből meg lehet élni?

– Ha ez lenne az egyetlen pénzkereseti forrásom, akkor valószínűleg nem jönnék ki a pénzből havonta. Persze nem ártana egy olyan emberrel együtt dolgoznom, aki irányt mutat, hogy hol és hogyan hirdessem magam és a munkáimat. Valószínűleg akkor több hasznom is lenne belőle. Úgy gondolom bármiből lehet pénzt csinálni, de nekem valahogy a fókuszom lecsúszik erről. Nem anyagi dolgokban vagy üzletben gondolkodom elsősorban, inkább a szép dolgokat keresem az életben.

– Vannak vásárok vagy kiállítások, ahol meg tudsz jelenni alkotóként és látják a munkáidat?

– Rendeszeresen vannak kiállítások és design-vásárok, ahol nagyon sok emberhez eljut, amit csinálok. Ilyenkor személyesen is beszélgethetek a vevőkkel, megrendelőkkel. A sikeresség pedig mindig mástól függ. Előfordul, hogy egy-egy dobozt vesznek csak meg, de volt olyan is, hogy egy külföldi lány megvette az összes kiállított árumat, annyira tetszettek neki.

– Volt olyan kiállításod, ami valamiért különlegesen kedves emlék maradt?

– Mindegyiket szerettem, annak ellenére, hogy nem tulajdonítottam nekik túl nagy jelentőséget. Ez alól talán egy kivétel van, az a nap, amikor a Margit-szigeten a Víztoronyban állították ki a munkáimat. Régen egyébként csináltam lakás kiállításokat is, amikor a saját lakásom volt a „galéria” és meghívtam a barátaimat, ismerőseimet – na ez óriási élmény volt. Persze akkor még olyan lakásban laktam, aminek a padlóját össze lehetett festékezni.

– Arról már beszéltél, hogy gyerekkorodban mit jelentett a művészet. Mi a helyzet most?

– Sokminden nem változott. Csak így, alkotói folyamatokban találok vissza magamhoz. Fontos, hogy tudjak néha egyedül lenni, kitalálni és elkészíteni dolgokat, de a leglényegesebb, hogy mindig legyen végeredmény is. Kicsit olyan, mintha meditálnék ilyenkor. Szeretem, ahogy visz magával a „flow”. Ebben pedig semmi különleges nincs, hiszen valaki ugyanezt a táncban éli meg, vagy az írásban, fotózásban – én a képzőművészetben. Nekem ez a legegyszerűbb és legizgalmasabb út.

– Milyen amikor visz magával a „flow”?

– Nehéz megfogalmazni. Minden ember életében vannak különleges pillanatok, amikor minden tökéletesen a helyére kerül. Ennek olyan ereje van – függetlenül attól, hogy ez a műveimen átjön vagy sem -, hogy úgy érzem, akkor és ott annál jobb dolgot nem is tehetnék, és amit a helyére teszek, annak tényleg ott van a helye. Aki művészettel foglalkozhat, annak ez az érzés a világon a legnagyobb ajándék. Persze bárki, bármikor megtapasztalhat ilyesmit. Szerintem az egész önmagunk kibontakoztatásáról szól.

Előző heti beszélgetésünket a Krimiestek kitalálójával ITT olvashatjátok.

[facebook_like_button]

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Kleininiger Lilla csodálatos színvilága

Nyomozás, rezső, kalózhajó – Bemutatkozik a krimiestel

2014-07-012014-07-01

Európa kevesebb szemetet akar

2014.07.02.

Kevesebb szemetet termelne az európai állampolgárok többsége, mivel úgy vélik, saját hazájuk túl sok hulladékot termel és ezen változtatni kellene – derült ki az Európai Unió tagországaira kiterjedő új felmérésből.

Az európaiak hulladékkezeléshez és erőforrás-hatékonysághoz való hozzáállását vizsgáló felmérést 2013 decemberében készítette a TNS globális piackutató cég, amely telefonon keresztül készített interjút a 28 európai uniós tagország mintegy 26 ezer – különböző társadalmi csoportból származó – állampolgárával.

Az eredmények szerint a válaszadók 96 százalékának fontos, hogy Európa hatékonyabban hasznosítja az erőforrásait. A megkérdezettek közül tízből kilencen legalább alkalmanként szelektíven gyűjtik a papír-, karton- és üdítődobozokat, a műanyagot és az üveget, míg háromnegyedük külön választja a veszélyes háztartási hulladékot, a fémkonzerveket, az elektronikai hulladékot és a konyhai szemetet.

Arra a kérdésre, hogy mivel lehetne őket fokozottabb szelektív hulladékgyűjtésre ösztönözni, a válaszadók közül tízből heten azt felelték: azzal, ha biztosítanák őket arról, hogy a szemetüket valóban hatékonyan újrahasznosítják. Tízből nyolcan azzal védekeznek az élelmiszer- és egyéb típusú pazarlás ellen, hogy kizárólag azt vásárolják meg, amire tényleg szükségük van.

A megkérdezettek túlnyomó többsége, 94 százaléka támogatna olyan európai uniós kezdeményezést, amely az óceánokba kerülő szemétmennyiség csökkentését célozná. A felmérés eredményei nagy részt összhangban vannak az Európai Unió intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést elősegítő Európa 2020 stratégiájában megfogalmazott erőforrás-hatékonysági programponttal.

Forrás: MTI

[facebook_like_button]

2014-07-012014-07-01

Sérült és egészséges művészek együtt áldoznak a kultúra oltárán

2014.07.02.

Fogyatékkal élők összművészeti fesztiválját rendezik meg több mint hétszáz fellépővel péntektől négy napon át Veszprémben – mondta a távirati irodának a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöke.

Asztalos Zsolt kiemelte: a fesztivál elsődleges célja, hogy bemutassa a fogyatékos emberekkel foglakozó intézetekben nap mint nap zajló művészeti tevékenységet.

Szerinte roppant sokszínű a kínálat, hiszen az ének, a tánc, a színjátszás és a hangszeres zene mellet bábjáték is lesz a Veszprémi Petőfi Színház színpadán. A program nyitó rendezvényeként a sérült zenészek majdnem hatvan tagú országos társulata, a Nemzeti Színkottás Zenekar játszik együtt St. Martinnal, Tóth Verával és a Budapest Ragitme Banddel.

A fesztivál egyébként nem kevesebb céllal szerveződött, minthogy segítse a sérült és az ép emberek egymáshoz való közeledését, ennek jegyében játszik majd együtt néhány sérült zenész Veszprém belvárosában többek között Roy és Ádám csapatával és az LGT Emlékzenekarral.

Asztalos Zsolt beszélt arról is, hogy eddig az ország tizennégy városában szerveztek hasonló fesztivált, Veszprém második alkalommal ad otthont a találkozónak.

A program kísérőrendezvényeként Fábián Gábor fogyatékos embereket ábrázoló fotóit nézhetik meg az érdeklődők a Veszprém Hotel homlokzatán, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület két évtizedes múltját bemutató tárlatnak pedig a veszprémi kulturális központ, a Hangvilla ad otthont.

Színesítik a palettát azok a sérült alkotók által készített kisfilmek, amelyeket a Petőfi Színházban bemutatott attrakciók szünetében nézhetnek meg az érdeklődők, akik a fesztivál valamennyi programját ingyenesen látogathatják.

Forrás: MTI

[facebook_like_button]

2014-07-012014-07-01

Akár a kihalás veszélye is fenyegetheti a császárpingvineket

2014.07.02.

A klímaváltozás hatására várhatóan legalább egyötödével csökken az Antarktisz hatszázezres császárpingvin-populációja az évszázad végére a madarak szaporodásában és táplálkozásában is fontos szerepet játszó tengeri jég kiterjedésének változásai miatt – sugallják egy új tanulmány eredményei.

A Nature Climate Change című folyóiratban közölt tanulmány szerint a fogyatkozás üteme eltérő lesz az egyes kolóniáknál, de az évszázad végére várhatóan mindegyiket eléri a populációcsökkenés. A jelentés készítői a császárpingvinek (Aptenodytes forsteri) veszélyeztetett fajjá nyilvánítását sürgetik, annak ellenére, hogy a madarak 45 ismert kolóniájában 2050-re enyhe populációnövekedés várható a hanyatlás beindulása előtt. A kutatók szerint egy ilyen besorolás komoly turisztikai és halászati korlátozásokat vonna maga után.

A kutatócsoportot vezető Stephanie Jenouvrier, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet munkatársa szerint a császárpingvinek teljes populációja valószínűleg 19-33 százalékkal fog visszaesni 2100-ra. A szakember szerint belátható időn belül a madarakat a kihalás veszélye fogja fenyegetni elterjedési területük jelentős részén.
Mint hozzátette, az antarktiszi Ross-tenger térségében élő császárpingvin-kolóniák a többiekhez képest talán később fogják megtapasztalni a populációcsökkenést, mivel ott aránylag még elég sok jeget találnak. A szakember szerint egy Ross-tengeri védett övezet kialakításával időt lehetne nyerni ahhoz, hogy megakadályozzák a pingvinek kipusztulását és életbe léptessék a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket.

Bizonyos időközönként a császárpingvinek hónapokra elhagyják a kolóniát és az antarktiszi jégdzsungelt átszelve a nyílt víz felé veszik az irányt, hogy táplálékot gyűjtsenek fiókáiknak. Az állatok számára ilyenkor fontos a megfelelő kiterjedésű tengeri jég, amely menedéket biztosít nekik a ragadozók elől – adta hírül a BBC News.

Phil Trathan, a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) munkatársa szerint egyelőre nem tudni, hogy a madarak képesek-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez azzal, hogy felmásznak a magasabb jégtömbökre. A szakember szerint a túl sok tengeri jég miatt a nőstényeknek messzebbre kell elmenniük zsákmányért, míg a túl kevés jég miatt a hullámok feldarabolhatják a kolóniákat tavasszal.

A műholdas mérések szerint az emelkedő globális hőmérséklet ellenére az antarktiszi tengeri jég téli kiterjedése növekedett az elmúlt telek során. A számítógépes előrejelzések szerint azonban ez a trend változni fog a jövőben az Antarktisz melegedésével.

Forrás: MTI

[facebook_like_button]